Békés Megyei Népújság, 1981. december (36. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-02 / 282. szám

1981. december 2„ szerda Szomszédolás ÄHIRLAP A történelemtanítás idő­szerű kérdésér. Közel egy évszázaddal ezelőtt komoly figyelmeztetésként hangzott el a hazafiság és a világtör­ténelmi látásmód egységé­nek, a sokoldalú és élmény­szerű történelemtanításnak a követelése. Hol tartunk ma? Azt senki sem vitatja, hogy alapvető törekvésünk: olyan fiatalokat neveljük, akik el tudnak igazodni a társada­lomban, amelyben élnek. S szolgálja-e jobban bármi a társadalom fejlődésének megértését, mint a múlt és a jelen társadalmi mozgását feltáró történelem?! Hol a határ? A kérdés Szentesen a Panoráma presz- szóban merült fel, amikor a felszolgáló sajnálkozva mondta: semmilyen üdítő italunk nincs. Oka: az ud­vart felbontották, a rakodók pedig nem hajlandók a rak­tárba vinni az árut, legfel­jebb a járdára. A pincérek pedig mind egy szálig lá­nyok, asszonyok, akiktől sen­ki sem kívánhatja el, hogy cipekedjenek. Hasonló az előbbihez a Szeged Nagy­áruház élelmiszerosztályá­nak esete. Oda azért szállít­ják reggel hat óra után- a tejet és a pékárut, mert ar­ra nem kényszeríthetik a sütő-, vagy a tejipart, hogy éjszakai szállítás esetén ra­kodóikkal becipeltessék az üzletbe az árut. Pedig a ren­dész nyugodtan ajtót nyit­hatna kora hajnalban. Egy sportág mecénást ke­res! Jó néhány éve járják a karatésok azt az utat, ame­lyet az ötvenes években a dzsúdósok megtettek. Senki nem akarja az új sportágat elismerni, és ha akad is pártfogó egyesületük, az szinte saját szakállára szer­vezi meg a szakosztályt. Rá­adásul e japán harcforma különböző módozatait űző csoportok között nincs egyet­értés a versenyszabályokat illetően. Jelentős részük, tisztelve az ősi hagyományt, azt mondja, ez nem sport. Kétségtelen azonban, hogy így, vagy úgy. de utat tör­nek maguknak a modern szamurájok, hiszen a céltu­datosság, kitartás és az erő kell, hogy jellemezze azt, aki komolyan veszi a karatét. ruic neuUMJu icruűgirui HAJDÚ­BIHARI Agrártörténcszek tanács­kozása Debrecenben. A Kos­suth Lajos Tudományegye­tem egyetemes történeti tan­széke és a rostocki Wil­helm Pieck Egyetem törté­nelmi szekciója rendezésében tudományos ülésszakot tar­tottak a Kossuth Egyetemen. A konferencia témája az agrártörténeti kutatások el­méleti és módszertani prob­lematikája volt. Az érdeklő­dők hét német és magyar tudós előadását hallgathat­ták meg. szépen ünnepelte a jubileu­mot, hiszen nagyszerű telje­sítményével a forduló leg­jobb kapusa volt. Pedig rosszul kezdődött számára a bajnoki idény. A felkészülés során térdsérülést szenve­dett, majd a fővárosban, a Vasas elleni mérkőzés kez­dete előtt a derekán becsí- pődött egy idegszál. amely nagy fájdalmat okozott. Szűcs István 8-as osztályzat­tal bekerült a forduló válo­gatottjába. DÉLUm/ÍRORSm Becsülettel tenni. ötéves fennállását ünnepelte a na­pokban a Magyar Televízió szegedi körzeti stúdiója. A nehéz kezdetre így emléke­zik Regős Sándor, a stúdió igazgatója: „Az úgynevezett mikrofonos újságírásnak Sze­geden nem voltak hagyomá­nyai. Nem volt rádióstúdió, újfajta újságírói munkával kellett megismerkedni, a tolitól a mikrofonig pedig igen nagy az út. A riporte­reknek beszélgetés közben kell alkalmazkodniuk, „be­dobniuk” szubjektumukat, sajátos gondolkodás- és vi­selkedésmód révén. E ténye­zők óhatatlanul hátráltat­ták kezdetben a munkát.” Javulnak a helyi áruala­pok. Három napon át ta­nácskoztak Szegeden, a me­gyei tanács székházában a helyi ipari szövetkezetek, il­letve a nagy- és kiskereske­delmi vállalatok, valamint a fogyasztási szövetkezetek képviselői. Közösen áttekin­tették a megyei árualapokat, megvitatták miként lehet bővíteni a helyben előállí­tott termékek körét, illetve növelni a fogyasztók szá­mát. A megbeszélések jól szolgálták az ellátás színvo­nalának javítását, a megle­vő fogyatékosságok meg­szüntetését. Parádés bemutató forró hangulatban. Zsúfolásig meg­töltötte a közönség — az ér­deklődők, az ismerősök, ba­rátok, egykori „tiszások” — a Hajdú-Bihar megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ színháztermét szombaton es­te, a Tisza táncegyüttes 35. születésnapján rendezett ün­nepi bemutatón. A torta a gyertyákkal együtt elmaradt, viszont mindenki kapott ajándékot. Az együttes vas­tapsot, ünneplést, a közön­ség pedig parádés előadást, művészi élményt. Eszbontó! Olvasói levélből idézünk: „A Széchenyi-lakó- telepen most épül a második iskola. Nincs elkerítve az építési terület, ott van a sok értékes építési anyag, a drá­ga gép, gyakran őrizetlenül. A minap is mi történt? Egy csapat gyerek vette birtokba az .iskolaudvart’. Nagy gyö­nyörűségüket lelték az ott levő, minden bizonnyal drá­ga, heverőnyi nagyságú hun- garocel táblák összezúzásá- ban, és hiába próbálták töb­ben is lebeszélni őket.” Ólomkristályt fognak gyár­tani. Két esztendővel ezelőtt merész tervvel állt elő a Debreceni Üvegipari Szö­vetkezet: ólomüveget szeret­ne gyártani. Azt mondják, minden kezdet nehéz. Nos, ez az üvegipari szövetkezet­re kétszeresen igaz. Ugyan­is a debrecenieknek nem­csak elindulni kell a tervezett úton, hanem előbb meg kell teremteni a lehetőségeket az induláshoz. S itt nem csu­pán az anyagiakra kell gon­dolni. A szakembergárda ki­alakítása ugyanolyan fontos, mint az üveghuta felépítésé­hez szükséges pénz. . Jubileumi 8-as. Százötve­nedik alkalommal szerepelt NB I-es labdarúgó-mérkőzé­sen Szűcs István, a DMVSC kapuvédője. Nyíregyházán Kevesebb elem kell. Ala­pos változást hozott az idei év a BVM szolnoki gyárá­nak életében: a beruházások mérséklődésével párhuza­mosan megcsappant a beton­elemek iránti kereslet. Jel­lemző, hogy körüreges tető­panelből tavaly 980 ezer négyzetmétert kértek a gyár­tól, és csak 520 ezer négy­zetmétert volt képes elkészí­teni, az idén viszont csupán 430 ezer négyzetméter pa­nelra érkezett rendelés. Ha­sonló a helyzet a Span-deck elemek és a gravitációs be­toncsövek esetében. A ko­rábbi „piacelhárító” munka helyébe a potenciális vevők felkutatása, a piacszervező munka lépett. összeállította: Szatmári Ilona Parlament után A szakma megszállottjai A 85 küldött felállva hall­gatta a DlVSZ-indulót. Ez­zel véget ért az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ központi if­júsági parlamentje. Dr. Tóth Sándortól, a szövetke­zet elnökétől kérdezem: mi­vel bocsátotta útjára a 625 harminc éven alulit képvise­lő fiatalt, mit üzen azoknak, akik nem vehettek részt ezen a fórumon? * * * — Ügy vélem, az a leg­fontosabb, hogy az ifjúság is kivegye a részét a munká­ból. Nagy feladatok állnak előttünk az