Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-29 / 280. szám
NÉPÚJSÁG 1981. november 29., vasárnap Fiatalok a közéletben A kereskedelmi társadalmi ellenőr Mindenki vásárló. A gyerek', a kamasz, az aggastyán is. A kicsi átszalad pár forintjával a közeli boltba cukrot vagy csokoládét venni, az öregek is naponta vásárolnak maguknak, főleg az egyedülállók. S a többiek? Egyetlen napon többször is, a legkülönbözőbb cikkeket. Kevesen tudják, hogy vannak, akik — a hivatalos ellenőrök mellett — társadalmi munkában vásárolnak, szentelnek időt a fogyasztók érdekvédelmére. Ezt a társadalmi hálózatot a szakszervezet fogja össze, onnan kapják megbízásukat a társadalmi ellenőrök, akik közé az utóbbi években fiatalok is bekerültek. Egyikük az orosházi Madarász Lajos, a Röntgentechnikai Vállalat ottani szervizének műszerésze, levelezőn harmadéves joghallgató, s munkahelyén szakszervezeti bizalmi. Tavaly tavasszal lett az ellenőrzés önkéntese. — Amikor egy beszélgetésből megtudtam, hogy a szak- szervezet milyen fontos feladatnak tartja a vásárlók érdekeinek védelmét, tényleg önként jelentkeztem. Miért? Lehet, hogy furcsának tűnik, de pont azért, mert fiatal vagyok. Fiatal házas, fiatal apa. Mindazzal a gonddal és örömmel, ami ezzel jár. Öröm, hogy van lakásunk és gyermekünk, de a költségek, a kiadások nagyok, a jövedelem azonban nem ehhez, hanem még a korunkhoz igazodik. S mint annyi hasonló fiatalnak, minden fillért alaposan meg kell nézni. Ahogy beszélgetünk tovább, úgy bontja ki korosztályának — a 25 év körülieknek — ezt a sajátos problémáját. Summája, hogy nekik igazán érdekük: sehol, semmiben ne károsodjanak. Vásárláskor sem. Tapasztalata viszont vegyes. Mint ellenőrnek is? — Az ellenőrzés más és több a személyes tapasztalatnál. Oktatás után, és egy jó vastag kézikönyv birtokában — amely a jogszabályokat tartalmazza —, már sokkal szélesebb területet lát és figyel az ember. Nemcsak a mérést, számolást, kiszolgálást és hogy föl vannak-e tüntetve az árak, hanem a beszerzési, raktározási és egészségügyi körülményeket is, vagy például azt, milyen a választék, tartanak-e alapvetően fontos vagy olcsó cikkeket is az üzletekben. És még sok minden mást. — Eddig főleg vegyes, ABC jellegű, kisebb-nagyobb boltokban ellenőrzött. Hogy zajlik ez le? — Legalább ketten megyünk, s először próbavásárlást teszünk. Többfajta cikket vásárolunk, köztük olyanokat, amiket mérni kell, hogy a súlyt és a számolást ellenőrizhessük. Aztán a pénztárnál, úgy mint máskor, blokkoltatunk. Csak a fizetésre nem kerül sor, mert ekkor mondjuk meg, hogy ellenőrök vagyunk, s igazoljuk is ezt. Majd az üzletvezető és a kiszolgáló jelenlétében mindent tételesen vissza kell mérni és számolni. Meggyőződni, van-e súlyvagy forinteltérés, s ha igen, milyen mérvű. Aztán: le- járt-e a szavatossági idő stb. S ezután jöhet a többi, amit meg kell nézni. S legvégül összefoglalni a tapasztalatokat, s ha szükséges, jegyzőkönyvet felvenni. Persze az ellenőrök a szakboltokat is * sorra veszik időnként, meg a vendéglátás különböző egységeit az italboltoktól a presszóig. Megnézik, nincs-e a kurrens vagy hiánycikkekből áruvisszatartás, és mindenütt fellapozzák a vásárlók könyvét, hogy lássák, milyen beírásokat tartalmaznak. S hogyan lett elintézve. De bárhova mennek is, nem a kákán csomót keresés viszi őket, hanem az érvényes rendelkezések betartásának vizsgálata. Ez pedig közérdek. — Igen, mindnyájunké, de ebben csak az ellenőrzésre hagyatkozni, nem elég. Nagyon fontos, hogy a vásárló- közönség is figyeljen mindenre, nézze meg, mit kap és mennyiért. S ne hagyja szó nélkül, ha hibát lát. Igaz, vannak olyan dolgok, amit nem tud kivédeni a vevő, például egyes cikkek minőségmegőrzési határideje. Amit szinte képtelen ellenőrizni, mert a gyártási idő kódolását nem ismeri.. De az már rajta múlik, hogy azt a húst darálják le a hentesnél, amit kiválaszt és kiméret. Vass Márta Diáklapszemle | y| tawD „A probléma az, hogy a tavaly még buzgó, sokszor túlbuzgó elsősök már másodikosok, akik nem akarnak tanulni, pasz- szívak, unják szinte az egész életet (mármint az iskolait)...” „Egyenként látjuk, érezzük a gondokat, de megoldani csak közösen lehet” — ezek az érdekes gondolatok egy ifjúsági parlamenten hangzottak el, mégpedig a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskolában. A részleteket pedig az iskola lapja, a Látó legújabb száma közli az első oldalakon. Fehér Lajosról, a nemrég elhunyt politikusról emlékeznek meg ezután, hisz az MSZMP KB tagja, nyugalmazott miniszterelnök-helyettes valamikor ennek az iskolának a falai között tanult. Tizenöt éves korában a Körösbe fulladt osztálytársukról, Fó- ris Lajosról írnak szomorúan a II A osztályosok. A komoly, olykor komor gondolatok után sokszínű hírcsokor következik. Könyvmozaik, nyári építőtábor, chileiekkel való találkozás, a tantestület új tagjainak bemutatkozása — mindez helyet kap az első iskolai élmények, a nyár utáni nosztalgia mellett. A köny- nyedebb anyagok után ismét komoly következik: a tanulmányi mozgalom és a fakultáció kerül szóba. Pszt! — suttogta a fia, amikor belépett. — Elég rosszkor jöttél haza, ami azt illeti. Vendégeink vannak. Ügyhogy maradj csendben, ha lehet. Az ágy alatt például egy teve hasal.” Simonffy András Üres kád című elbeszéléséből idéztünk, melyet a Tarján Tamás irodalomtörténésszel való találkozás előzményeként közöl a diáklap. A szatirikus novella után ismét hírek következnek, majd Bérezi László ír arról, hogyan kezdett foglalkozni az iskolaújság történetével. A Látó legújabb számában még számtalan érdekes tudósítást, humoros, vagy szépirodalmi írást olvashatunk. Nem csak vaskos, de tartalmas is ez a diáklap, böngészésre érdemes. Elsősorban persze az iskola kollektívája számára hordoz mondanivalót, de kívülállóknak is áttekintő, színes képet fest a nagy múltú középiskola mai életéről. G. K. Klubtalálkozó harmadszor PROLÓGUS: Az orosházi városi klubtanács ismét megpróbálta, és sikerült: november 22-én az ifjúsági házban sor került a klubok harmadik őszi találkozójára. Mi volt a cél? Számvetés a klubéletről, egymás megismerése, a jó ötletek hasznosítása. S mint minden rendezvény, ez is úgy lett sikeres, hogy alapvetően jó ötletekre épült. Mi volt a meghatározó? A klubok akarták ezt a találkozót. S mi volt kifogásolható? Néhány klub ezúttal nem vett részt. Kezdődjék a találkozó eseményeinek elbeszélése: Vasárnap. Igazi novemberinek ígérkező idő, de aztán minden jobbfa fordul. Kellemes, langyos levegő. S az ifjúsági ház udvarán már kezd fortyogni a bográcsban az ebédnekvaló. Alig múlt kilenc óra, mire összeverődnek a klubok képviselői. Mojsza József, a klubtanács elnöke hatalmas papírköteg- gel áll a csapatok elé, s bejelenti, a papírköteget lobogtatva, hogy a tervezettnek megfelelőén ünnepi beszédet tart, ami szerintünk legalább háromórás. A találkozó résztvevői edzettek, senki sem szól semmit (úgy látszik, sok értekezletet ültek már végig), mire kiderül, hogy csak tréfa az egész. Hát elsőnek ez sikerült... s mindjárt otthon is érzi magát mindenki, de leginkább az ifiklub, amely ez alkalomra az egyik klubszobában megnyitotta a countrysaloont, ahol valódi Coca-Colát, Márkát, meggylét és egyebeket vásárolhat a szomjas klubtag. S az ital mellé remek zene szól. Szóval peregni kezdtek az események. A pergés persze hol gyorsabb, hol lassúbb volt, néha előfordult üresjárat is, de ez alapjában véve senkit nem zavart. A kíváncsibbak persze többször is megtekintették a pörköltkészítő nagymester ténykedését, meg hogy pörkölődik-e kellően a „beste marha”-hús. A csapatok pedig elindultak a nemes akadályok leküzdésére ... Az állomások: ifjúsági ház, Táncsics Gimnázium, AKG-klub, Kossuth- klub és ismét az ifjúsági ház ... Mások a klubok életét bemutató kiállítások készítésén szorgoskodtak, s délre a nagyterem egyetlen nagy tárlat lett (kár, hogy csak egy napra!!). Aztán megérkeztek a csapatok is... a zsűri pedig, hol a pörköltet kóstolgatta, hol a kiállítás értékelésére buzdította önmagát, de végül pontozott, az értékelőlapokra rákerült az eredmény... A pörkölt már nem várhatott tovább, összeszedtek minden asztalt, fehérbe öltöztették, s mire a bográcsrázogató nagymester felemelte merítőkanalát, mint sisakrázó Hektor a dárdáját, hogy megadja a jelt az evésre, addigra a jobbak már repetáért száguldottak... Ki is ürült a bogrács... meg a countrysaloon Márka-készlete. Evés után édes a pihenés. Ezért ment olyan nehezen a mosogatás. (Bár, ha ezt is pontozta volna a zsűri, akkor cseppnyi fennakadás sem lett volna ...) És azután kezdődött a dia... a dia/föld- re szórt/ráma (értsd keret)... és végül a diaporáma. Két műsor két klubról szólt. A Táncsics klub rövid műsora (összeállította Nagy Gábor és Kató Zoltán) egy kirándulás kalandjairól, az ifiklub bemutatója (tartotta és a diákat földre szórta Dénes Katalin) a közönség több éves tevékenységébe engedett bepillantást, s végül a főműsor, a vitára serkentő, NEM KÉPZELT RIPORT című diaporámaműsor ... Utána lett vita is ... De a polkaszinó igazi siker lett. Ez volt a legjobb ötlet. Ezt hasznosíthatják a klubok. Diszkó előtt még eredményhirdetés. Legjobb lett az ifiklub, de nem is ez volt a lényeg, hiszen a többi is ott volt szorosan mögötte..., hanem egymás megismerése, a közös együttlét, talán így alakulgat is a „Közösségben közösségért” megyei mozgalom. EPILÓGUS: A városi klubtanács hagyományteremtő törekvése dicséretes, de a kezdeményezés valóban akkor érné el célját, ha valamennyi klub egyöntetűen részt venne ezeken a rendezvényeken, amelyek hasznosságát felesleges bizonygatni. —fb— „0 tánc az érzelmek tükre...” A fényes parketten frakkba, flitteres tüllruhába öltözött, csillogó szemű táncosok. Slow-foxot táncolnak, majd angolkeringőt, tangót. Egy szőke kamasz lenyűgözve nézi: szinte együtt repül velük. Mennyi báj, harmónia, titokzatosság lengi körül a párokat... És hirtelen elfogja a vágy, hogy ő is közéjük tartozzon, hogy megfejtse, átélhesse ezt a csodát. Mindennek immár tizenöt éve. Az Orosházi Üveggyár fiatal munkaügyi előadója, Antali Zoltán azóta már nemcsak érti, de oktatja is a tánc művészetét. — Hogyan is kezdődött? — Mindig nagyon kedveltem a szép zenét és mozgást. Annak idején egyszer egy külföldi táncversenyt közvetített a tévé. Láttam, és akkor határoztam el, hogy megpróbálom ... Érdeklődtem, és megtudtam, hogy itthon, Orosházán is működik társastánccsoport. így kerültem először kapcsolatba a versenytánccal. Tehetséges tanítványnak bizonyult. Fél évvel később, 1967-ben, az I. orosházi nyári táncversenyen már a ver. senyzők 'között volt első partnerével, akivel mindössze ezen az egy táncversenyen indultak, ősszel másik táncosnőt kapott: Győri Editet. A fiatalok hamar rájöttek, hogy ha el akarnak érni valamit, azt csak kemény munka és gyakorlás árán lehet. Munkaidő után, heti 3-4 alkalommal próbáltak a művelődési házban, és minden lehetséges versenyre beneveztek. Erőfeszítésük nem maradt eredmény nélkül: évről évre egy-egy kategóriával előbbre léptek a táncos ranglistán, 1971-ben pedig — vagyis alig több mint négy év alatt — már A osztályos táncosok voltak. Tizenkét év alatt mintegy 127 versenyen vettek részt, ebből 44 külföldön volt: Lengyelországban, Csehszlovákiában, az NDK-ban. 1975-ben, éppen a századik versenyükön értek el a csúcsra: Sonderklasse — osztályon felüli — kategóriások lettek. Eredményes munkájukat egy évvel később a kulturális miniszter dicsérő oklevéllel jutalmazta. A versenyeken kívül, a táncbemutatók mellett Zoltán ebben az időben végezte el a felsőfokú munkaügyi tanfolyamot, és a néptáncoktatói iskolát. Munkahelyén, az üveggyárban is helyt kellett állnia, s hogy ez sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy két ízben kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést. A tánc ebben az időben már szinte csak a bemutatókra korlátozódott. — Azután egyszerre csend lett... — Ez csak látszólag van így — feleli. — Bár már három éve nem táncolunk, én ugyanúgy benne élek. Azzal a különbséggel, hogy a táncparkettre helyettem már a tanítványaim lépnek. A nyolc Békés megyei táncklubból kettőt vezetek, egyet Mező- kovácsházán, a másikat pedig itthon, Orosházán. 1980-ban felvételt nyert a Magyar Táncművészek Szövetségébe, s tagja az Országos Társastáncbizottságnak is. Közben állandóan képezi magát a Népművelési Intézet táncpedagógus-képző tanfolyamán. — Hogyan látod, Te, aki fiatalok között mozogsz, kell-e a mostani tinédzsereknek is a társastánc? — Ügy vélem, a mindennapi ember intelligenciájához, műveltségéhez hozzátartozik a tánctanulás. Jó lenne, ha az Üttörőszövetség és a KISZ még inkább segítségünkre lenne a fiatalok mozgáskultúrájának fejlesztésében ! — A közeljövőben milyen terveid vannak? — Karácsony első napján Kovácsházán tartunk táncos találkozót. Ezen a tervek szerint mindenki részt vesz, aki ott végzett tánctanfolyamot. 1982 nyarán, a XV. orosházi nemzetközi táncversenyt rendezzük meg, s ez az év két okból is jelentős évforduló: a magyar társastáncmozgalom húsz-, az orosházi úttörő tánccsoport pedig ötesztendős lesz. — Mivel zárnád a beszélgetést? — Talán Igor Mojszejev egyik gondolatával, amely a táncosok ars poeticája is lehetne: „A tánc az érzelmek tükre, azt szolgálja és táplálja a ritmus, a mozgás útján.” Szűcs József Szücs József rajza „ ... hogy megfejtse, átélhesse ezt a csodát”
