Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

Fiatalok, munka közben

„Percek alatt határoznom kellett”

A nagyszénási Október 6. Tsz pulykatelepén 50-en dolgoznak. Közülük 20*an a November 7. aranykoszorús karbantartó szocialista brigád tagjai, ök a felelősek azért, hogy a gépek, berendezések folyamatosan üzemeljenek. Gondos munkájuk nyomán válik lehetővé, hogy évente 300 ezer napos pulykát neveljenek fel. A telep termelése értékben mintegy 60 millió forint.

Uhlár Pál, lakatos 43, Gondos Antal műszaki ve* zető 42 éves. Ök ketten képviselik az „idősebb” korosztályt. A többiek 10—15 évvel, sőt még ennél is fia* talabbak. Hogy milyen az utóbbiak szakmai felkészültsége, arra Uhlár Pál, így fogalmazza meg a választ:

— Elég nehéz kérdés ... Itt van például Balogh Gyula villanyszerelő — mutat a fiatalemberre. — A szakmunkás iskola után szinte „belezuhant” a termelésbe. Rengeteg olyan gép, berendezés, eszköz került a szeme elé, amilyet még sosem látott. És bár az elméleti felkészültsége elég jónak mondható, még sok gyakorlati ismeretre kell szert tennie.

Gyenge Antal villanyszerelő, a tsz KlSZ-bizottságáA színpadon egy ország. Hegyek, völgyek, kanyargó utak, amelyek középpontjában várkastély áll. A brémai muzsikusok birodalma, vándordíjának színtere ez. A meseország díszlet- és jelmezterveit Marion Eckert és Alwin Eckert készítette.

A házaspár Berlinből érkezett. Fiatalok színházának küldöttei az NDK-beli Theater Freundschaftból, a gyermekszínházból. Azaz nem is így igaz egészen, hiszen Marion szabadúszó művész, férje pedig a berlini gyermekszínház vezető díszlettervezője.

— Mindketten a jelmez- és díszlettervező tagozaton végeztünk a főiskolán — mondja a mosolygós, kék szemű, kerek arcú Marion. — Én a legkülönbözőbb színházaknak dolgozom. Felnőtteknek és gyermekeknek játszó színészek ruháit, színpadi környezetét tervezem. Otthon üvegfestészettel is foglalkozom. Nemrégiben a potsdami színházban, a berlini operában valósították meg az elképzeléseimet. A férjemmel gyakran van közös munkánk a gyermek- és a bábszínházban. A magunkfajta ember akkor boldog, ha dolgozik. Nincs okunk panaszra, bőven van tennivalónk.

Alwin szívesen beszél a baráti kapcsolatairól, amely a két színház, a berlini és a békéscsabai között szövődött: — A Jókai Színház főrendezője, Rencz Antal és Ungár Tamás rendező jártak az idén tavasszal Berlinben. Meglátogatták a színházunkat, tárgyaltak az igazgatónkkal, jelmez- és díszlet- tervezőt kértek a német gyerekdarabhoz. Találkoztunk, megismerkedtünk, tárgyaltunk, s most itt vagyunk.

nak a titkára egyetért Uhlár Pállal.

— Én ugyan már tíz éve kerültem ide, de emlékszem, jó ideig tartott, amíg képessé váltam arra, hogy minden feladatot önállóan hajtsak végre. Váratlan dolgok jöttek elő. Például éjszakai szolgálatban voltam, amikor vihar keletkezett. Hirtelen elaludtak a lámpák, leálltak a gépek. Percek alatt határoznom kellett, mert a pulyka kényes jószág .elpusztul, ha nem megfelelő a fűtés, vagy nincs szellőztetés.

— Mit tett? — kérdezem.

— Azt, amire az idősebbek megtanítottak. És sikerült megelőznöm a bajt. Motorral ugyan elmehettem volna Gondos Antalért, hogy jöjjön be, de az önérzetem ezt nem engedte, meg, még ha az izgalomtól ki is ütött rajtam a verejték.

Uhlár Pál közbeszól:

— Az igaz, hogy a kezdőket igyekszünk minden tudnivalóra, sőt még az olyan fogásokra is megtanítani, amit az idők folyamán a gyakorlat alakít ki. Titkot nem tartunk.

Sárkány János lakatos egyetért a mondottakkal.

— így igaz. Soha nem tapasztaltam mást. A kérdé*

Elmesélve egyszerűnek tűnik, a valóságban mégis hosszú idő, sok beszélgetés, vita, munka eredménye a Brémai muzsikusok színpadra tervezése. Az első teendőnk volt, hogy a darab rendezőjével, Udvaros Bélával közös elképzelésre jussunk. Jól és örmmel dolgoztunk együtt.

— Peter Ensikat írta a darabot a Grimm-testvérek meséje nyomán — folytatja Marion. — ö már szinte háziszerzőnek számít a berlini színházban. Nálunk is műsoron van a Brémai muzsikusok, de otthon nem mi terveztük a díszleteket, jelmezeket, maszkokat. Békéscsabán is megkaptunk minden segítséget, hogy színpadi álmainkat valóra váltsuk. Tudjuk, hogy egymás után több bemutatóra is készültek a Jókai Színházban. így csak elismeréssel szólhatunk a díszletfestők, jelmezkészítők gyorsaságáról, kitűnő munkát végeztek.

— Tavaly volt 30 éves a berlini gyermekszínház — mutatja be művészi otthonát Alwin Eckert. — Többnyire gyermek- és ifjúsági előadásokat játszunk, de szeretnénk a felnőtteket is behozni a nézőtérre. Az óvodásoknak mesét kínálunk, az idősebbeknek pedig már komolyabb műveket, például az Anna Frank naplóját. Évente négy-öt bemutatót tartunk. Szeretjük az új darabokat. Sok író dolgozik nekünk, s nemcsak a népszerűek, hanem a pályakezdő fiatalok is. Barátaink vannak már a prágai, a moszkvai gyermekszínházban, s szeretnénk a magyarországiakkal is jó kapcsolatban lenni. Ezért hétvégén színházunk igazgatója Békéscsabára érkezik. Bizonyosan eljut Elekre a

sekre mindig egyenes választ kapok. Közös érdek, hogy valamennyien jól értsünk ahhoz, amit csinálunk.

Uhlár Pálé ismét a szó:

— Amikor készítettük a pulykaszállító berendezést, Sárkány Jancsi előállt egy jó ötlettel, ami megkönnyítette a szerelést.. Másoknak is van okos gondolatuk. Csak azért említem ezt meg, hogy lássa: tulajdonképpen kölcsönösen tanulunk egymástól.

Gondos Antal folytatja:

— Mielőtt valamit elkezdünk, röviden megvitatjuk, hogyan hajtsuk végre a feladatot. Elhangzanak vélemények, javaslatok.. Az nem számít, hogy ki idős, ki fiatal, hanem csak az, hogy ér- telmes-e a gondolat, vagy sem. Ha értelmes, menten felhasználjuk a magunk, illetve a köz javára.

Gyenge Antal véleménye szerint pedig a legtöbb jó ötlet Kajla Ferenc villany- szerelőtől származik.

— Ha felvetődik valamilyen kérdés, hozzá is mindig szívesen fordulok — jelenti ki.

I/j. Vincze Mihály, a brigád vezetője megállapítja:

— Kajla Ferenc, aki a 35 évével ugyancsak a tapasztaltabb szakmunkások csoportjába tartozik, újításaival és ésszerűsítéseivel a mi köMacskaember — jelmezterv

nemzetiségi gyermekszínházi napra, ahol a Brémai muzsikusokat mutatja be a Jókai Színház. Szerintem a gyermekeknek játszó színházak felelőssége igen nagy az erkölcsi, a művészeti, az érzelmi nevelésben. A színpadra kerülő mű közös alkotás, amelyben színésznek, rendezőnek, díszlet- és jelmeztervezőnek', minden résztvevőnek pontosan meghatározott a helye és a szerepe. Ha siker van, az öröm is közös.

Mire írásunk megjelenik, Eckerték már Berlinben dolgoznak. A következő bemutatójuk Antwerpenben lesz. Peter Hacks: A bagoly és a repülő herceg című fantasztikus szerelmi meséjéhez terveznek' ruhát és díszletet. Megyénk gyermekei azonban még sok előadáson át tapsolhatnak a Brémai muzsikusoknak.

Bede Zsóka

Díszlet, maszk és néhány sző

rünkben valóban jó nevet szerzett magának. Egyébként a legnehezebb feladatokat is sikeresen végrehajtja.

Fábián János, a telep vezetője igen elégedett a brigád tagjainak a munkájával, magatartásával, s ezzel kapcsolatban a következőket mondja:

— 1972 óta dolgoznak együtt. Eleinte 9-en voltak, s a fejlesztés során 20-ra nőtt a létszámuk. Fegyelmezetleneket, munkakerülőket nem engedtek maguk közé. Ifj. Vincze Mihály kezdettől fogva a brigád vezetője, akinek nem kis részben köszönhető, hogy olyan szellem alakult ki, amelyben idősebb és fiatalabb egyaránt tudása legjavát igyekszik adni.

— így nem sok gondja lehet a telepvezetőnek — jegyzem meg, amit részben tréfának szánok.

— Valóban — kezdi a választ. —- Olyan a helyzet, mint amilyennek lennie kell. De azért vannak nehéz órák, napok. Egyszer, még 1976- ban például elég sok pulyka hullott el. Megállapítottuk, hogy a ventillátor miatt a levegő áramlásának a sebessége nagyobb a kelleténél. — Fiúk —- mondtam nekik —, ezen változtatni kell! — Gondolkoztak és megoldották a feladatot. Kevés anyagi ráfordítással sza- bályozhatóvá tették a ventillátor forgási sebességét.

— Kiké volt elsősorban az érdem ? — érdeklődöm.

— Gondos Antalé és Kajla Ferencé. De ahhoz már a villanyszerelő szakmai képességénél több kellett, ök ketten önképzéssel jóval túl is jutottak már azon a határon.

Pásztor Béla

Kakaóbár,

kólabár

Nagyon népszerű az orosházi gyerekek körében a városi ifjúsági ház, valamint a vendéglátóipari vállalat helyi KISZ-esei kezdeményezésére megszervezett kakaóbár és kólabár. Az előbbi a kis- dobosfké, a kólabár pedig az úttörőkké. Havonta egyszer, vasárnap kis uzsonna, hűsítő mellett színvonalas műsoron szórakozhatnak a gyerekek. Legutóbb október 25-én Kemény Henrik bábművész lépett fel a kakaó- és a kólabárban. A következő, november 29-1 rendezvényeken a Spóra együttes szórakoztatja majd a kisdobosokat, úttörőket.Rima

Ebben a tanévben Békés megyében is elkezdődött az iskolaalma-akció. A ZÖLDÉRT Vállalat képviselői hívták fel a megye általános iskoláinak figyelmét erre a lehetőségre. Eddig csupán Békéscsaba négy iskolájában vásárolják az almát, a szervezés azonban tovább folyik. Az iskolák tárolási lehetőségeitől függően naponta, vagy heti két alkalommal szállítják a megrendelt mennyiséget. Az almavásárt — 5 százalék jutalék ellenében — pedagógusok, illetve gondnokok bonyolítják le. Eddig, két hét alatt tízezer almát vásároltak a négy iskola diákjai. Érdemes bekapcsolódni az iskolaalma-akcióba, hiszén az alma ára darabonként csupán egy forint.

L. J.

„Végtelen pontos munkára volt szükség ..

nyűgöző kép, tárult eléjük a hatalmas méretű építkezés, messze, amerre a szem ellát, kilencezer ember precízen összehangolt munkája. Volt olyan munkaterület, ahol egyszerre tíz vállalat dolgozott együtt.

— Az első időben nagyon megilletődöttek voltunk, az eligazítás szigorú követélményeket állított elénk. Ez nem is lazult, csak megszoktuk, belejöttünk. Végtelen pontos munkára volt szükség mindenben, az építésnél is, milliméteres pontosságú szerelésre a rajzok szerint, hogy hajszálra passzoljon minden az egy méter tetővastagságú, nagy méretű épületen. Nagy szervezettség, munkafegyelem, az óvórendszabályok betartása, és nem utolsó sorban józanság kellett hozzá. Mindezt ellenőrizték is.

Hattól hatig dolgoztak,, 10 napos munkával, 4 napos pihenővel; a harmadik dekádban éjszaka. Lakótelepi összkomfortos lakásokban laktak, nyolcán egy kétszobásban. Á napi ellátás — reggeli, ebéd, vacsora — 13, majd később 18 forintba került. S mikor megszokták már a hosszított és feszített munkát, a szabad időt nemcsak pihenésre használ cák.

— Eljártunk a gyönyörű művelődési központba, ahol válogatni lehetett színielőadások, koncertek, kiállítások között. Az egyik kiállítás — az állandó —, a teljes erőművet mutatta be maketten és metszetekben, hogy a sok részmunkát végző ember képet kapjon az egészről. Nyáron a Dunára jártunk strandolni, és sportoltunk is. Minden vállalatnak volt kézilabda-, meg kispályás lab- darúgó-csapataf és folytak az egymás közötti versenyek. Szerveztünk kirándulásokat. Szóval jól és kellemesen éltünk.

Aztán két év múlva véget ért a munkájuk a segédépületen. Góg István ekkor már nős volt, s — a két kislány — az ikrek is megszülettek. S most a család itt él. Kamaráspusztán. Ide jöttek, mert itt kaptak lakást. ha kicsit is, de a kezdetnek megfelelőt. Ahol a szeretet' és nyugalom ad biztos alapot a további tervekhez, a további tanuláshoz.

Vass Mária

Paks

n munka iskolája

Egy hónapja sincs, hogy találkoztunk, amikor a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát szocialista brigádjainak csapatai versenyeztek. Még kezdés előtt váltottunk pár szót a jobbára fiatal résztvevőkkel, köztük egy nagyon magas, .vékony 21 éves fiúval is, a kamaráspusztai gépműhely Ybl Miklós brigádjából. Mint kiderült, ő két évet dolgozott Pakson, az atomerőmű építésénél! Aztán egész délelőtt zajlott a program, s utána mindenki sietett haza, már nem volt idő a beszélgetésre. Csak most, az ünnepek előtt.

■ ^

Gyönyörű nyárfa- és orgonabokor szegélyezte út vezet a gazdaság központjához közeli majorba. Egy minitelepülés ez, gazdasági épületek, műhelyek, irodák, szolgálati lakások, bolt és egy csöppnyi iskola az itt élők legszűkebb környezete. Meg lehet szokni? Meg. Még annak is, aki igen messziről, s az ország legnagyobb kiemelt beruházásáról jött ide.

— Oda is messziről mentem, s hogyan, meg miért, annak is története van. — kezdi a beszélgetést Góg István. Tízéves volt, amikor a szülei elváltak. Addig Okányban élt a család, ekkor az édesanya Kecelre megy dolgozni, s viszi magával a fiút, aki — míg ipari tanuló nem lesz —, hol az egyik, hol a másik szülővel él. Mindkettő magának szeretné, de nem sikerül. A megállapodottságot a gyulai és makói kollégiumi évek jelentik, még tanulja a mező- gazdasági gépszerelő szakmát.

Végez, de nincs fix pont az életében, s a munka sem úgy kezdődik, ahogy elképzelte. Több* helyen dolgozik, rövid ideig, nem a tanult szakmában és keveset keres. Aztán albérletbe költözik, s a Gyulai Húskombinátba lép be. Itt tanácsolja neki egy idős kolléga, menjen mesz- szebbre, lásson világot.

— Ekkor találtuk meg az újságban a hirdetést, átmentem Csabára, az építőkhöz jelentkezni, ez 1979. február végén volt és már március elején Pakson voltam. Lakatosnak vettek föl, és hegeszteni is kellett. És ez lett az én nagy iskolám. Az élet és a munka iskolája. Itt leltem magamra, önállóságra, s tanultam meg. hogy igazán mi is az a munka.

Tizenhármán kezdtek egy brigádban és két év múlva már csak ketten voltak régiek. Amikor megérkeztek, a reaktorépület csak félig volt felépítve, ök az egyik segéd- épületen dolgoztak. Mint le-