Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-21 / 273. szám
1981, november 21., szombat e Szeghalmon évek óta eredményesen vesz részt a lakásépítésben a helyi építőipari közös vállalat. A nagyközség centrumában befejezés előtt áll az a harminclakásos épület, amit várhatóan az év végéig átadnak Fotó: Szekeres András Kertbarátok tanácsadója Az év minden szakában, a szaksajtóban, napilapokban is sok szó esik a növényvédő szerek helyes, a környezetet kímélő használatáról, annál is inkább, mert szakszerűtlenség következtében bármelyik szer igen veszélyes eszközzé válhat a kiskerttulajdonos kezében — állapítja meg a növényvédő szerek általános tudnivalói között a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A rosszul tájékozott ember kétféle módon reagál az újdonságokra: vagy indokolatlanul nagyon fél az újtól, vagy pedig egyszerűen lebecsüli. Mindkét magatartás rendkívül veszélyes, ha a kiskertben alkalmazott növényvédő szerekről van szó. A nagy hatékonyságú rovar-, gomba- és gyomirtószerek nem kellő és körültekintő felhasználás, alkalmazás esetén beláthatatlan károkat, sőt pusztítást okozhatnak az emberi szervezetben közvetlenül a fogyasztott termék útján, és a tá- gabb környezetet is megfertőzhetik. Ezért fontos felhívni a kiskerttulajdonosok figyelmét az előírt óvórendszabályok szigorú betartására, s arra, hogy használják ki a téli hónapokat ismereteik bővítésére, a növényvédelemmel foglalkozó szakkönyvek olvasására. Nemcsak Ifinek — gazdálkodnak Nyomkeresők nyomában Ketten rakodják a vontatóra a kék műanyag ládákat. Hogy mit tartalmaznak, azt Varjú János, a Hidasháti Állami Gazdaság bélmegyeri fácántelepének vezetője magyarázza el: — Négy kakast, vagy öt tyúkot rakunk egybe. Négy napja tart az élőfácán-befogás, annak az eredménye ez. Visszük őket a gyomai felvásárlótelepre. Dohányos Sándor traktor- vezető kiegészíti társát: — Ezeket tegnap fogtuk Bucsa mellett, Jenő-major- ban. Hétkor kezdjük a munkát, de tegnap az időjárás miatt abba kellett hagyni. Ilyenkor a szél kifeszíti a magashálót, a fácán messziről észreveszi, elkerüli. Nem oda megy. Eddig majdnem ezret fogtunk be a négy nap alatt, a tervünk december végéig háromezer. Megtelt a pótkocsi, indul Gyoma felé. Varjú János a fácántelep ecsetelésébe kezd: — A törzsállományba szánt fácánokat másfél évig neveljük, azután beállítjuk tojni. Egy box négyszer négyméteres, ebbe hét tojót és egy kakast teszünk. Két évig tojatjuk az állományt, majd kieresztjük a területre, és levadásszák őket. A szakmai felvilágosítás után a magánéletre terelődik a szó. Varjú János vastag, zöld ruhában, birkabőr bekecsbe öltözve dolgozik, mégis az ízületeire panaszkodik. — Isiászom volt, három hétig betegeskedtem. Egy injekciókúra hozott rendbe. Mióta fel bírtam állni, és kijöttem ide a hidegre, jobban vagyok. Remélem, kibírom azt a két évet a munkában, ami a nyugdíjig hátra van. * * * A gazdaság vadászkastélyában Hajdú Gábor gondnok vezet körbe. Ödön egyszerűség jellemzi a vadászlakot. — Egyszerre tizenöt vendéget tudunk fogadni. Igyekszünk otthonos körülményeket teremteni a számukra. Úgy, hogy ne járjunk mindig a nyomukban, de azért megkapják, amit kívánnak. Ha nálunk valaki bemegy a konyhába, és kér fél liter tejet, biztos nem küldik el. Az idelátogató külföldiek nagy része törzsvendég. Ismerjük a szokásaikat, és gyakran már barátként térnek vissza. Az étkezési szokások kétségtelenül legjobb ismerője Hajdú Gáborné főszakács: — Természetesen, mindenféle vadételt el tudok készíteni, hiszen ez a tanult szakmám. A süteményeknél hívom inkább segítségül a másik három asszonyt, Békési Ferencnét, Kmetykó Mihálynét és Szántó Mihály- nét. Ök, mint idősebb háziasszonyok, jól értenek a cukrászathoz. A - legkülönlegesebb vendégünk eddig az a francia volt, aki többszörös milliomos létére nem kért mást, csak egyegy megtisztított sárgarépát. Kapott tőlünk azt. De volt olyan is, aki akkor akart vadkacsát enni, amikor mi sem igen láttunk. Szaladt a fővadász, és hozta a lőtt kacsát, mi pedig sütöttük, ahogy a vendég kívánja. * * * A kastélynál is érdekesebb maga a terület, ahol a vadak élnek: a nagy vadászatok színhelye. Idősebb Hajdú Gábor, hivatalos vadász Trabantja jól bírja a zökkenőkkel teli erdei terepet: — Egyik feladatom a vadvédelem, a másik a vadgazdálkodás. Manapság nemigen találkozunk orvvadászokkal, inkább a dúvad, a róka és a vaddisznó okozza a legtöbb gondot. Mint mondja, nyugdíj előtt másfél évvel nem arra a legbüszkébb, hogy eddig kétszer kapott Kiváló Dolgozó kitüntetést, hanem inkább arra a huszonkét vaddisznóra, amelynek nagy részét az utóbbi három évben lőtte ki. Sétálunk a hideg erdőben, a dértől barnult fák között. Gábor bácsi az egyik keréknyomnál megáll: — Némcsak keréknyom „ ez. Itt dagonyázott egy disznó. Látja, ez a fükörmé- nek a nyoma. „Ez a legszebb” — mutatja idŐ6ebb Hajdú Gábor Fotó: Veress Erzsi Battonyai termelőszövetkezetek év vége előtt Jó kukoricatermő év volt az idei — azt ma már biztosan állíthatjuk. Különösképpen igaz ez a megállapítás a megye déli területeire, ahol a hosszú, napsugaras, meleg ősz több gazdaságban érlelt rekordterméseket, az ugyancsak jó búzatermést követően. Nincs, nem volt másként ez a battonyai termelőszövetkezetekben sem. II Dézsa Tsz-ben Néhány nap, s az utolsó gép is levonul a földekről. A közös gazdaság szerencsére már a korábbi esztendőkben erőteljes gépesítésre törekedett, s a vetésszerkezetet is úgy alakította, hogy a munkaigényes kultúrákat fokozatosan háttérbe szorította. Így ma sem a dolgozó tagok apadó száma, sem az esetleges kedvezőtlen időjárás nem állítja megoldhatatlan feladatok elé. A tavalyi nehéz őszön is felszántották még év vége előtt mind a 2600 hektárt, s ha késve is, de learatták a kukoricát. Abban is szerencséje van ennek a battonyai közös gazdaságnak, hogy nincs annyi baja a vízzel, mint a község másik két tsz- ének. A 870 hektár elvetett búzából mintegy 820 hektárnyit tudtak betakarítani terven felüli eredménnyel, ezért a napraforgó-termesztésben keletkezett félmillió forintos kiesés akkor sem okozott volna igazán nagy gondot, ha a kukorica nem örvendezteti meg őket ilyen szépen, mint most. öt és fél millió forinttal hozott többet a konyhára a tengeri a vártnál, azzal, hogy az előirányzottnál minden hektár két tonnával termett többet. Ehhez járult még az, hogy a szárító építését időben befejezték, s a földgázüzemelésre átállva jelentős költségmegtakarítást érhettek el. Szemben a növénytermesztéssel az állattenyésztés viszont a tervezettnél jobban emésztette év közben az anyagi erőket. Ebből következik, hogy csak annyival tudnak az állattenyésztés ágazatai az eredményekhez hozzájárulni, amennyit rájuk feladatul szabtak annak ellenére is, hogy a 160 tehén a tavalyi 3900 liter tej helyett most 4300-at ad éves átlagban, és a sertéstartás is teljesíti kétezer hízó kibocsátásáról szóló teryét. , A sertéstenyésztésben a Dózsa Tsz januárban fejlesztő rekonstrukcióba kezd: két, Dohányos Sándor és Varjú János Ahogy a nyom felé hajol, indiánkönyvek regényes alakjait idézi. De tud a nyomolvasáson kívül mást is: — A rókát nyúlsírással csalogatom. Á, dehogy, nem kell ahhoz síp! összeteszi a kezeit, megfújja a „sípot” és máris valami nyúlsírásra emlékeztető hang „nyikorog” elő újjai közül. Közben egy dús növényzettel borított földhöz érünk. Kísérőnk felvilágosít: — Tizennégy hektárnyi ez a terület. Kukoricát és cirkot vetettünk bele vegyesen. Szakaszosan vágjuk le hétről hétre. Ha megették az állatok, vágunk mekik újra. A legjobban itt lehet vadászni, mert megérzik, hol az élelem, és messziről idejönnek. * * * Idősebb Hajdú Gábor vadaserdői vadászháza a szántóföld és az erdő találkozásánál áll: — Két hete kellett volna jönni — mondja Gábor bácsi —, akkor olyan gyönyörű pirosak voltak a falevelek, hogy na .. . Tudja, ilyenkor, jó időben könnyű a dolgunk. De ha esik, ha fúj, ha térdig járunk a hóban, nekünk akkor van a legtöbb feladatunk. Vadásztaim kell a vendégeket, nincs mese. A hivatalos munkaidőm után is kijövök ide, lesem a vadat, gyakran éjjel is. Haragszik is olykon a feleségem. De, ha nyugdíjba megyek, csak itt szeretnék pihenni a kis házban — mondja. És meséj arról, hogy mikor jönnek ki, mikor mennek be a vadak az erdőbe, hogy azért a legjobb az volna, hogy az erdő, a vad és a közeli föld is egy kézben lenne ... látni rajta, hogy egész életét az erdő és a vadgazdálkodás tölti ki. * * * A Hidasháti Állami Gazdaság vadgazdálkodási ágazata 30 ezer hektárnyi területen gazdálkodik. Évente 46 ezer fácánt keltetnek, ebből húszezret saját területükön engednek el nevelés után. A terv szerint december 31-ig háromezer élő fácánt és ezer nyulat fognak be. Negyven bakot és hatezer fácánt külföldi, húsz bakot és négyezer fácánt hazai vadászokkal lövetnek ki. A vadállomány téli ellátására 50 tonna vegyes takarmányt használnak fel. M. Szabó Zsuzsa egyenként 640 férőhelyes hizlalda és egy 648 férőhelyes, battériás malacnevelő megépítése után megkétszerezik az évente meghizlalt sertés- állományt. A Petőfi Tsz-ben Ha a Dózsa Tsz nem, a Petőfi annál inkább kínlódott a belvízzel a korábbi években. Egészen 1979-ig mindig is ez a tényező határozta meg a termelő közösség sorsát, ma is emlegetik még az 1970-es 12 millió forintnyi veszteséget, 1973-ban pedig úgy, mint jobb esztendőt, amikor csak hárommilliót vesztettek a vízen. A melioráció a szövetkezet 4 ezer 800 hektárjából három és fél ezren, 35 millió forintért az elmúlt esztendőben fejeződött be a Petőfi Tsz-ben. Hogy mit hozott ez a 35 millió forint, arról a statisztikai adatok beszélnek legékesebben: a vízrendezést megelőzően három tonna búza, 4 és fél tonna kukorica már a csúcs volt, az idén a búza hat tonna felett fizetett hektáranként, s ez 1100 hektáron kétmillió forintos többletárbevételt eredményezett, kukoricából nem voltak ritkák a 10 tonnát közelítő hozamok, a többlet: négymillió forint 1340 hektáron. Nem kisebb a 340 hektárról csaknem hatszázra növelt cukorrépa teljesítménye sem, amelytől a tervezett 16 millió forinttal szemben most — tekintettel a cukortartalomra — több mint 19 milliót várnak. Csalatkozniuk kellett viszont az 530 hektár napraforgóban, ami viszont a növénytermesztés végeredményében nem látszik majd, hiszen a többi főnövény, meg a gázüzemelésre átalakított szárítóban elért költségmegtakarítás bőven elfedi majd a napraforgótermésben keletkezett árbevétel- és nyereségkiesést. Dinamikusan fejlődött a Petőfi Tsz állattenyésztése is az elmúlt két-három évben. A főágazat árbevétele 1979- től 1981-ig 53 millióról 80 millióra, majd ez év végéig az előzetes számítások alapján 106 millióra emelkedik. Ezt a baromfitartás gyors fejlesztése magyarázza: az említett 106 millióból 87 milliót a csirkehizlalás tesz az asztalra. Külön érdekessége az ágazatnak, hogy a 87 millióból ötvenet a jól szervezett háztáji állít elő. Jelentős prémiumhoz juttatja a szövetkezetét a tehenészet a hirtelen emelkedő tejtermeléssel, még többet remélnek a most indított nut- riaprogramtól, a kiegészítő- és ipari tevékenységek pedig 660 dolgozó tagból 260-at foglalkoztatva máris kilencmillió forinttal növelik a Petőfi Tsz nyereségét. Az újdonságok sora a nut- riatenyésztés meghonosításával még nem zárult le a gazdaságban: alumínium-présüzemet indítanak most decemberben, és épül már az a terem is, ahol a tsz számvitelét korszerűsítő számítógép kap otthont. Összegzés helyett Legkönnyebb lenne talán azt kimondani, hogy ugyanabban a községben gazdálkodó két szövetkezet zárt egyformán jó évet az idén, kedvező időjárásban végzett jó munka eredményeként. Mélyebben szántó elemzés nélkül is látnunk kell azonban, hogy a „szomszédok” eltérő gondokkal “küzdenek: a Dózsában komolyabb belvíz-ve- szélyezettség nélkül, túlgépe- sítéssel kell pótolni az egyre fogyó dolgos kezeket, a Petőfiben a vízzel folytatott kimerítő küzdelem közepette is új meg új ipari üzemet kell szervezni, hogy hét tagból há- I romnak így adhassanak munkát. (Mintha nem is egymás mellett állna a két közös gazdaság székháza Battonyán.) Kőváry E. Péter
