Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-14 / 267. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! 1981. NOVEMBER 14., SZOMBAT Ara: 1,40 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 267. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Brit szakszervezeti vezetők Kádár Jánosnál Kádár János, a Központi Bizottság székházában fogadta Len Murrayt, a Brit Szakszervezetek Szövetségének (TUC) főtit­kárát. Kádár elvtárs mellett Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára (MTI-fotó, Tormai Andor felvétele — Telefotó — KS) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára tegnap a KB székházá­ban fogadta Len Murrayt, a Brit Szakszervezetek Szö­vetségének (TUC) főtitkárát, valamint a kíséretében ha­zánkban tartózkodó angol szakszervezeti vezetőket. A szívélyes légkörű talál­kozón részt vett Gáspár Sán­dor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkára. A népesedéspolitikáról tárgyalt a Hazafias Népfront Országos Elnöksége Tegnap — Kállai Gyula elnökletével — ülést tartott a Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége. Szentistvá- nyi Gyulánénak, a HNF OT titkárának előterjesztésében megvitatta a Gyermek, csa­lád, társadalom című előter­jesztést, amely a magyar né­pesedéspolitika legfontosabb jellemzőiről szólt. S. Hegedűs László orszá­gos titkár tájékoztatta az elnökség tagjait a „társa­dalmi balesetvédelmi mun­kabizottság”, valamint a „Fogyasztók Országos Taná­csa” megalakítására vonat­kozó javaslatokról. Ezeket az elnökség támogatja, s ugyancsak a Népfront Or­szágos Tanácsa elé terjeszti. Sajtótájékoztató a kollektív szerződésekről A kollektív szerződések eredményesen szolgálták a tervek, a gazdasági célkitű­zések végrehajtását, előmoz­dították az ösztönzőbb bére­zési formák kialakítását, és hozzájárultak a munkafe­gyelem megszilárdításához — hangzott el azon a sajtó- tájékoztatón, amelyet pénte­ken tartottak az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban. Radnay József, a hivatal munkajogi önálló osztályá­nak vezetője elmondta, hogy mintegy 150 vállalatnál vizsgálták meg az elmúlt évi kollektív szerződések tapasz­talatait, és az 1981—85 évek­re kötött szerződések gyakor­latát. A vizsgálatokból ki­tűnt, hogy a vállalatok jó része élt azzal a lehetőség­gel, miszerint meghosszab­bítható a munkakörön kívüli munkavégzés időtartama. Az Ipari Minisztérium egyes vállalatainál például hat hó­napra emelték fel az eddigi háromhónapos időtartamot. Ez az intézkedés lehetővé tette a rugalmasabb mun­kaerő-gazdálkodást, az ese­tenkénti munkaerőgondok megoldását. Országos véleménycsere Ma országos méretű számvetésre ül ösz- sze a fogyasztási szövetkezetek IX. kong­resszusa, amelyen az ÁFÉSZ-ek, a lakás- és a takarékszövetkezetek, valamint a szö­vetkezeti vállalatok mintegy 650 küldötte cseréli ki véleményét, határozza meg to­vábbi tennivalóit. A kongresszust megelőző hónapokban lezajlott tézisviták tapasztalatait összegző beszámoló jelentés elemzi azokat az ered­ményeket, amelyeket a legutóbbi, 1976- ban tartott kongresszus óta a fogyasztási szövetkezeti szervek elértek. Részletesen szó lesz arról a közös munkáról, amely elősegítette a fogyasztási szövetkezetek ha­tékony közreműködését a népgazdasági és életszínvonal-politikai célkitűzések végre­hajtásában. Figyelemre méltó eredményekkel büsz­kélkedhet a fogyasztási szövetkezeti moz­galom mindhárom ágazata. Az ÁFÉSZ-ek 35 százalékkal részesednek a1 szocialista kiskereskedelmi forgalomból. Az alapellá­táshoz, az iparcikk-kínálat bővítéséhez hozzájárult az elmúlt 5 éves tervben épült 216 ABC- és 15 szövetkezeti áruház, vala­mint a Skála-Coop megalakulásával az áruházi kereskedelmi integráció. Jelentő­sen fejlődött a szövetkezetek háztáji ter­melést szervező munkája: az elmúlt év­ben 11 milliárd forint értékű mezőgazda- sági terméket vásároltak fel, ebből közel • 5 milliárdnyit az ÁFÉSZ-ek keretében működő 2518 mezőgazdasági szakcsoport 200 ezer tagja értékesített. Dinamikusan fejlődött a szövetkezetek ipari termelése, ami gazdagította a falvak, kistelepülések áruellátását. A takarékszövetkezetek tevé­kenysége is számottevő, elég, ha csak azt említjük, hogy a „falusi lakosság bankja” kezeli az ország összes betétállományának közel 13 százalékát. A iákosság hiteligé­nyeinek kielégítésével és a különféle szol­gáltatások bővítésével a takarékszövetke­zetek is elősegíthetik az életszínvonal-po­litikai célok megvalósítását. Mint ahogy ezt teszik a lakásszövetkezetek is. A keze­lésükben levő lakások száma meghaladja a 210 ezret. A szövetkezeti lakások közel felének karbantartását, felújítását társu­lásos alapon működő 35 karbantartószer­vezet látja él. A hazai fogyasztók javára végzett mun­ka mellett bizonyára napirendre kerül az is, miként vesznek részt a fogyasztási szö­vetkezetek1 a külgazdasági egyensúly ja­vításában. Ehelyütt csupán két adat álljon: termékeik értékesítésével 1980-ban mint­egy 335 millió rubel és 240 millió dollár devizabevételhez juttatták a népgazdasá­got. A gazdasági eredmények, a szövetkezeti mozgalom anyagi és szellemi gyarapodá­sán túl természetesen szó lesz arról, ho­gyan érvényesült, teljesedett ki a szövet­kezetek társadalmi funkciója és a szövet­kezeti demokrácia. Ennek egyik legfrissebb bizonyítéka, hogy a nyári hónapokban a kongresszusi tézisvitákon közel 10 ezren mondták el véleményüket a fogyasztási szövetkezeti mozgalom időszerű társadalmi és gazdasági feladatairól. Ám. legtöbben — és ez is a szövetkezés erejét mutatja — a helyi gondokról, közös tennivalókról, azok megoldásáról beszéltek. A továbblépés érdekében — annak elle­nére, hogy napjainkban a fogyasztási szö­vetkezetek is nehezebb gazdasági feltételek között dolgoznak, s így fejtik ki tevékeny­ségüket a tagság és a működési területü­kön élő fél magyarországnyi népesség ja­vára — természetesen elemzik a gondo­kat. Elsősorban arra keresnek választ, hogy melyek azok a nem külső feltételek, amelyek az elmúlt időszakban a hatéko­nyabb gazdálkodást akadályozták. Bizo­nyára szóba kerül a munkafegyelem, a kereskedői magatartás, a vásárlási körül­mény, az olykor hiányos áruismeret, a helyenként fellelhető szervezetlenség, te­hát mindaz, ami az embereken, a 180 ezer szövetkezeti alkalmazotton is múlik. A fogyasztási szövetkezetek IX. kong­resszusának, illetve határozatának irányt kell mutatnia a kereskedelmi munkában a hatékonyság, a minőség további javítására, a falusi áruellátás, az áruházi integráció, a háztáji és a kisegítő gazdaság, a mező- gazdasági termékfelvásárlás, a szövetkezeti export, a tagság vagyoni kapcsolatainak', az önkormányzati munka, a szövetkezeti demokrácia, a tulajdonforma és a közéleti tevékenység fejlesztésére. A kibontakozott, széles körű eszmecse­re nem fejeződik be a fogyasztási szövet­kezetek IX. kongresszusával. Ahhoz, hogy a nemzeti jövedelmet a jövőben is évente 18 milliárdnyi forinttal — vagy még töb­bel — gyarapítsák a fogyasztási szövetke­zetek, állandóan új gondolatokra, ötletek­re, korszerű módszerekre van szükség. Eh­hez a fogyasztási szövetkezeti mozgalom 3,3 millió tagsága érdekében bizonyára jó iránytűt ad, erre biztat, buzdít majd a szövetkezeti kongresszus. Több vállalat — a gazdál­kodási fegyelem megszilár­dítása érdekében — módosí­totta a felelős beosztású dol­gozók kategóriáját. A Műve­lődési Minisztérium terüle-' tén például a vizsgált válla­latok 50 százaléka szélesítet­te ezt a kört. Tovább bő­vült a teljesítménybérben foglalkoztatottak száma: a Lenin Kohászati Művekben például a fizikai dolgozók 83 százaléka dolgozik már teljesítménybérben, s ez a szám tovább már nem is növelhető. Radnay József megállapí­totta: fokozódott az a törek­vés, hogy a vállalatok egy- egy ágazaton belül hasonló módon szabályozzák az egyes kérdéseket (például a felmondási és felmentési időt, a bérpótlékot), és csak ott legyen eltérés, ahol - ezt a vállalati sajátosságok valóban indokolják. Az is ki­tűnt, hogy egyre több he­lyen a munkakörtől függően állapítják meg a próbaidő hosszát, s terjed az a gya­korlat, miszerint a fizikai dolgozóknál is bevezetik a próbaidőt. Egy helytelen gyakorlatra is fény derült a vizsgálat so­rán: sok helyen hibás a ve­zető állású dolgozók köré­nek meghatározása. Általá­nos tévedés, hogy a műsza­ki-gazdasági tanácsadókat, a csoportvezetőket és az osz­tályvezető-helyetteseket a vezető állásúak közé sorol­ják annak ellenére, hogy a jogszabály csak az osztály- vezetőket. illetve az ezeknek megfelelő, és az ezeknél ma­gasabb beosztású dolgozókat minősíti vezetőnek. összegzésképpen rámuta­tott arra, hogy a kollektív szerződések rendszere to­vább fejlődött, s az ma már nélkülözhetetlen része a munkaügyi szabályozásnak. Jelentős szerepe van a vál­lalatok önállóságának növe­lésében, s ugyanakkor az üzemi demokrácia érvénye­sülésének egyik legfejlettebb területe. A Zalai Kőolajipari Vállalat 658 millió forintos rekonstruk­ciójának második ütemében épül fel Zalaegerszegen az új atmoszférikus vákuumdesztillációs üzem. Az új üzemet, mely évi 400 ezer tonna olajat dolgoz majd fel, 1984 decemberé­ben adják át rendeltetésének. A képen: a szakemberek he­lyére emelik a 25 méter magas, 2,8 méter átmérőjű atmosz­férikus lepárlótornyot (MTI-fotó: Kis Ferenc felvétele — KS) n városkörnyéki irányítás tapasztalatai A békéscsabai és a békési Városi Tanács a város kör­nyéki községek vezetőinek évente szervez tanácskozást. A tapasztalatcsere jellegű megbeszéléseknek az új vá­roskörnyéki irányítási mo­dell létrejötte, 1975 óta egy- egy község a házigazdája. A városi, községi vezetők ta­lálkozóin a városkörnyéki területszervezés sikereiről, gondjairól cserélnek véle­ményt. Legutóbb november 13-án Muronyban rendeztek hasonló jellegű tanácskozást. Hazánkban 1981-ig ilyen új irányítási megoldást * ve­zettek be a városok több mint felénél, a községek 15 százalékánál. A Békés me­gyei tapasztalatok igen ked­vezőek. A békéscsabai Váro­si Tanács 6, a békési 4 köz­ségben lát el felügyeletet. A városok és községek között minden különösebb jogi sza­bályozás nélkül sokoldalú kapcsolat jött létre. Mind­emellett változatlan maradt a tanácsok önállósága. A testületek közötti mellé- rendeltség azonban így is je­lentősen segítette a közös fejlesztési elképzelések ki­munkálását. Ilyen lehetőség elsősorban az alapszükségle­tek kielégítésében, a közle­kedés, szolgáltatás fejleszté­sében, a lakásépítésben, a művelődési feltételek meg­teremtésében volt és van. A kisebb települések nem­egyszer képtelenek a lakos­ság növekvő igényeit kielé­gítő, alapellátást szolgáló beruházásokra. A községek, valamint a város és a kör­nyezetéhez tartozó települé­sek összefogására van tehát szükség. Ahhoz, hogy a vá­ros környéki községek lakos­sága ne csökkenjen veszélyes mértékben, mindenütt meg kell teremteni a városias alapellátás feltételeit. Ezért is fontos az éssze­rűbb együttműködést segítő módszerek, formák kidolgo­zása. Ezt a tanácsok vezetői abban a meggyőződésükben is hangsúlyozták, hogy in­dokolt az új irányítási mo­dell továbbfejlesztése. Ebben jelentős szerepet kapott már eddig is a város és város környéki községek tanácsta­gi csoportja, valamint a vá­roskörnyéki koordinációs bi­zottság. A pénteki megbeszélés részvevői ennek szellemében foglaltak állást az 1982-re vonatkozó és véglegesítésre váró tanácsi költségvetések, fejlesztések kérdésében. » K. J. Középfokú ügyintézői képesítést szereztek A takarékszövetkezetek az utóbbi években mind széle­sebb körű pénzügyi szolgál­tatást látnak el. Olyan fel­adatokat teljesítenek, ame­lyek1 e szövetkezetek dolgo­zóitól sokoldalú szakmai is­mereteket feltételeznek. A MÉSZÖV takarékszövetkeze­ti titkársága ezért is szorgal­mazza immár hosszabb idő óta a középfokú ügyintézői tanfolyam elvégzését. A leg­utóbbi ilyen szakmai tanfo­lyamot 22 hallgató most fe­jezte be, és vette át Galam- bosi László titkárságvezető­től a középfokú ügyintézői képesítésről szóló oklevelet. A most végzettekkel együtt már 154 takarékszövetkezeti dolgozónak van ilyen képe­sítése. Akik jeles eredménnyel végeztek: Kovács Lászlóné, Szabó Józsefné, Köves Pálné, Abonyi Judit Kép, szöveg: Balkus Imre

Next

/
Thumbnails
Contents