Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-31 / 305. szám

0 1981. december 31., csütörtök NÉPÚJSÁG Bacchus szelleme — palackba zárva Ahol a pezsgő alapborait tárolják. A képen: mintavétel Friss, üde és elegáns — az italok szépségkirálynőjét, a pezsgőt illetik e szavakkal a borászati szakemberek, s aszerint díjazzák, hogy mi­lyen az íze, zamata, illata. Manapság egyre többen nemcsak az óévet búcsúztat­ják a gyöngyöző, könnyed itallal, hanem mintha egész évben szilveszter lenne, csa­ládi és baráti összejövete­leken, hivatali ünnepségeken is pezsgőt bontanak. Az üzletekben akkora a választék a díszes palackok­ból, hogy tanácstalanul töp­rengünk: melyiket emeljük le a polcról? Mivel nincs még olyan kifinomult, több évszázados érzékünk, ízlé­sünk a kiválasztáshoz, mint a franciáknak, érdemes bete­kintenünk a pezsgőgyártás titkaiba. * * * A fővárosban Budafokon találjuk a Hungarovin biro­dalmát, csaknem 30 kilo­méter hosszúságú pince- rendszerét. Itt születik a ma már messze földön híres magyar pezsgő is. 1982. au­gusztusában lesz éppen 100 éve, hogy a Rózsavölgy szomszédságában Törley Jó­zsef által alapított gyár első palackos pezsgői „beértek”. A tulajdonos — aki a pezs­gő hazájában Reimsben ta­nulmányozta a bonyolult, kényes technológiát, és elsa­játította a szakma fortélya­it — csakhamar felvirágoz­tatta gyárát. Közép-Európa egyik legkorszerűbb üzeme lett, amely még ma is az ugyancsak Budafokon levő Hungária Pezsgőgyárral együtt az ország pezsgőter­melésének nagy részét adja. Garamvári Vencelhez, a Hungarovin Borgazdaságok Exportvállalatának igazga­tóhelyetteséhez nehéz be­jutni, a külföldi partnerek, üzletkötők szinte egymás­nak adják a kilincset nála. Szobája valóságos pezsgő­múzeum, ahol már láthatók a jubileumi évben forgalom­ba kerülő szép palackok. — A gyárainkban előállí­tott pezsgő hatvan százalé­kát külföldön értékesítjük. Vevőink: a Szovjetunió, NDK. Csehszlovákia, Ro­mánia, Lengyelország, a tő­kés piacon az NSZK és az Egyesült Államok. Idén 18 millió palack pezsgőt gyár­tottunk. Az ország több gyá­ra (a mecseki, az izsáki, a hosszúhegyi, a kiskunhalasi, a szikrai állami gazdaságok) együttesen csaknem 30 mil­lió palacknyit termelnek évente — tájékoztat az igazgatóhelyettes. — Az utóbbi évtizedhen hazánkban is divatba jött a pezsgő. Elterjedt viszont az a vélemény is, hogy gyengé minőségű borból készül.- Igaz? — A vád alaptalan. A gyártásra alkalmas alapbo­rokat a hazai híres borvi­dékekről válogatjuk össze. Nem különleges, tájjellegű szőlőfajtákat, hanem olya­nokat, amelyeknek íze és za- matai megfelelő, a savtar­talmuk magas, színük vilá­goszöld. fehér, vagyis vé­kony, elegáns-»- bor lesz be­lőlük. — Azt tartják, hogy a palackba érlelt ital sok­kal jobb a tankpezsgőnél. — Így igaz. Az előbbi klasszikus eljárással készül; vannak fajták, amelyeknél 2-3 évet igényel az érlelési folyamat. A tank pezsgő két hónap alatt készül. Érde­mes közelebbről megismer­kedni a gyártással — indít­ványozza. Csakhamar a cseppkőbar­langok termeihez hasonló, tá­gas pincékben járunk, üve­gekből rakott hatalmas mág­lyák között. A palackokat nemes penész borítja, alat­tuk szunnyad a fenséges ital. Boros László üzemvezető elárulja a pezsgőrecept lé­nyegét: — A borhoz finomított cukrot és speciális borélesz­tőt adagolunk, majd palack­ba vagy tartályba töltjük. A bor ezután pincehőmérsékle­ten - másodszor is erjedni kezd, széndioxid képződik. A vastag falú üvegek 20 at­moszféra nyomást tűrnek. A pezsgő hosszú ideig érik a palackokban, ez alatt kiala­kul a sajátos, különleges, fi­nom illata, zamata. Majd az italt elválasztjuk a seprőtől, vagyis az élesztőüledéktől, úgy, hogy kristálytiszta ma­radjon, de szénsavtartalmá­ból ne veszítsen. A tankpezsgőből egyszerű­en kiszűrik a seprőt, a pa­lackokkal már bonyolultabb a munka. Rázóállványokra rakják az üvegeket, szájjal lefelé. Majd egy hónap múltán az üveg nyakát 3—5 centis részben befagyasztják, megbontják a kupakot, s az üledéket is tartalmazó jég­dugót a belső nyomás kilövi. A "megüresedett részt borból készült likőrrel pótolják, aszerint, hogy milyen édes­ségi fokot kívánnak elérni. Ezután automata gépsorokon díszes palackokba áttöltik, a műanyag dugót leszorítják drótkosárral, nehogy Bacchus szelleme kiszökjék a palack­ból. Felkerül a fényes szta- niolsapka is, a vállszalag és a hascímke. Ez utóbbi a pezsgő névjegykártyája, melyből mindent megtudha­tunk. Garamvári Vencel segíti megfejteni az ajánlást: — A brut 0,5 százalék cu­kortartalmú száraz, nyers pezsgő, a szakértők kedven­ce; a dry 0,5—2,5 százalékos száraz, a demi sec 2,5—3,5 százalékos félszáraz, a demi doux 3,5—4,5 százalékos fél­édes és a doux 4,5 százalék fölötti édes ital. A magyarok a harsogóbb ízeket, a Char­mant doux-t, a Törley Ext­ra Rubint, a muskotályos Fortunát kedvelik, a kül­földiek inkább a szárazabb, a természetes, ízesítés nél­küli fajtákat. Például a Hungária Brut az ínyencek itala, az Extra Dry a száraz italokat kedvelők pezsgője. Mintegy 20 fajta pezsgőnket a legigényesebb étrenddel is össze lehet hangolni. Hideg, meleg előételekhez, sültek­hez, halakhoz is való a pezs­gő, nemcsak desszerthez, sü­teményhez. Hűtve fogyasz- szuk! A fehér és rosé pezs­gő ideális hőmérséklete 4—6, a vörösé 7—9 Celsius-fok. S végül egy jó tanács a Hungarovin igazgatóhelyet­tesétől : — Nem jó összekeverni az italokat. Általában a nagy vigasságokat követő görcsös fejfájások vádlottjaként emlegetik a pezsgőt, de jog­talanul. Mire éjfélkor asz­talra kerül a pezsgő, már előzőleg jó pár pohárnyi ko­nyakot, vodkát, likőrt, sört, bort, bólét fogyasztottak. A pezsgő legfeljebb a száraz fehér és vörös bort tűri. Te­hát ne házasítsunk, minden­ki maradjon hű kedvenc ita­lához, és akkor nem kezdi „macskajajjal” az új eszten­dőt. Horváth Anita Táplálkozás — háztartás Tea — új módon Hazánkban a serkentő ha­tású italok’ között a kávé a sláger. A tea nehezen tud el­terjedni nálunk, pedig a vi­lág népeinek egyik legrégeb­bi és legnépszerűbb itala. Kísérletek folynak, hogy a teaivást megkedveltessék a lakossággal, mert a tea ugyancsak tartalmaz koffe­int, hasonlóan a kávéhoz, frissíti az agy működését, és emellett szintén kellemes ízű, illatú ital, és nincs ká­ros utóhatása. Sokan a teát főzik, holott forrázni kell, és mindig frissen készíteni. Sokféle teaitalt ismerünk, de nálunk általában csak a citrommal és cukorral ízesített tea a divatos. Érdekes kezdeményezést láthattunk’ az egyik főváro­si művelődési házban, ahol az előadások szüneteiben új-, szerű, nálunk alig vagy csak kevesek által ismert teaita­lokat mutattak be a házat látogató fiatáloknak. Íme, ezek közül néhány mutató­ba: Francia tea, melyet méz­zel, valamint narancs vagy citrom levével és lereszelt héjával ízesítettek. Ugyan­ezt az italfajtát lehűtve is megkóstolhattuk, csészén­ként kevés cukrozott tej­színhabbal. A grúz teának több válto­zatát láthattuk, mint példá­ul a „szulikot”, amit tá­nyérban tálaltak, kevés vod­kával, kockacukorral — vagy a gyömbérrel, tejjel, darált dióval ízesített „soho-gin- gert”. A portugál teához filteres Lipton-teát használtak,' fa­héjjal és vaníliás cukorral, fűszerborssal ízesítették. Az egyik bisztróban is volt teabemutató. Itt a leg­nagyobb sikere a „tányéros teának” volt, de szívesen fo­gyasztották a szénsavas, hű­tött teát is. Úgy látszik, hogy a tea sok mindenre jó: frissít, üdít, kellemes közér­zetet teremt. R. J. A tél viszontagságai elle­ni védelemnek elterjedt és jól ismert módja a kocsik takaróval való borítása. E védelmi módnak azonban van néhány buktatója. A műanyag borítók télen meg­merevednek, nehezen hajt­hatók össze, s nedvesen be­piszkítják a kocsi belsejét. Ezért inkább vászontakarót alkalmazzunk, s készítsünk hozzá nagyméretű, műanyag­gal bélelt szatyrot. A ned­vesen leszedett takarót a szatyorba gyömöszölhetjük, úgy már nem lesz tócsa a kocsi belsejében. A másik hiba, hogy a műanyag ráta­pad a kocsi fémfelületére, főként a tetőre. .Ezért elő­nyös, hogy ha a rendszere­sen műanyag takaróval bo­rítandó kocsi tetejére tető- csomagtartót (esetleg csak egyszerű síléctartó rudakat) szerelünk, úgy alatta levegő marad, kevésbé rongálódik a lakkozás, a fényezés. Télen különösen fontos a hátra néző ablak hótól, jég­től való óvása. Ha nem az egész kocsit borítjuk takaró­val, az ablakra szabott, pon­tosan illeszkedő plexi-, vagy celluloid lap is tisztán tartja az üveget. A lap belső pere­me alá ragasszunk epokittal 1 cm széles gumi- vagy műanyag hab csíkot, két ol­dalsó végére pedig erős gu­miszalagot erősítsünk. A gu­Egyszer a földesúr megiri­gyelte a kovácsot: — En alig győzöm kivár­ni, hogy begyűjtsék és pénz­zé tegyék a termést, a ko­vács meg csak kopácsol ka­lapácsával az üllőn, és lám, ölébe hullik a sok rubel! Nyitok hát egy kovácsmű­helyt! A földesúr megnyitotta a kovácsműhelyt, az inasnak pedig megparancsolta, hogy a fujtatóval szítsa a tüzet, ö maga meg kiállt a kapu­ba, és várta, hogy beállítsa­nak hozzá valami munkával. Arra megy szekéren egy mu­zsik, megáll, hogy abroncsot rendeljen a szekér négy ke­rekére. — Neked meg mi kellene? — Négy abroncsra volna szükségem, uram. — Rendben van, gyorsan meglesz, de egy kicsit vár­nod kell. — Aztán mennyit kell érte fizetnem? — Rendesen 150 rubel len­ne, de hogy idecsaljam a vevőket, csak százat kérek. — Rendben van. A földesúr nekilátott tüzet rakni, az inas meg fújtatott a kecskebőr fújtatóval. Az­tán az uraság fogta a vasat, és elkezdte kovácsolni. De bizony nem sokat értett hoz­zá, így minden elégett. — Na — szól oda a mu­zsiknak —, ebből már nem jön ki neked négy kerékre, jó, ha egyre elég lesz. — Jól van — mondja a muzsik —, ha egy, hát egy. Püfölte, püfölte a vasat a földesúr, majd így szólt: — Hát, muzsik, nem lesz ebből bizony még egy ab­roncs se. Jó, ha ekevasra futja! — Jól van, akkor legyen ekevas! Csapta, vágta a kalapá­csot a földesúr, még sok-sok miszalag műanyag csíkból forró vízben a kívánt alakú­ra hajlított karmokhoz csat­lakozzék, melyek az esőcsa­torna (vagy más alkalmas alkatrész) pereméhez legye­nek akaszthatok. Ha várako­zás közben a műanyag vé­dőlemez behavasodna — s gyorsan kell indulni — a tisztítása helyett egyszerűen levehetjük. Sátorvászonból olyan „kucsma” is készíthető a ko­csira, mely valamennyi üve­get védi és könnyen le- és felszerelhető. További elő­nye, hogy jóval kisebb a helyszükséglete, mint a nagy ponyváé. Ha ezt alkalmaz­zuk a kocsink védelmére, ugyancsak előnyös a tető- csomagtartó felszerelése. A legfontosabb, előre né- , ző üvegre pedig még nem havas időben is érdemes „szemellenzőt” készíteni. Megvédi az üveget a váro­sokban állandóan hulló ko­romtól. szennytől, a vere­bek „pecsétjeitől”, , az üve­gen végigszánkázó piszkos faleveleké nyomaitól, az álló autó mellett elhaladó jár­művek felverte latyaktól. A sátorvászonból készíthető, az első szélvédő méreténél alig valamivel nagyobb borítást gumiszalagok és horgok se­gítségével a kilincshez, il­letve a karosszérialemezek vasat tönkretett, majd így szólt: — Na, muzsik, nem lesz ebből még ekevas sem, ahogy elnézem, örülhetsz, ha egy szögre futja. — Ha szögre, szögre! — így a muzsik. Csakhogy még egy szögre sem volt elég vasa a földes­úrnak, mindet elégette. Me­gint tett-vett, serénykedett, majd így szólt:. — Hát már, muzsik, nem elég ez a vas még egy szög­re sem, talán kijön belőle egy sercegés. (Mikor a tü­zes vasat vízbe dugják, ser- ceg.) — Jól van, akkor mondd meg, mennyivel tartozom! — Hisz mondtam már, tökfilkó, hogy száz rubel! — Nincs most nálam pénz, hazamegyek érte. — Ezzel elment. A földesúr meg odaszól az inasnak: — Ha a muzsik megjön a pénzzel, te csak ennyit mondj: „Adjál még! Adjál még!” A muzsik otthon magához vett egy , jókora husángot, visszament a kovácsműhely­be. Nekiesett a földesúrnak, ütötte verte, az inas eköz­ben meg egyre csak ezt kia­bálta: „Adjál még! Adjál még!” Mikor a muzsik elment, a földesúr rátámadt az inas- ra: — Mit csináltál, te nyomo­rult? Azt parancsoltam, hogy akkor kiabálj így, ha a pénzt hozza. Te meg látod, hogy út, mégis így kiabálsz: „Adjál még! Adjál még!" A földesúr jól elpáholta inasát, földig rombolta a kovácsműhelyt, és soha töb­bé nem jutott eszébe, hogy irigykedjék a kovácsra. (Fordította: Grabócz Gábor) alsó peremezett éléhez lehet rögzíteni. A páraképződés a hűvö­sebb és fagyos időben elke­rülhetetlen. Ellene való vé­dekezésként sokféle szer van forgalomban. Azokat tiszta ronggyal, vékonyan vigyük fel a páramentesítendő fe­lületre. A kocsik ablakainak befagyása ellen magunk is készíthetünk egy keveréket, ha 50 súlyrész etilénglikolt (fagyállót) összekeverünk 50 súlyrész vízzel, vagy 70 súlyrész glicerint 30 súly­rész vízzel. Ebbe az el egy­be mártsunk egy tiszta ron­gyot, és azzal az ablakokat — mielőtt magára hagynánk a kocsit — kívülről töröljük át. Másnap, illetve a kocsi használatban vétele előtt, a látási viszonyok biztosítása érdekében ismét jól töröljük át az üvegfelületet. Az eti- lénglikol, illetve a glicerin nem engedi az ablakra hul­ló havat megtapadni, s ez­zel megakadályozza az üveg eljegesedését. Gondoljunk arra, hogy a fényszórókat, az irányjelző lámpákat, a külső tükröket is üveg, illetve műanyag borítja, amely épp­úgy ki van téve a jegesedés- nek. Az említett, vagy a szaküzletekben vásárolt fagymentesítő keverékekből tehát ezekre is juttassunk egy keveset. Ha felkészületlenül ért bennünket a fagy vagy a nagy havazás, az az egyszerű megoldás is megvédi a szél­védő üvegeinket a vastag rá- fagyástól, ha egyszerű új­ságpapírt terítünk rájuk. B. I. Autó — motor Autók „télikabátban” Egész évben szilveszter? Korszerű gépekkel öltöztetik a palackokat (Fotó — MTI — KS) Gyermekeknek Az uraságból lett kovács (Orosz népmese)

Next

/
Thumbnails
Contents