Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

1981. december 29., kedd WiülMTd Nehéz éjszaka Segédmunkás voltam a péküzemben Éjfél. Az álmosságtól ká- bultan ülök az ágy szélén és legszívesebben visszafe­küdnék. Két ököllel dörzsö­löm a szemem, átvillan az agyamon: nem szabad meg­hátrálni, amit vállaltál, tel­jesítsd! Nem vonzó szakma Egykedvűen bámulom a gépkocsi kivilágított műszer­falát. A lámpa dermedt fé­nyében itt-ott hazafelé, vagy ki tudja hová igyekvő em­berek, összebújt szerelmes­párok. Békésen, a Kossuth utcában kérékpárosok for­dulnak be a pékség udvará­ba. Itt vagyok az 1. számú Sütőipari Vállalat 3-as üze­mében. Egy óra. Az éjszakai por­tás sokáig bíbelődik a vas­kapuval, míg kinyitja. Hé- gely Imre üzemvezető elége­dettnek látszik. A dolgozók nagy része már itt van, in­dulhat a termelés. Az iro­dában nincsenek stílbútorok. Két asztal, néhány szék, fo­gas. A fehér köpeny majd­nem a bokámig ér, de egy sütőüzemi segédmunkás ne számítson divatöltözékre. Szűk folyósón indulunk el, közben a főnök beszél: — Ez volt az Egri-féle pékség. Dupla magyar ke­mencében sütötték a kenye­ret. "Az államosítás után já­rási üzem lettünk, majd 1959-ben Békéscsabához csa­toltak. Komolyabb felújítás­ra 1963-ban került ^or. Ma már 80-an vagyunk, öt saját boltunk van Békésen és Muronyban. Egy-, két- . és háromkilós vekniből, cipóból 80 mázsát készítettünk na­ponta, kalácsból, egyéb sü­teményből 18-20-félét gyár­tunk. Mindig azt hittem: a pé­kek alacsony, vézna és pú­pos emberek. Mert a da­gasztok, a táblamunkások, a vetők egy életen át gör­nyednek a csészék, a ke­mencék előtt. Az üzemveze­tő mosolyog. Magas, 104 ki­lós férfi. Még 1957-ben sze­gődött el tanulónak, leérett­ségizett, politikai iskolát végzett, így emelték ki irá­nyítónak a kemence mellől. Megállunk az úgynevezett kultúrterem előtt. A biliárd­asztalon színes golyók he­vernek, a sarokban egy idő­sebb ember papírokat rakos­gat. Innen nyílik a női és a férfiöltöző. — Nem vonzó ez- a szak­ma — fogja meg a vállam Hégely Imre. — A dolgozók 60 százaléka szakmunkás, a többi betanított, akik végül is ugyanazt csinálják, mint az előbbiek. Az éjszakai és a nehéz fizikai munka, nyá­ron a nagy meleg elriasztja az embereket. A fizetésre most már nem lehet pa­nasz, a jó szakmunkás 6 ezer felett kereshet és a be­tanítottak is hazavihetnek havonta 4—4,5 ezer forintot. Csakhogy egyre több a nő, jelenleg 56-an vannak. A süteményüzemben megállják a helyüket, még ügyesebbek is, mint a férfiak. Kiflik, pogácsák tornyosulnak A süteményesrészleg A és B üzemből áll. Az előbbiben próbálok először szerencsét. A dagasztógép csápja üte­mesen süllyed és emelkedik. Egy fiatalember a hosszú asztalnál sürgölődik. A kif­ligyártáshoz készíti elő a tésztát. Mellettem -matuzsá­lem korú gép árválkodik. Erre kell ráhelyezni a cipó formájú .tésztát, amely egy kar lenyomásával az 1,65 de­ka súlyú anyagot 30 egyen­lő részre osztja, ebből lesz a kifli. Míg a nehezen moz­dítható vaskarral kínlódok, egyre több nő vesz körül. Sürögnek-forognak, egyetlen pillanatig sincs megállás. Máris izzadok. Ötven fokot érzek, pedig tudom, hogy nincs annyi. Képzeletemben megjelenik a fürdőszoba ... Nincs idő