Békés Megyei Népújság, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

n lázas betegek étrendje O­1981. november 1., vasárnap Hz első balatoni gőzhajó, a Kisfaludy Tudomány — technika Emberek és a sugárzás A dunai gőzhajózás meg­indulása után merült fel a kívánság, hogy a Balatonon is járassanak gőzösöket. El­sőnek Kossuth Lajos írt er­ről 1842-ben a Pesti Hírlap­ban, s az elgondolás valóra váltásáért a leghatékonyab­ban Széchenyi István buz- gólkodott. Sokat várt a gőz­hajózás megindításától, mert ez — szerinte — a fejlődés hosszú láncát indítja meg. Gondolatait a Balatoni gőz­hajózás című röpiratában fejtette ki részletesen. Az egész Dunántúlon — írta — egyetlen gőzgép sem műkö­dik, a gőzhajó példája nyo­mán elterjednek majd a gőzgépek is. Fűtésükhöz szén kell, ha pedig lesz a szén­nek fogyasztója, biztosan lesz szállítója is. Talán van szén a Balaton mentén, de ezt „még senki sem vizsgál­ta”. A hajózás megindítása után a vidék úgy fog okos­kodni, hogy „mi mindig csak a Balatonon evezzünk? Ugyan miért ne mennénk hajózható csatorna által leg­alább a Dunára?” A Bala­tont szabályozni kell, már csak a hajózás miatt is. A szabályozás után, amikor nem kell félni áradástól, ala­csony vízállástól, kellemes helyek keletkeznek a par­ton, ahol nyári lakot épít­hetnek mindazok, akik pél­dául „Budapest hőség s po­rától menekülnek”. A vál­lalat talán nem hoz közvet­len hasznot — fejezte be fej­tegetését Széchenyi —, de a parti uradalmaknak érde­ke, hogy támogatásukkal lét­rejöjjön, mert a rendszeres hajózás birtokaik értékét je­lentősen fogja növelni. Széchenyi részvénytársaság alapítására gondolt. Ez a sa­ját és híveinek, elsősorban Hertelendy Károly zalai al­ispánnak agitációja nyomán meg is valósult. Balatoni Gőzhajózási Társaság név­vel részvénytársaság alakult, 60 000 forint alaptőkével, amelyre négyszáz 150 forin­tos részvényt bocsátottak ki. Ebben az időben Széchenyi és Kossuth közt heves sajtó­vita dúlt, Kossuth mégis A Kisfaludy a balatonfüredi kikötőben (Szeremley Miklós rajza) készségesen vállalkozott az alapszabály-tervezet kidol­gozására. Az alakuló köz­gyűlés 1845. december 27- én ült össze, az alapszabá­lyokat 1846. április 5-én fo­gadták el. Széchenyi zürichi, londo­ni és osztrák cégekkel tár­gyalt arról, hogy milyen ha­jótípus felel meg legjobban. A balatoni vízviszonyoknak megfelelően két fő követel­mény volt: sekély merülésű legyen, és jól tudjon ellen­állni a tó erős hullámzásá­nak. Azután — még az ala­kuló közgyűlés előtt —meg­rendelt egy hajót. 40 lóerős gépét a londoni Penn-gyár- ban gyártották, a hajótestet pedig az óbudai hajógyár­ban. Az alkatrészeket lovas­kocsikkal szállították Füred-- re, s ott szerelték össze. A hajó lapátkerekes volt, szé­lessége kb. 10 méter, hosz- sza 35 méter lehetett —pon­tos adatok nincsenek róla. Befogadóképessége 300—350 utas. Az új hajónak sokan a Széchenyi nevet javasol­ták, de a legnagyobb ma­gyar ragaszkodott hozzá, hogy Kisfaludy' Sándorról nevezzék el, arról a költő­ről, aki oly sokat tett a Ba­laton környékének felvirá­goztatásáért, és szép versek­ben örökítette meg a kör­nyék regéit. Sok nehézség merült fel a kikötők építésével kapcso­latban. Sok gondba került a mólók, kikötőhidak építésé­hez szükséges pénz és építő­anyag előteremtése, de nem kevesebbe a part menti bir­tokosok, uradalmak, me­gyék hozzájárulásának meg­szerzése. A Kisfaludyt 1846. szep­tember 21-én, Széchenyi szü­letésnapján bocsátották víz­re, és egy hónappal később, október 18—21-én népes ün­neplő közönség részvételével négynapos próbautat tartót-'- tak. Első nap Kenését és Tihanyt keresték fel, a má­sodikon Boglárt, Révfülöpöt és Keszthelyt, a két utolsón pedig Badacsonyt. A rendszeres hajózás a következő év tavaszán in­dult meg. Addigra Óbudán teherszállításra két uszályt is készítettek. Minden hét­főn és csütörtökön indult já­rat Füredről Alsóörs, Kene- se, Boglár, Révfülöp és Ba­dacsony érintésével Keszt­helyre, onnan pedig vissza kedden és pénteken. Később a járatok számát heti há­romra bővítették. Az egész út 6—8 óráig tartott. Három osztály volt a hajón. Füred­ről Keszthelyre az I. osztá­lyon 2 forint volt a viteldíj, a II.-on 1,20, míg a III.-on 40 krajcár, de ide csak job­bágyok, őrmesternél ala­csonyabb rendfokozatú kato­nák és vándorló mesterlegé­nyek válthattak jegyet. Ké­sőbb sétahajózásokat is ren­deztek 1 forint viteldíjjal. Az uszályokon követ és épí­tőanyagot szállítottak. Az utazás távolról sem volt olyan kényelmes, mint ma. A rosszul épített kikö­tők miatt a Kisfaludy gyak­ran nem tudott kikötni, az utasokat ladikkal szállítot­ták a hajóra, s onnan a part­ra, különösen ha a Balaton kiáradt vagy nagyon le­apadt. 1864-ben, amikor a nagy aszály miatt a tó vize különösen sekély volt, egy újságcikkben Roboz István a következőképp írja« le a fü­redi beszállást: Az utasokat „mint heringet bepakkolnak egy lélekvesztőbe a bagázsia közé, együtt van inas, szoba­lány, agár, méltóságos úr, író, művész, s mikor a be- pakkolás megvan — nem egyszer fertályóráig tartva — két izmos révészlegény el­kezdi húzni a csónakot kö­telénél fogva a parton, fel egészen a móló végéig, itt azután evezősök veszik át a szállítást, s a hullámokon van jajgatás, fejszédülés, ka­rambol, fogcsikorgatás, per mopsz, ingások, elesések, míg valahára azután a Kisfaludy gőzöshöz érsz...” A gőzös a szabadságharc egész ideje alatt zavartala­nul közlekedett.. A honvéd­ség többször felhasználta a csapatok és hadifoglyok szállítására. Fedélzetén kel­lett volna 1848. szeptembe­rében tárgyalni István ná­dornak Jellasics horvát bán­nal, de a bán nem jelent meg. Az utasok száma elég gyér volt, az áruszállítás kicsi, s így a részvénytársaság ál­landó ráfizetéssel küzdött. A forgalom csak 1861 után nőtt valamivel, amikor meg­indult a somogyi parton a vasútforgalom, é$ Siófokon is építettek kikötőt. A Kis­faludy fateste ekkoriban korhadni kezdett, ezért 1869- ben vastestre cserélték ki. Így átalakítva 1887-ig közle­kedett, akkor eladták ócska­vasnak. A balatoni hajózás nem mindenben váltotta valóra Széchenyi reményeit, igaz, hogy ebben nagy része volt a közel két évtizedes ön­kényuralomnak. Az első sió­foki zsilip, amely lehetővé tette a vízszint szabályozá­sát, csak 1863-ban készült el. A Balatont a Dunával ma sem köti össze rendsze­res hajójárat, s a Kisfaludy maga is 1875-ig társ nélkül szelte a hullámokat. Szenet nem találtak a Balaton kör­nyékén. A tóparti nyaralók nagyobb .számmal csak több évtizeddel később kezdtek épülni. Mindazonáltal a Ba­laton környékének, az üdü­lőkörzetnek a fejlődése a Kisfaludy vízre bocsátásával kezdődik. Vértesy Miklós Az emberi test hőmérsék’ lete állandó, a külső hőmér­séklettől független. A ke­ringő vér a zsigerekben és az izmokban felmelegszik, a bőrben viszont lehűl. A hő­termelés és a hőleadás egyensúlya tartja fenn a szervezet állandó hőmérsék­letét. Ha növekszik a hőter­melés, és csökken a hőle­adás, akkor a vér hőfoka emelkedik, és a beteg lázas lesz. Kevesen gondolnak arra, hogy a verejtékezéssel nem­csak folyadékot, hanem sót is veszít a lázas szervezet, és ezt is pótolni kell. A lá­zas beteg ne csak a szoká­sosnál egy-másfél literrel több folyadékot, hanem va­lamivel több sót is fogyasz- szon, mint amikor egészsé­ges. (Kitűnő „sóforrás” a tej, a gyümölcslevesek, zöld­ség- és főzelékfélék, vala­mint a gyümölcslevek és a húsleves, illetve a Ropi ne­vű sózott rudacska.) Érde­kes, hogy lázas , állapotban a folyadék jelentős része a légzőszerveken keresztül vá­lasztódik ki és távozik el. A hurutos, gyulladt nyálka­hártyát szinte „átmossa” a kilégzett levegőbe kiválasz­tott folyadék. A felső légúti hurutok ide­jén jelentősen növekszik a szervezet C-vitamin igénye. Kielégítésére elsősorban a citromos italok, gyümölcsle­vek jöhetnek számításba. Üdítő hatásúak és jelentős C-vitamin-forrásoknak bizo­nyultak a különféle nyers gyümölcsök és a belőlük nyersen készült gyümölcs­saláták. Az úgynevezett nehezen emészthető, főként zsírban gazdag táplálékokat rosszul tűri a lázas beteg, ezért ezeket mellőzze. Gyomor- és bélhurutos beteg az első két nap nem is kíván enni. Emésztőrendszerét ezzel is kíméli. Megnövekszik . vi­szont a folyadék- és ásványi- ■ só-igénye. A beteg tehát kop­lal, de nem szomjazhat. Heveny betegségekre álta­lában jellemző, hogy a har­madik napon a tünetek és a panaszok rendszerint meg­szűnnek, ilyenkor a hagyo­mányoshoz közelítő, de még mindig kímélő étrendre van szükség. A negyedik naptól általában már a régi táplál­kozási szokások szerint ét­kezhet a beteg. Ezt különben a kezelőorvos is megmond­hatja. Dr. Buga László A motor hatásfokát és fo­gyasztását nagyban befolyá­soló „jó öreg” karburátor nem sokat változott az auto­mobilizmus viharos fejlődé­sének évtizedei során. Műkö­désének elve . egyszerű: a szűk keresztmetszetű szívó­torkon átáramló, felgyorsuló levegő nyomása csökken, en­nélfogva beszívja, magával ragadja, szétporlasztja és a levegővel robbanásképes ke­verékké elegyíti a benzin­cseppecskéket. Minél tökéle­tesebb az égési folyamat — aminek viszont a benzin és a levegő eszményi összekevere­dése az előfeltétele —, annál többet képes „kihozni” a mo­tor a benzin égéshőjéből. Nos, azt a bizonyos eszményi ösz- szekeveredést a hagyomá­nyos felépítésű porlasztó bi­zony nemigen tudta teljesí­teni, így a jobb keverékkép­zést biztosító benzinfecsken­dező berendezésben erős ve- télytársra talált. Ez utóbbi­ról viszont az derült ki, hogy — kétségtelen előnyei mellett — meglehetősen bonyolult és terjedelmes, különösen a kar­burátorhoz viszonyítva, amelynek alig vannak moz­gó, kopásnak kitett alkatré­szei. A kétségtelenül benzin­megtakarítást eredményező befecskendezés hívei azzal érvelnek, hogy ha rendsze­rük jobban elterjed, akkor — A technikai forradalom korszakában az atomenergia és a radioaktív izotópok al­kalmazása gyors ütemben növekszik. Napjainkban fel­tételezik. hogy 2000-re az atomerőművek energiater­melése nagyobb lesz, mint a világ mai teljes energiater­melése. A radioaktív izotó­pok orvosi alkalmazása a diagnosztikában, gyógyítás­ban és a kutatásban, fel- használásuk egyre több iparágban, például a mű­anyaggyártásban, bányászat­ban, gépgyártásban, élelmi­szertartósításban, a mező- gazdaságban fokozódó ütem­ben terjed. Ma még nem számottevő, de növekvőben van a lakosságnak az a ré­sze, amely kénytelen radio­aktív anyagokkal érintkezés­be kerülni, s amelyeknek védelme a mennyiséggel szemben fontos közegész­ségügyi feladat. Természetesen bizonyos mennyiségű sugárzásnak az egész lakosság ki van téve, ezt nevezik természetes hát­térsugárzásnak, amely alatt a kozmikus sugárzást, a földkéregben, levegőben elő­forduló rádióaktív gázok, kőzetek sugárzását, illetve a szervezetbe beépült termé­szetes rádióaktív izotópok sugárzását értik. A nemzet­közi Sugárvédelmi Bizottság ajánlása alapján elfogadott, hogy 5 rém az az összdózis- érték, amelyet az egyén — életének első 30 évében — a természetes háttérsugárzá­son és az orvosi beavatkozá­son felül genetikai károso­dás veszélye nélkül elvisel. A gazdaságilag fejlett orszá­gokban azonban a lakosság egésze mesterséges források­ból is elszenved sugárterhe­lést. Ezek, együttesen a természetes háttérszennye­zéssel, megközelítik a gene­tikailag