Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
„Rövidre kell zárni a kérdéseket...” A fontosabb beruházások és felújítások jelenlegi helyzete Békéscsabán Békéscsabán a közelmúltban koordinációs megbeszélésen értékelték a megye- székhelyen folyó beruházásokat. Kezdjük mindjárt azzal: tudjuk, voltak és most is vannak kitűnő terv-, illetve műszaki dokumentációk, ám a munkálatok hol a kapacitás, hol a felvonulási terület hiánya; hol pedig a szállítási nehézségek miatt nem indulhatnak el. így van ez a lakásokkal is. Az OTP 416 lakás átadására kötött szerződést az ÁÉV-vel. Ebből 110 már elkészült, ám a többit csak 1981. december 15. után, illetve 1982-ben vehetik birtokukba a tulajdonosok. A megfelelő munkaterület hiánya az oka annak, hogy nem tudták elkezdeni a Derkovits soron a lakásépítést, a Tanácsköztársaság útján pedig az 1200 adagos konyha létesítését. o „Kényszerpályán fut” a sportcsarnok kivitelezése is. A tervezéssel ugyanis nincs probléma, és megrendelték a kötéltető-szerkezetet is, viszont hiányzik a pénzügyi fedezet. A jelenlegi ütemezés szerint 1982. második felében az alapozáshoz, 1983-ban pedig a tartószerkezet elkészítéséhez kellene hozzákezdeni. Ha már a sportnál tartunk, hadd említsük meg: a 24 tantermes iskola torna- csarnoka befejezés előtt áll, míg a 2-es számú általános iskoláét tervezik. A tervidőszak második felében meg kell építeni az iskolacentrumhoz tartozó tornatermet is. Az említett tanácskozáson elhangzott továbbá, ha kedvezőek lennének a feltételek, akkor jövőre megindulhatna a régi kórház épületeinek felújítása is. A Jókai Színház rekonstrukciójára vonatkozó tanulmányterv az első ütemre a tetőtéri kazánház, a másodikra a díszletfestőhelyiség és raktár elkészítését „írja elő”. Az új autóbusz-pályaudvar kivitelezési terve alapján már a IV. negyedévben elkezdődhet az építkezés ... Bachmann Ferenc, a tervező vállalat főmérnöke szerint a Kun Béla és a Wlas- sich utca környékén létesítendő 60 lakás, valamint körzeti rendelő; továbbá a 100 személyes bölcsőde és a 200 személyes óvoda terve is hamarosan elkészül. o Amikor a megyei és városi tanács képviselőinek a kivitelező, a beruházó "* és a tervező vállalatok vezetőivel közösen tartott koordinációs értekezletéről tudósítottunk, a megyei kórház, a megyei könyvtár, a lakások építésével, illetve átadásával ösz- szefüggő gondokat (például hiánypótlás) már megírtuk, de nem szóltunk az ÁÉV legfontosabb munkálatairól, feladatairól. Korek Ferenc igazgató hozzászólása alapján igyekszünk ezt most pótolni. Megállapítása szerint a VI. ötéves terv kidolgozását alapos, körültekintő munka előzte meg, és a kitűzött célok valóra váltását azóta is állandó napirenden tartják a városi párt- és tanácsi szervek. Ugyanakkor nemrég egyeztették a beruházási vállalattal a lakásépítésre vonatkozó programot. Olyan vélemény alakult ki, hogy Békéscsabán az idén 338 lakás műszakilag át tudnak adni, sőt tervbe vették, hogy ezek közül 288-nak a használatba vételét is lehetővé teszik. A szerelőipari kapacitás jobb kihasználása végett — a kisiparosok és egyéb szervezetek mellett — a vállalat a saját műszaki gárdáját is foglalkoztatja. Az ÁÉV minden igyekezetével azon van, hogy a 24 tantermes iskola tornacsarnokával és a békéscsabai tejüzemmel még ebben az évben elkészüljön. A posta műszaki létesítményének mostani átadásán kívül ugyancsak reális elképzelésnek számít a KSH— SZÜV épületeinek jövő évi teljes befejezése is. A vendéglátó viszont átvállalta az 1200 adagos konyha festésimázolási munkálatait, de a fűtésszereléstől „visszalépett”. A nemzeti bank új épülete előreláthatólag 1982- re lesz kész, a MÁV Dieselcsarnokot viszont már átadták, s jelenleg technológiai szerelési munkák folynak benne. Az idén megkezdődik a hűtőház rekonstrukciója. Ami az ÁÉV panelüzemének helyzetét illeti, ebben az évben 500 lakáshoz gyárt elemeket. Jó lenne, ha megyei támogatással 600 lakásra növelhetné kapacitását. Legfőbb cél: a poligon növelése, illetve fejlesztése. A város északi telepén a betongyárban, a Trefort utcából kiköltöztetett asztalosüzemben és az ugyancsak áttelepített szerelőipari előregyártó csarnokban is már javában folyik a termelés. Sajnos, a raktárak az eredeti helyükön maradtak, és iparvágány híján a városon keresztül kell szállítani az anyagot. Hasonló a helyzet a Kulich Gyula-lakótelepen, ahol az ÁÉV továbbra is fenntartja a lakatosüzemet és a vasbeton-előregyártó telepet. A Trefort utcai szakipari részleget 1982 második félévében lehet csak átköltöztetni a Szerdahelyi útra. problémák főként bontással kapcsolatosak, ugyanis számos hulladék a helyszínen maradt. o Szó sincs arról, hogy a cikkben jelzett ellentmondások jelentős hányadát nem lehetne feloldani. Hiszen mindaz, amit eredményként felsoroltunk, nem ment simán a városfejlesztésben részt vevő vállalatoknak, intézményeknek. Ahhoz, hogy például a gázkonvektoros fűtést szorgalmazzák a lakosság érdekében, sürgősen el kell készíteni a műszaki terveket. Ám más esetekben sem kell visszariadni attól, hogy időközben szükséges módosítani valamilyen korábban kidolgozott programot. Amire van anyagi fedezet és kapacitás (például: terület-előkészítés), azt mihamarabb meg kell valósítani. Amire pedig nincs, azzal várni kell addig, amíg reális alapja lesz a gyakorlatban is. A félmegoldások ugyanis nem minden esetben vezetnek eredményhez. „Rövidre kell zárni a kérdést” — ahogy Sasala János, a városi tanács elnöke mondotta —, és valamennyi érdekelt félnek a hatékony, felelősség- teljes együttműködés előmozdítása érdekében az eddiginél is sokkal határozottabban kell cselekednie. Bukovinszky István Békéscsaba városközpontja 300 méter magasból Fotó: Martin Gábor Energiatakarékosság? A közlekedés legjobbjai Nagyszabású közlekedés- biztonsági vetélkedősorozat fejeződött be vasárnap a budapesti döntővel. Az Országos Közlekedésbiztonsági Tanács, az Autó-Motor szerkesztősége és a szállítási vállalatok által meghirdetett versengésen különböző kategóriákban mintegy százezren vettek részt, s a döntőben a 175 legjobb versenyző mérte össze tudását. A Kerepesi út —Rákóczi út—Lenin körút— Népköztársaság útja—Hősök tere útvonalon megtett impozáns gépjármű-felvonulást követően a részvevők elméleti kérdésekre adott válaszokkal és ügyességi feladatok megoldásával bizonyították rátermettségüket. A győzteseket és helyezetteket ösz- szesen félmillió forinttal jutalmazták, s gazdára talált a fődíj, egy Trabant személy- gépkocsi is. Helyesbítés A Békés megyei Népújság ok- tóber 4-i számában Vakvágány címmel cikk jelent meg az orosházi TÜZÉP részére érkezett mészküldeménnyel kapcsolatban. Erre válaszolt Valkó Pál, a MÁV békéscsabai üzemfőnöke. A következőket írja: „Az ügyet kivizsgáltattam, amelynek eredményét az alábbiakban közlöm. A mészküldeményt Miskolc—Gö- möri pályaudvaron adták fel Orosháza állomásra a TÜZÉP részére. A küldemény felett rendelkezésre jogosult szállíttató a vasútnak olyan utasítást adott, hogy azt a TÜZÉP helyett a Me- zőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak Mezőhegyes állomásra továbbítsuk. Ez a rendelkezés a mészküldemény Orosházára való beérkezése után történt meg. A vasút —- mivel a rendelkezés jogszerű volt — azt végrehajtotta, és Orosháza állomás a technológiai idő megtartásával a küldeményt továbbította.” Békéscsaba, autóbusz-állomás. Hosszú utazás után a nyárvégi melegben betérek a buszpályaudvaron levő illemhelyiségbe. Teszem ezt csupán azon egyszerű oknál fogva, mert kezet szeretnék mosni. Köszönésemet az ott helyet foglaló úr kelletlenül fogadja, majd miután kinyitom a csapot, néhány másodperc múlva megszólal: — Nem lesz még elég a víz? Meglepődve nézek rá, mire magyarázatként kissé gúnyosan megjegyzi: — Kevés a víz Békéscsabán, nem tudja? Különben is,' itt csak azok moshatnak kezet, akik a WC-t is használják. Belátom, hogy vétettem az energiatakarékosság ellen, A MŰM a 29/1980. XII. 29- én hozott rendeletében módosította, egyszerűbbé, áttekinthetőbbé tette a munkaerő közvetítését, illetve a felszabaduló munkaerő célszerű elhelyezését. Szintén ezt elősegítendő alkotta meg Budapest Főváros Tanácsa is tanácsrendeletét ez év szeptemberében. A rendelet célja a bürokratikus útvesztők elkerülése, és a szabadabb munkahelyválasztás. Megnőtt a munkaerő-közvetítés szolgáltató jellege: vagyis egy olyan közvetítő szervet hoztak létre, amely rendelkezik mindazon információkkal, hogy ki, hová, mikor mehet dolgozni. A vállalatok ugyanis kötelesek bejelenteni, hogy milyen munkaerőigényeik vannak. A fővárosnak jelenleg két információs irodája van, ezeket bárki igénybe veheti, akár budapesti, akár vidéki lakos. A kötelező munkaerő-közvetítés megszűnésébenyúlok a zsebembe, s a férfi előtt levő tányérba helyezem az egy forintot. Mintha én is használtam volna az illemhelyét... Sarkad, autóbusz-állomás. Egy idős bácsival várakozunk a buszmegállóban. Egy „Békéscsaba” feliratú busz láttán felpattanunk a pádról. Hiába. Ott virít a tábla: „Különjárat”. Az autóbuszon egy utas sincs, csupán a buszvezető ül benne magányosan. A bácsi megszólal mellettem: — Ezek itt üresen furikáznak, három munkást hordanak Békéscsabáról Sarkadke- resztúrra, vissza meg utas nélkül mennek. Közben meg beszélnek az energiatakarékosságról ... (Lipták J.) vei a munkáltatók közvetlenül a „kaputól” is felvehetnek bármely munkakönyvi bejegyzésű dolgozót. A munkavállalást befolyásoló körülmények változását elegendő telefonon bejelenteni. Megszűnt az álláshirdetésekkel kapcsolatos engedélyezési eljárás is; a munkáltatók üres munkahelyeiket most szabadon hirdethetik. Ezek a módosítások részint a munkáltatók helyzetét könnyítették, részint egyszerűsítették az elhelyezkedést. A szolgáltatások köre kibővült azzal is, hogy az irodák nemcsak az állás nélküliek elhelyezkedéséhez nyújtanak segítséget, hanem azoknak is, akik munkahelyet szeretnének változtatni. A fővároban — és ezt érdemes lenne másutt is követni — a nyugdíjasok számára is létrehoztak egy munkaerő-gazdálkodási hivatalt. Oravecz Éva A munkaerő-közvetítés megváltozásáról És a kisegítők? Sokan nem értették, vajon mi szükség van arra, hogy a vállalatok sok tucatnyi rubrikára osztott, terjedelmes kérdőíveken évről évre beszámoljanak szervezési tevékenységükről? Nos, például azért, hogy egyértelmű és megbízható kép alakuljon ki a teljesítmény-követelményekről, illetve e követelmények érvényesíttetéséről. Az adatszolgáltató lapokat elemezve a Munkaügyi Minisztérium első fontos megállapítása, hogy a vállalatok 12 százaléka egyáltalán nem alkalmaz mupkanormákat. A kisegítő beosztásban dolgozóknál a vállalatoknak csak a fele, a nem fizikai munkakörökben pedig — a hírközlést kivéve — csak elvétve élnek a munkanormák eszközével. Némileg kedvezőbbre színezi a képet, hogy 1977-hez képest valamelyest emelkedett a teljesítménybérben foglalkozfatották aránya (a szóban forgó elemzés 34,5 százalékot rögzített), ám itt is van kivétel: az építőipar. Kétszeresen is kivétel: ma is itt a legmagasabb a munkanormák