álmodozni. Átme­gyek a B üzembe, ahol már javában dolgozik a kiflisodró gép. Melléállok. Egyszerre két kézzel kell belehelyezni a tölcsérekbe a tésztát, az elősorjázott kifliket egy vé­kony nő rakja az előkészí­tett faládákba. Félóra kelés után. mehet a kemencébe. Fél kettő. Elfog az első ál­mossági hullám. Körülöttem kiflik, pogácsák tornyosul­nak. A pék a 240 fokos ke­mence előtt táncol. Ha ügyes, minden kifli a kosárba csusz- szan, csak néhány szóródik a földre. Szólnak, hogy men­jek a kenyérüzembe, kezdő­dik a délelőttös műszak. Észre se veszem, két óra múlt. Még alszik a város. Péntek van, hét vége. Ilyen­kor tízóráznak a pékek. Ne­héz és hosszú ez az éjsza­ka... Itt hatan dolgoznak. A dagasztó, a feladó, a táb­lamunkás, a vető, a kisütő és a segédmunkás. Ha közü­lük egy is hiányzik, felborul a rend. Az emeletes kocsi­kon vesszőkosarak, bennük szakajtóruha. Ebbe helyezik a címkéket. Fehér kenyér, péntek, MSZ 11916. Reggelig 1360 háromkilós cipót kell kisütni. Igyekszik is Darvasi Mihály csoportvezétő. Töré­keny ember, mégis ügyesen forgatja a kést, hajlong, sza­kítja a tésztát. Szorongva le­sem a mozdulátokat, hogy ugorhassak valamerre. A töb­biek általában félmeztelenül, alsónadrágban dolgoznak. Nem kiabálnak, nincs be­széd, a kezük jár, mint a motolla. Szilágyi László tavaly feb­ruárban ment nyugdíjba, de ha szükség van rá, azonnal. jön. Az idei karácsonyi és szilveszteri műszakból is ki­veszi a részét. — Nézze -— mutat a teli üstök felé — ebből jó ke­nyér lesz, mert szálkás a tészta. Nekem elhiheti, 40 évet töltöttem el a szakmá­ban. Fateknőben kovászol­tunk, dagasztottunk, ettől lettem ilyen izmos — emeli fel meztelen karját. — A lá­baim is tönkrementek a sok álldogálástól, de nem bá­nom. A pék nem éhezett a múlt rendszerben sem. Kép­zelje el, mit . jelentett ez, ahol hat gyerek nőtt fel apa nélkül. Egy kenyér, egy dobás... Hallgatnám még az öreg szakit, de a kemencénél a lapátos ember nagy vasrá­csos, kérekekre szerelt ko­sárba szórja a cipókat, ame­lyeket Illyés Sándorné rak ki a fából készült polcokra. Fo­gom a teli kocsit, és húzom, vonom magam után. — Nem húzni, tolni! — hallom a figyelmeztetést. A forró kenyér égeti az ujjaimat, a tenyerem. — Ne az alját fogja, ott a legmelegebb. Így, a két ol­dalát, lazán és könnyedén — oktat ki az asszony. Egy kenyér, egy dobás ... Jönnek a kosarak, lendítem a cipót. Kezdek fáradni, tíz­percenként nézem az órát. A kemencénél a pék eltörte a lapátnyelet. A sarokba vág­ja, és fogja a másikat. Nem lehet lazsálni. Ha elbambu- lok, a bőrömön érzem a hát­rányát. Kapkodok az elgu­rult cipók után, nehogy ösz- szelapuljon, és selejtet csi­náljak. Mozdulataim auto­matikusak, zsíros-kormos ke­zemmel az arcomat törlőm. A segédmunkás asszony na­ponta itt van, és 3,5 ezer fo­rint bért kap havonta. Fél három. Üjra a süte­ményesműhelyeket járom. Forró tepsik, kisült tepertős pogácsa, sós-köménymagos kiflik. Mazsolás túrót kever­nek, mákot őrölnek. Számo­lom a pogácsát, a bevetésre váró rengeteg tésztát. Bele­szippantok a párás, lisztpo­ros levegőbe. Köhögök. Köz­ben megindul a tésztanyújtó gép. Készül a lekváros, a tú­rós bukta, a fonott kalács, a zsemlevekni, a kakaós ka­lács, a kuglóf. Sebestyén Ist­vánná alacsony, tömzsi asz- szony, Legalább hat eszten­deje reggel megy haza, és átalussza a nappalokat. Hordja a liszteszsákot, mér, dagaszt és takarít. — Mit szól ehhez a fér­je? — Semmit, megszokta. Tu­domásul veszi, hogy szere­tem a pékséget, a szakmát, mint ő a kéményseprést. Aztán a 21 forintos órabér­rel is elégedett vagyok. Az éjjeliőr kávéval kínál. Hajnali négy óra. A rakodók már háromtól dolgoznak. Megcsap á friss, téli levegő. A kiadóban, egy nő és két férfi szorgoskodik a Robur körül. Fekete táblára, fehér krétával felírják a kocsik tartalmát. Szalontai Imre kockás micisapkában, gu­micsizmában, magas nyakú, sárga pulóverben áll, és cso­dálkozik: hogy a csudában kerültem ide. Végül legyint, és a munkájára figyel. — Először Muronyba me­gyünk, aztán Kamut követ­kezik — magyarázza menet közben. — A lehetőségekhez képest keverjük az árut, hogy ne érje szó a ház ele­jét. Különben jóban vagyok a boltosokkal, segítek nekik. Persze, van aki nem érti meg: mindenki nem kaphat egyszerre forró kenyeret. Telik a gépkocsi, beszél mindenféléről, alig győzök válaszolni. Inkább bóloga­tok. A mosoly fennmarad az arcomon, a cipőm belepte a liszt, ég a szemem. Minden porcikám pihenni vágyik. — Nem éhes? Ahogy felocsúdok, körü­löttem illatos túrós bukta, kakaós tekercs, mákos rétes és patkó. Egyiket sem kívá­nom, de úgy érzem: enni kell valamit. A harmadik süteménynél feladom. Szom­jazom. Az ablakokról csí­kokban csorog a víz, le a csempéken. Az üzemvezető elé állok, ledobom a kö­penyt, és közlöm; — Befejeztem. öt óra. A kenyérbolt is kinyitott. Sietős emberek gyömöszölik szatyrukba a friss, ropogós kenyeret. A kapuból még utánuk nézek. Megmagyarázhatatlan öröm fog el, és nem bánom az éj­szakát. Megtanultam tisztel­ni a pékeket. Seres Sándor Békéscsabai szobrok Kalló Viktor készítette a 19-esek terén levő szobrot, amely a Tanácsköztársaság vörös katonáját mintegy másfél méteres életnagyságban ábrázolja Fotó: Váradi Zoltán Teherautók magánszemélyeknek Az AUTÓKER tájékoztat­ja vásárlóit, hogy 1982. ja­nuár 2-től folyamatosan vesz fel megrendeléseket magán- személyektől használt és új járművekre. Az AUTÓKER autókereskedelmi üzletágá­nál (Budapest, Gogol utca 13.) az alábbi új járművek rendelhetők meg: Avia A30 — nyitott tehergépkocsi, ponyvás, hasznos teherbírás: 2950 kilogramm (irányára: 209 000 forint), IFA W50 L/SP — nyitott, ponyvás te­hergépkocsi, hasznos teher­bírás : 4950 kilogramm (irány­ára: 234 000 forint), IFA W50 L/K — billenő, hátsókerék­meghajtású tehergépkocsi, hasznos teherbírás: 4800 ki­logramm (irányára: 281 000 forint). Konkrét megrendelés alap­ján gyártatják, illetve im­portálják az alábbi új spe- . ciális járműveket: Avia au­tómentő (irányára: 325 000 forint), IFA W50 LA/F iszapszippantó (irányára: 520 000 forint), IFA W50 L W műhelykocsi (irányára: 350 000 forint). Az AUTÓ­KER a jogszabályok kerete­in belül egyéb, fel nem so­rolt új speciális járművek­re is elfogad megrendelést (Autódaru, lyukfúró stb.). Az AUTÓKER használt au­tó- és alkatrész-kereskedel­mi üzletág autóosztálya (Bu­dapest, Vörös Csillag u. 38— 40.) 1982. január 2-től folya­matosan vesz fel megrende­léseket megánszemélyektől az alábbi használt jármű­vekre: 1500 kilogramm hasznos teherbírású, szocialista relá­cióból származó tehergépjár­mű-típusokra (mikrobuszok kivételével). Irányára évjá­rat és műszaki állapottól függően: 40-től 60 ezer fo­rint. 3000 kilogramm hasznos teherbírású Robur és Avia típusokra. Irányára évjárat és műszaki állapottól függő­en 100—200 ezer forint. 5000 kilogramm 'hasznos teherbírásig IFA W50 és Cse­pel típusokra. Irányára év­járat és műszaki állapottól függően: 80—200 ezer forin­tig. Megrendelhető továbbá minden szocialista gyártmá­nyú speciális gépjármű (au­tódaru, iszapszippantó stb.). A megrendeléseket új és használt járművekre egy­aránt csak abban az esetben fogadják el, ha azokat az AUTÓKER által kiadott for­manyomtatványokon rende­lik meg, és ehhez egyidejű­leg csatolják az illetékes szakigazgatási szerv, illetve a KPM vásárlási engedélyét vagy annak hiteles másola­tát. Beruházási évkönyv 1980. A KSH évkönyvsorozatá­ban első alkalommal jele­nik meg a beruházási tevé­kenységről információt adó kötet, mely lényegében a ,.Beruházási adattár”-ban már korábban közzétett 1950—1977-es idősor szerves folytatását jelenti, 1980. év­vel zárva. A kiadvány be­mutatja a népgazdaság fon­tosabb összefüggéseit a be­ruházások, a nemzeti jöve­delem, a felhalmozás, az állóeszköz-állomány alaku­lásában. Képet ad az ágaza­tok fejlesztési koncepcióiról. Lehetőséget teremt a hazai adatok nemzetközi összeha­sonlításához. Az összefoglaló fejezet át­tekintést nyújt-a népgazda­ság összes beruházásainak szektor, ágazat, anyagi-mű­szaki összetétel szerinti megoszlásáról mind folyó-, áron, mind volumenben. A további fejezetekben szak­ágazatonként foglalkozik a szocialista szervek. által el­végzett beruházási, fenntar­tási munkák pénzügyi telje­sítésével. Ismerteti az ága­zatok beruházásainak dönté­si jogkör és anyagi-műszaki összetételét. Megyei bontást ad a beruházások pénzügyi és üzembe helyezési adatai­ról. Részletes felvilágosítást ad a befejezetlen beruházá­sok állományáról és a meg­valósítás alatt álló beruhá­zások alakulásáról. Postahivatalok nyitva tartása, a kézbesítés rendie 1982. január 1-től A népgazdaság többi ága­zataihoz hasonlóan 1982. ja­nuár 1-től a posta is áttér az ötnapos munkahétre, amelynek bevezetését hosz- szas, körültekintő szervezési Postahivatal hétfőtől csütörtökig Békéscsaba 1. 8—20 óráig Békéscsaba 2. Békés Gyula Orosháza 1. Szarvas Mezőkovács­8—19 óráig 8—19 óráig 8—20 óráig 8—20 óráig 8—19 óráig háza 1. 8—16 óráig Szeghalom 8—16 óráig Városi felvevőhivatalok munka előzte meg. A posta- hivatalok nyitva tartási ide­je a település közigazgatási jellegének megfelelően a következő lesz. pénteken szombaton munka­szüneti napon 8—20 óráig 8—14 óráig 8—12 óráig 8—20 óráig zárva zárva 8—20 óráig 8—12 óráig zárva 8—20 óráig 8—12 óráig zárva 8—20 óráig 8—12 óráig .zárva 8—19 óráig 8—12 óráig zárva 8—16 óráig 8—12 óráig zárva 8—16 óráig 8—12 óráig zárva Békéscsaba 3. és 6. 8—16 óráig 8—17 óráig zárva zárva Békéscsaba 4. 10—18 óráig Gyula 3. József A. 9—18 óráig zárva zárva Szanatórium 9—13 óráig 9—13 óráig zárva zárva Orosháza 2. 