áruellátásban, a háztáji termelés megszerve­zésében. Szövetkezetünk ár­bevétele meghaladja az egy- milliárd forintot, 23 millió jutott a szociálpolitikai cé­lok megvalósítására, gyara­podott a bolthálózat, javul­tak a vásárlás körülményei. Az elért eredményekben nem kis szerep jutott a fiatalok­nak, akik becsülettel meg­állják a helyüket. Azt ké­rem az ifjú nemzedéktől, hogy a jövőben még jobban dolgozzanak, és akkor erköl­csileg, anyagilag is megta­lálják a számításukat. — Tehát minden gond megoldódott? — Szó sincs erről. Előre kell lépnünk a differenciált bérezés megvalósításában, a termelékenység emelésében. A négy évvel ezelőtti parla­menten sok mindent felve­tettek a fiatalok. Ma már a tanulóéveket is beszámítjuk a törzsgárdatagságba, létre­hoztuk a lövészklubot. Erő­södött a vezetők és a beosz­tottak közötti kapcsolat, ja­vultak a munkakörülmények, nincs olyan fiatal, akinek elutasítottuk volna a lakás­építésre kért kölcsönt. * * * Pusztaföldváron, az ipar­cikküzletben keresem Zsó­fimé Tóth Piroskát. Mond­ják, hogy szabadságon van, építkeznek, és hordják az anyagot a telekre. A főutca végében, a vegyesbolt mel­lett találkozunk. Frissen ásott alap, téglakupacok. Ép­pen a fuvarosokkal tárgyal a fiatalasszony. Beülünk a közelben álló Wartburgba, és beszélgetünk. — Milyen volt az ifjúsági parlament? — Kellemes, barátságos, jó hangulatú. Talán csak nem a felszólalásommal van baj ? — kérdezi meglepet­ten. — Miért, valami rosszat mondott? — A város és a falu kö­zötti különbség megszünte­tése kapcsán szóltam a köz­ségekben lakó fiatalok hát­rányos helyzetéről. Mint is­meretes, a városiak szociál­politikai kedvezményt kap­nak a lakásépítésnél, illetve -vásárlásnál. Nálunk viszont szövetkezeti lakás építésére egyáltalán nincs lehetőség, marad az önerőből történő építkezés. Szerintem a falu­si fiatalok is ugyanolyan hasznos tagjai a társadalom­nak, hasonlóan kiveszik a részüket a munkából, mint a városiak. Akkor miért a hátrányos megkülönbözte­tés? — Tudna valamilyen meg­oldást? — Hogyne. Például a 30 ezer forint kedvezményt le kellene csökkenteni mondjuk 15—20 ezer forinttra, így jutna belőle a falusiaknak is. — Hiszen a szövetkezet se­gít... — Igen. Amikor belefog­tunk a házépítésbe, 20 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptunk 5 évre, és kedvez­ményes díjért gépkocsit is adnak az anyagok szállításá­hoz. Nagyra értékeljük ezt, de a ház legalább 700 ezer­be kerül. Egy éve házasod­tunk össze, a férjem brigád­vezető a tsz sertéstelepén. Szeretjük ezt a községet, itt laknak a szüléink, minden ide köt. — Nem hiányzik a város? — Nincs messze Oroshá­za. Ha kedvünk szottyan, bármelyik ÁFÉSZ-rendez­Uj sebességjelzők Rövidesen a budapesti au­tósok is találkozhatnak majd olyan, külföldön már jól is­mert készülékekkel, amelyek a nagyvárosok főútvonalain elhelyezve mutatják: milyen sebességgel kell az adott sza­kaszon haladni ahhoz, hogy a forgalom folyamatos le­gyen. A Fővárosi Tanács Közlekedési Főigazgatóságá­nak tájékoztatása szerint kí­sérletképpen a Szentendrei útnak a Raktár utca—Mun­kácsy Mihály utca közötti, mintegy ötkilóméteres sza­kaszán jövő év tavaszán kezdenek fényleni a sebes­ségjelzők. Csaknem harminc berendezést szerelnek föl, amelyekhez már fektetik a kábeleket. Az út fölött vilá­gító számok jelzik