alapján teljesítménybérrel fizetett dolgozók száma, annak ellenére, hogy ez a szám évek óta — s most már tendenciaszerűen — csökken. Az elemzés nem rögzíti a jelenség okait, feltehetően azért sem, mert e jelenség ésszerű okokkal aligha magyarázható. Ha valahol, akkor aztán az építőiparban igazán nagy jelentősége lenne a — minőségi előírásokkal kombinált — teljesítménybérezésnek, már csak azért Is, mert a teljesítménybérezés lényegében utal a végzett munka szervezettségére is. Ennek alapján okkal feltételezhető, hogy a nagy beruházásokkal korszerűsített építőiparunk szervezettségi színvonala évek óta változatlanul alacsony. (Ezt egyébként egyéb, és sokkal jellemzőbb tények is megerősítik...) Az általános helyzetképhez még annyit, hogy a munkanormák alapján fizetett dolgozók aránya feltűnő módon növekedett a kohászatban, az építőanyag-iparban, a vegyiparban, valamint a szállításban. A részletadatok megint csak elgondolkoztatóak. A teljesítménybéresek túlnyomó többsége (a könnyűiparban például 82 százaléka, a gépiparban 75,5 százaléka) az úgynevezett alapfolyamatokban dolgozik. Tehát olyan — részben gépi — munkahelyeken, ahol viszonylag nagyobb a technológiai rend, viszonylag szervezettebb a munka, hellyel-közzel szervezettségi kényszerpálya is felfedezhető, egyszóval: ahol valami nyoma van az ipari szervezettségnek. S ebből a szempontból siralmas a kiszolgáló, a kisegítő munkahelyek állapota. Nem véletlen, hogy az itt dolgozóknak mindössze 5—7 százaléka kapja teljesítménye szerint a fizetséget. E munkahelyek gépi felszereltsége, szervezettsége és rendje, technológiája és fegyelme olyan, hogy gyakorlatilag nincs mód megalapozott teliesít- ménvnormák megállapítására. Tehát nincs mód a tel- iesítménvbérezésre sem. annak ellenére. hogv az ipari foglalkoztatottak közül hihetetlenül sokan dolgoznak a kisegítő folyamatokban. A KSH nemrégiben végzett egy nemzetközi összehasonlítást. s kiderült, hogv nálunk kétszer annyi fizikai dolgozót foglalkoztat a szállítás. mint például az NDK- ban. Miért is ne? Amíg a fuvarozó vállalat diktál a fuvaroztatónak, s nem fordítva, addig nyilván egyre több vállalat rendezkedik be arra, hogy saját szállítórészlegével fuvaroztasson. Drága, gazdaságtalan, de legalább biztos megoldás. Egyébként nem véletlenül idéztem a könnyűipari 82 százalékot az imént. E 82 százalékarányú munkástömeg mellett nemhogy csökkent, hanem növekedett a primitív körülmények között dolgozó kisegítő munkások aránya, jóllehet az iparág az elmúlt másfél évtized egyik legnagyobb jelentőségű rekonstrukciójának volt a színtere. De ugyanez mondható el például az élelmiszeriparról is. S mindez még mindig csak kísérőjelensége a- normák és a teljesítménybérek alakulásának. A legnagyobb — és a legjellemzőbb — gond, hogy a munkanormák — a legtöbb helyen — változatlanul afféle bérszorzók. Márpedig a norma — s ezt minden alapfokú tanfolyamon tanítják — elsősorban szervezési eszköz. Vannak is bizonyos adatrendszerek, amelyek jól használhatók a létszámtervezésben, a gyártáselőkészités- ben vagy éppenséggel a termelésirányításban. Ezeket azonban nem használják. S mert ez ősrégi gond, talán ideje lenne mélyre hatoló vizsgálódást kezdeni arról, hogy miért nem. Talán nem ártana az egész kérdést a bérszabályozás szemszögéből megközelíteni, mert még senki nem bizonyította cá- folhatatlanul, hogy a bér- szabályozás tág teret enged a teljesítmények növekedésének. S ha netán e vizsgálat során szűkös, szigorú bérszabályozási korlátokra bukkannának, akkor be kellene látni, hogy e korlátok lebontása nélkül a teljesítménybérezés, mint hatásos és racionális ösztönzési eszköz, csupán fikció. Vértes Csaba
