Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

1981. november 19., csütörtök A 'i*7ÍvVI “O HNF-OTP fórum Nagyszénáson A már hagyományosnak mondható — 1976 óta har­madízben rendezett — Ha­zafias Népfront—OTP közös szervezésű fórum vendégei voltak mintegy 200-an az el­múlt hét végén Nagyszéná­son, az idei takarékossági világnap rendezvénysorozata keretében. A fórumon az ér­deklődő hallgatóság részéről csaknem 20 kérdéscsoportra kellett választ adni a meg­hívottaknak. A kérdések széles skálát öleltek fel. Jó néhány kérde­ző érdeklődött a nagyközség fejlesztésével kapcsolatos el­képzelések felől, valamint egy-egy épülőfélben levő lé­tesítmény költségkihatása iránt. De több kérdés érin­tette az OTP üzletági tevé­kenységét és a lakossági pénzügyi szolgáltatások kö­rét. így többek között nagy ér­deklődés nyilvánult meg a helyi, építés alatt álló 8 tan­termes általános iskola költ­ségeivel kapcsolatban, illetve az Október 6. Tsz VI. ötéves tervében szereplő új beruhá­zások tekintetében, beleértve a község fejlesztésében vál­lalt esetleges feladatokat is. Az OTP működését néhány jellemző kérdés köré csopor­tosították a fórum résztve­vői. A kommunális kötvé­nyek kibocsátásának lehető­ségével. feltételeivel, a taka­réklevél kamatának felvételi lehetőségével, az OTP-csekk forgalmazásának feltételeivel, s természetesen az OTP klasszikus üzletágaival, a betéttel és hitellel kapcso­latban is több kérdés foglal­kozott. A fórum résztvevői nagy tetszéssel és megelégedéssel nyugtázták a szakemberek igen értékes, körültekintő, részletes válaszait. A jól si­került fórum után a részt­vevőket a rendező szervek tombolasorsolással egybekö­tött vendéglátásban részesí­tették, ahol a kötetlen be­szélgetés a fórumon elhang­zottak köré csoportosult, melynek alapgondolatát jól fémjelezte a rendezvény jel­szava: „Takarékosság = gondtalanabb élet”. Szabó Árpád megbecsülték, az egyébként többségében belvizes lakást — ilyenek vásárlására volt csak pénzünk —, annak le­hetőséget biztosítottunk egy­éves munkaviszonnyal, mini­mális tőke esetén, új építé­sére. * * * Tévedés lenne azt hinni, mindez könnyen, zökkenőktől mentesen történt. Hogy meny­nyi új, cigányleleményességet is zátonyra futtató intézke­désre volt szükség, arra áll­jon itt rövid felsorolás: Kezdetben a kiköltözés után a putrikat nem döntöt­ték le. Az eredmény, hogy honnan, honnan nem, de újabb családok érkeztek, és most már ők is lakást köve­teltek. Ezután határozták el a putrik azonnali lerombolá­sát. Az építkezésre adott pénzt, kölcsönt a cigányok egy ré­sze elköltötte. Ezért később' az OTP a kivitelezővel kö­tött szerződést. A segélyek folyósításánál is igyekeztek utolérni a visszaéléseket. így egyre többször fordult elő, hogy a tanács nem pénzt, hanem bútort, ruhát, tan­könyvet, sőt néhány esetben a tejet és a kenyeret is ki­fizette az élelmiszerboltban. Így a pénz nem a kocsmába vándorolt, hanem alapvető szükségleteket elégített ki. A munkakerülőket, a mun­kaviszonnyal nem rendelke­zőket ellenőrizték. Nem vé­letlen, hogy a munkaképes korú férfiak nagy többsége Vésztőn ma már rendszere­sen dolgozik. A bölcsődébe, óvodába, napközibe jelentke­zőket nem egyszer a tanács költségére, soron kívül fel­vették, és ma is ez a gyakor­lat. Esőben, ködben, csúszós utakon Vigasztalanul permetez az eső. Csontig hatol a nedves­hűvösség. Az úttest, nyálkás, csúszós. Észokok késztet(né)nek