majd: 30, 40, vagy 60 kilométeres se­besség kell ahhoz, hogy a kö­vetkező forgalomirányító lámpánál zöld jelzés várja a gépkocsit. A folyamatos haladás előnyei jelentősek: csökkenti a balesetveszélyt, és — mert nem kell állan­dóan „kapcsolni”, gyakran megállni — kevesebb lehet a benzinfogyasztás. Reklámnak sem utolsó a Mosonmagyaróvári Műanyagfeldol' gozó és Kefegyártó Vállalat óriás fogkeféje — hacsak nem valami finom csemegének véli a kefe sortéit a modellként szereplő paci (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS) vényre elmehetünk. Tagja vagyok az ifjúsági bizottság­nak, minden programról tu­dok, mozgósítom a fiatalo­kat. Egyébként leköt a mun­ka és a tanulás. Tavaly ja­nuártól vagyok boltvezető, levelezőn elvégeztem a köz- gazdasági szakközépiskolát, most járok a marxizmus— leninizmus esti egyetem ál­talános tagozatára. *** Energikus, szókimondó fia­talember Mészáros Tamás, a csanádapácai vendéglő veze­tője. Felszolgáló a szakmája, 12 éve dolgozik a vendéglá­tásban, és két esztendeje szólítják főnöknek. Közben bizonyítványt szerzett Hód­mezővásárhelyen, a vendég­látóipari szakközépiskolában. — Tényleg megharapták a karját? — így igaz — helyesel. — Azonkívül gyomorfekélyt kaptam az idegességtől. Hiá­ba, a fiatalok kulturált szó­rakozása még várat magára. Legalábbis nálunk. De hi­szek benne, hogy megvalósít­ható. Ezért nem adom fel. A diszkó hamar népszerű lett a községben, a vendé­gek 60 százaléka viszont vi­déki. Nem azokkal van a baj, akik bejutnak az étte­rembe, hanem azokkal, aki­ket részegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor ütnek, harapnak. Képzelje el: hat nővel dolgozom, csupán egy férfifelszolgálónk van. Köte­lességem megvédeni őket. — És ha megfutamodna... — Ez a hivatásom, csiná­lom, amíg bírom. A községi művelődési házban két évig nem volt fűtés, nekünk kel­lett megoldani a szórakozta­tás nagy részét. A kollégá­immal 200 négyzetméter placcot betonoztunk az ud­varon, társadalmi munká­ban. Minden zokszó nélkül, hiszen ifjúsági szocialista brigád vagyunk. A szakma megszállottjai. Lehet, hogy nem a legjobb kifejezés a két fiatal jellem­zésére. Mindenesetre szava­ikból, tetteikből a hivatás iránti elkötelezettség csen­dül ki. Mivel mindketten if­jú fejjel vezető állásba ke­rültek, bízvást mondhatjuk: az utánpótlás nevelése jó kezekben van. Seres Sándor HNF vetél kedő sor ozat Dévaványán (Tudósítónktól) Nagyszabású vetélkedő so­rozatot rendezett a Hazafias Népfront dévaványai közsé­gi bizottsága. A két fordulós Ismerd meg hazádat! című vetélkedőre — melynek a 2. számú általános iskola adott otthont — több üzem, in­tézmény, gazdálkodó egység nevezett- be. A versenysorozat első for­dulójában a részt vevő csa­patok szakterületük általá­nos helyzetéről, ' majd köz­vetlen munkahelyük fejlődé­séről, elért eredményeikről adtak tájékoztatást. Az első fordulót befejezve a tanács, a Lenin Tsz és a Csepel Autó csapatai végeztek az első három helyen. A későbbi időpontban megrendezett második for­dulóban a résztvevők számot adtak népi kultúránkról, szo­kásainkról, melyet jól pél­dáznak a csapatok népdal­előadásai, a jellegzetes ma­gyaros ételek ismertetése, be­mutatása. A szocialista me­zőgazdaság, az ipar, az ok­tatás-nevelés eredményeiből, célkitűzéseiből, a természet védelméből a versenyzők to­tó és keresztrejtvény formá­jában mérték össze tudásu­kat. A verseny érdekességét, színvonalát, szorgosságát mutatja az is, hogy az egyes kérdéscsoportok után válto­zott az élmezőny. A vetélke­dősorozatot nagy küzdelem­ben a 2. számú általános is­kola pedagógus csapata nyer­te, a Lenin Tsz és a Tanács csapata előtt. Igen szépen szerepelt a Csepel Autó fia­tal együttese. A győztes csa­patoknak az értékes jutal­makat Mesterházy Jenő, a HNF községi bizottságának elnöke adta át. A résztvevők a verseny folytatását határozták el, amikor is 1982. februárjában a három legnagyobb város történetéről, fejlődéséről, életéről adnak számot. Ágoston Sándor Pályázat a korszerűbb közműfelújítás módszereinek kidolgozására Az ország több mint 30 ezer kilométer hosszú vízve­zeték-hálózatában évente 25 —30 ezer csőtörés zavarja az ellátást. A megközelítően 10 ezer kilométer hosszú szenny­víz- és csapadékvíz-csator­nák, valamint a gáz-, a vil­lany- és a telefonvezetékek hálózatában is gondot okoz­nak a váratlan hibák, első­sorban a régi városrészek­ben. A tervszerű felújítások­ra, korszerűsítésekre átfogó, generális megoldásokat ke­resnek1. Ezért most az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bi­zottság az érintett — építés­ügyi, ipari és vízügyi —ága­zatokkal közösen országos pályázatot hirdetett a köz­művezetékek és -hálózatok komplex vizsgálati és felújí­tási módszereinek kidolgozá­sára, megteremtésére. Sokrétű a feladat, mert olyan diagnosztikai műszere­ket és módszereket kell ki­dolgozni, amelyekkel meg­bízhatóan felmérhetik a je­lenlegi közművek helyzetét, műszaki állapotát, teljesítő- képességét. Ugyancsak új el­járás szükséges ahhoz, hogy ezeket a kiinduló adatokat minden lényeges körülmény­re kiterjedően, komplexen értékeljék, s így részletesen meghatározzák a közműhá- Tózat felújításra és korszerű­sítésre érett szakaszait, sor­rendjét. Ám a pályázat sze­rint — éppen az átfogó meg­oldás érdekében — a javítás, a felújítás és a korszerűsítés kivitelezésére is új eljárá­sok, technológiák kidolgozá­sát kérik a szakemberektől. A részletes tervpályázati kiírást az Építéstudományi Intézet Mélyépítési Kutatási és Fejlesztési Irodájában szerezhetik be az érdeklő­dők, s a kész terveket leg­később jövő év május 10-ig kell beküldeni. A legjobb munkák díjazására és meg­vásárlására 740 ezer forintot irányoztak elő. A bíráló bi­zottság legkésőbb 1982. jú­nius 15-ig hirdeti ki a pá­lyázat eredményét. Korszerűsítik a gyufagyárat A több, mint egy évszáza­da alapított Szegedi Gyufa­gyár rekonstrukcióját jórészt házilag készített berendezé­sekkel oldják meg a műsza­kiak, a karbantartó szocia­lista brigádok. Nemrégiben gyufafej készítő- és töltőgép­sort helyeztek üzembe, most pedig egymás után további két új automata berendezést. Ez utóbbiakkal azokat az el­avult eszközöket váltják fel, amelyek a dobozok oldalá­nak gyújtófelületeit készítet­ték. Az automaták teljesít­ménye kétszerese a régi gé­pekének, velük naponta kö­rülbelül egymillió doboz foszfor-vegyületes dörzsfelü- letét gyártják le. Hasonló be­rendezéseket tőkés import­ból hét millió forint értékű devizáért hozhattak volna be, a maguk készítette két gép előállítási költsége viszont a fél milliót sem érte el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents