Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! Ünnepélyes zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulója tiszteletére pénteken reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársa­ság állami zászlaját. A gellérthegyi felszabadu­lási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással von­ták fel a magyar nemzeti lo­bogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. ★. Tegnap délelőtt 10 órai kezdettel koszorúzási ünnep­séget rendeztek Békéscsa­bán a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 64. év­fordulója alkalmából a Sza­badság téri Lenin-szobomál. A magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után szava­lat következett, majd első­ként az MSZMP Békés me­gyei bizottsága nevében Frank Ferenc első titkár és dr. Ábrahám Béla, a megyei pártbizottság végrehajtó bi­zottságának tagja, a városi pártbizottság első titkára he­lyezte el a kegyelet koszo­rúit. Ezután az MSZMP bé­késcsabai városi bizottsága nevében Duna Mihály és Zsi- linszki András titkárok ko­szorúztak. Az állami szervek nevé­ben Gyulavári Pál, a me­gyei tanács elnöke és Sasala János, a városi tanács elnö­ke helyezett el koszorút. A Lenin-szobor előtt lerótták tiszteletüket szovjet vendé­gek, a társadalmi és tömeg­szervezetek, valamint a fegy­veres erők és testületek kép­viselői. Végezetül a legki­sebbek is elhelyezték virá­gaikat a szobor talapzatánál. A koszorúzási ünnep az In- ternacionáléval fejeződött be. Koszorúzás a fővárosban és a megyeszékhelyen Todericiu alezredes, a Ro­mán Szocialista Köztársaság, Hugo del Rio Guerra ezre­des (i. o. kapitány), a Kubai Köztársaság, Tran Vu ezre­des, a Vietnami Szocialista Köztársaság nagykövetségé­nek katonai és légügyi at­taséja helyezte el. A társadalmi és tömeg­szervezetek képviseletében Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Fejti György, a KISZ Központi Bizottsá­gának első titkára, Úszta Gyula, a Magyar Partizán­szövetség főtitkára és Apró Antal, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnöke ko­szorúzott. A fegyveres erők nevében Czinege Lajos had­seregtábornok, honvédelmi miniszter, Horváth István belügyminiszter és Borbély Sándor vezérőrnagy, a mun­kásőrség országos parancs­noka helyezett el koszorút. A koszorúzási ünnepségen részt vett politikai és tár­sadalmi életünk számos ma­gas rangú személyisége. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja, a Magyarországon ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport vezetői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvo­nulásával ért véget. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulója tiszteletére pénteken a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa koszorúzási ünnepsé­get rendezett Budapesten, a szovjet hősök Szabadság té­ri emlékművénél. A magyar és szovjet zász­lókkal, s a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogó­jával díszített téren a fővá­rosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünneoi eseményre. Az em­lékművel szemben csapat- zászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszá­zada. Kürtszó jelezte — pontban 10 órakor — az ün­nepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka je­lentést tett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizott­sága tagjának, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnö­kének, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János, a Köz­ponti Bizottság első titkára és Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai he­lyeztek koszorút az emlék­mű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Losonczi Pál és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke; a Mi­nisztertanács koszorúját Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjai he­lyezték el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége képvise­letében Vlagyimir Jakovle- vics Pavlov nagykövet, Va- lerij Leonyidovics Muszatov követtanácsos és Anatolij Alekszandrovics Popov ve­zérőrnagy, katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. A budapesti .diplomáciai testü­let koszorúját Victor Bolo- jan, a Román Szocialista Köztársaság, Jósé Antonio Tabares del Real, a Kubai Köztársaság, Bui Tan Linh, a Vietnami Szocialista Köz­társaság nagykövete és loan Október győztes szellemében Méhes Lajos rádió-televízió beszéde Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, ipari miniszter, a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 64. évfordulója alkalmából, november 6-án, pénte­ken a Kossuth rádióban 17.38 órakor, a televízióban 19.20 órakor mondott ünnepi beszédet. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulójára emlékezünk. Hatvannégy évvel ezelőtt a novemberben megszokott, napfény nélküli, borús reg­gelre ébredt Oroszország né­pe. „Már reggel hat óra fe­lé járt az idő — írta John Reed, a hűséges krónikás —, de még mindig sötét volt és hideg. A csendes utcák fölött csak valamiféle különös, sá­padt fény derengett, az Oroszországra virradó nehéz nap előhírnöke.” Azon a szerdai napon, az első világháború poklában még mindig ezrek és ezrek haltak meg a frontokon. De a népekre kényszerített im­perialista háború tengernyi szenvedése a hadviselő or­szágokban napról-napra fo­kozta a munkások, parasz­tok harcát elnyomóikkal szemben is. A Budapesten megjelenő lapok azon a napon a válasz­tójogi törvényről polemizál­tak. A nyomdákban győztes hadijelentéseket szedtek, alattuk a szűkszavú kérdés: mi lesz a hadísegélyekkel? Az oroszországi helyzetről mindössze annyit írtak: Le­nint ismét keresik. Aznap az obszervatórium­ra hivatkozva az újságok földrengést jósoltak a követ­kező hétfőre. Akkor még nem tudták itthon, hogy Oroszországban már azon a hajnalon elkezdődött az egész világot megrázó tár­sadalmi rengés, amelynek eredményeként az __ emberi­ség történetében először létt egy országban véglegesen a hatalom birtokosa a dolgozó nép. A burzsoázia azt harsogta, hogy ami Oroszországban történt, az csak átmeneti, mindenképpen egyedi, meg­ismételhetetlen esemény. A történelem azóta bebizonyí­totta ezeknek a jóslatoknak az alaptalanságát. És amit akkor átmenetinek, egyedi­nek és megismételhetetlen- nek mondtak, az végleges­nek, sőt .más népek számára is vonzónak, követendő pél­dának bizonyult. Az orosz proletariátus ke­mény harcokban vívta ki magának a jogot arra, hogy saját akarata szerint alakít­sa, rendezze sorsát. Pétervár, Moszkva utcáin munkásvér öntözte kockakövek jelzik az emberhez méltó élethez, a nép alkotó tehetségének^ ki­bontakozásához vezető út kezdetét. Később is mérhe­tetlen akadályok leküzdésé­vel, a nemzetközi reakció is­métlődő támadásai közepette jutott előre a szovjet nép. Az első proletárállam ere­jét többször is próbára tette az osztályellenség, a forra­dalom győzelmét követően a kapitalista országok inter­venciója, majd a II. világ­háborúban a hitleri Német­ország agressziója. De akik kezet emeltek rá, tapasztal­hatták a hazáját védő nép elszántságát,‘és erejét, vert seregeikkel távozni kénysze­rültek földjéről. A szovjet nép ma pártja vezetésével békés alkotó­munkát folytat. Azon mun­kálkodik, hogy a gazdaság még hatékonyabban szolgál­ja a népjólét emelését, mind magasabb színvonalon töltse be a szovjet hatalom anyagi bázisának szerepét. A Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak kongresszusain kidolgo­zott elvi politikának és hatá­rozatoknak megfelelően a termelő, alkotómunka min­den területén nagy figyelmet fordítanak az intenzív fej­lődés tényezőire, a termelés és a tudomány integrációjá­ra, a munka hatékonyságá­nak növelésére, a minőség javítására. A győztes szocialista for­radalom nem csupán Orosz­országban szabadította fel az embert. 1917-ben a gyarma­tosítók uralma alatt szenve­dett a föld lakosságának két­harmada. Ma földünk lakos­ságának mindössze egy szá­zaléka fölött uralkodhatnak még a gyarmatosítók. Októ­ber példája, s a győztes for­radalom ereje bátorította és bátorítja, segíti ma is a nemzetközi munkásosztály harcát a kizsákmányolás el­len, a népek küzdelmét a függetlenségért, a nemzeti felemelkedésért, a társadal­mi haladásért, a békéért. A Szovjetunió békepoliti­kája is október szellemében fogant. Az úttörő szerep mellett a Szovjetuniónak ju­tott az a megtisztelő és ne­héz küldetés is, hogy létre­jötte óta az első vonalban védelmezze, óvja a világ bé­kéjét. Döntő mértékben a szovjet nép áldozatvállalásá­nak eredményeként létrejött katonai erőegyensúlynak kö­szönhető, hogy Európa törté­nelmének leghosszabb béke­idejét éljük. Meggyőződé­sünk, hogy továbbra is si­kerül meggátolni az impe­rialista hatalmakat az em­beriség létét fenyegető nuk­leáris világháború kirobban­tásában. A szovjet hatalom első do­kumentuma — a békedekré­tum — még teljesen ellensé­ges környezetben született. Ma a Szovjetunió a béke megőrzéséért folytatott küz­delemben sincs egyedül. A szocialista közösség orszá­gai, a nemzetközi munkás- mozgalom, a népek szuverén jogainak és szabadságának védelmében fellépő erők szé­les frontot alkotva hirdetik, hogy ma egyetlen nép szá­mára sincs lényegesebb, fon­tosabb kérdés, mint a béke megőrzése. A szocializmusért és a bé­kéért dolgozik, küzd a ma­gyar nép is. Ezt a törekvést fejezte ki pártunk Központi Bizottsága, amikor" legutóbbi ülésén ismételten hangsú­lyozta, hogy veszélyes konf­liktusokkal, feszültségekkel terhes világunkban elenged­hetetlenül szükséges minden felelős politikai tényező, bé­keszerető erő cselekvő fellé­pése az enyhülés vívmányai­nak megőrzéséhez. Nagy je­lentőséget tulajdonítunk a néptömegek aktív fellépésé­nek a NATO rakétatelepítési tervei és egy európai korlá­tozott nukleáris háború őrült terve ellen. Népünk szolidá­ris a fegyverkezési hajsza és a háborús veszély fokozása ellen tiltakozó megmozdulá­sokkal, Európa és a világ sorsa iránt érzett felelős ten- niakarással. A különböző társadalmi osztályok, réte­gek, a különféle politikai mozgalmak és más szerve­zetek együttes akciói fontos hozzájárulást jelentenek az emberiség békés jövőjének biztosításához. Hazánkban ma kiegyensú­lyozott belpolitikai viszonyok között dolgozunk a fejlett szocialista társadalom építé­sén. Olyan vívmányaink vannak, mint független, szu­verén, szocialista hazánk megteremtése, népünk közös célokon nyugvó szocialista nemzeti egysége, az életkö­rülmények gyökeres megvál­tozása, állampolgáraink nö­vekvő műveltsége. Mindez olyan nemzeti kincs, amely­re büszkék vagyunk, ame­lyet őrizni, gyarapítani tár­sadalmi és személyes érde­künk, közös és egyéni köte­lességünk. Nagy eredményeinket, tör­ténelmi vívmányainkat a szocialista közösség tagja­ként értük el. Békénknek, függetlenségünknek, szocia­lista társadalmunk sikeres építésének nemzetközi felté­telei között kulcsszerepe-van a Szovjetunióhoz fűződő szö­vetségünknek és barátsá­gunknak, amely a közös har­cokban született, s kiállta a történelem próbáját. A ma­gyar és a szovjet nép barát­sága, internacionalista együttműködése további elő­rehaladásunknak is záloga. Sokszor mondjuk, hogy bonyolult világban élünk. De volt-e valaha is egyszerű a szocializmusért küzdő nem­zedékek sorsa? A mi né­pünknek is mindig állhata­tosan kellett küzdenie és ke­ményen dolgoznia a szocia­lista forradalom és építés minden eredményéért. E küzdelemben együtt, szoros szövetségben haladunk a testvéri Szovjetunióval, a baráti. szocialista országok közösségével, a nemzetközi munkásosztállyal. Szolidári­sak vagyunk a fejlődő vi­lág nemzeti felszabadító mozgalmaival, a kapitalista országok haladó, békeszerető erőivel. Így él bennünk ma Október győztes szelleme. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Miniszter- tanács, a magyar kommu­nisták, a szocializmus építé­sén munkálkodó magyar nép nevében tisztelettel köszön­tőm a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, a nagy szov­jet népet, és kívánom; si­keresen munkálkodjanak korszakos terveik megvalósí­tásán, a béke megőrzésén. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1981. NOVEMBER 7., SZOMBAT Ára: 1,80 forint XXXVI. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM

Next

/
Thumbnails
Contents