veszélytelennek té- kinthető dózisnak mintegy a felét. Foglalkozással ' járó be­sugárzást az a dolgozó kap, aki a munkahelyén rend­A Parana folyón, Brazília és Paraguay között épül a világ legnagyobb vízi erő­műve. Teljesítménye- 12 600 MW lesz. A 224 méter ma­gas gát 29 milliárd köbmé­a sorozatgyártás előnyei mi­att — majd csökken az ár is. Az érv kétségtelenül helytál­ló, de a sok, pontosan meg­munkált mozgó alkatrészre való tekintettel kétséges, hogy mennyire közelítheti meg a karburátor árát. Úgy tűnik, hogy egy újabb porlasztótípus, a szónikus karburátor — a benne hang- sebességgel áramló levegőről kapta a nevét — megmenti a sok évtizedes múltú porlasztó „becsületét”. A szónikus kar­burátorban „süvítő” lég­áramlat finomabb porlasztást és jobb keverékképzést hajt végre, ami végső soron a ben­zinfogyasztás 7-8 százalékos csökkenését eredményezi. A téglalap alakú keresztmetsze­ten hangsebességgel átáram­ló levegő öt mikron nagysá­gúra porlasztja szét a ben- zincseppeket, ami szép ered­ménynek számít, ha figye­lembe vesszük, hogy a hagyo­mányos karburátorban mint­egy tízszer akkorák a szem­cseméretek. A szónikus kar­burátorból hiányzik a szoká­sos értelemben vett fojtósze­lep: a levegőmennyiséget a felül csapágyazott, ívelt idom szabályozza. Alapjáratban kb. 1 milliméter szélesre, teljes gázadáskor 25 milliméternyi- re tágul a rés, menet közben pedig mindig úgy változik, hogy megmaradjon a hang­sebességű áramlás. szeresen ionizáló sugárzás­nak van kitéve. Ebben az esetben, a megengedhető maximális dózist magasabb­ra határozzák meg, mint a lakosság egészére. Alapvető követelmény, hogy foglalko­zásból eredően életének első 18 évében senki sem kap­hat sugárterhelést, ugyanígy a nők sem kaphatnak ter­hességük megállapítása után. A károsított szövetek rege­nerálódásának az elősegíté­sére kedvező, ha a megen­gedett heti dózisok arányos napi elosztásban érik a szervezetet.. Ha ez nem biz­tosítható, az egyes napokra jutó túlterhelést egy-egy su­gárterhelés-mentes nap köz- beiktatásával, vagy a hét többi napján a sugárterhelés csökkentésével egyenlítik ki az ilyen munkahelyeken. Fontos szabály az is, hogy minden sugárveszélyes mun­kahelyet, sugárzó anyagot szállító járművet úgyneve­zett sugárveszélyt jelző — nemzetközileg előírt — tár­csával kell ellátni, még ak­kor is, ha ez a munkahely szabad ég alatt is van, ámint ezt felvételünk mutatja. tér vizet tart meg. A vízi erőmű építésénél 62 millió köbméter földet termelnek ki, a gáthoz pedig 13,5 mil­lió köbméter betont hasz­nálnak fel. A kutatók most a „kompu­teres karburátor” kifejleszté­sén fáradoznak, amely mik­roprocesszoros vezérléssel igazodna a környezeti levegő nyomásához, hőmérsékleté­hez, páratartalmához, a mo­tor terheléséhez és üzemvi­szonyaihoz, s a motor műkö­dését —* figyelembe véve a kipufogó gázok összetételét is — a mért adatoknak megfe­lelően optimatizálná. Maga a karburátor — elektronikus kisegítője miatt — még egy­szerűbb felépítésűvé válna. Megszületése tulajdonképpen csak idő kérdése, hiszen a vezérlőegység elkészítéséhez ma már minden szükséges al­katelem rendelkezésre áll (egy vezérlőegység elkészíté­séhez kb. 270 építőelem kell, egyebek között 30 tranzisztor és 45 dióda). Mivel az elekt­ronikus alkatrészek olcsó tö­meggyártása ma már megol­dottnak tekinthető, a „kom­puteres karburátor” is sokkal olcsóbb lesz majd, mint egy befecskendezőrendszer. Pillanatnyilag még az a helyzet, hogy befecskendező­rendszert — költségessége mi­att — csupán az amúgy is igényesebb autómodellekbe építenek be. A kisebb pénzű autósok tábora pedig az „energiatakarékos” új karbu­rátorokra vár. B. I. fl világ legnagyobb vízi erőmüve Avtó — rnQtQr Karburátor vagy befecskendező?

Next

/
Thumbnails
Contents