ar­ra, hogy háromszoros figye­lemmel közlekedjünk. Hang­súlyozom : jobban kellene odafigyelni, hiszen a hideg­frontra, esőre érzékenyeket idegileg, biológiailag megvi­seli ez a hirtelen időjárás­egészségesek. Pólyák János főtörzsőr­mesterrel és Frankó György őrmesterrel a gyulai járás útjait járjuk, figyelve a köz­lekedést, ellenőrizye a köz­utat használókat. Az FN 19-31-es rendszámú, IKV tulajdonában levő gép­kocsi vezetője szemüveg­hordásra kötelezett. Nem viseli. Azzal védekezik; a legutóbbi vizsgálaton rossz üveget írtak fel neki. A helyszíni bírság 100 forint. Elképesztő, hogy mennyi­re gazdagok vagyunk, hogy mi mindent megengedünk magunknak. A Sarkadi Cu­korgyár egyik Weimar-típu­cigány felértékelődött... * * * Másutt szerzett tapasztala­tok után magam is megle­pődtem az illedelmesen elő­re köszönő cigánygyereke­ken, a mértéktartó felnőtte­ken. A környezet, az iskola hatása? Szegedi Elek, a Vésztői Általános Iskola igazgatója: — Az 1025 tanulóból 98 ci­gány, közülük negyvenhét va­lamilyen oknál fogva veszé­lyeztetett, de iskolai maga­tartásuk nem rosszabb a töb­biekénél. Az utóbbi években csök­kent a felmentettek száma. Igaz, ilyen esetekben rendkí­vül szigorúak vagyunk. Tud­juk, az iskola csak kis mér­tékben képes az otthoni kör­nyezet kedvezőtlen hatásait ellensúlyozni. Ezért arra tö­rekszünk, hogy minél többen járjanak közülük óvodába, napközibe. Azt hiszem, meg­éri ez a befektetés. A felnőt­tek közül az elmúlt években több mint harmincán végez­ték el az általános iskola 5., 6., illetve 8. osztályát. — A cigányok egészség- ügyi helyzete, kulturáltsága sem a régi. Néhány éve még nem hozták el gyerekeiket a kötelező védőoltásokra se. Ma más a helyzet. Igaz, mi sú munkagépével 30 kiló al­mát szállít lakására (oda- vissza kb. 20 kilométer) a munkagép vezetője. Drága fuvar lett belőle. 300 forin­tot „osztott” ki az intéző fő­törzsőrmester. A ZO 75-24-es Lada gép­kocsin nincs sárvédő kiegé­szítő, csak úgy csapja elénk a sarat. A gépkocsi tulajdo­nosa szó nélkül kifizeti a 100 forintos helyszínbírságot. „Robog-robog”, a KPM tulajdonában levő úthenger, alig észrevehető az erős szürkületben. A világítást ugyanis csak a rendőri fel­szólításra kapcsolja be. Ki érti ezt? Miért esik nehe­zükre a gépkocsivezetőknek egy mozdulattal bekapcsolni a járművilágítást? Figyel­meztetéssel most megússza. A sarkadkeresztúri Egyet­értés Tsz XR 36-98 írsz. MTZ-je dugig tömve kukori­caszárral. Az MTZ-nek csak parklámpája működik. Bár a vezető szerint kiinduláskor még minden rendben volt a világitással, most mégis meg kell fizetnie a „tandíjat”. A helyszínbírság összege 200 forint. Mintha ikrek lenné­nek, úgy jön néhány méter zik, az asszony meg egyéb­ként is nagyon szereti gye­rekeit. A legnagyobb öröm szá­munkra, hogy a cigányok la­kásviszonyai megváltoztak, s a születések száma is jelen­tősen csökkent. Vésztőn a cigánycsaládok többségében ma már nincs több három­négy gyereknél. A környeze­ti változások hatására sok, korábban gyakori betegség szűnt meg — tájékoztat Csüllög Bálintné védőnő. * * * — A hét évvel ezelőtt ho­zott határozatok, intézkedő-" sek helyesnek bizonyultak. Alaptételünk akkor az volt, hogy sehol se hozzunk létre még egyszer olyan viszonyo­kat, ahol a régi életforma, gondolkodás, erkölcs, viselke­dés újraburjánzására nyílik lehetőség. Ezért sem erőltet­tük a cigányklub létrehozá­sát. Azt valljuk, a cigányok­nak a társadalomban min­denütt egyenlő esélyt kell biztosítanunk. Csak ez és a sok törődés lehet társadalmi beilleszkedésük útja — álla­pítja meg végezetül Komáro­mi Gábor, a vésztői Nagy­községi Tanács elnöke. (Vége) Kepenyes János távolságra az előzőhöz egy másik MTZ. Ez a vésztői DEFÁG tulajdona. A két pótkocsival közlekedő jár­művön —, amíg vezetője meg nem „pofozta” a lám­pákat, világítás nem volt. Mintegy 40 mázsa fát szál­lított, ki tudja hova, és ki­nek? Állítólag engedélyt ka­pott a szállításra, ez azon­ban a menetlevélből nem tűnt ki ... A helyszínbírság itt sem maradt el. Mezőgyánban kigyulladtak a közvilágítást szolgáló lám­pák ... Ilyenkor őszutón ko­rán esteledik. Rémképként bukkan elő egy kivilágítat- lan lovas kocsi egy ittas veze­tővel. A tsz fogatosa — aki alig tudott megállni a lábén. Nem fújta, szívta a szondát, ami azért így is jócskán el- színeződött. Arra hivatko­zott, hogy nem vesz a tsz a kocsihoz lámpát, amivel vi­lágíthatna. Gyenge védeke­zés. Az ittas, szabálytalanul közlekedő fogatos ellen fel­jelentést tesznek a rend őrei. Sehol annyi ki világi tatlan kerékpáros, mint ezen a na­pon Mezőgyánban. Vannak, akik leszállnak, és becsület­tel tovább tolják, amikor az udvarias figyelmeztetést megkapják, de bizony elő­fordul, hogy alig kapcsol a rendőrautó kettesbe, már, mint, aki jól végezte dolgát, ismét „nyeregbe pattan”, a kerékpáros és pedálozik to­vább, világítás nélkül... Hátunk mögött, Doboz belterületén egy autó gya­núsan lelassít, sőt leáll. Nem volt véletlen a gépkocsive­zető óvatossága. Az IT 93-29- es Lada gépkocsi csomagtar­tójában egy kerékpár kere­ke jó fél méterre kandikál ki az útközép felé ... Hi­ányzik az egyik sárvédő is, a rendszámtábla pedig nem világít. A gépkocsi tulajdo­nosát erősen körülöleli a szilvapálinka „illat”. Kide­rül, hogy csak főzni volt a tulaj — kóstolni, nagyon helyesen —, nem kóstolt. A szonda megtartotta eredeti színét. A kerékpárt a tető­csomagtartóra „parancsolja” az intézkedő rendőr. A hely­színbírság ez esetben is 100 forint. Hazafelé tartva Békés­csabán, a kórház előtt já­runk. Egy imbolygó, kivilá- gítatlan kerékpáros, majd hogy el nem üti az álló rendőrautót. A kockás kabá­tos, barna “bajuszos fiatal­ember névnapról jön. Tán csak megteheti, hogy egy évben egyszer a pohár fe­nekére néz ... ~ méltatlanko­dik ... Persze, hogy meg, akár többször is — mondja a főtörzsőrmester, csak ak­kor ne üljön fel a kerék­párra, különösen ne lámpa nélkül. A figyelmeztetés után, né­hány perccel, amikor vissza­fordulunk még egyszer a kórház felé — a fiatalember még ott áll azon a helyen, ahol hagytuk. Azon elmél­kedik vajon, mit csinálna helyesen? Ha arra vár, amíg kijózanodik, vagy arra, amíg a rendőrautó végképp eltű­nik? Vagy ő tűnik el, maga előtt tolva a kerékpárt? Nem tudjuk, hogy dön­tött ... Kép, szöveg: Béla Vali Szentendrén a régi Zala Zala megye népi építészeti em­lékeiből egy egész sort átszál­lítanak- a szentendrei szabadtéri néprajzi múzeumba. A nyugat- magyarországi tájegységek népi építészetét, a népéletet bemutató kiállításon elsőül azt a 200 éves haranglábat állítják fel, amely a harminchét lelkes kis zalai településről, Felsőszenterzsébet- ről kerül Szentendrére. A sza­badtéri múzeum területén egy XIX. század végi falut rekonst­ruálnak, ennek közepén állítják fel a felsőszenterzsébeti harang­lábat. Lendvadedesről Krisztus­keresztet, Szentgyörgyvötevről, Vöcköndről lakóházat, Iklódbör- döcéről torkos pajtát, Magyar­földről párolóházat, Padárról szénáspajtát, míg Letenyéről, Bocföldéről, Rigyácról hegyi pincéket telepítenek át. változás, akármennyire Mindez persze óriási több­letmunkával jár. De eredmé­nye, hogy a cigányok túl­nyomó többsége itt már el­fogadja a társadalom érték­rendjét. A túlnyomó többség... A kisebbség törvénytelen csele­kedetei azonban nem általá­nosíthatók. Ezt a község la­kóinak véleményei is tükrö­zik. A fehérek, ahogy ők ne­vezik a magyart, elégedettek szomszédaikkal. Szemükben a csak a legritkább esetben idézgettünk őket, ha lehet, mindig személyesen keres­tük fel a családokat. Ez egy­ben jó alkalom a segítésre, a tanácsadásra, és arra, hogy tájékozódjunk egy-egy | család helyzetéről. Itt van­nak például Rostás Gábo- rék. Korábban az ifjúsági bizottság javaslatára küld- I ték el gyerekeiket állami gondozásba. Most hazajöt­tek. Mert a férj állandó jö­vedelemforrással rendelke­0 kitüntetett: Nagy Mihály Csendes, szerény ember Nagy Mihály, alig akar szól­ni valamit a magas kitünte­tés előzményeiről: — Nincsen nekem se büsz­kélkedni-, se takargatniva- lóm, mindig igyekeztem tő­lem telhetőleg legjobban tenni a dolgomat, ennyi az egész — hárítja el az érdek­lődést. Azért lassan-lassan, szavai nyomán kibontakozik egy munkás életút. Ezelőtt ötvenhét évvel szü­letett Dobozon, a nagy gaz­dasági válság időszakában volt gyerek. Nem volt köny- nyű abban az időben senki­nek sem, ő is rhár gyerek­fejjel, tanulás mellett dolgo­zott, mikor mi akadt. Cse­lédként, napszámosként ta­lált néha munkát a Wenck- heim-uradalomban. Az elemi iskola után a nyomor elől Budapestre ment boldogulást keresni. Vasbetonszerelést tanult, dol­gozott építkezéseken, de ki­tört a háború, és őt elvitték a hírhedt Árpád-vonal épí­tésére. Ott, a Kárpátokban került hadifogságba, és a ha­difogságban ismerkedett meg először részletesebben a kommunista eszmékkel. Hazatérése után — 1948- ban azonnal belépett a kom­munista pártba. Dobozon lett párttitkár és közellátási fe­lelős. A törvénytelenségek őt sem kerülték el, kizárták a pártból, egy évig munka nél­kül volt, majd régi ismerősei hozzásegítették, hogy három évig legalább zsákot hord­hasson a terményforgalmi vállalatnál. Az ellenforradalom leveré­se után újra a szakmájában dolgozott, építette az orszá­8 V got, a Gyár- és Gépszerelő Vállalatnál. Hű maradt ön­magához, most már idősebb fejjel ugyanolyan aktív, lel­kes volt, mint régebben. Már 1974-ben kitüntették a Mun­ka Érdemrend bronz fokoza­tával, tevékenységét többször ismerték el a Kiváló Dolgo­zó kitüntetéssel. A Békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál 16 éve dolgozik, és már hosszabb ideje a bé­késcsabai gyár párttitkára. Nem függetlenített, ugyan­olyan kétkezi munkás a hő­kezelő üzemben, mint társai. Emellett teljesíti sokrétű párt- és társadalmi munká­ját. Munkáséletének, egész eddigi tevékenységének elis­meréséül kapta meg novem­ber 7-e alkalmából a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát. Búcsúzóul az ajtóban még utánam szól: — Azt azért feltétlenül írja meg, hogy a feleségemnek nagyon sokat köszönhetek. Ha az élet sok viharában nem áll mellet­tem egy ilyen asszony, ki tudja, eljutottam volna-e idáig? Lónyai László Zárás után: ifjúsági parlament (Tudósítónktól) Orosháza. A Kossuth utca csendes, az üzletek zárva, csak az Univerzál Kiskeres­kedelmi Vállalat kultúrter­mében gyülekeznek a mun­kahelyi ifjúsági parlamentre készülődök. Fontos esemény ez, hiszen 65 fiatal dolgozik az Univerzál orosházi üzle­teiben, közöttük 58 szakkép­zett. Rajtuk is múlik, mi­lyen a kereskedelem, a la­kosság jó közérzete a vá­rosban. Ismerős arcok min­denütt, ki a vas-edényből, ki az „államiból”. A tanácsko­zás soraiban KISZ-tagok, nem KISZ-tagok, gyesen le­vő kismamák, sőt még a vállalatnál gyakorlati kép­zésben részesülő III. éves szakmunkástanulók is. A 26 oldalas írásos tájé­koztatót már ismerik a je­lenlevők. Az ifjúsági tör­vény és a vállalati ifjúsági intézkedési terv végrehajtá­sáról, valamint a következő időszakra szóló intézkedési tervről szól. Megtudható be­lőle többek között, hogy az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat négy városban, Bé­késcsabán, Gyulán, Szarva­son és Orosházán tart mun­kahelyi parlamentet. A vál­lalat dolgozóinak 45 száza­léka 30 .éven aluli fiatal, ez 536 dolgozót jelent. A szak­munkástanulók 131-en van­nak, s 67 fiatal tanul kö­zépiskolában. Szakmai tan­folyamokon összesen 83-an vesznek részt, ebből Oroshá­záról 14-en. Az ifjúsági alap évek óta 30 ezer forint, ezt tervezik jövőre is. Hosszú lenne részletezni a beszámo­lót, hiszen foglalkozik az az értékesítés, áruellátás hely­zetétől a korszerű munka- szervezésen át, a fogyasztói érdekvédelemtől a munka­versenyig, az üzemi demok­rácia megvalósulásáig. Ok­tatás, művelődés, szociális helyzet, a fiatalok munkába állása, beilleszkedése az egy1- más után következő témák. Néhány adat az ötödik öt­éves tervidőszakról: öt év alatt 289 millió forint nyere­séget realizáltak, 7 ezer 663 négyzetméterrel nőtt a háló­zati alapterület, beruházá­sokra 127 milliót, a boltok fenntartására majdnem 8 milliót fordítottak. A dolgo­zók bérszínvonala 27 száza­lékkal nőtt az öt év alatt. Munkavédelmi célokra 19 milliót költöttek, a jóléti és kulturális alap több mint 7 és fél millió volt. Kassay Béla igazgató szó­beli kiegészítésében a válla­lat VI. ötéves tervének fel­adatairól is beszélt. A terv­időszakban mintegy 82 mil­lió forintot fordítanak vál­lalati beruházásokra, háló­zatbővítésre, a korszerűtlen egységek kiküszöbölésére. A dolgozók személyi jövedel­me is nő, a bérszínvonal 21,4 százalékkal lesz magasabb a mainál 1985-re. Tovább ja­vítják a munkakörülménye­ket, csak gépek beszerzésére öt év alatt közel 14 milliót szánnak. A dolgozók lakás­építésének támogatására 2 és fél millió forintot terveztek. Öröm volt látni az oros­házi fiatalok érdeklődését, hallani hozzászólásaikat. Ki­tűnt, tisztában vannak az­zal, hogy a vállalati ered­ményekhez az ő munkájuk is hozzájárult, s mi minden­ben részesültek jó munkájuk nyomán a vállalat közös kasszájából, de nemcsak anyagiakban, hanem egyéb gondoskodásból is. összesen 14 felszólaló volt. Közülük jiév szerint is említsünk né­hányat: Tóth Etelka, a 10. számú áruház dolgozója a 30 éven aluli nők és fiatal anyák helyzetét, gondjait mondta el, Gulyás Edit a -harmadéves szakmunkásta­nulók nevében szólalt fel, Kárpáti Miklós pedig az if­júság kulturális tevékenysé­gével és az üdültetéssel fog­lalkozott. A további hozzá­szólásokban az Univerzál orosházi fejlesztésével, a ta­nulási-továbbtanulási lehe­tőségekkel, a fiatalok lakás- helyzetével foglalkoztak a fiatalok. Pribék Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents