Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-20 / 298. szám

<► 1981. december 20., vasárnap Pusztaföldvár, az összesímult Népi ellenőrök vizsgálták • Javult az építőanyagok kínálata Az utcaajtó sarkig nyitva: a házigazda, idős Szöllősi Feri bácsi 81 évét megha­zudtolva, legényesen, zseb­re vágott kézzel beszélget a ház előtt Katona Sándorral, a szemközti szomszéddal. A falhoz húzódva kissé csap­zott farkaskutya tekintget fel a két idős emberre. Mintha értené, hogy éppen róla van szó: Katona szom­széd nyomába szegődött az előbb. Ugyan ki lehet a gazdája? Aztán az időjárás­ra fordul a szó: lám, foga van az időnek, goromba, hi­deg szél fúj! Hamar el is köszön Ka­tona Sándor, Feri bácsi pe­dig a házba invitál, a me­leg kályha mellé. „Beteg, szegény feleségem” — húz­za be a szobaajtót, hogy ne zavarjuk az alvót, és- hely- lyel kínál az öreg kis pa­rasztház konyhájában. Itt. Pusztaföldváron 26 éven át az. órát nyugodtan lehetett igazítani Feri bácsihoz, aki 32 évet töltött" a postánál, és ebből 26-ot lovaspostai szolgálatban. — Ha eljött az óra, in­dulni kellett — meséli alig titkolt büszkeséggel —, be­fogtam a kordéba, és irány Orosháza, vittem-hoztam a posta zsákot. Aztán 1982-ben megszűnt az állása, így a tsz-ben dol­gozott tovább, 11 évig. Még most is eljár a gépműhely­be nappali őrnek. — Sok ott a fiatal, nagyon értik azokat a mai gépeket. Hát, hogy milyenek? Mo­tyognak mindjárt, ha vala­mi nem stimmel, de azért dolgoznak. Most őszön is szépen haladtak. Kíváncsi lennék, mennyi kukorica, ré­pa termett. A tsz-ről a falu dolgaira terelődik a szó. Feri bácsi csak legyint a két falurész, öregfalu és Újfalu egykori ellentétére. — Ahogy egyesült a két tsz, rendes kerékvágásba ke­rült ez a dolog, összesimult a társaság — intézi el rövi­den a témát. — Hanem, az új - kultúrház mellé a nyá­ron kész lett a cukrászda, azt föltétlenül nézzék meg! A szomszédos helyiség volt a nyugdíjasok klubja. Most azt is annyira kiépítették, hogy nem jönnek az öregek. Hát, ugye, a régit szoktuk meg, nagyon fényes most ez nekünk. Majd utoljára csak megszokjuk azért. Tudja, milyen az ember, kézzel- lábbal hadakozik az új el­len, aztán meg már csak az jó neki” — hunyorít sokat- mondóan. — Mert ugye, a kommunizmus ellen is mek­kora ellenpropaganda volt, aztán csak kenyeret eszünk. Meg kalácsot! Sokat fordult a helyzet, a jóra. — Feri bácsi párttag? — Úgy vagyok ezzel — tolja följebb a posztósapká­ját —, hogy ’45 után csak tapogatóztam, aztán úgy néztem, a Nemzeti Paraszt­párt az én érdekem. Hogy az annyiba maradt, nem iratkoztam én többet seho­vá. Nézze, lehetek azért kommunista. Éppen úgy gondolkozók én is. Azt már véletlenül tudom meg, hogy Feri bácsi 25 éven át volt községi tanács­tag. Bár a legutóbbi válasz­táskor kérte, ne jelöljék már, „Nincs mit bánjak" Fotó: Fazekas László az ülésekre azóta is meghív­ják, és ő mindig el is bal­lag „a tanácsba”. * * * Lássuk tehát az új cuk­rászdát, ha egyszer meg­ígértük Feri bácsinak. A Rákóczi úton — a falu fő­utcáján — nagy. a jövés-me­nés ezekben a délelőtti órákban- Lovas kocsik, zsá­kokkal megrakottan, kerék­párosok, nyomukban kutyák kocognak, megugatják a pótkocsis vontatót, Traban­tot, Zsigulit. Itt jobbra ka­nyarodunk. A takaros, tisz­ta cukrászda csendes, négy­öt vendiége ha vgn. Az egyik asztalnál a nyugdíjas ma­szek fodrász üldögél, előtte egy halom gyógyszer. Ha a szomszédos patikában van dolga, mindig benéz a pres­szóba is. A pult mögött be­szédes asszony méri a ká­vét, kólát, a fél cseresznyét, barackot. „A hideg ellen” — kacsint a társára egy vé­kony dongájú fiatalember, és egy nyelettel éltünteti az italt. Cigaretta, gyufa után kutat, aztán észbe kap: „Hű, itt nem lehet. Gyerünk ko­mám, rá akarok gyújtani.” A kávét megittuk, mehetünk mi is. A főutcán megyünk to­vább. Hirtelen elmaradnak a házak, az út nagy kanyart tesz, és iramodik Újfalunak. Akár jelkép is lehet: a két falurész között az út men­tén új házak sorakoznak. Amióta a tanács és a tsz megteremtette, a lehetőséget, hogy az igénylők telekhez jussanak, tucatjával építkez­nek itt. Az egyik takaros ház Nádasdi Jánoséké. A házigazdával szembetalálko­zunk az úton. Munkásöltö­nye alatt meleg pulóver, svájcisapkája jól a szemé­be húzva. Keményen tapos­sa a biciklipedált, birkózik a széllel. — Megyek vissza dolgoz­ni — int öregfalu felé —, esztergályos vagyok a tsz gépműhelyében. ■— Idevalósi? — Az hát. Régebben be­jártam Orosházára az üveg­gyárba, de ráuntam, keres­tem munkát itt helyben. — Nem bánta meg? — Nincs mit bánjak. Jó helyem van a gépműhely­ben. Probléma persze min­denütt adódik, ez velejár a munkával — támaszkodik a biciklire. — Például itt volt a szántás. Az ekékhez nem kaptak csavarokat, hát esz­tergálnom kellett. Én meg­mondtam, nem lesz az jó, kár a gőzért. Oda is volt egy műszak alatt mind a 49. Persze, meg lehet érteni a főnököt is, sokszor kerül két tűz közé. Mert hát a gépek­nek dolgozni kell, ha törik, ha szakad. Ebben nincs is vita. De vajon beleszólnak, beleszól­hatnak-e a beosztottak a napi munkával járó kérdé­sekbe? Őszinte ember Ná- düsdi János. Hümmög egy sort, spekulál, hogyan is magyarázza meg a lényeget. Azzal' kezdi, igaz, ami igaz, nem mindig beszélhet az ember a szíve szerint. Mun­ka közben ugyanis nincs ar­ra idő, hogy leüljenek, és ki-ki felsorolja az érveit, ,a dolgok hátterét, az összefüg­géseket. Mert csak így van értelme a beszédnek. Van ugyan negyedévenként kül­döttgyűlés, de addigra rend­szerint már el is felejti az ember, mi volt az a vitás téma. Ha mégse, na, akkor érdemes utánanézni. * * * Faluhelyen amolyan fó­rumfélének számít a posta, a tanácsháza, a tsz-iroda, meg a bolt. Várakozás köz­ben, vagy a vásárlás, az ügyes-bajos dolgok intézése után pár szót váltanak itt az ismerősök, kicserélik a friss híreket. Az ABC előtt éppen két asszony beszélget a tsz autóbuszára várva. Gábor Istvánná és Szabó Józsefné a 'tsz-központban dolgozik, pár kilométerre a falutól. Dicsérem az ABC-t, ahol legalábbis jelenleg, gazdag a választék. — Amióta új az üzletveze­tő, tényleg jó az ellátás. Csak a nyitva tartással van bajunk — említi rosszked­vűen Szabóné. — Reggel fél 8-kor nyit, este pedig fél 6-kor zár. Sok itt a fiatal, aki dolgozni jár, meg az idő­sebb asszonyok közül is jó páran. Se reggel, se munka után nincs időnk már ren­desen / bevásárolni. Meg itt ez az óvoda is. A boltban dolgozók közül is többen hordják oda a kicsit, és* mi­vel az óvoda hamarabb zár. mint az ABC, kénytelenek ide hozni a gyerekeket, itt téblábolnak szegénykék,, míg az anyjuk végez. — Szóvá tették már ezt valahol? összenéznek, Gáborné vá­laszol. — Szóvá. A nőbizottsági ülésen. Hát, hogy van-e fo­ganatja az emberek 1 szavá­nak? Idővel. A két fiatalasszony szeme már a közelgő autóbuszon. Szabóné még visszaszól: „Látja, nekünk is olyan gondjaink vannak már, mint a városiaknak.” Tóth Ibolya Mint ismeretes, a népi el­lenőrök figyelemmel kísérik a lakosság áruellátását. Az idén az orosházi járási-vá­rosi Népi Ellenőrzési Bi­zottság kereskedelmi szak­csoportja 14 állami és szö­vetkezeti üzletben vizsgálta az élelmiszerek és az ipar­cikkek kínálatát. Megállapították: nyáron sok a panasz a tasakos tej minőségére. A megfelelő bol­ti hűtés ellenére gyakran savanyú tejet szolgáltak ki, amely otthon forralás köz­ben összement. Mindez a hű­tőlánc megszakadásával ma­gyarázható. Ugyanakkor még mindig nem oldották meg a minőségi csomagolást, ugyan­is a műanyag zacskók ha­mar kiszakadnak. Általános tapasztalat, .hogy júliusban és augusztusban nem volt folyamatos a vajszállítás. Hiányos a dobozos sajtok választéka, hiszen a meg­rendeléseket az ipar csak 50 százalékban képes kielégíte­ni, A népi ellenőrök véle­ménye szerint a kiadott vá­lasztéklistát felül kell vizs­gálni, mert a sok fajta saj­tot egyszerre nem képesek az üzletben tartani a hiá­nyos ipari szállítás miatt. Sertés tőkehúsból teljes kí­nálat állt rendelkezésre, gon­dok voltak viszont az élő hallal, amelyből az utóbbi időben már több van. Mély- és előhűtött baromfihúsból minden igényt kielégítettek. Az ellenőrzött boltok Ünnepi halvásár (Tudósítónktól) December 22-én hétfőn, kezdődik az ünnepi halvásár. Milyen lesz az idei halellá­tás? Erről nyilatkozott la­punknak Szamos István, a Halértékesítő Vállalat békés­csabai, Tanácsköztársaság úti halboltjának vezetője. Elmondta, hogy a Biharug- rai Halgazdaság látja el bolt­jukat, illetve rajtuk keresz­tül a megyét hallal. Az igé­nyeket előzetesen felmérve, mintegy 60 mázsa ponty, nö­vényevő hal és harcsa kerül a megye elárusítóhelyeire. Szükség esetén a gazdaság a többlet igényeket is kielégí­ti. Ilyen jó halellátás, mint amilyen most ígérkezik, az elmúlt években nem volt. Az árak is kedvezően alakulnak, például az 1 kilogramm fe­letti ponty kilogrammja 56 forint, az 1 kilogramm alatti 53 forint. Lesz elegendő a közkedvelt pácolt heringből, a fagyasztott tengeri halak­ból, fűszerkeverékekből és halkonzervekből is. A békés­csabai halbolt december 21- én, hétfőn is, és 22-én, ked­den 7 órától 17 óráig, 23-án szerdán 7 órától 11 óráig lesz nyitva. Nagy Lajos Jövőre a biztosítónál 1982. január 1-től szomba­tonként zárva tart vaiameny- nyi ÁB-fiók. Lesz viszont ügyelet a megyei igazgató­ságon, minden szombaton 8- tól 12 óra 30-ig, ahol az ügy­felek bejelenthetik a kárt, il­letve felvilágosítást kérhet­nek. Ugyanakkor megnövek­szik a pénzintézet egy, már korábban bevezetett, de ed-, dig lényegében kihasználat­lan szolgáltatása: a telefon- üzenetrögzítő automata je­lentősége. Ez éjjel-nappal az ügyfelek rendelkezésére áll, kárbejelentés céljából. Az automata a következőkre kí­váncsi: név, lakcím, 'Tele- fonszám, milyen biztosítással rendelkezik az- ügyfél, mi­lyen kár érte, és melyik idő­pontban keresheti fel a kár­szakértő? A békéscsabai fi­óknál működő üzenetrögzítő telefonszáma: 11-000. mindegyikében lehetett kap­ni töltelékárut, a kereten kívüli termékekből túlkíná­lat is volt, kivéve augusztust, amikor a Gyulai Húskombi­nátban felújítási munkák folytak. Említést érdemel a baromfifeldolgozó vállalat töltelékáruja, amely hamar népszerűvé vált. Építőanyagokból javult az ellátás. Október második fe­létől még kisméretű téglából sem volt fennakadás. Ce­mentnél az ütemtelen szállí­tások okoztak gondot, de no­vembertől, folyamatosan ér­kezik az áru. A második ne­gyedévben az ÁFÉSZ-telepe- ken elvétve lehetett vásárol­ni meszet, jelenleg pedig az elhúzódott mészhidrátszállít- mányok okoznak raktári ne­hézségeket. Megszűnt a fa­anyagok és betonáruk hiá­nya, nyílászárókból is van elegendő, baj viszont, hogy a helyi ipari vállalatok és szövetkezetek nem időben szállítanak, amely befolyá­solja a választékot. Tüzelőanyagok közül bar­naszenekből az első és a má­sodik negyedévben teljesítet­ték a megrendelést. A har­madik negyedévben azonban már felborult az egyensúly: 20 százalékkal kevesebb szén érkezett. Ez elsősorban az ÁFÉSZ-telepeket sújtotta. Jól alakult a minőségi sze­nek ellátása, hiszen a szer­ződésben foglaltaktól eltérő­en mintegy 30—35 százalék­kal többet küldtek. Tűzifából Piaci körkép Az ünnepi készülődés a piaci forgalomban is mér­hető. Békéscsabán ugyan a várakozást . meg sem közelítette a tegnapi he­ti piaci forgalom, kevés volt az áru, kevés az árus is, ráadásul drágult a zöldség és néhány áru. Békésen viszont — ahol pénteken volt heti­piac — bőséges kínálatból válogathattak a vevők és az árak sem emelkedtek szá­mottevően. Pénteken volt a hetipiac Szarvason és Gyu­lán ds, csütörtökön pedig Orosházán. Elsősorban a ba­romfifelhozatal és a fenyő­vásár jelezte, hogy közeledik a karácsony. Békéscsabán a leveszöldség kilója 16—19 forint, á dióbél 90—100 forint, a mák 65—70 forint. Rekord mennyiség fo­gyott savanyú káposztából, ennek 16 forintért mérik kiló­ját, Drága volt a baromfi, a csirke kilója 42,30, a tyúk drágább. Egy hét és fél kilós 10—15 százalékkal keveseb­bet igazoltak vissza, de a teljesítés még ennél is rosz- szabb. Október közepétől vi­szont folyamatos a szállítás. A vizsgált időszakban ke­vés volt a gyérnek- és ma­gyar gyártmányú kerékpá­rokból, egyes kerékpárköpe- nyekből, NDK-beli és cseh­szlovák kismotorokból. Ugyancsak rossznak minősí­tették a gépkocsialkatrészek kínálatát. Viszont van ele­gendő hűtőszekrény és mosó­gép. A háztartási eszközök­ről már korántsem mondha­tó el mindez. Feliratkozott a hiánycikkek listájára a na­gyobb húsvágógép, a zsemle­őrlő, a piaci mérleg, a zseb- és a háztartási kés, a zo­máncedények. örvendetes, hogy közben megoldódott a háztartási és a személymér­leg, a kávéfőző és a mákőrlő gyártása. Figyelmet érdemel még a mezőgazdasági gépek és esz­közök forgalma. Az év első felében kevésnek bizonyult a kerti traktor, a motoros szi­vattyú, a permetezőgép. Az építkezők bosszúságára a különböző szerélvényekből, csapokból, szelepekből gyen­ge volt az ellátás. Nem tud­ta a kereskedelem kielégíte­ni a keresletet többek kö­zött szenes kályhából, gáz­tüzelésű vízmelegítőből és Radal típusú radiátorokból. pulykáért 350 forintot kér­tek. Békésen volt bőségeden to­jás, 2,50—2,60 darabja, a dió­bél itt 80-tól 110 forint, a mák 80 forint kilónként. Ke­vés volt a pulyka, fenyőből dömping mutatkozott. Oros­házán kevés a tojás, 2,50— 2,80-at kértek, sőt egy he­lyen 3 forintöt darabjáért. Egy 4 kilogrammos kacsa 230 forintba került, egy szép pár csirke 180 forintba. Itt is drágult a zöldség. Nagyon változó a savanyú káposzta ára, volt, ahol 10, egy másik helyen 20, s megint másutt 25 forintért kínálták. Szarva­son is drága a tojás, 2,90, egy pár szép csirke 180 forint. Itt is sok a gyümölcs, és nem drága. A savanyú káposzta kilója 20 forint, a mák 70 forint. Gyulán is 100 forint a bejglibe való dióbél, 10—12 forint egy kiló sárgarépa, 14 —16 forint egy kiló petrezse­lyem, 16 forint a savanyú káposzta kilója. Az évszak­hoz képest itt is olcsó a gyü­mölcs. Katona szomszéd és F’cri bácsi Békéscsabai szobrok Kossuth-szobor, amelyet Horvay János 1905-ben készített. A művész Pécsett született, 1873-ban. Ö készítette a ceglédi, a New York-i Kossuth-szobrokat is, és a pécsi ZsoInay-szobro$ Fotó: Váradi Zoltán S. S.

Next

/
Thumbnails
Contents