Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

1981. december 30., szerda o Meliorációs beruházások 81 Túl a száz százalékon Megyénk legnagyobb beru­házása a VI. ötéves terv fo­lyamán az 1,2 milliárd fo­rint értékű komplex melio­ráció. A mezőgazdasági üze­mek és felügyeleti szervek közös érdeke, hogy ezt az összeget rendeltetésének, az előírásoknak megfelelően használják fel. Az idei, első esztendő tapasztalatai azt bizonyítják, hogy sikerült megteremteni az ehhez szük­séges alapokat, feltételeket. Jöhet a viz A kezdeti bizonytalanko­dások után beindult a tala­jok rendbehozásán fáraSozók „verklije”. Az év végi mű­szaki átadások után 13 ezer 300 hektárról jelenthették ki, hogy képes a felesleges vi­zek elvezetésére, biztonság­gal termelésbe vonható. S, ami lényeges: fele annyi rendellenességet találtak a a műszaki átvevők, mintegy évvel korábban — jelentő­sen javult a kivitelezés mi­nősége. Ez a több, mint 13 ezer hektár azt is jelenti, hogy a tervezettnél három száza­lékkal nagyobb terület kap­ta meg a szükséges, termé­kenységet fokozó beavatko­zásokat. Az adott állami ke­retnél többet a saját erő nö­velésével tudták felhasznál­ni az üzemek. Ez utóbbi megállapítás általánosnak mondható: egyre többen ér­zik a munkák fontosságát. Ügy, hogy készségesebben segítik a meliorációs válla­latokat, de úgy is, hogy több pénzt fordítanak a mielőbbi befejezésre. Nem szabad megfeledkezni az időjárásról sem, hiszen nagyban hozzá­járult, hogy eredményesen és időben elvonulhattak a ta­lajjavítók a kezelésbe vett földekről. Megoldódott 1981- ben egy régi gond. Korábban előfordult, hogy az üzemen belüli vízelvezető rendszert kiépítették, de hiába. Egy­szerűen nem volt hová foly­nia a táblákról levezetett csapadéknak, mert a vízgaz­dálkodási vállalatok pénz hiányában nem tudtak csa­tornákat építeni, felújítani. Az idén kapott anyagi keret ezt lehetővé tette, azzal a megszigorítással, hogy eleve csak abban az üzemben kezdhetik a vízrendezést, amely fogadóképes csatorna közelében terül el. Csapatmunka Az ilyen jellegű szervezés, kivitelezés megköveteli, hogy legyen egy gazdája, egy fő­bonyolítója, aki megtervezi és állandóan szemmel tart­ja a munkák menetét. A ge­neráltervezői és -bonyolítói feladatokra a Békés megyei AGROBER Vállalatot, jelöl­ték ki az illetékesek. A vál­lalat szakemberei tisztában vannak azzal is, hogy nem­csak a kifogástalan működés a kötelességük, tudják azt is, hogy a sikerrel jelentősen növelhetik szakmai tekinté­lyüket. Tavasszal alakult meg a megyei meliorációs bizottság is, amely évente kétszer ül össze. Tagjai a megye mező- gazdaságának vezetői, akik ■nemcsak értékelik a munkák haladását, hanem szükség szerint be is avatkozhatnak. Közvetlenül ott, ahol rend­ellenességet találnak. A tervek megvalósításá­ban a Szarvasi Állami Tan­gazdaság meliorációs főmér­nöksége, a gyulai és békési vízgazdálkodási társulás, va­lamint a Tiszántúli Regioná­lis Vízgazdálkodási Vállalat vette ki részét. Hogy együtt­működésüket javítsák, drén- társulást hoztak létre, amely­nek célja, hogy a drénező gépeket a -korábbinál jobb szervezéssel használják ki. A generáltervező és -bonyo­lító AGROBER mellől azon­ban még mindig hiányzik a kivitelezések fővállalkozója. Nagyságát és munkáját te­kintve a szarvasi meliorációs főmérnökség alkalmas lenne e feladatra. Sajnálatos, hogy saját erő híján, még mindig nem tudták megteremteni az ehhez szükséges feltételeket: elvállalni a megtisztelő fel­adatot. Mint a fentiekből is kitű­nik, sokan osztoznak az idei sikereken, a plusz három százalék és a jó minőség va­lódi csapatmunka eredmé­nye. Park vagy part Néhány mondatban érde­mes részletezni a komplex meliorációt. Annál is inkább, mert sokan csak talajjaví­tást, vagy vízrendezést érte­nek rajta. A költségelemzé­sek szerint valóban a víz- háztartás rendbehozására költöttek a legtöbbet, a pénz 66 százalékát. Ide tartozik a csatornázás, a műtárgyak építése, és az alagcsövezés — ez utóbbi a legdrágább művelet. A területrendezésre az összegek 13, a kémiai ja­vításra a 20 százalékát for­dították. Hektáranként átla­gosan 20 ezer. forintot tett ki az így már komplexnek, teljes körűnek nevezhető melioráció. Nem épp olcsó mulatság, de lehet és kell is csökken­teni a költségeket. Ezt cé­lozzák az AGROBER olcsóbb tervei, újításai. Egyik ilyen a légifelvételekkel történő mérés, a dréncsőfektetés összekapcsolása a vakond- drénerezéssel. Ez utóbbi újí­tással átlag 30 százalékkal kevesebbe kerül a talajvíz műanyagcsöves elvezetése, s ami _ lényeges: részben a kisebb üzemanyagfelhaszná­lás miatt. Nemcsak a beruházók ad­ták át rendeltetésüknek a földeket, a megyei tanács il­letékes osztálya is elszámolt a Nemzeti Bankkal és a Pénzügy m in isztéri ummal. Számot adtak az üzemek is arról, hogyan, mire használ­ták fel az állami támogatást. Az ezzel kapcsolatos szigor­ra jellemző: az egyik tsz számlájára gépelési hiba miatt partépítés helyett parképítés került. A felet­tesek természetesen azonnal vették a telefont és tisztáz­ták a dolgot, különben a szövetkezet' fizethette volna a nem engedélyezett park­építés árát. összességében elmondható, hogy sikeres évet zárnak a szakterület dolgozói. Jövőre 16 üzemben folytatják, négy­ben kezdik a munkát. Hogy ki és milyen támogatással, azt január közepéig meg­tudják. Gyorsan hozzálát­hatnak tehát megkötni a ki­vitelezői szerződéseket, ame­lyek egy újabb sikeres év alapjainak tekinthetők. M. Szabó Zsuzsa Hírlapárus egy üzemben Hajdú István, a Csepel Autógyár szeghalmi 4-es szá­mú gyárközpontjának a párt­titkára még augusztusban be­hívta a pártirodába Bögre József hivatalsegédet és a következőket mondta neki: — Józsi bácsi, ha van ked­ve hozzá, vállalja el a hír­lapoknak a gyáron belüli árusítását, a dolgozókhoz való eljuttatását. Elsősor­ban a Népszabadságra, a Bé­kés megyei Népújságra és néhány más napi- és heti­lapra gondolok. — Szívesen — hangzott a válasz —, hiszen délelőtt úgy is megyek a postára, onnan majd elhozom a la­pokat. Eleinte öt Népszabadság, öt Békés megyei Népújság, egy-két Népszava, Magyar Hírlap, Szabad Föld, Lu­das Matyi, Siet és Tudo­mány, valamint Füles volt a napi igény. Ennyi Bögre Jó­zsef markában elfért. — Mit tett ezután? — kérdezem. — A munkahelyeken be­szélgettem a dolgozókkal. Kérdeztem tőlük: „Olvastok újságot?” Volt, aki azt mondta: neki éppen elég a munka, meg a másodállás. Mikor olvasson? Egyesek házépítésre, mások jószágne­velésre hivatkoztak. Mond­tam nekik: „Egy kis időt biztosan tudtok szakítani. Titeket érdeklő dolgok is vannak az újságban.” Példá­ul ilyenek: emelik a felvásár­lási árakat, műanyag ajtó­kat, ablakokat gyártanak. A jogi tanácsadás is igen hasz­nos lehet. — És bizonyított? — Amikor ilyet találtam a lapokban, megmutattam: „Itt van, olvasd el!” így si­került többeket is rendszeres olvasóvá beszervezni, akik naponta megveszik vala­melyik újságot. Megkönnyíti Bögre Jó­zsef munkáját, hogy a pos­tán minden nap előkészítik a „csomagot”. Erről így be­szél: — Varga Tiborné nagyon kedves asszony. Mindig megkérdezi, hogy másnap mire van szükség. Elég né­hány szó, annyira megszo­kottá vált az én „kézbesítői” közreműködésem. — Értékben mennyi a ha­vi forgalom? — Több mint 3 ezer 500 forint, de ha az igényeknek megfelelően kapnék. meg minden lapot, legalább 4 ezer 500 forint lenne. Ha ta­lálkozom a dolgozókkal, egyikük-másikuk megszólít, hogy nekik is rendszeresen kellene ez, vagy az a lap, de hát csak annyit hozhatok, amennyit kapok a postán. Bögre Józsefet a pártve­zetőség taggyűlésen megdi­csérte. A tíz éve létesült gyár­ban fiatalok a munkások, a műszakiak. A feladatok — a technika fejlődésével — egyre nagyobb szakmai tu­dást követelnek tőlük. A mind eredményesebb ter­meléshez azonban szükség van a politikai és az általá­nos műveltség fejlesztésére is, aminek az egyik nélkü- lözhetet feltétele az újságok, folyóiratok olvasása. En­nek alapján bírálta el a pártvezetőség Bögre József háromhónapos lapárusítói munkáját, ami bizonyosan a jövőben is sikeres lesz. Pásztor Béla Fotó: Oravszki Ferenc fl megyei székhelyű állami ipar termékszerkezete Napjaink legfontosabb gaz­daságpolitikai célkitűzése a termelés hatékonyságának javítása. Ennek egyik legje­lentősebb eszköze a termék- szerkezet hazai , adottságok­nak és nemzetközi feltételek­nek is megfelelő korszerűsí­tése. Az 1980-as ár- és sza­bályozóváltozások átmeneti­leg nehezebb helyzetbe hoz­ták a vállalatokat. Az új fel­tételekhez való alkalmazko­dás — főként az év első fe­lében — a várakozó maga­tartásban, a visszafogottabb termelésben mutatkozott meg. E körülmények hatásá­ra a vállalatok a korábbi­aknál jobban tartózkodtak a termékszerkezet módosításá- . tói, nehezebben vállalták«taz új termékek bevezetésének kockázatát. A Központi Statisztikai Hi­vatal 1980-ban az állami ipar különböző ágazataiban — a saját termelésű kész- és fél­késztermékek értékesítési adatai alapján — egységes elvek szerint figyelte meg a termékszerkezetben végbe­ment változásokat. Ezeket főbb vonalaiban a követke­zők jellemezték. R termékek korszerűségi csoportjai A megyei székhelyű álla­mi ipar üzemszerűen gyár- • tott termékeinek 1980-ban mindössze 1,3 százaléka volt új termék. Ennek egynegye­dét adták azok az országo­san is újnak számító termé­kek, amelyek használati tu­lajdonságai lényegesen el­térnek az országban eddig gyártott termékekétől, a töb­bi csak a megfigyelt válla­latok termelésében számított újnak. Országosan kedvezőb­bek voltak az említett ará­nyok. Ez azzal indokolható, hogy a megyében a székhely szerinti állami ipar összes értékesítésében az országos­nál lényegesen nagyobb arányt (75 százalékot) kép­viselt az élelmiszeripar, ahol az 1980-ban eladott termé­kek szinte teljes egészét vál­tozatlan formában gyártot­ták. A termékek 3,5 száza­léka volt olyan, amelyet az előző évihez képest korsze- ' rűsítettek, vagy az előző évi­től csak külső tulajdonságai­ban eltérően gyártottak. Az üzemszerűen gyártott termé­keknek tehát döntő többsége, változatlan formában ké­szült. Igen kis súlyt képvi­selt a prototípusok, „0”-szé- riák, kísérleti gyártmányok, valamint a tárgyévben utol­jára gyártott termékek rész­aránya is, ami a termékcse­rélődés lassú folyamatára utal. Az átlagosnál jobban kor­szerűsítették termékeiket a gépiparhoz és a könnyűipar­hoz