Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-24 / 275. szám
o 1981. november 24., kedd Melioráció — mozaikmódszerrel A kép — a Békés megye rászoruló területeit egészében és egységesen átfogó területrendezésről, vízrendezésről és talajjavításról — nem könnyen áll össze. Még akkor sem, ha nem is kezdjük mindjárt Ádámnál és Évánál, azaz ott, hogy „vadvízország” volt e táj egykoron. Annyit azonban mindenképp meg kell állapítanunk kiindulásként, - hogy legalábbis e térség északi felében a termelő kollektívák sorsát mindig is a vadvizekkel vívott küzdelem határozta meg. flz első „kockák” Érdekes módon az első nagyobb, átfogóbb kampány mégsem a fölösleges vizek elvezetésének megoldására, hanem a földek termőképességének talajjavítással történő fokozására irányult. Ebben az időszakban — sokan emlékezhetnek erre — az elszikesedett területek digózá- sától várták a nagy fordulatot. Hozzá kell tennünk, hogy a legveszélyeztetettebb területeken már a vízrendező programit megelőzően 'tettek kísérleteket az egyre sűrűbben jelentkező belvizek, a tartósan magas szintre emelkedő talajvizek levezetésére. Ezek a — hatvanas évekre jellemző — kezdeményezések azonban elszigeteltek maradtak, egyediek voltak, s legfeljebb annyi eredményt hoztak, hogy a vízrendezéssel egy időben a kivitelezők már törekedtek viszonylag nagyobb és szabályosabb táblák, jobban használható úthálózat kialakítására. A rossz nyelvek szerint — átfogó koncepció hiányában — e csatornaásások, mert jobbára erről volt szó, sokszor többet ártottak, mint amennyit használtak. Ebben a megállapításban van is valami, mert az első időkben a rétegvonalakkal, a vizek természetes lefolyását meghatározó „talajfekvéssel” mit sem törődve igyekeztek minél egyenesebb árkokat húzni, szabályos téglalap alakú táblákat kialakítani. Sajnos, a kialakuló helyzetet még az is súlyosbította, hogy az egymás mellett gazdálkodók egyáltalán nem ismerték föl még ekkor az e kérdésben természetes és törvényszerű egymásrautaltságukat, bármily kézenfekvő volt, hogy a víznek a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok térkép szerinti határai nem állhatják útját. Rendező elv születik Járatlan úton szerzett keserű tapasztalatok hívták azután föl a szakemberek és illetékesek figyelmét arra, hogy a témát teljesen új alapokról, új módon kell megközelíteni. Ne térképezzük fel a tévutakat, csak a példa kedvéért szóljunk a vésztői Körösmenti Tsz nehézségeiről: ez az üzem még most is annak a levét issza tudniillik, hogy annak idején a későbbi egyesülést kimondó 3 tsz külön-külön, egymástól függetlenül próbált megszabadulni a víznyomástól. A szemlélet s ezzel párhuzamosan a gyakorlat megfelelő irányú formálódását a rossz tapasztalatok mellett az egymást követő, nagy károkat okozó „vizes.” évek is siettették, tudniillik, 1970-től jó néhány gazdaságot fektetett két vállra az áradás, s ami külön is aggasztóvá vált: ahol eddig nem sokat vesződtek csapadékos évjáratokban sem — a megye déli felében — ott is megcsillantak, növekedtek a lassan felszívódó víztükrök. Időközben a battonyai Május 1. Tsz vezetése döntő lépésre szánta el magát. 1971- ben, két év 15 millió forintos árbevétel-kiesésétől hajtva, megbízta az AGROBER Békés megyei kirendeltségét egy olyan terv kidolgozására, amely valamennyi, korábban külön-külön vizsgált kérdésre együttesen, egymással ösz- szefüggésben adja meg a választ, s szolgál egyben útmutatásul a teljes körű rendezéshez. Az 1975-ben elkészült tervezet alapján 1976-ban kezdték meg a kivitelezést, s mondhatni, ennek menetköz- beni eredményein-buktatóin lángolt csak föl igazán a vita, amelynek nyomán a szakma, az ágazat, a kormányzati szervek eljutottak végül a komplex melioráció néven polgárjogot nyert nagy program kiteljesítéséhez. Összeáll a kép Nem túlzás azt állítani, hogy az előbbiekben kiemelkedő szerep jutott és jut megyénknek. Egyszer azért, mert már 1976-ban a megye mezőgazdaságát értékelő párt KB titkársága is a legfontosabb feladatként fogalmazta meg a földek termő- képességének fokozását, tekintettel részben az északi, mostoha természeti adottságú térség megmentésére, fölemelésére, részben a kiváló termőképességű, de belvizes déli talajokon a termésbiztonság megteremtésének igényével. Másfelől pedig mindennél meggyőzőbb erejűvé váltak azok az eredmények, amelyek a teljes körű üzemi meliorációk befejeztével születtek — a békéscsabai, illetve a battonyai Május 1. tsz- ekben például. Battonyán 1978-ban országos bemutatót szerveztek: itt hangzott el először hivatalosan is, hogy másként, mint itt a talajjavítás, vízrendezés és terület- rendezés egymásra épülő munkálatait elvégezni nem szabad. Ezt is csak úgy, hogy a helyi melioráció szerves része legyen egy, a vízgyűjtő öblözetekre kidolgozott, az öblözetekből felépülő, teljes térségi komplex meliorációt lehetővé tevő folyamatnak. Az országos program irányításával megbízott MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja magáévá tétÜzemi étkeztetés a tsz-ekben Az elmúlt öt évben megháromszorozódott a mezőgazdasági termelőszövetkezetek üzemi konyháinak a száma. Jelenleg már mintegy 260 közös gazdaságban a központi konyha látja el a tagokat és az alkalmazottakat meleg étellel, nem egy helyen az ebéd mellett vacsorával is^ A szövetkezetekben egyelőre még kis számban, de működnék'már büfék is. Számszerűit mintegy 30 helyen kiskereskedelmi vállalatok tartanak fenn kitelepített boltokat, ugyanúgy, mint az ipari nagyvállalatoknál. A termelőszövetkezeti vendéglátás egyik sajátossága, hogy több száz gépjárművel szállítják az ebédet a telephelyről távolabb eső munkahelyekre, például a betakarítás színhelyére. Ezek a szállítások jelentősen megdrágítják az üzemi étkeztetést, a termelő- szövetkezeteknek esetenként többet kell költeniük a szállításra, mint amennyit az étel készítésére fordítanak. A nehéz munkát végző traktorosok és kombájnosok meleg te ezt a követelményt, s ebben az esztendőben qjájus- ban MÉM-értekezleten adta ki az útmutatót az olyan térségi komplex melioráció megtervezéséhez, amely nemcsak a célszerű táblásí- tás, a kémiai talajjavítás, a főművi fejlesztés, a helyi kezelésű közcélú művek kiépítésének feladataival foglalkozik, de megoldást ad a felesleges vizek gyors elvezetése mellett azok tározására és szükség szerinti visz- szavezetésére, a táblaszintű vízkezelésre és a meliorációs beruházások szakszerű működtetésének, karbantartásának, a program kivitelezésének biztosítására is. Kész a terv is Békés megyében a nagy jelentőségű felmérésre, a tanulmányterv elkészítésére az AGROBER Békés megyei kirendeltsége kapott generál- tervezői megbízatást. Májustól november közepéig alig két hónap állt a munkába bevont hatvan ember rendelkezésére ahhoz, hogy a kirendeltség frissen alakult komplex meliorációs osztályának irányításával 53 mezőgazdasági üzem, azaz 258 ezer hektár terület állapotát, helyzetét, gondját, baját fölmérje, és olyan kivitelezhető tervet állítson össze, amely egymáshoz kapcsolódó részegységenként fokozatosan és folyamatosan is valóra váltható, s így rendezze a teljes térség problémáját. Az idő valóban szűkre szabott volt, de az AGROBER- esek 1977-ben már öt üzem 13 ezer hektárjára — Orosházától Medgyesegyházáig — elkészítettek egy ilyen tervezetet, ugyanígy, a dánfokéri rendszer 10 ezer hektárjára, legutóbb pedig egész Délkelet-Békés megyére; a Maros hordalékkúpján „szenvedő” 30 ezer hektárra. A terv — amelyet november 23-án tártak az érintettek elé, s amelyet november 25-re kell a MÉM-be juttatni — elkészült. Ez a tanulmányterv, amely 2,7 milliárd forintból „gazdálkodik” a továbbiakban, alapja, iránytűje lehet az egyedi kiviteli terveknek, magába építi az eddig megvalósult beruházásokat is. Tükrözi továbbá, hogy megyénk ez év végéig a tervezetnek 25—30 százalékát már teljesíti is,_ <ehát a VII. ötéves terv végéig a teljes kivitelezés nem álom. Más kérdés, hogy mikorra térül meg ez a nem kis befektetés, miben mérhetjük hasznát kézzel fogható módon? Nos, erre szólóan is végeztek számításokat! A többlethozamokban mérve a 2,7 milliárd forint, a kalkulációk szerint, 10 év alatt térül meg. Ezt igazolják a battonyai Május 1. Tsz eredményei is: itt, ahol a meliorációt megelőzően egy hektár búza meg egy hektár kukorica alig 3 tonnát termett együtt, tavaly csaknem 130 mázsával fizetett. Kőváry E. Péter Vezetékes földgázszolgáltatás, a hálózat üzemeltetése, utcai elosztó vezeték építése, szerviztevékenység — ezzel még korántsem soroltuk fel a DÉGÁZ békéscsabai üzemegységéinek feladatait. Talán kevesen tudják, hogy Békéscsabáin a vezetékes gáz fogyasztóinak száma meghaladja a tízezret, s ezenkívül Békésen, újabban pedig Mezőberényben is egyre több lakásba jut el 'a gázvezeték. Békéscsabán a városi tanács és a vállalat még 1978- ban határozta el, hogy lakossági hozzájárulással a megyeszékhely 28 utcájában épít gázvezetéket. Az egyik helyszínein, a Mokri utcában jártunk, ahol mintegy 270 méter hosszú utcai vezeték építését végzik. Vidáman, jó hangulatban dolgozik a kilenc munkás. A földmunkát már elvégezték, most fektetik le a vezetéket. „Csupa szelíd ember” Széplaki János hegesztő a polietilén csőre mutatva mondja: — Sokkal jobb ezzel dolgozni, mert jóval könnyebb, mint az acélcső volt. Széplaki János 47 éves, most végzi a minősített hegesztői tanfolyamot. Erre csak legalább négyéves gyakorlattal rendelkező és rendkívül jó minőségű munkát végző hegesztők jelentkezhetnek. — Sarkadról járok be dolgozni — mondja. — A vállalat mindennap busszal szállít bennünket. Néhány évvel ezelőtt bizony még vonattal kellett döcögnünk. Van egy kétszobás lakásunk, meg két gyermekünk, az egyik hétéves. A lányom már férjhez ment, úgy hogy egy unoka is van a családban. S hogy milyen terveim vannak? Szeretnék egy jó kis Trabantot venni. Csak hát... (s kezével mutatja, hogy bizony a pénz még nincs meg rá). Amiikor Sás János kubikoshoz fordulok, munkatársai nevetve mondják: — Ö gazdag ember! — Régen elment már az a pénz — feleli, majd látva, hogy nem értem, miről van szó, magyarázatként hozzáteszi: — Három éve 173 ezer forintot nyertem a lottón. De gyorsan elszállnak manapság a forintok. Szerelik a vezetéket a Mokri utcában Sás János Gerlén lakik, s már 14 éve dolgozik az üzemegységnél. — Közben volt néhány hónapos megszakításom. Hat évig Szegedre jártunk dolgozni ; hétfőn mentünk, pénteken jöttünk. Hát ez nem tetszett az én feleségemnek, s mondta, menjek máshová. Én mentem is a vízgazdálkodási vállalathoz, de amikor az első fizetésemet hazavittem — könnyű volt megszámolni —, a feleségem így szólt: jobb volt neked az előző helyeden! S nemsokára vissza is jöttem. — Nem mondom, nehéz a kubikosmunka — folytatja —, főleg a téli fagyban, de jól is fizetnek, megkapom a havi ötezret. Adnának ebédjegyet is, ehetnék vendéglőben. De nézzen rám: így menjek be az étterembe? Inkább hozok otthonról szalonnát. Amikor családjáról kérdezem, tréfásan így felel: — Tudja, nálunk tervszerű gazdálkodás folyik: egy fiú, egy lány. ötszáz négyszögöles portánk van, el lehet rajta szórakozgatni. Itt a munkában különben jól érzem magam, most már csak az a kívánságom: egészséggel dolgozni tovább. Meg aztán jól megvagyunk itt a fiúkkal. — Itt csupa szelíd ember dolgozik — szólal meg valaki, s erre vidáman összenevetnek. körbe naponta az összes munkaterületet. Vannak munkaerőgondjaink is. Ennél azonban sakkal nagyobb baj az alkatrészellátás akadozása. Régóta hiánycikk például a vízmelegítő kazán. Főként az importált és az új típusú készülékek alkatrészeit nem tudjuk a fogyasztók rendelkezésére bocsátani. — Az üzemegység tevékenységi körébe tartozik a biztonságtechnikai feladatok ellátása — mondja még Erdei Rezső, majd így folytatja: — Ez a feladatkör három részből áll: korszerű mérőműszerekkel folyamatosan ellenőrizzük a hálózatot, s ha valahol szivárgást észlelünk, azonnal javítjuk a hibát. Ellenőrzünk minden építési tervet, s ha a vezeték helyét nem megfelelően jelölték ki, akkor kérjük a módosítást. A harmadik része ennek a feladatcsoportnak a gáz szagosítottságá- nak az ellenőrzése. Maga a gáz szagtalan, a szagosítást a Gáz- és Olajszállító Vállalat végzi. Az ellenőrzésnél természetesen nem csupán érzékszerveinkre hagyatkozunk, hanem műszereket is alkalmazunk.--------------------------------------------------------------- — B eél helyett műanyag étellel való kiszolgálása azonban régi kérés volt, és ennek teljesítését az elmúlt években a gazdaságok döntő többsége megoldotta.A mezőgazdasági nagyüzemek szívesen kötnek szerződést mezőgazdasági üzemekkel és ÁFÉSZ-ekkel is, dolgozóik ellátására. A vendéglátóipari üzemek konyháiról meghatározott időpontokban szállítják a meleg ételt a gazdaságba, gyakran közvetlenül a szántóföldi munkahelyekre. Mintegy 150 közös gazdaságnak van szerződése — általában időszakos jelleggel — ÁFÉSZ-ekkel és vendéglátóipari vállalatokkal. Ha a készülék jelez: szivárog a gáz! Heten-készenlétben — Október-november táján van a legtöbb munkájuk szerelőinknek — mondja Erdei Rezső, az üzemegység vezetője. — Jön a hideg, a fogyasztó bekapcsolja a fűtőtestet, s akkor jön rá, hogy „gáz van” a gázkészülékkel. Gyakran éjjel-nappal dolgoznak a munkások, s a fogyasztók biztonságos gázellátása érdekében éjjeli gáz- ömlési ügyeletet is tartunk. Ilyenkor ketten a vállalatnál, öten pedig otthon vannak készenlétben. Nagyon figyelünk a biztonságtechnikai előírásokra, ilyen jellegű problémák nem is voltak. Meg kell mondanom azonban, hogy a munkafegyelmet nem tudjuk rendszeresen ellenőrizni, hiszen különböző helyeken dolgoznak emberek, s nem járhatjuk A továbbiakban az elkövetkezendő időszak terveiről beszélgetünk: — Jövőre három békéscsabai mezőgazdasági üzem szárítóiban szeretnénk a gázvezetéket megépíteni. A földmunkákat az üzemek, a szakmunkát pedig a mi szakembereink végzik majd. 1979. óta a vezetéképítésnél nem acél, hanem kemény polietilén csöveket használunk. Ezek jóval tartósabbak és korrózióállóbbak az acélcsöveknél. Sajnos feszültség áll fenn továbbra is az igények és a teljesítés lehetősége között. Ennek a feloldását én abban látom, ha az építőipari vállalatok fektetnék le a gázvezetéket is az általuk felépített létesítményekben. Ehhez támogatást tudnánk nyújtani azzal, hogy kiképeznénk dolgozóikat. így lényegesen meggyorsulna a munka. • Lipták Judit Fotó: Veress Erzsi Ha gáz van ä gázkészülékkel