Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

1981. december 3., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! 1921 novemberében kötött házasságot a békéscsabai Baukó János és felesége. A napokban köszöntötte őket két lányuk, hat unokájuk és hét dédunokájuk. A Társadalmi Ünnepsége­ket és Szertartásokat Szervező Iroda hozzáértő ünnepségren­dezői tették meghittebbé az öregek otthonában az eseményt. Az idős házaspárt anyanyelvükön; szlovákul üdvözölték Fotó; Sipos József Reflexiók Mosolyogva szólított meg régi ismerősöm a buszmegállónál, s kö­zölte: — Mégiscsak lett foganatja az írásnak, mert végre megcsinál­ták a vezetéket a békéscsabai Mednyánszki utcában . . . Először nem kapcsoltam, aztán eszembe jutott: még tavasszal írt a rovat egy lebontott ház után maradó állandóan folyó vízvezeték­ről, a környék lakóinak panaszát tolmácsolva. Akkor úgy látszott: eredménytelenül. A cikket ugyanis semmiféle reagálás nem követte. Csupán (ha egyáltalán olvasták) tudomásul vették az illetékesek. Az­tán, a végén — igaz hosszú hónapokkal később — mégis sort kerí­tettek a hiba kijavítására. Am ezt is „csak” a lakók közléséből tud­tuk meg egy véletlen találkozás folytán. Számos hasonló bíráló jellegű észrevételről írunk lapunkban, a Szerkesszen velünk rovat hasábjain, más rovatok glosszáiban, vagy riportjaiban, tudósításaiban, „rejtve”, amelyekre nem érkezik se ilyen, se olyan reagálás a szerkesztőséghez. Pedig törvény is intéz­kedik arról, hogy 30 napon belül válaszolniuk kell az illetékeseknek a konkrét észrevételekre. Igaz, az esetek nagy részében nem konk­rét az észrevétel. Talán azért is, mert annyira általános jelenségek­ről van szó, mint például az iskolai, s az otthoni nevelés különböző­sége, egy-egy ésszerűtlen intézkedés, vagy káros társadalmi jelenség. De ahol értik a lényeget, ott még az ilyen írásokra is reagálnak, mint legutóbb a csabai új iskolában, ahol a szülői értekezleteken is beszéltek erről. Más szóval: ahol komolyan veszik a sajtóban meg­jelenő észrevételeket, a közvélemény egyéb megnyilvánulásait, ott tettekkel reagálnak rájuk. Abban az esetben is természetesen, amikor konkrét bírálatról van szó. Megjavítják például a szivárgó vezetéket, „eltüntetik” a felépült házak környékén maradt törmelékhegyeket. . . Egyes vállalatok, in­tézmények, mint a Volán, a MÁV, a posta a bírálatra tett intézke­déseiket annak rendje-módja szerint közük is velünk. Másutt vi­szont ezt elmulasztják. Az ide vonatkozó rendeletet mellőzve, akadá­lyozzák az olvasók tájékoztatását észrevételeik sorsát illetően. Pedig a szocialista demokrácia követelménye, hogy nemcsak az üzemeken belüli, hanem a nyilvánosan elhangzott észrevételek se maradjanak megválaszolás nélkül. v. a. Válaszol az illetékes B. J. békéscsabai olvasónk életbiztosítási kötvényt ho­zott szerkesztőségünkbe, s elmondta, hogy becsapva ér­zi magát. Egy évvel ezelőtt kötötték meg a szerződést, s a biztosító képviselője nem ismertette világosan a felté­teleket. Ügy hitték, ha meg­szakítják a biztosítás folya­matosságát, visszakapják a befizetett összeget. Erről a té­máról az Állami Biztosító megyei igazgatósága adott számunkra tájékoztatást. Az életbiztosítási lehetősé­gek számos változata iránt az utóbbi időben megnöve­kedett az érdeklődés. A köt­vényfeltételeket minden esetben érdemes elolvas­ni, ott részletesen le­írtuk, hogy ki, mi­re vállal kockázatot, illetve mire terjed ki a biztosítás. Az életbiztosításokat több éves tartamra kötik, mégis előfordulhat, hogy a díjfize­tés megszüntetését valami­lyen ok indokolttá teszi. Ilyen esetben egyes életbiz­tosításoknál legalább két évi fizetés után maradékjog ke­letkezik. Ha rövidebb időn beKil szűnik meg a díjfize­tés, maradékjog nincs. A kötvényeken táblázat szem­lélteti a díjmentes leszállítá­si, visszavásárlási összeget, ami nem azonos a befizetett díjjal. Ez az összeg az évek számának növekedésével emelkedik. Kedves Olyasé! Az Olvasó Nép című folyóira­tot 1980-ban jelentette meg első alkalommal a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A kiadvány népszerűvé vált, és egyre töb­ben szeretnének hozzájutni. Az igények alapján 1982-től már kapható lesz a hírlapárusoknál is. Megyei keretszámunk válto­zatlan marad, amelyet továbbra is biztosítunk egy-egy példány­ban a megyei társszerveknek, testületeinknek, míg a közműve­lődési és középfokú oktatási in­tézmények könyvtárainak ingye­nesen, központilag postázzák. Szeretnénk, ha segítségünkre lenne a folyóirat iránt érdeklő­dők tájékoztatásában. Ugyanak­kor kérjük szíves megértését is, ha a jövőben önnek (önöknek) nem tudunk ingyenes példányt küldeni. HNF Békés megyei bizottsága Levelekből sorokban Pipis Mihályné nagybán- hegyesi levélírónk belföldi vasúti menetrendet keres. A MÁV illetékeseitől megtud­tuk, hogy menetrendet az idén már nem lehet kapni, csak 1982. május 22-e után, amikor újabb kötetet nyo­matnak. Ekkor a vasútállo­másokon, a MÁV menetjegy­irodában és az IBUSZ-iro- dákban árusítják majd a menetrendet. B. J., békéscsabai olvasónk a Rózsa Ferenc tér rendjé­ért aggódik. Mint írja, amió­ta tatarozzák az evangélikus nagytemplomot, s a gyalog­járdát elkerítették, azóta so­kan keresztül-kasul járnak a téren, letapossák a parkot, és kárt okoznak a városnak. Cs. B.-né orosházi levélíró az Állami Biztosító tanuló biztosításáról érdeklődik. Fia a nyári építőtáborból kór-, házba került vakbélműtéttel, s betegsége során más komp­likációk is adódtak. Az isko­lából egy hónapot hiányzott. A tanulóbiztosítás jogán semmiféle kártérítést nem kaptak. / Sz. P„ nagyszénási kisál­lattenyésztő öt évvel ezelőtt tenyészgalambra kötött szer­ződést az ÁFÉSZ-szel. Ti­zenkét pár galambot kapott a szakcsoporttól, ezek azon­ban nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Több alkalommal megkísé­relte visszaadásukat, míg vé­gül is két év múltán hiány­talanul leadhatta a galam­bokat. Az ÁFÉSZ nyugdíjá­nak 33 százalékát lefoglalta, s levélírónk nem érti, miért kell fizetnie? Sikeres véradást rendezett a Murony községi és a Hi­dasháti Állami Gazdaság vö­röskeresztes alapszervezete. A véradáson 129-en ajánlottak fel összesen 48 liter vért a segítségre szorulóknak. A gyomai idős emberek ne­vében írt C. M. Helyi autó- buszjárat közlekedik ugyan a községben, de a megállóknál nem találnak semmiféle út­baigazítást a járatok gya­koriságáról. Előfordul, hogy hosszú ideig várakoznak a megállóban, és nem jön a busz. Nem lehetne a megál­lóknál elhelyezni az autó- buszjáratok irányát és idő­pontjait pontosan leíró táb­lát? Mit mond a jogszabály K. J.-né, Orosháza: Az öre­gek napközi otthona az arra rászorulók napi gondozását, étkezését szolgálja. Felvéte­lét az idős, kivételesen in­dokolt esetben az a 18 éven felüli személy kérheti, aki állapota (kora, betegsége, fogyatékossága) miatt mun­kaképtelen, vagy csökkent munkaképességű, saját el­látására csak részben képes és felvételét szociális hely­zete is indokolja. Nem ve­heti igénybe, aki napközben családi gondozásban részesül, nem tud eljárni a napközi otthonba, fertőző beteg, vagy baktériumgazda, továbbá, aki elmelállapota, vagy ma­gatartása miatt nem tud a közösségbe beilleszkedni. A felvétel iránti kérelmet a gondozásra szoruló lakása szerint illetékes községi szakigazgatási szervnél, vá­rosi, községi tanács egészség- ügyi osztályán lehet kérni szóban, vagy írásban. A ké­relemhez csatolni kell a ke­resetre, jövedelemre vonat­kozó bizonyítékokat, va­lamint egy 30 napnál nem régebbi keletű orvosi szak- -véleményt. Meg kell jelölni a kérelemben név és lak­cím feltüntetésével a kérel­mező tartásra kötelezett hozzátartozóit, illetőleg azt, aki tartási, életjáradéki, vagy öröklési szerződésben vállalta, esetleg a bíróság kötelezte a tartásra. Az öre­gek napközi otthonának igénybevételéért havonta gondozási díjat kell fizetni. Egy becsületes megtaláló, Bucsa: A találó köteles a ta­lált dolgot 8 napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdo­nosának, vagy más, az át­vételre jogosult személynek, illetőleg talált dolgok keze­lésére jogszabályban kijelölt szerveknek átadni. Ennek megfelelően: a hivatali, vál­lalati, vagy más középület­ben talált dolgot az ottani alkalmazottnak, közforgalmú közlekedési és szállítási vál­lalat szállítóeszközén talált dolgot a vállalat dolgozójá­nak, fegyvert, főszert és rob­banóanyagokat a rendőrség­nek, minden egyéb talált tárgyat a találás helye sze­rinti községi szakigazgatási szervnél, városi tanács igaz­gatási osztályán kell leadni. A tárgy átadásakor nyilatko­zatot kell tennie, hogy ha a tulajdonos meghatározott időn belül nem jelentkezik, igényt tart-e a talált dolog­ra a jogszabályban megha­tározott feltételek mellett. Ez a szabály kizárólag a személyes, szokásos mérvű, tárgyakra vonatkozik. Ha a talált dolog nagyobb mérvű, a találó méltányos összegű díjra tarthat igényt. Az el­veszett dolog tulajdonosa az elvesztés feltételezhető he­lye szerinti őrzésre kijelölt szerveknél az elvesztést be­jelentheti. A már beszolgál­tatott tárgyat ki kell adni a tulajdonosnak. Az újságolvasók ‘a hidegben sem fáznak Orosházán, legfel­jebb a pavilonokban árusítóknak nincs melegük Fotó: Gyevi Nagy József Cserei Pál Az ultiparti elmarad Radios Ernőt arról ismerik sokan, hogy bármikor, bárkiről egyből mond olyat, amit mások hitetlenkedve fogadnak, mert mindig olyanról állít valamit, aki éppen a közelében sincs. A múltkor azt állította, hogy Süveges Pista, az építővállalat Előre brigádjának vezetője a szakszervezettől kapott jutal­mat, pedig nem is tagja annak. Neki is rontottak aztán azok, akik előtt ezt állította, és a fejéhez vagdosták, hogy ne mondjon ilyeneket, hiszen Süve­ges Pista már tizenöt éve tagja a szakszervezetnek, és azóta egyetlenegyszer se maradt el a tagdíjjal. — Jó, jó, no! Nehogy már leharapjátok a fejemet — mond­ta erre Radios Ernő. — Mintha ti sose tévednétek. Meg az­tán csak nem gondoljátok, hogy rosszat akarok Süveges Pis­tának, hiszen a haverom. Csak ő a szerelőbrigádban dolgo­zik az építővállalatnál, én pedig a festők művezetője vagyok. —• Akár haver, akár nem — szólt közbe amazok közül az egyik —, semmiképpen sem jó ráfogni valakire kitalált dol­gokat. Aztán a másik pirongatta, hogy ne az ujjából szopja, amit másokról mond. — Ugyan mit szólnál, te — mondta Radios Ernőnek a har­madik —, ha valaki azt állítaná, hogy betörtél az ékszerbolt­ba? Erre a negyedik nevetve folytatta: „És mit éreznél akkor, ha elhíresztelnék rólad, hogy dobozostól hordod haza a vál­lalattól a festéket, s aztán könnyen maszekolsz." Radios Ernő hirtelen nagyot nyelt, s önkéntelenül a szája sarka aljáig lenőtt bajuszához nyúlt, és ujjaival pödörgette. Mintha az volna most neki a legégetőbb dolga, hogy megigaz­gassa a bajuszát. Miközben az villant fel benne, hogy ama­zok csak nem tudnak valamit arról a festékről, mellyel a sógornője lakását festette be? Hiszen nem látta senki, ami­kor a táskájába rakta a dobozokat. Vagy talán még arról az olaj- és zománcfestékről is sejtenek valamit, amellyel a só­gornőjénél az ajtókat, ablakokat mázolta be? De honnan sej­tik? Hacsak Süveges Pista nem szimatolta ki. Mert az bele­üti az orrát mindenbe. Legutóbb a brigádvezetők értekezle­tén azt hánytorgatta fel, hogy az egyik műszaki elmondta magáról: ő reggel nem tud fölkelni nyolc előtt, mert meg­szokta ezt, mielőtt az építővállalathoz került. Mint akár azt, hogy délután négykor otthon igya meg a feketéjét. Aztán meg azt mondta Süveges Pista: lehet-e ott jó a munkafe­gyelem, ahol a műszakiak fegyelmezetlenek? Fel is horkan­tak a többiek, hogy ne általánosítson! Erre pedig azt mond­ta, hogy mindenki ismeri a közmondást: fejétől bűzlik a hal. Ami náluk azt jelenti, hogy ez a hányaveti magatartás má­sokra is átragad, s aztán arra gondolnak azok: hogyha az egyik megteheti ezt, akkor ők minek törjék magukat. És a többiek ezután azt dünnyögték, hogy ebben van valami. Neki meg az járt az eszében, hogy Süveges Pistánál aligha van nagyobb pecsovics; szolgai módon követi a kincstári felfo­gást. Olyannyira, hogy belecsinál a saját tányérjába is. Mert hát a műszakiakhoz tartozik, hiszen technikus. De mivel égették a jelenlevők szavai, gyorsan elvette a kezét a szája sarkából, és nevetve mondta, hogy nem ő ta­lálta ki, amit Süveges Pistáról mondott. 0 azt hallotta vala­hol, hogy nem tagja az a szakszervezetnek. És ha már annyira okosak amazok, akkor fogják be mindenkinek a po­fáját, hogy ne jártássá senki se. — Mi nem akarjuk befogni senkinek se a pofáját — szólt amazok közül az egyik. — De ha te igaznak tartottad Süve­ges Pistáról a szóbeszédet, akkor mi miért ne tarthatnánk annak, amit tőlünk hallottál a festékről? Mert azt jól tudod, hogy az ékszerbolti betörés csak vaklövés volt. De te igazi lövést szántál Süveges Pistának, mert előzőleg nem említet­ted, hogy csak hallottad a szakszervezeti históriát. Radics Ernő hirtelen úgy érezte magát, mintha sarokba szorították volna, s bizonytalanul nézett körül a klubhelyi­ségben, ahova jóval a munkaidő után ült be, nehogy azt mondja rá Süveges Pista, ha meglátja, hogy megsérti a mun­kafegyelmet. Még ha az utolsó félórában nem is csinál sem­mit, csak téblábol. Mert abból Süveges Pista nem tud ki­okoskodni semmit, ha ö ide-oda megy. Nem tud rájönni arra, hogy ő a dolgát intézi-e vagy csak ődöng. Mert mást könnyen kiszimatol. Hiszen az a műszaki tisztviselő sem a jelenlétében mondta, hogy reggel nyolc óránál hamarabb nem tud fölkelni, hanem mások előtt, és mégis a fülébe ju­tott. Ennek ellenére Radics Ernő bízott abban, hogy amazok nem tudnak semmit a festékről, csak bosszantják, mert hogy Süveges Pistát szóba hozta a jutalom miatt. Mert hát a sze­relőbrigádban dolgoznak mind a négyen, és odavannak érte. Bár senki nem mondta neki, hogy Süveges Pista nem tagja a szakszervezetnek, de hát annyian vannak az évente egy- szer-kétszer tartott taggyűlésen, mint a pelyva, és ő sem vesz észre mindenkit. Mint ahogy nem emlékszik arra sem, hogy valamikor ott látta volna Süveges Pistát. Ezért aztán begő­zölt, amikor megjutalmazták, mert azt hitte, hogy nem tagja a szakszervezetnek. Az az idő, amíg körülnézett a klubban, elegendő volt neki arra, hogy kicsit összeszedje magát. Közelebb húzta maga alatt a széket az asztalhoz, s amazoknak aztán azt mondta: „Talán ti minden szakszervezeti tagot feljegyeztek magatok­nak?" — No, nem! — válaszolt amazok közül az egyik. — Az a bizalmiakra tartozik. De azok meg is tudják mondani annak a nevét, aki nem tagja a szakszervezetnek. Radics Ernő most már megkönnyebbült, mert arra gon­dolt, hogyha amazok elhallgattak a festékről, és csak Süve­ges Pista szakszervezeti tagságát forszírozzák, akkor aligha tudják, hogy honnan veszi ő olykor az anyagot a maszeko­láshoz. És sértődést színlelve fnondta, hogy meddig akarják még Süveges Pista miatt korholni. Azok meg erre újra nekirontottak, hogy mást beszél, mint Bodóné, amikor a bor árát kérik! Hát nem akarja megérteni a dolgot? Hiszen rossz hírét költötte Süveges Pistának, mivel azt állította, hogy érdemtelenül vette fel a jutalmat. És mit gondol, mi volna, ha mások is így locsognának? Hazugságból állna a világ. Még szerencse, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. És mindig az locsog másokról, akinek takargatnivalója van. Ügy okoskodik az ilyen, hogy amíg másokról folyik a szóbeszéd, addig őt nyugton hagyják. Radics Ernőnek most elvörösödött az arca, mert az villant fel benne: talán amazok csak nem arra gondolnak, hogy ő is el akarja terelni magáról a figyelmet? Mert ha csak blöf­fölnek, akkor fújhatják napestig a magukét, azzal öt nem törik be kincstári szajkónak. De ha szimatot kaptak a fes­tékről, és arra célozgatnak, akkor pácba kerülhet. Süveges Pista sem kell hozzá, ha a rendész észrevett valamit. Hiszen az nemcsak felbukkan mindenfelé, hanem leselkedik, hogy lecsapjon arra, aki magával próbál valamit vinni. De hirte­len el is hessegette magától ezt a gondolatot, még nevetési ingere is támadt, mert az fordult meg a fejében, hogy ama­zokat nem olyan fából faragták, akik ne vágták volna már a szemébe, ha tudnák, milyen festékkel maszekol ő néha. Föl is állt az asztaltól, és azt mondta, hogyha valaki téved, azért még mások ne hágjanak bele a becsületébe. Aztán gyorsan kiment a klubhelyiségből. Amazok pedig egymásra néztek, miközben az egyik a fejét rázta és rezignáltan mondta: „Előbb leszek én római pápa, mint Radics Ernőnek benő a feje lágya.” /— Ráolvastunk mi jócskán anélkül — mondta a másik —, hogy valamelyikünk római pápa volna. És vagy tökfilkó, vagy minden hájjal megkent. — Akár az egyik, akár a másik — szólt a harmadik —, észre kell téríteni. — Ügy van — mondta a negyedik. — Nem muszáj műve­zetőnek lennie. Talicskázza a habarcsot,. Hátha akkor meg- világlik előtte a világ valódi arca. Aztán összeszedelődzködtek, és elindultak hazafelé. Ezen az estén nem kártyáztak; elmaradt az ultiparti.

Next

/
Thumbnails
Contents