tartozó vállalatok. A gépipar üzemszerűen gyár­tott termékeinek 10,6 száza­léka volt új termék, ennek fele országosan is új. A könnyűiparban az új termé­kek aránya az előbbinél jó­val alacsonyabb, 2,6 száza­lék volt, itt főként az egyéb módosításokkal gyártott ter­mékek (pl. gépi hímzés, kü­lönböző tetszetős díszítések alkalmazása stb.) részesedé­se a jelentős, 23,4 százalék. Az építőanyag-ipar és az élelmiszeripar termékei — jellegükből adódóan — hosz- szabb ideig értékesíthetők Sikeres húsexport A változatlanul jó belföldi hús­ellátás biztosítása mellett az idén is — a tavalyihoz hasonló­an — tovább nőtt nem rubel el­számolású exportunk — össze­gezte a búcsúzó 1981-es eszten­dőt Vörös Imre, a Terimpex Külkereskedelmi Vállalat vezér- igazgatója az MTI munkatársá­nak. változatlan formában, így e két ágazat 1980. évi termék- szerkezetének módosulása csak igen kismértékű volt. A megyei székhelyű álla­mi ipar 1980-ban üzemsze­rűen gyártott termékeinek 30 százalékát exportálta; ezen belül a nem rubel viszony­latban történt értékesítés aránya 57 százalékos. Az ex­portra kerülő termékek ösz- szetétele valamivel kedve­zőbb volt, mint az összes ér­tékesítésé. Az országosan új termékek közel egyötöde, a gyártó vállalatnál új termé­kek 15 százaléka, az egyéb módosításokkal gyártott ter­mékek egyharmada nem ru­bel viszonylatban került ér­tékesítésre. Az előbbi kor­szerűségi csoportokhoz tar­tozó termékek az összes nem rubel viszonylatú export 7,6 százalékát képezték, az álla­mi ipar értékesítésében el­foglalt 4,6 százalékos arány­nyal szemben. * * * A megfigyelt állami vál­lalatok — az élelmiszeripar legtöbb vállalata kivételével A gépiparra és a könnyű­iparra jellemző inkább a gyorsabb termékváltás, amit az utóbbi három év alatt gyártásba, vett termékek át­lagosnál nagyobb aránya is érzékel. A könnyűiparnál kedvezőtlennek mutatkozó magas átlagos életkort, va­lamint az 1950. előtt gyár­tott termékek jelentős há­nyadát a nyomdaipar okoz­za. Ez az értékesítésben nagy súlyt képviselő nyomtat­vány- és dobozgyártásból adódik, ami több évtizedes múlttal rendelkezik, s e ter­mékek iránt jelenleg is nagy a kereslet. A könnyűipar ter­mékeinek átlagos életkora nyomdaipar nélkül 3,1 év, az 1950. előtt gyártott termé­kek aránya pedig csak ‘-2 százalékos. R termékek stratégiai csoportjai A megyei székhelyű álla­mi vállalatok — az élelmi­szeriparba sorolt adatszol­gáltatók kivételével — az OT—OMFB által kidolgozott kritériumrendszer alapján minősítették gyártmányai­kat. Az összes értékesítésnek egyötödét adta azon termé­kek köre, amelyet a válla­latok a versenyképes cso­portba soroltak, tehát olyan termékek, amelyek napja­inkban és perspektívában is megfelelnek a műszaki-gaz­dasági és piaci kritériumok­nak: ezen belül a gépipar termékeinek 54, a könnyű­iparénak 10, az építőanyag­iparénak pjedig csak 3 szá­zaléka. Ez utóbbi ágazathoz azonban meg kell jegyez­nünk, hogy termékeik 87 szá­zaléka — jellegükből adódó­an — a nem helyettesíthető termékek csoportjába került. A könnyűiparban pedig az értékesített termékek 62 szá­zalékát nem minősítették. A nem minősített termé­keken kívül (ami több mint eevharmadot tett ki) a má­sik legnagyobb hányadot — A Terimpex rekordforgal­mat bonyolított az idén az ér­tékesebb darabolt sertéshúsból: négyezer tonnával többet érté­kesítettek, a tavalyinál átlago­san 20 százalékkal magasabb áron. Ez azért is lényeges, mert e magasabb