10—18 óráig 9—18 óráig zárva zárva Egyéb települések postahivatalai, illetve fiókpostái 8—16 óráig 8—17 óráig zárva zárva Battonya-Tompapuszta fiókposta hétfőtől péntekig változat­lanul 11—13 óráig tart nyitva, szombaton és munkaszüneti napon zárva van. A nyitva tartási idő alatt a szolgáltatások változatla­nul igénybe vehetők. A ko­rábbi gyakorlat szerint a pénztári munkahelyek egy órával előbb bezárnak. A posta alkalmi munkakörök foglalkoztatásával biztosítja, hogy a hírlapok szombaton és munkaszüneti napokon is kézbesítésre kerüljenek. A soron kívül (távirat és expresszküldemény) kéz­besítés a következők szerint alakul: Békéscsabán napon­ta 7—21 óráig. Városban és járási székhelyeken hétfő­től péntekig 7—20 óráig, szombaton és munkaszüneti napokon 7—15 óráig. For­galmasabb községekben hét­tőtől péntekig 8—18 óráig, szombaton és munkaszüneti napokon naponta egyszer, a hírlapokkal együtt. Egyéb községekben hétfőtől pénte­kig 8—16 óráig, szombaton és munkaszüneti napokon ugyanúgy, mint a forgalma­sabb községekben. Kisebb településre szóló távirat expresszküldemény feladá­sa előtt — ha azt a hét má­sodik felében kívánják to­vábbítani — célszerű tájé­kozódni a postahivatalban, annak érdekében, hogy a küldemény elérhesse célját. A posta arra törekszik, hogy táviratfeladás és táv- beszélgetés kezdeményezési lehetőségét olyan egyéb te­lepülésen is biztosítsa, ahol a postahivatal szombaton és munkaszüneti napon zár­va van. Hétfőtől péntekig minde­nütt teljes kézbesítés lesz. Szombaton és munkaszüneti napokon az expressz külön szolgáltatás nélküli külde­ményeket a posta a jövőben sem belterületen, sem kül­területen nem kézbesíti. Kül­területen a hétfői kézbesítés a helyi körülmények, lehe­tőségek szerint változhat. Az ötnapos munkahét be­vezetésével a postás dolgo­zók munkakörülményei a többi szolgáltatási ágazatok­ban dolgozók munkakörül­ményeihez hasonlóan ala­kulnak. Azt remélik a dol­gozók, hogy a lakosság hét­főtől csütörtökig és pénteken a meghosszabbított nyitva tartási idő alatt igénybe tudja venni a postaszolgál­tatásokat. Így nem okoz fennakadást az ötnapos mun­kahétre történő átállás. A postahivatalok dolgozói részletes tájékoztatással készségesen állnak a lakos­ság rendelkezésére. Javult az áruellátás Az áruellátás összességében az év első 11 hónapjában ki­egyensúlyozott volt, a kiske­reskedelmi forgalom — ösz- szehasonlítható áron — csak­nem 4 százalékkal volt ma­gasabb. mint tavaly ilyenkor — állapítja meg a Belkeres­kedelmi Minisztérium gyors- jelentése. A legnagyobb mértékben á vegyes iparcik­kek forgalma nőtt, az átla­got meghaladta a ruházati cikkek forgalma is, mérsé­keltebben emelkedett az élelmiszerek és élvezeti cik­kek értékesítése. Az év első 11 hónapjában 344,3 milliárd forintos for­galmat bonyolított le a kis­kereskedelem. Például a ru­házati cikkekből ez év má­sodik felére lényegesen ja­vult a kínálat, néhány ter­mékből azonban így sem si­került minden igényt kielé­gíteni. A fogyasztásicikk-keres- kedelem készletei november 30-án 7,8 milliárd forinttal voltak nagyobbak, mint egy évvel korábban, ezen belül a vegyes iparcikkek értéke 3,5 milliárd, a ruházati ter­mékeké 3,2 milliárd, az élel­miszereké pedig 1,1 milliárd forinttal nőtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents