Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-03 / 283. szám

1981. december 3., csütörtök

SZERKESSZEN VELÜNK!

1921 novemberében kötött házasságot a békéscsabai Baukó János és felesége. A napokban köszöntötte őket két lányuk, hat unokájuk és hét dédunokájuk. A Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda hozzáértő ünnepségrendezői tették meghittebbé az öregek otthonában az eseményt. Az idős házaspárt anyanyelvükön; szlovákul üdvözölték

Fotó; Sipos József

Reflexiók

Mosolyogva szólított meg régi ismerősöm a buszmegállónál, s közölte: — Mégiscsak lett foganatja az írásnak, mert végre megcsinálták a vezetéket a békéscsabai Mednyánszki utcában . . .

Először nem kapcsoltam, aztán eszembe jutott: még tavasszal írt a rovat egy lebontott ház után maradó állandóan folyó vízvezetékről, a környék lakóinak panaszát tolmácsolva. Akkor úgy látszott: eredménytelenül. A cikket ugyanis semmiféle reagálás nem követte. Csupán (ha egyáltalán olvasták) tudomásul vették az illetékesek. Aztán, a végén — igaz hosszú hónapokkal később — mégis sort kerítettek a hiba kijavítására. Am ezt is „csak” a lakók közléséből tudtuk meg egy véletlen találkozás folytán.

Számos hasonló bíráló jellegű észrevételről írunk lapunkban, a Szerkesszen velünk rovat hasábjain, más rovatok glosszáiban, vagy riportjaiban, tudósításaiban, „rejtve”, amelyekre nem érkezik se ilyen, se olyan reagálás a szerkesztőséghez. Pedig törvény is intézkedik arról, hogy 30 napon belül válaszolniuk kell az illetékeseknek a konkrét észrevételekre. Igaz, az esetek nagy részében nem konkrét az észrevétel. Talán azért is, mert annyira általános jelenségekről van szó, mint például az iskolai, s az otthoni nevelés különbözősége, egy-egy ésszerűtlen intézkedés, vagy káros társadalmi jelenség. De ahol értik a lényeget, ott még az ilyen írásokra is reagálnak, mint legutóbb a csabai új iskolában, ahol a szülői értekezleteken is beszéltek erről. Más szóval: ahol komolyan veszik a sajtóban megjelenő észrevételeket, a közvélemény egyéb megnyilvánulásait, ott tettekkel reagálnak rájuk.

Abban az esetben is természetesen, amikor konkrét bírálatról van szó. Megjavítják például a szivárgó vezetéket, „eltüntetik” a felépült házak környékén maradt törmelékhegyeket. . . Egyes vállalatok, intézmények, mint a Volán, a MÁV, a posta a bírálatra tett intézkedéseiket annak rendje-módja szerint közük is velünk. Másutt viszont ezt elmulasztják. Az ide vonatkozó rendeletet mellőzve, akadályozzák az olvasók tájékoztatását észrevételeik sorsát illetően.

Pedig a szocialista demokrácia követelménye, hogy nemcsak az üzemeken belüli, hanem a nyilvánosan elhangzott észrevételek se maradjanak megválaszolás nélkül. v. a.

Válaszol az illetékes

B. J. békéscsabai olvasónk életbiztosítási kötvényt hozott szerkesztőségünkbe, s elmondta, hogy becsapva érzi magát. Egy évvel ezelőtt kötötték meg a szerződést, s a biztosító képviselője nem ismertette világosan a feltételeket. Ügy hitték, ha megszakítják a biztosítás folyamatosságát, visszakapják a befizetett összeget. Erről a témáról az Állami Biztosító megyei igazgatósága adott számunkra tájékoztatást.

Az életbiztosítási lehetőségek számos változata iránt az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés. A kötvényfeltételeket minden

esetben érdemes elolvasni, ott részletesen leírtuk, hogy ki, mire vállal kockázatot, illetve mire terjed ki a biztosítás. Az életbiztosításokat több éves tartamra kötik, mégis előfordulhat, hogy a díjfizetés megszüntetését valamilyen ok indokolttá teszi. Ilyen esetben egyes életbiztosításoknál legalább két évi fizetés után maradékjog keletkezik. Ha rövidebb időn beKil szűnik meg a díjfizetés, maradékjog nincs. A kötvényeken táblázat szemlélteti a díjmentes leszállítási, visszavásárlási összeget, ami nem azonos a befizetett díjjal. Ez az összeg az évek számának növekedésével emelkedik.

Kedves Olyasé!

Az Olvasó Nép című folyóiratot 1980-ban jelentette meg első alkalommal a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A kiadvány népszerűvé vált, és egyre többen szeretnének hozzájutni. Az igények alapján 1982-től már kapható lesz a hírlapárusoknál is. Megyei keretszámunk változatlan marad, amelyet továbbra is biztosítunk egy-egy példányban a megyei társszerveknek, testületeinknek, míg a közművelődési és középfokú oktatási intézmények könyvtárainak ingyenesen, központilag postázzák.

Szeretnénk, ha segítségünkre lenne a folyóirat iránt érdeklődők tájékoztatásában. Ugyanakkor kérjük szíves megértését is, ha a jövőben önnek (önöknek) nem tudunk ingyenes példányt küldeni.

HNF Békés megyei bizottsága

Levelekből

sorokban

Pipis Mihályné nagybán- hegyesi levélírónk belföldi vasúti menetrendet keres. A MÁV illetékeseitől megtudtuk, hogy menetrendet az idén már nem lehet kapni, csak 1982. május 22-e után, amikor újabb kötetet nyomatnak. Ekkor a vasútállomásokon, a MÁV menetjegyirodában és az IBUSZ-iro- dákban árusítják majd a menetrendet.

B. J., békéscsabai olvasónk a Rózsa Ferenc tér rendjéért aggódik. Mint írja, amióta tatarozzák az evangélikus nagytemplomot, s a gyalogjárdát elkerítették, azóta sokan keresztül-kasul járnak a téren, letapossák a parkot, és kárt okoznak a városnak.

Cs. B.-né orosházi levélíró az Állami Biztosító tanuló biztosításáról érdeklődik. Fia a nyári építőtáborból kór-, házba került vakbélműtéttel, s betegsége során más komplikációk is adódtak. Az iskolából egy hónapot hiányzott. A tanulóbiztosítás jogán semmiféle kártérítést nem kaptak. /

Sz. P„ nagyszénási kisállattenyésztő öt évvel ezelőtt tenyészgalambra kötött szerződést az ÁFÉSZ-szel. Tizenkét pár galambot kapott a szakcsoporttól, ezek azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Több alkalommal megkísérelte visszaadásukat, míg végül is két év múltán hiánytalanul leadhatta a galambokat. Az ÁFÉSZ nyugdíjának 33 százalékát lefoglalta, s levélírónk nem érti, miért kell fizetnie?

Sikeres véradást rendezett a Murony községi és a Hidasháti Állami Gazdaság vöröskeresztes alapszervezete. A véradáson 129-en ajánlottak fel összesen 48 liter vért a segítségre szorulóknak.

A gyomai idős emberek nevében írt C. M. Helyi autó- buszjárat közlekedik ugyan a községben, de a megállóknál nem találnak semmiféle útbaigazítást a járatok gyakoriságáról. Előfordul, hogy hosszú ideig várakoznak a megállóban, és nem jön a busz. Nem lehetne a megállóknál elhelyezni az autó- buszjáratok irányát és időpontjait pontosan leíró táblát?

Mit mond a jogszabály

K. J.-né, Orosháza: Az öregek napközi otthona az arra rászorulók napi gondozását, étkezését szolgálja. Felvételét az idős, kivételesen indokolt esetben az a 18 éven felüli személy kérheti, aki állapota (kora, betegsége, fogyatékossága) miatt munkaképtelen, vagy csökkent munkaképességű, saját ellátására csak részben képes és felvételét szociális helyzete is indokolja. Nem veheti igénybe, aki napközben családi gondozásban részesül, nem tud eljárni a napközi otthonba, fertőző beteg, vagy baktériumgazda, továbbá, aki elmelállapota, vagy magatartása miatt nem tud a közösségbe beilleszkedni.

A felvétel iránti kérelmet a gondozásra szoruló lakása szerint illetékes községi szakigazgatási szervnél, városi, községi tanács egészség- ügyi osztályán lehet kérni szóban, vagy írásban. A kérelemhez csatolni kell a keresetre, jövedelemre vonatkozó bizonyítékokat, valamint egy 30 napnál nem régebbi keletű orvosi szak- -véleményt. Meg kell jelölni a kérelemben név és lakcím feltüntetésével a kérelmező tartásra kötelezett hozzátartozóit, illetőleg azt, aki tartási, életjáradéki, vagy öröklési szerződésben vállalta, esetleg a bíróság kötelezte a tartásra. Az öregek napközi otthonának

igénybevételéért havonta gondozási díjat kell fizetni.

Egy becsületes megtaláló, Bucsa: A találó köteles a talált dolgot 8 napon belül a dolog elvesztőjének, tulajdonosának, vagy más, az átvételre jogosult személynek, illetőleg talált dolgok kezelésére jogszabályban kijelölt szerveknek átadni. Ennek megfelelően: a hivatali, vállalati, vagy más középületben talált dolgot az ottani alkalmazottnak, közforgalmú közlekedési és szállítási vállalat szállítóeszközén talált dolgot a vállalat dolgozójának, fegyvert, főszert és robbanóanyagokat a rendőrségnek, minden egyéb talált tárgyat a találás helye szerinti községi szakigazgatási szervnél, városi tanács igazgatási osztályán kell leadni. A tárgy átadásakor nyilatkozatot kell tennie, hogy ha a tulajdonos meghatározott időn belül nem jelentkezik, igényt tart-e a talált dologra a jogszabályban meghatározott feltételek mellett. Ez a szabály kizárólag a személyes, szokásos mérvű, tárgyakra vonatkozik. Ha a talált dolog nagyobb mérvű, a találó méltányos összegű díjra tarthat igényt. Az elveszett dolog tulajdonosa az elvesztés feltételezhető helye szerinti őrzésre kijelölt szerveknél az elvesztést bejelentheti. A már beszolgáltatott tárgyat ki kell adni a tulajdonosnak.

Az újságolvasók ‘a hidegben sem fáznak Orosházán, legfeljebb a pavilonokban árusítóknak nincs melegük

Fotó: Gyevi Nagy József

Cserei Pál

Az ultiparti elmarad

Radios Ernőt arról ismerik sokan, hogy bármikor, bárkiről egyből mond olyat, amit mások hitetlenkedve fogadnak, mert mindig olyanról állít valamit, aki éppen a közelében sincs. A múltkor azt állította, hogy Süveges Pista, az építővállalat Előre brigádjának vezetője a szakszervezettől kapott jutalmat, pedig nem is tagja annak.

Neki is rontottak aztán azok, akik előtt ezt állította, és a fejéhez vagdosták, hogy ne mondjon ilyeneket, hiszen Süveges Pista már tizenöt éve tagja a szakszervezetnek, és azóta egyetlenegyszer se maradt el a tagdíjjal.

— Jó, jó, no! Nehogy már leharapjátok a fejemet — mondta erre Radios Ernő. — Mintha ti sose tévednétek. Meg aztán csak nem gondoljátok, hogy rosszat akarok Süveges Pistának, hiszen a haverom. Csak ő a szerelőbrigádban dolgozik az építővállalatnál, én pedig a festők művezetője vagyok.

—• Akár haver, akár nem — szólt közbe amazok közül az egyik —, semmiképpen sem jó ráfogni valakire kitalált dolgokat.

Aztán a másik pirongatta, hogy ne az ujjából szopja, amit másokról mond.

— Ugyan mit szólnál, te — mondta Radios Ernőnek a harmadik —, ha valaki azt állítaná, hogy betörtél az ékszerboltba?

Erre a negyedik nevetve folytatta: „És mit éreznél akkor, ha elhíresztelnék rólad, hogy dobozostól hordod haza a vállalattól a festéket, s aztán könnyen maszekolsz."

Radios Ernő hirtelen nagyot nyelt, s önkéntelenül a szája sarka aljáig lenőtt bajuszához nyúlt, és ujjaival pödörgette. Mintha az volna most neki a legégetőbb dolga, hogy megigazgassa a bajuszát. Miközben az villant fel benne, hogy amazok csak nem tudnak valamit arról a festékről, mellyel a sógornője lakását festette be? Hiszen nem látta senki, amikor a táskájába rakta a dobozokat. Vagy talán még arról az olaj- és zománcfestékről is sejtenek valamit, amellyel a sógornőjénél az ajtókat, ablakokat mázolta be? De honnan sejtik? Hacsak Süveges Pista nem szimatolta ki. Mert az beleüti az orrát mindenbe. Legutóbb a brigádvezetők értekezletén azt hánytorgatta fel, hogy az egyik műszaki elmondta magáról: ő reggel nem tud fölkelni nyolc előtt, mert megszokta ezt, mielőtt az építővállalathoz került. Mint akár azt,

hogy délután négykor otthon igya meg a feketéjét. Aztán meg azt mondta Süveges Pista: lehet-e ott jó a munkafegyelem, ahol a műszakiak fegyelmezetlenek? Fel is horkantak a többiek, hogy ne általánosítson! Erre pedig azt mondta, hogy mindenki ismeri a közmondást: fejétől bűzlik a hal. Ami náluk azt jelenti, hogy ez a hányaveti magatartás másokra is átragad, s aztán arra gondolnak azok: hogyha az egyik megteheti ezt, akkor ők minek törjék magukat. És a többiek ezután azt dünnyögték, hogy ebben van valami. Neki meg az járt az eszében, hogy Süveges Pistánál aligha van nagyobb pecsovics; szolgai módon követi a kincstári felfogást. Olyannyira, hogy belecsinál a saját tányérjába is. Mert hát a műszakiakhoz tartozik, hiszen technikus.

De mivel égették a jelenlevők szavai, gyorsan elvette a kezét a szája sarkából, és nevetve mondta, hogy nem ő találta ki, amit Süveges Pistáról mondott. 0 azt hallotta valahol, hogy nem tagja az a szakszervezetnek. És ha már annyira okosak amazok, akkor fogják be mindenkinek a pofáját, hogy ne jártássá senki se.

— Mi nem akarjuk befogni senkinek se a pofáját — szólt amazok közül az egyik. — De ha te igaznak tartottad Süveges Pistáról a szóbeszédet, akkor mi miért ne tarthatnánk annak, amit tőlünk hallottál a festékről? Mert azt jól tudod, hogy az ékszerbolti betörés csak vaklövés volt. De te igazi lövést szántál Süveges Pistának, mert előzőleg nem említetted, hogy csak hallottad a szakszervezeti históriát.

Radics Ernő hirtelen úgy érezte magát, mintha sarokba szorították volna, s bizonytalanul nézett körül a klubhelyiségben, ahova jóval a munkaidő után ült be, nehogy azt mondja rá Süveges Pista, ha meglátja, hogy megsérti a munkafegyelmet. Még ha az utolsó félórában nem is csinál semmit, csak téblábol. Mert abból Süveges Pista nem tud kiokoskodni semmit, ha ö ide-oda megy. Nem tud rájönni arra, hogy ő a dolgát intézi-e vagy csak ődöng. Mert mást könnyen kiszimatol. Hiszen az a műszaki tisztviselő sem a jelenlétében mondta, hogy reggel nyolc óránál hamarabb nem tud fölkelni, hanem mások előtt, és mégis a fülébe jutott.

Ennek ellenére Radics Ernő bízott abban, hogy amazok nem tudnak semmit a festékről, csak bosszantják, mert hogy Süveges Pistát szóba hozta a jutalom miatt. Mert hát a szerelőbrigádban dolgoznak mind a négyen, és odavannak érte. Bár senki nem mondta neki, hogy Süveges Pista nem tagja a szakszervezetnek, de hát annyian vannak az évente egy- szer-kétszer tartott taggyűlésen, mint a pelyva, és ő sem vesz észre mindenkit. Mint ahogy nem emlékszik arra sem, hogy valamikor ott látta volna Süveges Pistát. Ezért aztán begőzölt, amikor megjutalmazták, mert azt hitte, hogy nem tagja a szakszervezetnek.

Az az idő, amíg körülnézett a klubban, elegendő volt neki arra, hogy kicsit összeszedje magát. Közelebb húzta maga

alatt a széket az asztalhoz, s amazoknak aztán azt mondta: „Talán ti minden szakszervezeti tagot feljegyeztek magatoknak?"

— No, nem! — válaszolt amazok közül az egyik. — Az a bizalmiakra tartozik. De azok meg is tudják mondani annak a nevét, aki nem tagja a szakszervezetnek.

Radics Ernő most már megkönnyebbült, mert arra gondolt, hogyha amazok elhallgattak a festékről, és csak Süveges Pista szakszervezeti tagságát forszírozzák, akkor aligha tudják, hogy honnan veszi ő olykor az anyagot a maszekoláshoz. És sértődést színlelve fnondta, hogy meddig akarják még Süveges Pista miatt korholni.

Azok meg erre újra nekirontottak, hogy mást beszél, mint Bodóné, amikor a bor árát kérik! Hát nem akarja megérteni a dolgot? Hiszen rossz hírét költötte Süveges Pistának, mivel azt állította, hogy érdemtelenül vette fel a jutalmat. És mit gondol, mi volna, ha mások is így locsognának? Hazugságból állna a világ. Még szerencse, hogy a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát. És mindig az locsog másokról, akinek takargatnivalója van. Ügy okoskodik az ilyen, hogy amíg másokról folyik a szóbeszéd, addig őt nyugton hagyják.

Radics Ernőnek most elvörösödött az arca, mert az villant fel benne: talán amazok csak nem arra gondolnak, hogy ő is el akarja terelni magáról a figyelmet? Mert ha csak blöffölnek, akkor fújhatják napestig a magukét, azzal öt nem törik be kincstári szajkónak. De ha szimatot kaptak a festékről, és arra célozgatnak, akkor pácba kerülhet. Süveges Pista sem kell hozzá, ha a rendész észrevett valamit. Hiszen az nemcsak felbukkan mindenfelé, hanem leselkedik, hogy lecsapjon arra, aki magával próbál valamit vinni. De hirtelen el is hessegette magától ezt a gondolatot, még nevetési ingere is támadt, mert az fordult meg a fejében, hogy amazokat nem olyan fából faragták, akik ne vágták volna már a szemébe, ha tudnák, milyen festékkel maszekol ő néha. Föl is állt az asztaltól, és azt mondta, hogyha valaki téved, azért még mások ne hágjanak bele a becsületébe. Aztán gyorsan kiment a klubhelyiségből. Amazok pedig egymásra néztek, miközben az egyik a fejét rázta és rezignáltan mondta: „Előbb leszek én római pápa, mint Radics Ernőnek benő a feje lágya.”

/— Ráolvastunk mi jócskán anélkül — mondta a másik —, hogy valamelyikünk római pápa volna. És vagy tökfilkó, vagy minden hájjal megkent.

— Akár az egyik, akár a másik — szólt a harmadik —, észre kell téríteni.

— Ügy van — mondta a negyedik. — Nem muszáj művezetőnek lennie. Talicskázza a habarcsot,. Hátha akkor meg- világlik előtte a világ valódi arca.

Aztán összeszedelődzködtek, és elindultak hazafelé. Ezen az estén nem kártyáztak; elmaradt az ultiparti.