Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
NÉPÚJSÁG 1981, november 7., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Vlagyimir iljics Lenin a képzőművészetben I Lenin az OSZDMP III. kongresszusa küldötteinek egy csoportjával Párizsban, a kommu- nárdok falánál. 1905 — (Varga Nándor) Lenin beszédet mond. — Marx emlékművének alapkőletétele a mai Szverdlov téren. 1920. május 1. — (Móré Mihály) Lenin Vlagyimirt kormányzósági parasztokkal beszélget a falusi helyzetről. 1921 — (Gy. Molnár István) A Munkácsy Mihály Múzeum archívumából válogatta Martin Gábor fl szovjet békepolitika a nyolcvanas években írta: Púja Frigyes külügyminiszter A nemzetközi helyzet a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején feszültebbé vált. Ez nem váratlan jelenség, már 1977—78-tól kezdve megfigyelhető volt a nemzetközi légkör romlása, hűvösebbé válása. Mi ennek az oka? Röviden szólva: ez az ok az amerikai vezető körök külpolitikájának, az enyhüléshez való viszonyának a megváltozásában keresendő. Az Egyesült Államok' vézető csoportjai a hatvanas évek végén, a hetvenes évek első felében elszenvedett kudarcokért az enyhülést tették felelőssé. A szélsőséges imperialista körök irányt vettek a hidegháború valamilyen új változatára, megpróbálják megállítani a szocializmus, a haladás térnyerését, meggyengíteni a szocialista országokat, a békéért és a biztonságért küzdő erőket. Módszereik nem mondhatók eredetieknek. Találkoztunk ezekkel néhány évtizeddel korábban, a hidegháború tobzódása idején. Ennek a politikának a fő jellegzetességei a következők. — A fegyverkezési hajsza újjáélesztése, a katonai fölény megszerzése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés országaival szemben. Mellékcélként szerepel a szocialista országok gazdasági „elvéreztetése” a fegyverkezési versenyben. A katonai fölényre támaszkodva aztán az erőpolitika eszközével szeretnék politikai engedményekre kényszeríteni a szocialista országokat, de nem csak azokat. Mindebből következik, hogy a leszerelési tárgyalások szükségképpen lelassulnak, megtorpannak vagy lehetetlenné válnak. — Az imperializmus katonai aktivizálódása a válságövezetekben; harcának erősödése a haladó mozgalmak ellen, a szocialista és más haladó országok befolyásának visszaszorításáért. — A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak szűkítése; a gazdasági embargó, a megkülönböztető intézkedések szélesítése. — Hidegháborús jellegű politikai és propagandakampányok kibontakoztatása a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió ellen. A Szovjetunió nemzetközi céljait és törekvéseit az amerikai fordulat sem változtatta meg. A szocializmus első országa most is elsősorban azért küzd, amiért a korábbi években harcolt: a béke megőrzéséért, a biztonság megszilárdításáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelés egyes problémáinak megoldásáért, a válságövezetekben felgyülemlett feszültségek okainak kiküszöböléséért, a normális államközi kapcsolatokért. Melyek a szovjet külpolitika legfonto- sább feladatai a nyolcvanas évek elején? n fegyverkezési hajsza megfékezése, előrelépés a leszerelés ügyében A Szovjetunió arra törekszik, hogy meghiúsítsa az amerikai vezető körök azon törekvését, hogy az Egyesült Államok katonai fölénybe kerüljön a Szovjetunióval szemben. A katonai erőviszonyok nem változhatnak meg. Szovjet részről határozottan leszögezték: a Szovjetunió nem engedi megbontani a kialakult katonai erőegyensúlyt. A szovjet kormány hajlandó a tárgyalásokra az amerikai féllel a stratégiai fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről, megőrizve az eddig elért megállapodások pozitív elemeit. Az amerikai huzavona miatt ezek a tárgyalások esetleg csak 1,982 tavaszán kezdődhetnek meg. Az Európában levő és ide szánt középhatótávolságú nukleáris rakéták tárgyában a tervek szerint november 30-án kezdődnek meg a szovjet—amerikai megbeszélések. A megegyezés e rendkívül fontos kérdésben csak akk'or lehetséges, ha az Egyesült Államok kormánya beleegyezik abba, ■hogy a tárgyalásokba az előretolt telepítésű . amerikai nukleáris eszközöket is bevonják, mert amennyiben ezek kiesnének1 a korlátozás hatálya alól, az Egyesült Államok fölénybe kerülhetne Európában. A Szovjetunió minden bizonnyal folytatja a lelassult vagy félbemaradt, a leszerelés körébe tartozó kérdések megtárgyalását a genfi leszerelési bizottságban, kétoldalú alapon és más módon. A leszerelés egyes problémáinak megoldása nehéz, bonyolult feladat. Ám mindent meg lehet oldani, ha megvan a kellő politikai akarat. Nem hanyagolható el annak a milliókat átfogó új békemozgalomnak a hatása sem, amely mind az Egyesült Államokban, mind Nyugat-Eu- rópában kibontakozik az amerikai vezetők által ösztönzött fegyverkezési verseny ellen. A leszerelési intézkedések csak' a kölcsönösség és az egyenlő biztonság elve alapján dolgozhatók ki és fogadhatók el. A Szovjetunió ezen az elvi alapon áll. Minden olyan törekvés, .amely mellőzi ezt az elvet, eleve kudarcra van ítélve. A béke- és haladásellenes aktivizálódás megfékezése A közel-keleti krízis, új válsággócok körvonalainak kirajzolódása az Indiai-óceán és a Perzsa-öböl körzetében, az imperializmus és a pekingi hegemonisták nem deklarált háborúja Afganisztán ellen, a kínai vezetők indokínai mesterkedései, a fajüldöző dél-afrikai rezsim támadása Angola ellen, a latin-amerikai népellenes, reakciós erők aktív amerikai támogatása — mind-mind azt a veszélyt rejtik magukban, hogy szélesebb fegyveres összeütközéssé fajulhatnak. A válságövezetek egy részében jelentősen megnövekedett amerikai katonai aktivitás veszélyezteti a békét és a biztonságot, ezért a Szovjetunió arra törekszik, hogy mielőbb rendeződjenek ezek a konfliktusok. A Szovjetunió számos javaslatot tett a válsággócok felszámolására. A Camp Da- vid-i különalkuvaj szembeállította az ösz- szes érdekelt fél részvételével összehívandó nemzetközi értekezlet gondolatát, amelyen az ismert elvek alapján rendezhető lenne ez az akut probléma. A Perzsa-öböl és az Indiai-óceán körzetében jelentkező problémák megoldására maga Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs tett javaslatot. Ismeretesek az Afganisztán körüli helyzet rendezésére vonatkozó szovjet kezdeményezések, az a támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújt az indokínai országoknak a helyzet rendezése érdekében. Mindez bizonyítja, hogy a Szovjetunió kész megtárgyalni az egyes konfliktusgócokban kialakult helyzetet, és megegyezésre jutni az összes érdekelt országgal. Joggal merül fel akk'or a kérdés: miért halogatják a megegyezést az imperialista hatalmak és a pekingi hegemonisták? Erre csak egy a válasz: azért,, mert a halogatástól befolyásuk kiterjesztését remélik. A Szovjetunió a kétoldalú kapcsolatok javítására törekszik A szovjet vezetők természetesen jól tudják, hogy milyen fontosak a világhelyzet alakulása szempontjából a szocialista és a fejlett tőkés országok1 kétoldalú kapcsolatai, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya. E két nagy ország kapcsolatainak javulása a -hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az enyhülés folyamata kibontakozhatott. Éppen ezért a Szovjetunió állhatatosan törekszik arra, hogy ne romoljanak' tovább az jlgye- sült Államokhoz fűződő kapcsolatai, ellenkezőleg, azok javítását kívánja. A Szovjetunió a többi fejlett tőkés országgal, a Német Szövetségi Köztársasággal, Franciaországgal, Angliával, Japánnal és más tőkés országokkal is kapcsolatai bővítését tűzte ki célul. Ám, ahogy mondani szokták, kettőn áll a vásár! Fejlődni fognak ezek a kapcsolatok, ha az adott tőkés országok vezetői is ezt akarják, és ellenkezőleg: szűkülni, ha hideg- háborús irányzatok nyernek teret a nemzetközi politikában. A Szovjetunió külpolitikája — éppen mert középpontjában a béke és a biztonság megszilárdításának célja áll — széles körű támogatást élvez a szocialista országok, más haladó országok, a haladó- és a békéért küzdő mozgalmak, sok százmillió ember körében. A Magyar Népköztársaság kormánya egyetért a Szovjetunió külpolitikai célkitűzéseivel, és a maga szerény eszközeivel teljes támogatást nyújt azok valóra váltásához. mmm. mir , /'HUI m*sm* Lenin Kun Bélával és Szamuely Tiborral beszélget. 1918. augusztus — (Cs. Máté Lajos)
