Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
1981. december 1., kedd I rfl ra ít rj 1—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------lZJ L3 7, 22a Tudósítóink az ifjúsági parlamentekről (Folytatás az 1. oldalról) terv célkitűzéseiről. Az elnökasszony elmondotta: a szövetkezet működése megfelel azoknak a követelményeknek, amelyet a középtávú népgazdasági terv, az MSZMP, a SZÖVOSZ VIII. kongresszusának határozatai megjelöltek. A működési területen a községekben és a városban egyaránt kiegyensúlyozott, javuló színvonalú kiskereskedelmi áruellátást sikerült biztosítani. Ebben jelentős része van a 30 éven aluli szövetkezeti fiataloknak, mely az összdolgozók felét teszi ki. A szövetkezet jellegénél fogva a kereskedelmi, a vendéglátóipari, valamint a felvásárlás és értékesítés területén a kedvező változások hatására nőtt a nyereség. Ennek következtében szociális és kulturális célokra 7 millió forintot fordított a szövetkezet az elmúlt öt év alatt. Végül, de nem utolsósorban — mondotta az ÁFÉSZ elnöke — a szocialista munka verseny és újítómozgalom — pl.: hagyomány már, hogy évenként újítási hónapot rendez — a szövetkezetnél az évek során jól kialakult és kiszélesedett, ugyanis a dolgozók mintegy 60 százaléka tett és tesz jelenleg is vállalásokat, elősegítve ezzel a célkitűzések megvalósítását. Az elért sikerek a szövetkezeti dolgozók áldozatkész és lendületes munkáját tanúsítják. Így kerülhetett sor arra, hogy a szövetkezetek versenyében az 1980. évi összmunka felsőbb szintű értékelés alapján kiérdemelték a „Kiváló Szövetkezet” megtisztelő címet. A beszámoló elhangzása után 15-en kértek szót. Elmondták problémájukat, tapasztalatukat az ifjúság munkájáról. A parlament zárószakaszában elfogadták az intézkedési tervet, valamint a küldöttek megválasztására került sor. Kondacs János MEZŐHEGYES A mezőhegyesi szakmunkásképző intézetben november 26-án ült össze 346 tanuló képviselőjeként 47 küldött. A tanácskozáson részt vettek a megyei, a járási és községi KISZ-bizottság képviselői, a nagyközség párt- és állami vezetői, valamint a vállalatok oktatási felelősei. Ezt a fórumot osztályparlamentek előzték meg, ahol a beszámolóból a tanulók megismerték a legutóbbi parlament óta elért eredményeket, az ott felvetődött problémák megoldását. Az elmúlt három évben is sokat fejlődött az iskola, a nevelés és az oktatás feltételeinek biztosítása területén egyaránt. A beszámoló az iskola életének minden területével foglalkozott. A jó előkészítés eredményeként Ma. gyaróvári Mihály igazgató az iskolai parlament előtt az osztályokban felmerült gondok megoldására készített intézkedési tervet terjeszthetett a fiatalok elé, mely az elkövetkező évek feladatait tartalmazza, felelősökkel, határidőkkel. A tanácskozáson 10 fiatal szólalt fel társaik képviseletében. Valamennyien közérdekű problémát vetettek fel, javasoltak, és vállalták a feladatok végrehajtását. Az iskolai és osztályparlamentek hangulatát igen hűen jellemezte az iskolai KlSZ-bizott- ság és az ifjúsági szakszervezeti bizottság közös állás- foglalása : „ ... Közérdekű gondokat vitattunk meg, nem pedig egyéni sérelmeket, a demokratizmus fóruma nem vált panasznappá!” Posztós Klára BÉKÉSCSABA A 8. sz. Volán Vállalat fiataljainak vállalati szintű ifjúsági parlamentjére a munkahelyi parlamentek után Békéscsabán, szombaton került sor. Dr. Magda Erzsébet levezető elnök köszöntötte a résztvevőket és a meghívott vendégeket, így többek között Gábor Zoltánt, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettesét és Sasala Jánost, a békéscsabai Városi Tanács elnökét. Ezt követően a csaknem 1200 fiatalt képviselő 110 küldött megkezdte munkáját. Vándor Pál vállalati igazgató szóbeli kiegészítőjében méltatta az első ifjúsági parlament megrendezése óta eltelt időszak eredményeit. Elmondta: eredményesen tettek eleget a tanácskozások az ifjúsági törvény végrehajtása ellenőrzésében megjelölt feladatoknak. Néhány figyelemfelkeltő számadat a szóbeli kiegészítésből: tíz éve az autóbuszpark 138 járműből állt, túlnyomórészt Ikarus 55, 60 és 630-as típusokból, s 19 millió utast szállítottak. Jelenleg a 250 autóbusz — háromnegyed része az Ikarus 200-as családhoz tartozik — 36 millió utast szállít évente. Tíz éve a vállalati létszám 1900 volt, jelenleg 3200. 1971-ben 90-en tanultak 240 ezer forint költséggel, ma 700 fő tanul, s ez közel 4 millió forint költséget jelent. Ezt követően 22 küldött számolt be munkájukról, problémájukról, tolmácsolva áz otthon maradottak kéréseit. Többen említették ifjúsági klubok létrehozásának szükségességét. Például Kapus László Mezőkovácsházáról a szociális létesítmények elmaradt állapotáról és a létszámhiányról számolt be. Ugyanakkor egy könyvtárat is szeretnének létrehozni, amihez kérték a vállaiat vezetőinek segítségét. Nagyobb odafigyeléssel, és jobb szervezéssel a felelősségre vonás szigorúbb alkalmazásával jobb eredményeket lehetne elérni a jövőben — mondotta még egy mezőkovácsházi küldött, Tóth István. Fontos téma volt és több hozzászólásban elhangzott az energiatakarékosság. Erre vonatkozóan tucatnyi javaslat és ötlet hangzott el a küldöttek részéről, mert most is, de a jövőben még jobban oda kell figyelni és foglalkozni kell ezzel a témakörrel. Simon György hozzászólásában javasolta: tartsanak úgynevezett ötletnapokat rendszeresen, s a jó ötleteket rögtön jutalmazzák is. így elérhetnék, hogy a megvalósításig rövidebb legyen az út. Javaslat hangzott el még a más vállalatokkal való szorosabb együttműködés lehetőségéről a kultúra területén. llovszki László hozzászólásában említette: a sport terén már nagyon jó1 a kapcsolat a HAFE-val és a MEZŐGÉP Vállalattal. Sasala János tanácselnök régi ismerősként üdvözölte a parlament résztvevőit. Megállapította: a parlamenten a fiatalok őszintén, kritikusan mondták el véleményüket, s kérte, hogy a jövőben is ilyen kedvező hozzáállással végezték munkájukat, hiszen Békéscsabán és a megye többi részén munkájuk kapcsán ők érintkeznek legtöb-, bet a lakossággal, s nem mindegy, hogy hogyan. Dr. Horváth Ferenc igazgatóhelyettes örömmel jegyezte meg, hogy a hozzászólások aktívabbak és értékesebbek voltak, mint korábban. „Gazda” módjára nyilatkoztak a fiatalok, magukénak érzik a problémákat, bajokat — mondotta Gábor Zoltán, a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettese. Vándor Pál, a vállalat igazgatója megköszönte az észrevételeket, az őszinte bírálatokat, majd választ adott a kérdésekre. Zárszavában utalt arra, hogy az ifjúsági parlament élményekben gazdag, őszinte légkörben zajlott, s mint mondta, tudja: — Az elkövetkezendő időben a nagyobb feladatok megoldásában számíthat a fiatalok teljes értékű és odaadó munkájára. Bikfalvi Ferenc A közeljövőben ünnepli a munkásőrség megalakulásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból beszélgettünk el öt eleki munkásőrrel: Lustyik Jánossal, Klemm Józseffel, Ottlakán Györggyel, Bogár Szabó Mihállyal és Malatinszki Jánossal. Az eleki alegység első parancsnoka Krisztalovics János volt. Az alapító tagok közé tatozott Kemény József és Oláh Antal is, akikkel már sajnos nem tudunk szót váltani; ugyanis ma már nincsenek az élők sorában. A munkásőrség hétköznapjairól beszélgettünk, így bepillanthattunk a munkásőrök múltjába, jelenébe, és egy kicsit a jövőjébe is. Lustyik János bácsi, amikor az egyenruhát felöltötte, 52 éves volt, ma már 77. A munkásőrség eleki alegységének alapító tagja, most már tartalékos. Jó egészségnek örvend, és optimizmusa, víg kedélye ma is töretlen. Pedig megélt két világégést, s egész életében tisztességgel, becsülettel, nagyon sokat dolgozottt. Szívesen vállalkozott a beszélgetésre. — Hogy miért lettem én is munkásőr, 11 eleki társammal együtt? Kezdjük ott talán, hogy 1945 óta vagyok párttag. Az ellenforradalom leverését követően én is a párt hívó szavára fogtam fegyvert a munkáshatalöm megvédésére. A gyakorlatozás, szolgálatteljesítés sohasem esett nehezemre. El kell még mondanom, hogy nagyon jó elvtársaim vannak, a sok együttlét, a közös feladatok jó kis közösséggé kovácsoltak bennünket. Szeretünk együtt lenni, gyakran együtt üljük meg a névnapokat is, ahová már természetesen a házastársak is eljönnek. — Az eltelt 25 esztendő alatt bizonyára akadtak emlékezetes élmények. Jani bácsinak van-e kiemelkedően szép, vagy kellemetlen emléke? — Csak kellemes emlékeim vannak. Ha kiemelkedően kedveset említek, azok a különböző alkalomra kapott kitüntetéseim: 5, 10, 15, 20 éves „Szolgálati Érdemérem”, „Kiváló Munkásőr” és a „Haza Szolgálatáért Érdemérem” bronz fokozata. Klemm József: — 1964. december 21-én, 26 évesen szereltem fel a munkáshatalom szolgálatáért, annak megvédéséért, belső meggyőződésből indíttatva. Ezek nem nagy szavak, valóban mélyen így éreztük. Az eleki munkásőrök a „Kun Béla” gyulai járási-városi egységhez tartoznak. A munkásőrségen belül szocialista munkaverseny folyik. A feladatoknak igyekeztünk mindig képességeinkhez mérten a lehető legjobban eleget tenni. Hogy ez mennyire sikerült, ezt bizonyítják azok az értékelések, melyeknek alapján az elekiek 1977—78—79- ben elnyerték a „Legjobb Szakasz elismerést. — Tudjuk, hogy a munkásőrség szolgálata sok elfoglaltsággal jár, a szabad időt is megrövidíti. Milyen ehhez a család, a munkahely hozzállása? — A családom a munkásőrségbe való belépésemmel maximálisan egyetértett, a munkahelyi vezetés pedig támogatta. A közvetlen munkatársaim is megértéssel fogadták, s ez ma is így van. — Tizenhét éve teljesít szolgálatot a munkásőrségben, s mint tudjuk, igen elismerésre méltóan. Kapott-e ezért a tevékenységéért kitüntetést? — Igen: „Kiváló Parancsnok” kitüntetést, 5, 10, 15 éves „Szolgálati Érdemérmet”, s kétszer részesültem országos parancsnoki dicséretben. Ottlakán György: — 1973 óta vagyok párttag, s 1975 januárjában lettem munkásőr. Ma a munkásőröknek a feladatuk kiszélesedett, ám valóban könnyebb, mint a megalakulás idején volt. Polgárvédelmi teendőket is ellátunk, s — hogy szűkebb hazánkban, a megyében maradjunk — a Körösök gyakori áradása miatt az árvíz- védelemben is ott vagyunk. Jó tudni, hogy a lakosság előtt a munkásőröknek tekintélyük van, számítanak ránk, bíznak bennünk. Az eleki alegység is a 25 éves jubileum megünneplésére készül, amelyhez kapcsolódóan fotó- és dokumentumkiállítást rendezünk, s bemutatjuk az eltelt negyedszázad eseményeit. Ottlakán György fiatal kora ellenére szép eredményeket tudhat maga mögött, ötéves szolgálati érdemérem, Aranykoszorús KISZ-jel- vénnyel rendelkezik, és a honvédségnél kapott, a „Haza Szolgálatáért” érdemérem ezüst fokozatának tulajdonosa. Néhány éve pedig az elekiv alegység parancsnoka. — Nem jelentett-e problémát fiatal kora abban, hogy tekintélye legyen az idősebb, 20—25 éves munkásőrökkel szemben? — Bátran mondhatom, hogy nem. Nagyon jó kollektíva a mienk. Tiszteljük, szeretjük egymást. Elfogadtak vezetőjüknek, s habár igazi, jó barátság köt össze bennünket, a szolgálat idejére ezt másként értelmezzük. Akkor csak parancs van, amit végre kell hajtani! Bogár Szabó Mihály: — 21 éves vagyok, s 1981. januárjától előképzős. Szüleim párttagok, édesapám szintén munkásőr volt. Emlékszem, pár éve megkérdezte édesapám a parancsnokától, hogy „a fiamat mikor veszitek már fel közétek?” Ügy érzem, nekem a legnagyobb kitüntetés, máris az, hogy közöttük lehetek. Malatinszki János: — A katonasághoz nem hívtak be egy korábbi szemsérülésem miatt. Misivel együtt vagyunk előképzősök, s remélem, hogy az 1982. januári állománygyűlésen esküt tehetünk. A szüleim azt mondták, apaikor bejelentettem belépési szándékomat, hogy „fiam, egy kis fegyelmet neked is -kell valahol tanulnod!” Senki nem beszélt rá, önként, meggyőződésből jöttem a munkásőrségbe, s remélem, hogy sokáig itt is maradok. Megkérdeztük, hogy biztosítottnak látják-e a munkásőrség utánpótlását? Lustyik János bácsi véleményével valamennyien egyetértettek: — Szerintem nincs ok aggodalomra. A KISZ-től az iskolától — és nem utolsósorban az MHSZ-től — jó indíttatást kapnak a fiatalok hazafias nevelésből. Őszintén remélem, hogy az alapító tagok „kiöregedésével” sem lesz törés az alegységben, a generációváltás nem fog gondot okozni. őszintén reméljük és kívánjuk mi is. Az írás elkészülte után tudtuk meg, hogy Lustyik János bácsi nemrég kapta meg a „Haza Szolgálatáért” érdemérem ezüst fokozatát. Gratulálunk, kívánjuk, hogy még sokáig jó egészségben neveljen a fiatalokból, soksok éves tapasztalatait átadva, jó munkásőröket! Topa Sándorné és Klemm Vera Balról jobbra: Klemm József, Malatinszki János, Lustyik János, Bogár Szabó Mihály. (Ottlakán György a felvétel készítésekor éppen szolgálatban volt.) „Könnyített” családi házak Családi házak építésére alkalmas kis méretű és köny- nyített elemek gyártására készül a Veszprém megyei Állami Építőipari Vállalat; ehhez megvásárolta a belga Bevisol-cég technológiáját és a gyártásához szükséges főbb berendezéseket. Az új termék súlya 60 százaléka lesz a hagyományos házgyári elemekének, s mérete is kisebb, így közúti szállításához nincs szükség speciális járművekre. A kis elemekből a veszprémi vállalat tervei alapján 70—100 négyzetméteres lakások épülhetnek. Egy-egy családi ház elemeit panelcsomagban adják át a megrendelőnek. A tervek szerint jövőre 500 lakáshoz készítenek panelcsomagot. Aratják a nádat Megkezdődött a nádaratás a Velencei-tónál: a dinnyési partok mentén két „Seiga"- gyártmányú kombájnnal láttak munkához a Sárszent- mihályi Állami Gazdaság dolgozói, ök vágják majd le a nádat a Kis-Balatonon, a Duna mentén, valamint a Duna-Tisza közi folyópartok, tavak szegélyéről is. Ügy tervezik: tavaszig kétezernégyszáz hektárról — tizenhat nagyteljesítményű géppel — két két és fél millió kéve nádat takarítanak be. Tucatnyi termék készül ebből a vízinövényből, a pallón, szőnyegen kívül nádszövet, lámpaernyő, újságtartó, s madáretető is. II hirdetés Szerencsétlen „szerencse” „Szerencse” jeligével hirdetett lapunk aprói között az a 69 éves férfi, aki gondozónőt keres maga mellé; cserébe elhelyezést ígér, ráadásul ingatlannal kecsegteti a vállalkozót. Próba, szerencse; irány a békéscsabai cím! A kopott, zöld kapu mögött udvari lakások sora fogadja a belépőt, öreg néni igazít útba. Az arcán ülő közöny jelzi, nem én vagyok az első, aki az idős férfit keresi. A meglepetés — ahogy mondják — nálam ül. Az elképzelt, beteg öregember helyett fiatalos, mozgékony férfi fogad az udvarra nyíló lakásban. Tíz évet nyugodtan letagadhatna a korából. Szemügyre vesz, és azonnal közli, hogy tárgytalan a dolog, nem én vagyok az esete: — Túl fiatal. És különben is, már kilencven százalék, hogy megtaláltam a megfelelő asszonyt. Voltak itt sokan, de én egy ötven körüli nőre gondoltam, nem ilyen gyerekre, mint maga. Máris mennék ki a szobányi lakásból, de úgy tűnik, közlékeny hangulatban van. Mesél az életéről, közben jut idő az alapos terepszemlére. A háromszor négy méteres helyiség berendezéseit igyekszem megjegyezni. Lehet, hogy nem teljes a felsorolás, de így is sokat mondó: két nagy ágy, melettük két hatalmas, régimódi szekrény, három asztali rádió, egy kopott hűtőszekrény, egy televízió, egy garzon-gáztűzhely két palackkal, asztal két székkel, két hatalmas fotel, pléddel leborítva, egy Singer-varrógép, az ajtó mögötti mosdóállványon két piszkos alumínium lavór. A szekrényekből különböző holmik lógnak ki, az asztalon és bútorokon szerteszét heverő tárgyak. Ez lenne a gondozónővel közös otthon? — Ez bizony — feleli a férfi. — Jó kis lakás ez, hiába kicsi a hely, jól el lehet férni benne. De lesz jobb is. Nemsokára lebontják, és kapok egy másfél szobásat. — Mégis, hogy gondolja, egy szobában akar élni egy idegen asszonnyal, vagy mást is vár tőle? Ahogy elnézem, nemigen szorul még gondozásra... — Hát persze. Lehet aztán másról is szó. Tudja kérem, én nappal vagyok 69 éves, éjjel csak 45. Nem bánom, hogy mi volt az a nő előtte, aki idejön, de azt elvárom, hogy velem rendes legyen, akkor megkap mindent. Ez utóbbi mondatról jut eszembe a beígért ingatlan. Mikor rákérdezek, mellébeszél: a tanácsi lakásból nem tesznek ki senkit, és azt az illető hölgyre hagyná. Közben előveszi a hirdetésre válaszolók leveleit. Mutatja mind a két tucatot, a tartalmukat nem kívánja nekem idézni. A sötét kis zúg után jólesik a szabadban folytatni a tásalgást. Elmeséli, hogy hét éve külön él a feleségétől, nem iszik, nem dohányzik, hogy milyen jó ember, és * miért ártalmas a szódavíz ... A végén leleplezi magát. Szavaiból kiderül, habár sokan nyúltak a kedvező alkalom után, hogy „gondozójává” szegőd' jenek, eddig senki nem kapott rajta: — Ne haragudjon, hogy megmondom, de maga egy valóságos csontkollekció. Nekem egy klassz, ötven körüli, hatvan kiló feletti asszony kell. Ha ismer ilyen nőt, szóljon neki. De miami rendeset küldjön! Ebben maradunk, és gyorsan magára hagyom. Nehogy észrevegye kényszeredett, gúnyos mosolyomat. Nem a nehéz, ám sokra tartott lakáskörülményei miatt. Nem is azért, mert nincs pénze, hiszen sejtette, hogy nem épp szegény ember. A gúnyt nem is kora, irigylésre méltó vitalitása érdemli. Hanem a módszere. Hogy szorult helyzetű nőket keres, másképp is kielégíthető hiányok pótlására. A közel hatvan érdeklődő tisztességét bizonyítja, hogy egyik sem mondott igent. Egy valaminek a tisztasága azonban kétségtelenül csorbát szenvedett: a becsületes reklám, a hirdetések hitele, amivel visszaélt. M. Szabó Zsuzsa
