Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-06 / 286. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! MEGYEI PáRTBIZOTTSáG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1981. DECEMBER 6., VASÁRNAP Ára: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM Az értelmes életért írta: Soltész István, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese Indokolt szerénység vezérel bennünket, ha a magyar sajtó napján nem önmagunkról, betűbillentyűkkel, mikrofonokkal, monitorokkal dolgozó újságírókról és nyomdászokról, rendezőkről és szerkesztőkről, hangmérnökökről és vágókról beszélünk, hanem az ügyről, amit szolgálunk, és amelyre önkéntesen, nem formálisan, hanem szocialista kötelességtudattal felesküdtünk. Ez az ügy a szotialista tájékoztatás ügye. Volt, amikor talán okkal nevezték az újságírót hazánkban is hivatásos dilettánsnak, írókisiparosnak, ólomlángossütő- nek, mert maga a politika volt megkérdőjelezhető. Ma már hitele van hazánkban és külföldön a magyar szocialista tájékoztatásnak, mert hitele van pártunk és kormányunk politikájának. Szakadatlan erőfeszítéssel igyekszünk megszabadulni a szellemi konfekciózástól, amely rossz és használhatatlan sablonokkal, leegyszerűsítő, valóságidegen képletekkel próbálja megmutatni az egyáltalán nem egyszerű, formákba, dogmákba nem szorítható életmozgást. Miért beszélünk szakadatlan küzdelemről, amikoT tudjuk, hogy a jó politika helyes tájékoztatáspolitikai elveket is vall: sehol és senkinél nem szívesség, hanem kötelesség a nyílt, az őszinte, a kellemetlen dolgokat sem megkerülő informálás, a beavatás. Azért, mert furcsa, elfogadhatatlan, de magyarázható módon még elég sókan vannak olyanok, akik szívesebben és könnyebben fogadják el a kényelmesen használható kész formulákat, semmint maguk is gondolkodásra kényszerüljenek. Jócskán akadnak olyanok is, akik kőnél keményebb anyagba, valamint különleges acélba vésett tízparancsolatokat követelnek a szocialista élet, a szocialista munka, magatartás fejlesztése érdekében a politikától, az újságírástól, a tájékoztatástól is. Mintha az élet, a szocialista építés olyan egyszerű volna, hogy idézetekkel, örökkévalónak minősített tételekkel mindent megmagyarázhatnánk, mindent megoldanánk. Pedig így semmit. Ha Lenin ma élne, sok mindent terme, de egy dolgot aligha, önmagát sohasem idézné. Éppen ő tanít bennünket arra, és ebben mutat leginkább példát a leninizmus, hogy a marxizmus nem más, mint tudományos válasz a kor új kérdéseire. Éppen Lenin emelte fel intőén az ujját: „A szocializmust nem szabad ünnepi színekkel festett szentképként kezelni”. Népünk, pártunk éppen annak' köszönheti az elmúlt huszonöt esztendő sikereit, hogy folyamatosan visszatért ahhoz, amit látszólag már elvégzett, alaposan megbírálva a kísérletek gyengeségeit, gyatraságait. Alighanem legfőbb vívmányunk, hogy feltárjuk hibáinkat, és nyíltan beszélünk róluk, mert tudjuk: így, csak így van esélyünk a hibák leküzdésére is. Nincs szégyellnivalónk. Nem azért nem dicsekszünk, hogy ezzel pótoljuk vívmányainkat, ország-világ előtt nyilvánvaló sikereinket. Megteremtettük a hont, ahol „nem sír a bánat”, ahol annyira a népé már az ország, a szocializmus, hogy „bárhová indul is, a cél felé halad”. Tiszteljük ezeket a sikereket, de nem ragad el bennünket olyan mámorító érzés, miszerint már tökéletesek vagyunk. Tudjuk — és ennek szellemében tájékoztatunk —, hogy az halad előre, akinek van képessége, rugalmassága figyelembe venni a szüntelenül és nem mindig kedvezően változó körülményeket, az eredményekből származó új igényeket, a ma és a holnap reális lehetőségeit. Az tud érdemlegesen tenni, aki nem fojtja el vágyait, nem felejt el ember módjára álmodni, de aki soha nem téveszti össze a valóságot ábrándjaival. A korrekciós lépésekre, az önkontrollra a hatalom megragadásakor és a szocialista építés minden szakaszában ugyanúgy szüksége van a társadalomnak, mint az embernek a természetes mozgásra. Nem felejtjük el azt a történelmi tapasztalatot, hogy a baj akkor kezdődik, ha megakad a szocialista építés reformok útján való önfejlődése. A tájékoztatás is abból indul ki, hogy a szocializmus történelmi vitalitása az emberek tömegeiben, a szocializmusban egyenrangú szövetségesek gondolkodó, vitatkozó és alkotóan cselekvő sokaságában gyökerezik. Hogy a szocializmus igazi megtartója és fejlesztője az emberek jóra fogott ereje. Minél mélyrehatóbb a forradalmi átalakulás, minél nehezebb és szövevényesebb a feladat, annál több erőre, annál nagyobb demokráciára, tehát annál alaposabb, pontosabb és gyorsabb tájékoztatásra van szükség. De a tájékoztatás, a sajtó nem akar senki helyett gondolkodni. Korunk új kérdéseire együtt kell keresnünk a választ, a megoldáson együtt kell * töprengenünk, fáradoznunk. A tájékoztatás sürgető és nehéz feladata segíteni, információkkal megalapozni, véleménycserével világossá tenni ezt a közös társadalmi gondolkodást, az okos és egységes cselekvés előfeltételét. Hisszük, hogy a sajtó is sokat segíthet abban, hogy az emberek jól érezzék magukat társadalmunkban, a szocializmusban — beleértve a munkahelyeket is —, és ennek eredményeként készek legyenek gondolkodni, cselekedni. Közös boldogulásunkért ne csak azt tegyék meg, amire kötelezik őket, hanem mindazt, amire lehetőségük van. Jól tudja minden újságíró, szerkesztő, tévé_ és. rádióriporter, nyomdász és hangtechnikus, újságkézbesítő és tájékoztatási szervező, hogy a cikkek, műsorok önmagukban nem váltják meg a világot, de az élteti hivatástudatukat, hogy a hiteles, a jót pártoló szocialista sajtó, az emberközpontú tájékoztatás ki tudja tágítani az emberek életterét. És segítséget nyújthat ahhoz, hogy mindenki felkészültebbnek, egy kicsit erősebbnek is tudja magát napjaink próbatevő küzdelmeiben. így mindannyiunk élete érdekesebbé, értelmesebbé válhat. December 17-re 1 * összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az országgyűlést december 17-én, csütörtök délelőtt 10 órára összehívta. A Minisztertanács javasolja, hogy az országgyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Magyar Népköztársaság 1982. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot, valamint a külügyminiszter beszámolóját a kormány külpolitikai tevékenységéről. A kisiparosok Vili. küldöttgyűlése Több mint százezer kisiparos képviseletében, 296 küldött részvételével, szombaton a MEDOSZ székházában megkezdődött a Kisiparosok Országos Szervezetének VIII. kongresszusa, amelyen értékelik és megvitatják az előző küldöttgyűlés óta végzett munkát, és kijelölik az új, megváltozott körülményekhez és a magasabb követelményekhez igazodó feladatokat. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, ipari miniszter, az állami és a társadalmi szervezetek több vezetője. Az ünnep megnyitó után megválasztották a küldöttgyűlés munkabizottságait, majd az országos választmány írásos beszámolójához Molnár József, a KIOSZ elnöke fűzött szóbeli kiegészítést. Megállapította: az elmúlt 5 esztendőben növekedett a kisiparosok társadalmi megbecsülése, és a kisiparnak a társadalmi munkamegosztásban betöltött szerepe. A kisiparosok által előállított termelési érték 5 esztendő alatt 87 százalékkal emelkedett, ma már meghaladja az évi 21 milliárd forintot. A lakossági szolgáltatásoknak 50 százalékát elégítették ki. A működő szolgáltató- és felvevőhelyek, műhelyek 85 százalékát a kisipar üzemelteti. A kisiparosok kétharmada kis településeken él és dolgozik, sok helyütt a szolgáltatási igények egyedüli kielégítői. Több mint 30 százalékuk építőipari, javítókarbantartó tevékenységet végez, és a lakossági igények döntő többségét — 84 százalékát — elégítik ki. Építőipari munkájuk értéke csaknem megkétszereződött az elmúlt időszakban, elérte az évi 7 milliárd forintot. Az épülő családi házak 60 százalékának generálkivitelezői vagy közreműködői kisiparosok. Kétszeresére növekedett az elmúlt öt esztendőben a kisipari gépjárműjavító szolgáltatások értéke, 60 százalékkal emelkedett az elektroakusztikai cikkek és háztartási gépek javításában végzett munkájuk értéke. A hagyományos - szolgáltatásokban is döntő a kisipar szerepe. A hazai áruválaszték bővítéséhez eredményesen járult hozzá a kisiparosok évi csaknem 2 milliárd forint értékű ipari árutermelő tevékenysége. A kisipari tevékenység technikai, műszaki feltételeinek fejlődése azonban — emelte ki szóbeli kiegészítőjében a KIOSZ elnöke —elmarad a kívánatostól. A műhelyek több mint egyhar- mada korszerűtlen, annak ellenére, hogy az utóbbi esztendőben 33 kisipari szolgáltatóház épült fel, és 3 műhelyépítő és fenntartó szolgáltató szövetkezet alakult. Ugyanakkor a kisipart érintő kedvező ~ központi intézkedések is közrejátszottak abban, hogy erősödött a kisiparosok közéleti tevékenysége, aktivitása. Ezt bizonyítja, hogy az általuk-végzett 'társadalmi munka értéke 150 millió forintot tett ki. A jövőben a kisiparosok számának további növekedése várható — mondotta, és utalt arra, hogy sokan félnek a sjakmai felhígulástól. Igaz, elég magas a fluktuáció, s előfordul, hogy egyesek csak a gyors meggazdagodás reményében yáltják ki az ipart, s a követelményeket megismerve hamar abbahagyják a munkát. Hangsúlyozta: a jövőben fokozott gondot kell fordítani a kisiparosok rangjának megtartására, emelésére. A szóbeli kiegészítést széles körű vita követte, amelyben felszólalt Méhes Lajos ipari miniszter is. Méhes Lajos beszéde Méhes Lajos a párt és a kormány nevében köszöntötte a kisiparosok küldöttgyűlését, majd a következőket mondotta: A kisipart éritő intézkedések nyomán a jövőben jobban és hatékonyabban tudjuk és kell kielégíteni a lakossági igényeket. A döntések több mint 100 ezer kisiparosra vonatkoznak, de a velük együtt dolgoz^ és élő családtagjaikkal együtt ma már több mint negyedmillió állampolgárt érintenek. A magánkisiparosok munkájának hatása még ennél is szélesebb körű, kihat az ország (Folytatás a 3. oldalon) A magyar sajtó napja alkalmából a hagyományokhoz híven koszorúzáson vettek részt a megyei sajtó képviselői a Békés megyei Népszava emléktáblájánál. Képünkön dr. Szabó Ferenc, a megyei levéltár igazgatója mondja megemlékezését. A sajtónapi országos és megyei eseményekről szóló tudósításunk lapunk 3. oldalán „ .. .. „ Foto: Veress Erzsi V. Saposnyikov látogatása hazánkban Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására december 4-5-én hazánkban tartózkodott Vitalij Saposnyikov, az SZKP KB nemzetközi osztályának helyettes vezetője. Fogadta őt Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Berecz János, a KB tagja, a külügyi osztály vezetője megbeszélést folytatott a szovjet vendéggel a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint az MSZMP és az SZKP együttműködésének néhány időszerű kérdéséről. A népesedéspolitikai feladatokról Barabás János nyilatkozata Megkezdődött a hosszú távú népesedéspolitikai koncepció, és ennek szerves részeként azoknak az intézkedéseknek a kidolgozása, amelyekre még most, a VI. ötéves terv időszakában sor kerülhet. Erről nyilatkozott Barabás János, az Állami Ifjúsági Bizottság titkára az MTI munkatársának. : — A népesedés nagy fontosságú nemzeti és társadalmi kérdésével az utóbbi hónapokban társadalmi fórumok és politikai kormányzati szervek sora foglalkozott. Hadd utaljak itt az MTA tudományos tanácskozására, a Hazafias Népfront Országos Elnöksége, a nőtanács és az Állami Ifjúsági Bizottság legutóbbi ülésére, ahol egyaránt elemző módon foglalkoztak az eredményekkel és a gondokkal, illetve a további tennivalókkal. — A tapasztalatok egyértelműen megerősítették, hogy a hetvenes évek első felének népesedéspolitikai céljai, törekvései helytállóak voltak: az intézkedések számottevően javították a gyermekvállalás és -nevelés anyagi, szociális és egészség- ügyi feltételeit. Emelkedett a családi pótlék, a gyermekgondozási és. anyasági segély összege, szélesebb körre terjedt ki a gyermekápolási táppénz. Amíg 1973-ban 7 milliárd forint, tavaly már mintegy 20 milliárd forint jutott a gyermekes családok pénzbeni támogatására. A családi pótlék jelenleg két gyermek nevelése esetén a gyermekek ellátását szolgáló átlagos kiadásoknak körülbelül negyedét, három és több gyermekeseknél 30 százalékát fedezi. — A gyermekintézmények nagymértékű bővítése, a több gyermekes családok lakáshoz juttását megkönnyítő szociálpolitikai kedvezményrendszeri szintén javította á családok életkörülményeit. Ennek ellenére az is tény, hogy a gyermekes családok relatív jövedelmi szintjét a megnövekedett társadalmi támogatással sem sikerült közelebb hozni a gyermektelen házaspárokéhoz. Természetesen sohasem lehet pénzbe átszámítani a gyermek örömét, életünket gazdagító tartalmát. — Az elemzések számot vetettek a népesedési . folyamatban, és ennek feltételeiben lezajlott kedvezőtlen változásokkal, így például a népesség növekedésének megtorpanásával, a szülőképes korú nők számának csökkenésével, a házasodási kedv mérséklődésével és a válások számának növekedésével, a halálozások arányának emelkedésével is. A demográfusok jelzései szerint a következő évtizedekben — ha a tendencia nem változik meg — a népesedési helyzet rosszabbodásával kell számolnunk. A születések száma és aránya hazánkban ma az európai országok többségéhez hasonlóan alakul. Eléggé általános az a nemzetközi tapasztalat, hogy a műveltségi szint és az életszínvonal emelkedése sok más tényező mellett, önmagában a termékenység csökkenése irányába hat. — Mindezek alapján valamennyi illetékes fórum egybehangzóan vonta le azt a következtetést, hogy a népesedési összefüggések az eddiginél átfogóbban jussanak érvényre a különböző idő(Folytatás a 4. oldalon)