egységnyi értéket képviselő áruknál nem sújtja a vállalatot a Közös Piac rend­tartása. E terméknél új piac­ként lépett be az NSZK, igaz, magas minőségi igénnyel, de igen jó fizető vásárlóként. — által gyártott termékek többsége viszonylag régen került üzemszerű gyártásba. Az 1980. évi értékesítésben még elég magas volt — a gyártmányok mintegy ne­gyede — az 1950. előtt gyár­tásba vett termékek aránya. Ezek legnagyobb hányada (több mint négyötöde) ipa­ron belüli, vagy más népgaz­dasági ágak részére, illetve beruházási célra került érté­kesítésre. A termékek 6 szá­zaléka 1951—1960. között, 24 százaléka 1961—1970. között, 22 százaléka 1971—1977. kö­zött, s ugyancsak 22 száza­léka 1978. és 1980. között — az 1977. októberi KB-hatá- rozatot követően — került üzemszerű gyártásba. A meg­figyelt állami vállalatok ter­mékeinek átlagos életkora mintegy 15 év; ezen belül az exportra kerülő termékeké 10 év, a nem rubel viszony­latban értékesítetteké pedig Ö, év. Az üzemszerűen gyártott termékek értékesítésének megoszlása a termékek kora szerint: az összes értékesítés közel egynegyedét — konjukturá- lis termékek csoportja ké­pezte. .Ezek jellemzője, hogy napjainkban még gazdasá­gosak, vagy jól exportálha­tok, de termelésük verseny- képessége, vagy a tartós pia­ci igények nem biztosítottak. A gépipar 1980-ban értéke­sített termékeinek 37, a könnyűiparénak 25 százalé­ka e csoportba tartozott. A megfigyelt állami vállalatok termékeik 17 százalékát so- íolták a nem helyettesíthető termék közé, s csupán 1 szá­zalékot tett ki a leállítandó gyártású termékek csoportja. A vállalatok Összes gyárt­mányaikon belül exportter­mékeik versenyképességét kedvezőbbnek ítélték: a nem rubel viszonylatú export egy­negyedét, a rubel viszonyla­tú értékesítés 57 százalékát sorolták a versenyképes ter­mékek csoportjába. Az előb­bi két relációban a konjuk- turális termékek aránya 63, illetve 34 százalékos volt. A gépipar összes exportjának 67 százaléka a versenyké­pes, 26 százaléka a konjuk- turális termékekhez tarto­zott, a könnyűipar termékei­nek pedig 2, illetve 88 szá­zaléka. összességében megállapít­ható, hogy a megyei székhe­lyű állami ipar termékeinek korszerűség szerinti összeté­tele 1980-ban, az előző évhez képest, csak kismértékben módosult. Az értékesítésen belül még magas a régi gyártmányok aránya, s vi­szonylag alacsony a verseny- képes termékeké. Az egyes ágazatokat tekintve a gép- és a könnyűipar termékösz- szetétele kedvezőbb, s ugyan­ez jellemző az exportált ter­mékekre is. A jelenlegi kül- és belpiaci helyzet azonban a termékszerkezet átalakítá­sának az eddigieknél gyor­sabb változtatását sürgeti. István Tiborné a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatósága közgazdász- csoportvezetője Az 1981-es esztendő eredmé­nyei közé tartozik, hogy 40 mil­lió dolláros forgalommal stabi­lizálódott a nyúlpiac, s az idén először nem volt értékesitési gond a téliszaláminál sem. Ez utóbbi elsősorban annak köszön­hetői hogy az ipar gyorsan ki­elégítette az NSZK új élelmi­szerhigiéniai követelményeit, így a tavalyinál tíz százalékkal több árut értékesíthettek. Ágazat 1950 előtt 1978-80 években A termékek átlagos kora, év gyárt, vett term, aránya, százalék Állami ipar összesen 25,7 22,4 15,3 Ezen belül: gépipar 2,3 26,8 6,8 építőanyag-ipar 33,0 6,5 22,1 könnyűipar 46,1 34,6 17,5 élelmiszeripar - 4,9 13,6 \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents