Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
1981. december 6., vasárnap NI6YVIUG Moszkvai tudósítás Új feladatok előtt a szovjet gazdaság Három napon át tanácskozott a közelmúltban Moszkvában a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A szovjet parlament ülésszakán a küldöttek megvitatták és törvényerőre emelték az ország XI. ötéves, az 1981—1985. év közötti időszakra szóló nép- gazdasági tervét. A terv végső formába öntésére és elfogadására hosz- szú előkészítő munka után került sor. Általános vonásait még az 1981 februárjában megtartott XXVI. párt- kongresszus határozta meg, de a részleteket több hónapos munkával dolgozták ki. négy tényező A terv készítőinek munkájuk során számításba kellett venniük, hogy a szovjet gazdaság újabb feladatainak teljesítésére a korábbiakhoz képest jelentősen — s több szempontból hátrányosan — módosult feltételek között kerül sor. Alapvetően négy tényező hatott a terv kialakítására : — Az országban csökkennek a munkaerő-tartalékok, kimerült az új dolgozók munkába állításával számoló extenzív fejlesztés lehetősége, a munkáskezek hiánya éppen az ország iparilag legfejlettebb részein a legnagyobb. ,. — Bár a Szovjetunió hatalmas feltárt nyersanyagtartalékokkal, a többi között kőolaj- és földgázkészletekkel rendelkezik, ezek kiaknázása a korábbiaknál kedvezőtlenebb körülmények között, nehéz klimatikus feltételekkel rendelkező területeken, az eddiginél drágábban folyik. — Az új nyersanyagtermelő és részben felhasználható körzetek kialakítása, mindenekelőtt Szibériában, tetemes összegű beruházásokat igényel, megnöveli az infrastruktúra megteremtésére, továbbfejlesztésére és a környezetvédelemre fordított kiadásokat. — Az utóbbi években igen megnőtt a Szovjetunióban a fogyasztási cikkek iránti kereslet, emelkedtek a vásárlók igényei. Mindez elengedhetetlenne teszi — mint azt Leonyid Brezsnyev is megállapította az SZKP Központi Bizottsá- "gának a legfelsőbb tanácsi ülésszakot megelőző ülésen —, hogy a szovjet gazdaságban szélesebb körben alkalmazzák az intenzív módszereket, fokozottabb szerepet kapjon az ésszerű takarékosság, s a mennyiségi mutatók mellett az eddigieknél jóval nagyobb figyelmet fordítsanak a termékek minőségére, korszerűségére. HANGSÚLY A HATÉKONYSÁGON E feladatokkal összhangban a terv a hatékony gazdaságfejlesztési módszerekre helyezi a hangsúlyt. Mérsékelt ütemben növeli az új beruházások 'összegét, s az ipartelepítést, új üzemek építését elsősorban Szibériára, valamint a viszonylag elmaradottabb déli országrészekre összpontosítja. Az európai országrészben a meglevő kapacitások jobb kihasználása, a már működő üzemek rekonstrukciója, s ezzel a befektetett összegek gyorsabb megtérülése a cél. Az ipari beruházások jelentős részét az energiatermelő ágazatok kapják. Ezeken belül viszont komoly, a hatékonyságot, a takarékossági célkitűzések megvalósítását szolgáló szerkezeti átalakításokat irányoz elő a terv. Az energiatermelésben és a fűtőanyag-ellátásban csökken a kőolaj részesedése, s csaknem 7 százalékkal emelkedik az olcsóbban kitermelhető földgázé. Ismét nagyobb szerephez jut a szén, s háromszorosára növelik az atomerőművek' teljesítményét. Gazdaságosabbá válik a fémkészletek hasznosítása A SZÜKSÉGLETEK KIELÉGÍTÉSE A tervben központi szere-' pet kapott a szovjet emberek szükségleteinek jobb kielégítése, élelmiszerrel és iparcikkekkel való ellátásuk lényeges javítása, az élet- színvonal további emelését szolgáló széles körű szociális program megvalósítása. Ezt jelzi, hogy az előirányzat szerint — a szovjet ötéves tervek történetében először — a termelési eszközöket előállítókénál a jelenlegi tervidőszakban gyorsabb ütemben. 26,2 százalékkal fog nőni a közfogyasztási cikkeket előállító ipari ágazatok termelése. A terv egyik legfőbb célkitűzése az élelmiszer-probléma megoldása. Érthető tehát, hogy nagy összegeket szán a mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlesztésére. A beruházások főleg azt a célt szolgálják, hogy a mezőgazdasági termelés eredményei kevésbé függjenek az időjárástól — az elmúlt években, de 1981-ben is bebizonyosodott, hogy a kedvezőtlen időjárás visszaeséseket okoz a termelésben. Változások várhatók a mezőgazdaság, s a termékeit feldolgozó élelmiszeripar fejlesztésének eddigi irányaiban is. Nagyobb szerepet fog kapni a gazdaságokhoz közelebb levő, a megtermelt termékek tárolását, feldolgozását rugalmasabban, kevesebb veszteséggel megvalósító kisebb tárolók, üzemek építése. Növekszenek a mezőgazdasági infrastruktúra, a gazdaságokat korszerű gépekkel ellátó ‘Pa' ri üzemek termelésének fejlesztésére szánt összegek. Széles körű szociális program megvalósítását is előirányozna az új ötéves terv. A lakosság egy főre számított reáljövedelmei a nemzeti jövedelmet megközelítő mértékben, 16,5 százalékkal nőnek. Emelkednek a gyermekes családoknak juttatott pótlékok, a nyugdíjak; bevezetik a gyest. Ezek az intézkedések 4,5 millió szovjet család és mintegy 14 millió nyugdíjas helyzetét teszik könnyebbé. Moszkva, 1981. november. Fazekas László Varsó A remény változata A sztrájkok tombolása ellenére — van remény. Es erről a reményről — akár a tényekkel dacolva — érdemes ^beszélni. Szeptemberben a kormány közzétette a következő év gazdasági fejlődésének három lehetséges változatát. Az első változat szerint a nemzeti jövedelem 8 százalékkal lenne kevesebb, mint az idén. A második — a7 optimistább változat szerint — 1,5 százalékos ’lenne a csökkenés, a harmadik változat szerint a nemzeti jövedelem növekedne, méghozzá 2 százalékkal. Ezt a változatot nevezik a remény változatának, de reális változatnak is. Magától értetődik, hogy ezt csak meghatározott körülmények mellett lehet elérni: azaz a munkával kapcsolatos társadalmi-nemzeti megegyezés esetében, valamint meghatározott terhek vállalása árán. Nem remélt módon sikeres volt az 1981-es év a mezőgazdaságban. Kitűnő — mondta Jerzy Wojtecki mezőgazdasági miniszter — a cukorrépatermés (16 millió tonna), ennek következtében a cukorgyárak 600 ezer tonna körüli termelésre képesek. Nem kisebb eredmény, hogy 44—45 millió tonna burgonya termett a tavalyi 26 millió tonnával szemben, valamint 20 millió tonna gabona (tavaly 18 millió tonna). A tél elviseléséhez azonban két fő dolog szükséges: szén és hús. Energia az ipar és a város, és energia az ember számára. A széntermelés a következő évben lehetne 175 millió tonna; ennyi szükséges a „remény változatának’* nevezett gazdasági prognózis számára. Persze lehet, hogy 20 millió tonnával kevesebb lesz. A bányákban ugyanis állandóak a konfliktusok, s ezeknek nem látni a végét. Mindezek mellett hiányoznak a cserealkatrészek, a munkáskezek, az élelmiszer, a szappan. A húsadagokat sem lehet emelni, mivel az állattenyésztés a kétszeri áremelés ellenére is alig-alig kifizetődő. Mégis állíthatjuk: továbbra is van esély, megvannak a reális előfeltételek a krízisből való kijutáshoz. A kormány értékelte, felmérte ezeket a lehetőségeket, ismertette a társadalom előtt, és meg akarja valósítani azokat. A húsfelvásárlás csökkenő tendenciáját akarja megváltoztatni a Válságellenes Operatív Bizottság, amelv az utóbbi időben olyan határozatokat hozott, mint az iparcikkek és éoítőanvagok falura küldése, irányítása. A soron következő pozitív tervek közé sorolhatjuk az olyanokat. Fa és kávé Laosz kincsei December 2-án' ünnepelte a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 6. évfordulóját. Madártávlatból a laoszi táj olyan, mint egy gyönyörű, vastag zöld szőnyeg. Éppen ez az ország egyik legnagyobb problémája: a dzsungel. Amelyen nehéz, néha lehetetlen utat tömi, falvakat telepíteni. S ugyanakkor az őserdő a gazdagság forrása, nemes fáival — mint a teák, rózsafa, vagy paliszander, mahagóni —, amelyek az egész világon keresett árucikkek. A laoszi kormányzat az élelmiszer-termelés mellett elsőrendű feladatának tartja az erdőgazdaság fejlesztését. Az ország 15 . millió hektár erdőterületéből (az összterület 60 százaléka) különösen a dél-laoszi erdőségek' fái értékesek. Ebből a nagy gazdaságból azonban ma még csak egy töredékrészt tudnak értékesíteni, mert hiányoznak a gépek, a szállító- eszközök, és az elegendő számú, szakavatott munkáskéz. Az utóbbiak biztosítására laoszi fiatalok több szocialista országban tanulnak erdészetet. A fakitermeléssel egyidejűleg gondoskodni kell az irtott területek erdősítéséről. Erről az ország számos faiskolájában gondoskodnak. Nagy problémát jelent még a hagyományos erdőégetés. Becslések szerint évente mintegy 50 ezer hektár értékes faállomány esik a lángok áldozatául. Ezeket az erdőket a dzsungellakók maguk gyújtják fel, hogy ily módon termőföldhöz jussanak. . v Laosz mezőgazdaságában a rizstermelés mellett jelentős szerepet játszik a kávé, mint devizaszerző termék. Az om- ladéktalaj, az évi 3-4 ezer mm csapadék és a 30 fokos meleg Dél-Laoszban, a Bolovenfennsíkon kiváló feltételeket teremt a kávétermelésre. Jelenleg azonban mintegy 70 ezer hektár erre alkalmas területnek csupán tíz százalékát hasznosítják, mert a hosszú háború alatt az ültetvények tönkrementek. Az évi 6 ezer tonna kávétermelés értékesítését a szállító- utak hiánya is nehezíti. A kávétermelés nagy részét 'Thaiföldre viszik a parasztok. A kisparcellákon végzett elavult termelési mód, a tisztátlan és gyenge minőségű' vetőmag felhasználása azonban még jelentősen csökkenti a laoszi kávétermelés értékét. A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának 8. plénuma határozata alapján a Boloven-fennsíkon 54 százalékkal kell növelni a kávéültetvények területét. A gazdaság csemetekertjeiből 1985-ig 5 ezer hektár lesz az új kávétermő terület. Amíg az új ültetvények termővé válnak, meg akarják oldani a fermentálás gépesítését, gondoskodnak a kávé felvásárlásáról, szállításáról és raktározásáról. Mindebben a törekvésükben jelentős segítséget kapnak a szocialista testvérországoktól. (g. i.) mint a lisztfélék jegyre történő árusításának megszüntetése. Mindezek ellenére a társadalmi konfliktus nem csökken. Miért? Ennek ezer oka van, gyűrűznek a helyi okok is. De úgy tűnik — és ez a döntő — állandóan harcolnunk keli a bizalomért. • A kormányt súlyos vádak érik. És ezek nem csökkennek, inkább növekszenek. És hogy reagál minderre a kormány? Mindenekelőtt azzal, hogy nem veszti el nyugalmát, olyan következetesnek mutatkozik, hogy az már a makacssággal határos. A kormány helyzetelemzését így fejezte ki Wojciech Jaruzelski kormányfő az utolsó szejmülé- sen: „A kormány az ülést nem jó hírrel nyitja meg. De nem is katasztrofális jövendölésekkel. Minden népünk, a munkásosztály kezében van. Népünk, ha akarja, mindent meg tud valósítani. A mi kötelességünk — a hatalomé, a kormányé, — hogy rászolgáljunk a nép bizalmára, meggyőzzük az embereket a kijelölt út helyességéről, a fokozódó erőfeszítések céljairól.” Manapság Lengyelországban nem könnyű rászolgálni az emberek bizalmára, vagy bárkit is meggyőzni, arról nem is beszélve, milyen nehéz bárkitől is áldozatot kérni. A nehézségek, sajnos, nem csökkennek. Ne kisebbítsük ezeket, hiszen nem is ezért folyik ma a harc. A harc ma a nemzeti egyetértésért folyik, és nem véletlen, hogy a kormány az általános sztrájkra a megbeszélésre való felhívással reagált. A kormány közös asztalnál akar tárgyalni, mert ebben látja az utolsó eshe-, tőséget, s felhív mindenkit ennek az utolsó eshetőségnek, a „remény változatának” nevetett program védelmére. Varsó, 1981. november. Jerzy Kochaszki (Interpress—KS) A 23. számú laoszi állami gazdaságban szárítják a kávét (Fotó — ZB — KS) Csillag vagy felhő? Az akció neve „Fényes Csillag”, angolul „Bright Star", pedig ilőbb lett volna „Sötét Felhőnek” elnevezni, v annyira vészt jóslóan borul az egyik legveszélyesebb és legingatagabb válságterület, a Közel-Kelet fölé. Az amerikaiak nagyszabású hadgyakorlata november 14-én kezdődött, és a tervek szerint egészen december 8-ig tart majd a térségben. A hadgyakorlat szorosan összefügg az Egyesült Államoknak' azzal a stratégiai döntésével, amely az iráni forradalom kibontakozását, majd Szaúd-Arábiában, a térség kulcsországában a mekkai nagymecset elleni, máig sem tisztázott támadást követte. A döntés az amerikai beavatkozás új, korszerű fegyveres típusának koncepcióját testesíti meg. Az amerikaiak ebben határozták el, hogy egy úgynevezett „gyorsbevetési hadtestet” (angolul: Rapid Deployment Force, RDF) hoznak létre, azért, ha újabb 'társadalmi mozgás esetén a térségben egy Amerika-barát rezsim biztonságát veszély fenyegetné, akkor Washington gyors fegyveres intervenciót hajthasson végre. A beavatkozás térségét az amerikai stratégia rendkívül szélesen értelmezte. Nemcsak a Szaúd-Arábíá- val szomszédos és a Perzsa-öböl kijáratát ellenőrző, rendkívüli fontosságú Omán számít a gyorshadtest bázisának, hanem Egyiptom, Szudán és Szomália, tehát három afrikai ország is. Egy további lépés volt az egyértelműen Fekete- Afrik'ához tartozó Kenya bevonása a gyorshadtest támaszpontjainak körébe. Az új intervenciós erők első katonai demonstrációját tavaly tartották. Ezen kétezer amerikai katona vett részt, és kardesörtetés színhelyéül akkor még csak Egyiptomot választották. A jelek' arra mutatnak, hogy a most kezdődött, de már csaknem egy esztendeje tervezett második hadgyakorlat méreteinek látványos kiterjesztéséről a Szadat elleni merénylet után döntöttek. Egyes amerikai lapok, így például a Washington Post olyan értesüléseket közöltek, hogy az új hadgyakorlat éle közvetlenül Líbia ellen irányul. A lap információi szerint a „Fényes Csillag” ezúttal azt sugalmazná, hogy ha Egyiptom megtámadná Líbiát és a Szovjetunió valamilyen formában támogatná a megtámadott országot, akkor Washington „védelmet nyújtana” Egyiptomnak. Ezek a washingtoni híresztelések némileg túlzottnak és dramatizáltnak tűntek, különösképpen azért, mert felelőtlen módon. felvetették a két világhatalom közvetlen érdekösszeütközését is. Ezért az amerikai külügyminisztérium, valamint az egyiptomi kormány szóvivői a washingtoni lap kombinációit határozottan cáfolták. Maga a felröppentett „próbaléggömb'' azonban képet ad arról az amerikai szándékról, hogy az idegesség, a feszültség, a bizonytalanság légkörét tartsa fenn e rendkívül robbanás- veszélyes térségben. A Fényes Csillag hadgyakorlatról eddig nyilvánosságra került puszta tények is tanúskodnak a Pentagon provokatív szándékairól. Az Egyesült Államok ezúttal ötezer katonát küldött a térségbe, két és félszer annyit, mint egy esztendővel ezelőtt. A hadgyakorlat területi körzetét is kiterjesztették. Immár nemcsak Egyiptom, hanem Szudán, Szomália és Omán területét is bevonták. Sőt: az Indiai-óceán közepén levő Diego Garcia szigete, a térség egyilc legnagyobb anierikai katonai támaszpontja a „Fényes Csillag” hadgyakorlaton részt vevő tengeri és légierő koorodinációs központja. Első ízben vesz részt a bevetésben a hírhedt „zöldsapkások”, a „különleges haderők” egyik osztaga, amely a vietnami háború idején szerzett magának kétes hírnevet. Amerikából felszálló B—52-es bombázók érkeztek Egyiptom légterébe, amelyek a feltételezett célpontok bombázása után leszállás nélkül, tehát légi üzemanyag-felvétellel tértek vissza támaszpontjaikra. Ezenkívül felhasználják az elitosztagnak számító 82. légidesszant hadosztályt, amely a hadgyakorlat középpontjában ejtőernyős-hadműveletet hajt végre. Mindent összevetve: a második világháború befejezése óta nem volt példa arra, hogy az Egyesült Államok ilyen nagy, Észak- és Kelet-Afrik'ától a Perzsa-öböl kijáratáig terjedő területen hajtson végre erődemonstrációt. A hadgyakorlat ily módon úgy értékelhető, amint ami szerves része annak az agresszív, nyílt intervenciós célokat követő politikának, amelynek alapgondolata már a Carter—Brzezinski-korszak- ban megszületett, s amely Reagan elnökségével minden korábbinál erőszakosabb, provokatívabb és brutálisabb formákat öltött. _j __„
