Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-03 / 258. szám

1981. november 3., kedd . i K7_\Cj ................ "---­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ■■ -----i Érdekvédelem és szövetkezeti demokrácia Interjú dr. Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával Termelőszövetkezeti moz­galmunk decemberben tartja negyedik kongresszusát. A legfőbb testület számot ad az MSZMP XI. kongresszusa, valamint a Központi Bizott­ság 1978. március 15-i hatá­rozata alapján végzett mun­kájáról. Meghatározza a párt XII. kongresszusának határozataiból és a VI. öt­éves tervből adódó szövetke­zetpolitikai teendőket. A két szövetkezeti kongresszus kö­zötti időszak eredményeiről beszélgettünk dr. Czimbal­mos Bélával, a Termelőszö­vetkezetek Országos Taná­csának főtitkárával. — Milyennek látja a szövetke­zeti mozgalom fejlődését a ter­melésben, a műszaki fejlesztés­ben? — A közös gazdaságok dol­gozóinak áldozatkész munká­ja nyomán az V. ötéves terv­ben a növénytermesztés 18 százalékkal meghaladta az 1975. évit. A kenyérgabona- és a kukoricatermelés magas színvonalon folyik. Egyenle­tesen növekedett a cukorré­pa, a napraforgó és a lucer­na hozama, s még sok tarta­lék rejlik a rét- és legelő- gazdálkodásban, a mellékter­mékek hasznosításában, öt esztendő alatt 24 százalékkal bővült az állattenyésztés. A háztáji és kisegítő gazdasá­gok termelése pedig 1980 vé­gére meghaladta a 34 milli­árd forintot, ami a mezőgaz­dasági össztermelés csaknem harmadát teszi ki. Az elmúlt öt évben hitellel és áll uni támogatással együtt 85 és fél milliárd forint értékű be­ruházás készült el. A szö­vetkezeti vagyon eléri a 160 milliárd forintot, ami 68 szá­zalékkal több, mint 1975-ben volt. A nagyüzemeknek csak­nem egynegyede, másfél mil­lió hektáron nehézségekkel küzd a gazdálkodásban. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok, a költség- és ár­viszonyok ugyanis nem áll­nak arányban a fejlesztések­kel. Minthogy ezeknek a gazdaságoknak a termékeire is szükség van, felkarolásuk, ösztönzőbb támogatásuk tár­sadalmi érdek. A Miniszter- tanács határozata szerint ja­nuár 1-től módosulnak a me­zőgazdasági nagyüzemekre érvényes ár- és pénzügyi szabályozók egyes elemei. Ennek megfelelően új intéz­kedések ösztönzik a kedve­zőtlen termőhelyi adottságú, az átlagosnál gyengébb mi­nőségű földeken gazdálkodó üzemeket. Az eddig kedve­zőtlen adottságúnak nem je­lölt, de átlagosan 17 arany­koronánál nem nagyobb ér­tékű szántókkal rendelkező nagyüzemek 1982. január 1-től külön árkiegészítést kapnak a gabonafélék, a vá­gómarha és a vágójuh, va­lamint a bogyós gyümölcsök értékesítése után. — Hogyan működtek a de­mokratizmus fórumai a szövet­kezetekben? — Az önkormányzat szá­mos új vonással gazdagodott, és szervezete igazodott a megváltozott szövetkezeti méretekhez. Ezzel még in­kább alkalmassá vált a ta­gok döntési és ellenőrzési jo­gainak gyakorlására. A leg­főbb fórum továbbra is a közgyűlés; jelentőségét nem csökkenti, hogy hatásköre mérséklődött. A küldöttgyű­lés ma érdekegyeztető szere­pet tölt be. Az úgynevezett munkahelyi kisközösségek pedig fontos fórumai lettek a szövetkezeti demokrácia gyakorlásának. Segítik a munkahelyen dolgozó tagok, családtagok, alkalmazottak jogainak és kötelességeinek helyes és érdemi gyakorlá­sát, a közösségi tudat, a fe­lelősségérzet fejlesztését. Eze­ket kívánjuk erősíteni a nyolcvanas években is. A két kongresszus között javult a káder- és személy­zeti munka a közös gazdasá­gokban, és ennek nyomán a szövetkezetek vezetése is erő. södött. Egyre több jól felké­szült és vállalkozó szellemű vezetővel gazdagodik a moz­galom. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa rend­szeresen élt a kormányzati munkában való részvétel le­hetőségével. Megfelelő együtt­működést alakított ki a mi­nisztériumokkal, valamint a szövetkezetek működésében és gazdálkodásában érdekelt országos intézményekkel, ez­zel is hozzájárulva a mozga­lom támogatásához. — Hogyan valósult meg az ér­dekvédelem a gazdaságokban? — Történelmi jelentőségű, hogy befejeződött a nemze­dékváltás a termelőszövetke­zetekben. Ma már a közös gazdaságok alapítóinak csu­pán tíz százaléka dolgozik. Helyükbe fiatalok léptek, akiket vonz a mezőgazdaság. Az elmúlt öt esztendőben a termelőszövetkezeti tagok biztosítási ellátása a lobbi dolgozóéval azonos színvo­nalra került, így például megszűnt a nyugdíjkorhatár­ban levő különbség is. A szövetkezeti nyugdíjasok száma ma már meghaladja a félmilliót. Évről évre töb­ben kapnak ugyanolyan ösz- szegű családi pótlékot, mint a munkások, alkalmazottak. A gazdaságok anyagi erejük­höz mérten javítottak a ta­gok szociális helyzetén, meg­szervezték az üzemi étkezte­tést, a munkásszállítást. Ked­vező hatással volt a tagok életkörülményeire a fizetett szabadság rendszeresítése, a munkahelyek korszerűsítése, a kulturális és sportrendez­vények szervezése. A szövet­kezetek jelentős erőfeszítése­ket tesznek dolgozóik lakás­építésének támogatására, de a reális igényeknek csupán egy részét sikerült kielégíte­ni. — Lezárult a kongresszusi irányelvek vitája. Ezek során milyen tapasztalatokat szereztek a nagyüzemekben? — Különösen sok bírálat érte a felvásárló vállalato­kat, a mezőgazdasági gép. és alkatrészellátást. Ezen a VI. ötéves tervidőszak során fel­tétlenül javítani kell. Szó esett arról, hogy a szövetke­zetekben dolgozó szakembe­reket jobban meg kell be­csülni, letelepedésüket támo­gatni kell. A kongresszus cél­ja. hogy a szövetkezeti tör­vény módosításával és egy­szerűsítésével a tagság és a nagyüzemek kapcsolata erő­södjék. Napirendre kerül az a javaslat, amely azt szor­galmazza, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemekben egységes legyen a gyermek- gondozási, az öregségi és a rokkantsági segély, valamint az özvegyi nyugdíj. Szó lesz arról, hogy egészségügyi és kulturális fejlesztésekkel a falu és a város közötti kü­lönbség tovább mérséklődik. Ezeken kívül az MSZMP XII. kongresszusának szövet­kezetpolitikai határozataiból adódó feladatok szerepelnek majd a beszámolóban. Az y életszínvonal megőrzése, a melléküzemági tevékenység felkarolása, a közös érde­keltség alapján a nagyüzem és a háztáji gazdaság egysé­gének elmélyítése, a gabona- és húsprogram megvalósítá­sa. Ezek mind gazdasági, társadalmi életünk tovább­fejlesztését szolgálják. Mentusz Károly Építészeti szabadegyetem a TIT-ben A TIT Békés megyei Szer­vezete művészeti és műszaki szakosztálya az idén ötödik alkalommal rendezi meg a Haán Lajos szabadegyetem építészeti tagozatát. A tago­zat célkitűzése az építészeti szakemberek megismertetése a modern építészeti eljárá­sokkal. „Egy építész New York­ban” — ez lesz az első elő­adás címe, melyet november 17-én, kedden tartanak, 17 órai kezdettel. Az ezt követő két előadás a posztmodern építészet sajátosságaival fog­lalkozik. Anglia és Japán építészetéről hallhatnak feb­ruárban a szakemberek, már­ciusban pedig a belsőépíté­szet és a városépítészet ak­tuális kérdéseiről esik szó. Az utolsó alkalommal, ápri­lis 6-án a varsói építészeti kongresszusról beszél az elő­adó. A nyolc előadást kedden­ként, 17 órai kezdettel tart­ják Békéscsabán, a TIT Ér­telmiségi Klubjában. G. K. ló tapasztalatokat kínálunk A mezőgazdasági üzemek különböző társadalmi, ipari, oktatási intézményekkel kötött együttműködési szerződései­ben a támogatás fejében a gazdaságok általában valamilyen szolgáltatást kérnek. Szerződésről lévén szó, úgy is mond­hatjuk, hogy kikötéseik vannak. Ezeket az „előjogokat” a gazdaságok tulajdonképpen megvásárolják, hiszen anyagilag hozzájárulnak a szerződő üzem, iskola fejlesztéséhez, nemegyszer építéséhez. Ezért cserébe, a befektetett tőke arányában, számíthatnak a ga­rantált szolgáltatásokra. A hangsúly a garancián van, mert a szerződést kötő mezőgazdasági üzem ugyanúgy fizet a gépjavításért vagy a szakmunkásképzésért, mint bárki más. A „kívülállókkal” szemben mindössze annyi az előnye, hogy a szükséges szolgáltatásokat hosszú távra biztosítja magá­nak. "Legalábbis elméletileg l A nekibuzdulás időszakában ugyanis nincs különösebb gond az együttműködési szerződésekkel, de az idő múlásá­val, s a körülmények változásával előfordul, hogy a partner- intézmények számára terhessé válnak a szerződésben kikö­tött „előjogok”. Ilyenkor — többnyire megfelelő indokkal alátámasztva — rábeszélik a mezőgazdasági üzemeket a ba­rátságos elválásra. Az ilyenkor kitörő felháborodást többnyire sikerül le- csendesíteni, hiszen az együttműködés megszűnését nem holmi szeszélyek, hanem „külső okok” váltják ki. Szándékos ennek a kifejezésnek a használata, mert azok a bizonyos külső okok korántsem végzetszerűek és elháríthatatlanok. Egyszerűen arról van szó, hogy a szerződést kötő intézmé­nyek sokszor a könnyebb megoldást, a mezőgazdasági üzem cserbenhagyását választják. Azok többnyire megértőek, pe­dig nem mindig nekik kellene belátással lenni. így gondolta a közösség pénzével lelkiismeretesen gaz­dálkodó egyik alföldi állami gazdaságunk is, s egyszerűen visszakérte a hűtlen szakmunkásképzőtől befektetett pén­zét — és annak kamatját. A megszüntethetetlen külső okok egyszeriben átalakultak kiküszöbölhetőkké, s a szakmunkás- képző intézet nyomban hajlott arra, hogy a szerződésben vál­lalt kötelezettségeknek eleget tegyen. B. P. — Főzöm a kávét — mo­solyog egy alacsony, vé" kony férfi, miközben a ha­talmas üstben fekete, gő­zölgő folyadékot kavargat! Mint kiderül, a „kávéfőző” idős Dusik József, a domb­egyházi Petőfi Tsz Münnich Ferenc szocialista építőbri­gádjának vezetője. Beszélge­tésünk színhelye a tsz épü­lő üzemi ■ konyhájának tete­je, amelynek éppen a szige­telésén dolgoznak. Hogy mi­ért idős Dusik József, az is rögtön kiderül: — Tagja a brigádnak a két fiam is. A fiatalabb Du­sik József és Gyula. Most nyolcán dolgozunk itt, amúgy tizenegyen vagyunk. Nyolcán küzdünk ismét a szocialista brigád címért, és reméljük, az aranykoszorút is elnyerjük. Hárman ugyan­is az idén csatlakoztak hoz­zánk, ők még nem tehettek felajánlást az év elején. Hogy mi a titka a jó szi­getelésnek, a beázások meg­előzésének, arról ismét a brigádvezető beszél: — Az a fontos, hogy na­gyon forró legyen a „kávé”, azaz a bitumen, száraz le­gyen a tető és az időjárás. Vigyázni kell, nehogy egy csepp víz belekerüljön, mert akkor lecsapja az embert, és ott az égési seb. Ráadásul a szigetelőpapír ragasztása is felválik. * * * Kelemen Mihály betanított munkás otthagyja a beszél­getőket, néhány hasáb fát rak az üst alatti tűzre. Hiá­ba süt a nap, itt a tetőn hi­deg van, a szél jobban éri az embert. — Nem fázunk — mond­ja. — Jól felöltözünk és gyorsabban mozgunk, dol­gozunk. Ez a legjobb mód­szer a hideg ellen. Remé­lem, a jövő hét közepére be­fejezzük a tető szigetelését, akkor már a belső munkák következnek. Az eltart a jö­vő évig, bent azért már könnyebb a munka. Persze, segítünk egymásnak, ha kell az építkezésben is. Elme­gyünk a brigádtagok eskü­vőjére, a névadókra. Olyan­kor összedobunk egy kis pénzt, közösen veszünk va­lami ajándékot. Ahogy mon­dani szokás, jó a brigád­szellem nálunk. Nem vá­runk egymásra, ha látjuk, hogy valaki lemarad a mun­kában, kérés nélkül is kise­gítjük. Kemény munka a miénk valóban, de ha ke­mény a munka, meg is van az eredménye. * * * Hogy vannak-e viták, né­zeteltérések, arról Bicski András kőműves beszél: — Természetes, hogy van­nak. De nem veszekedések. Mindent megbeszélünk, és többnyire sikerül egyetérte­ni a dolgokban. Ifjabb Dusik József köz­beszól : — Megtárgyaljuk a lányo­kat, a focit, meg mindent, ami úgy általában érdekli az embereket. Sustik András barna, szél­től cserzett arcú férfi: — Eljárunk a szocialista brigádok klubestjére, mű­veljük magunkat. Eddig há­romszor jutottunk el a me­gyei közművelődési vetélke­dő középdöntőjébe Oroshá­zán. — Legutóbb csillagászati előadást hallgattunk — em­lékszik vissza Dusik Gyula. — És voltunk egy ÁFÉSZ ételkóstolón, előadáson, ahol a helyes táplálkozásról volt szó. A Bandi tagja a helyi citerazenekarnak — mutat Bicski Andrásra. — Ebben a házban borkóstoló is lesz, hétvégeken itt fognak ját­szani. * * * Ifjú Vári István új tag­nak számít a brigádban. A , fővárosból tért haza: — Valamivel többet ke­restem Pesten, de több is ment el a pénzből. És na­gyon hosszú volt az út ha­záig, meg vissza. Beleuntam a vándorlásba és hazajöt­tem. Erről mindenki maga kell, hogy döntsön, de az biztos, én jobban érzem itt magam. * * * Hogy milyen házakat épí­tettek eddig, azt Janka Sán­dor és a brigádvezető sorol­ja: magtárak, szárítók, la­kóházak, iskolai tantermek sokasága őrzi a kezük nyo­mát. — Elég érdekes a törté­netünk — mondja a brigád­vezető. — Régebben is itt dolgoztunk hárman a bri­gádból. Azután megszüntet­ték az építőágazatot. Nyolc éve vagyunk így együtt, és azt hiszem, nem panaszkod­hatnak ránk a tsz vezetői. Minden épületünket a meg­engedett három hibaszáza­lék alatt adtuk át. A bri­gádvállalásunk a tervtől függ. Az adott, végre kell hajtani. Ezért mi azzal te­szünk többet, hogy igyek­szünk mindent a határidő előtt, jó minőségben átadni. Jut idő társadalmi munkára is, legutóbb az óvoda átala­kításán dolgoztunk. Abba jár az unokám is — teszi hozzá nem titkolt büszke­séggel. — Hogy miért épp Mün­nich Ferenc brigád lettünk? Ezt szavaztuk meg — felel Sustik András. — Tavaly, amikor Csabán a szobrát avatták, mi is elmentünk, és leróttuk tiszteletünket név­adónk emlékművénél. * * * A dombegyházi Petőfi Tsz- ben az idén 26 brigád dol­gozik a szocialista cím el­nyeréséért, és a koszorú va­lamelyik fokozatáért. A Münriich Ferenc Szocialista Brigád alakulása óta nyolc­szor nyerte el a szocialista címet, négyszer, az aranyko­szorús plakettet és a vele járó 'jelvényeket. Mint Horváth Mihály, a szövetke­zetpolitikai osztály vezetője mondotta: erre az idén is megvan az esélyük, hiszen a kétmillió-százezer forintos termelési terv helyett eddig hárommillió-négyszázezer forint értéket állítottak elő. , M. Szabó Zsuzsa Töprengenek, vitatkoznak Kelemen Mihály és idősebb Dusik József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents