Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-10 / 238. szám

Családvédelem, családgondozás IZHilUlfiltj-------­A Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottsága teg­nap, október 9-én délelőtt pedagógusok, tanácsi veze­tők, védőnők, népfrontaktí­vák részvételével rendezett kerekasztal-beszélgetést Bé­késcsabán. A tanácskozás té­mája: hogyan és milyen ha­tékonysággal dolgoznak együtt a tanácsi és társadal­mi szervek a családgondozá­si munkában. Nagy Jolán, a megyei tanács igazgatási osz­tályának gyámügyi főelőadó­ja tartott vitaindító előadást, amelyben beszélt a családse­gítő szolgáltatásokról, a csa­ládi élet demokratizmusáról, a gyermeknevelés követel­ményrendszerérői. Kitért a veszélyeztetett családok ösz- szetett gondozási módszerei­re, a megelőzés munkájára, az oktatási intézmények és családok kapcsolatának fon­tosságára is. Befejezésül el­mondotta, hogy a közvéle­mény formálásának nélkü­lözhetetlen eszköze a család- védelmi munka népszerűsíté­se. A hozzászólók főként az együttműködés fontosságát hangsúlyozták a tanácsok, az iskolák, a társadalmi aktí­vák és a szülők között. „Nem pénz kell a szeretethez és az emberséghez” — így szólt egyikük. A kerekasztal-be- szélgetésnél jelen volt a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának képviselője, Lerch József né is, aki elmondotta, hogy az országban öt he­lyen tartottak hasonló ta­nácskozást, s a tapasztalato­kat módszerajánlás formá­jában teszik majd közzé. B. Zs. Filozófiai ülés a TIT-ben Plenáris ülést tartott teg­nap, október 9-én délután 2 órai kezdettel a TÍT Békés megyei szervezete filozófiai szakosztálya Békéscsabán, az értelmiségi klubban. Elsőként dr. Marsi Gyula, a szakosztály elnöke számolt be a filozófiai ismeretter­jesztés helyzetéről, eredmé­nyeiről, gondjairól. Ezt kö­vetően dr. Kiss Artúr, a bu­dapesti Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem filozófiai tanszékének tanára „A politika tudománya” cím­mel tartott előadást. A plenáris ülést, mely a VIII. küldöttgyűlés jegyében zajlott le, hozzászólások zár­ták. G. K. Cukorrépa-termesztési tanácskozás és gépbemutató Mezőhegyesen A cukorrépa-termesztésre hozott ösztönző központi in­tézkedések hatására Békés­ben is szerkezetmódosításo­kat hajtottak végre a ter­mesztésben, amely a cukor- tartalom növelését eredmé­nyezte. Ennek ellenére to­vábbra is fontos feladat a termesztéstechnológia kor­szerűsítése, különös tekintet­tel a talaj művelés, a táp­anyag-gazdálkodás helyes megválasztása, az új módsze­rek és eljárások bevezetése — hangsúlyozták azon a cu­korrépa-termesztési tanács­kozáson és az azt követő gépbemutatón, amelyet teg­nap tartottak a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban a Cukorrépa-termelési Kuta­tó Intézet és a kombinát szervezésében. A továbbiak­ban a szakemberek felhívták a termelő gazdaságok veze­tőinek figyelmét, hogy jelen­tőségét tekintve a magas ter­mőképességű és cukortartal­mú vetőmagok alkalmazása is igen lényeges, de a helyes arányú fajtahasználatra is gondot kell fordítani. A takarmánygazdálkodás fejlesztése, különös tekintet­tel a növekvő energiaárakra, ugyancsak napirendje volt a tanácskozásnak. Ezzel kap­csolatban felhívták a figyel­met a répafej és a cukorré­palevél, a nyers szelet és melasz hasznosítására. A cu­korrépa-termesztés hátteré­ről szólva elengedhetetlennek tartották, hogy minden ter­melő rendelkezzen megfelelő kapacitású, kedvező paramé­terű, és nem utolsósorban el­fogadható gépkapacitással. Ehhez kapcsolódva mutatták be munka közben a Kleine KR—6E fejelő-, kiszedőgépet, amelynek üzemi tapasztalatai igen kedvezőek. Teljesítmé­nye óránként 0,86 hektár, s a répa kiemelésének minő­sége is jobb az eddig alkal­mazott gépeknél. A mozgó kiszedőcsoroszlyák ugyanis a teljes répát kiemelik, keve­sebb a gyökérszakadás. Így a betakarítási veszteség ala­csonyabb. Előnye ennek a betakarítógépnek az is, hogy a répalevél szennyezésmente­sen takarítható be. S ami nem elhanyagolható, hogy költsége is jóval alacsonyabb, mint az eddig alkalmazott betakarítógépeké. B. J. Bútorkiállítás Kevermesen (Tudósítónktól) Tegnap bútorkiállítás és -vásár nyílt Kevermesen a művelődési házban, amelyet a Mezőkovács- háza és Vidéke ÁFÉSZ rende­zett. Az október 14-ig tartó be­mutatón a bútorokon kívül egyéb lakberendezési cikket, sző­nyeget, könyvet, hanglemezt, já­tékot és természetesen ruházatot is lehet vásárolni. A nagy érdeklődésre jellemző, hogy a vásár első óráiban alig győzték jegyezni a megrendelést. Kapós volt az előszobafal, de vették a Szatrr^r lakószobát is. ökrös Mátyás, a szövetkezet el­nökhelyettese és Beke János, he­lyettes főosztályvezető elmondta, hogy 2,5 millió Ft értékű bútor és más iparcikk áll a lakosság ren­delkezésére. A már hagyomá­nyosnak tekinthető vásár jó szol­gálatot tesz a kevermesieknek, hiszen a helyszínen oldják meg az OTP-ügyintézést, a megvásá­rolt árut pedig díjtalanul házhoz szállítják. Ez a kedvezmény mintegy 50—60 ezer forint ked­vezményt nyújt a belvíz sújtotta község lakóinak. Hammer Ernőné Piaci hirek Szarvasról Az almát és körtét kivéve szembetűnően csökken az utób­bi hetekben a piaci felhozatal. Szarvason a pénteki hetipiacon is tapasztalhatták ezt a házi­asszonyok. A burgonya itt is zömmel 6 forint kilónként, a sárgarépa csomója szintén 6 fo­rint, a leveszöldség csomónként 7 forint. A vöröshagymának 10 forintért mérték kilóját, a kel­káposzta kilója 12, a karalábé darabja 5 forint volt. Sok árus kínált fejes káposztát, a felhoza­tal 800 kilogrammot tett ki és 7 forintért mérték kilóját. Van még paradicsom, de már nem nagyon szép, és 6 forint kilója, a zöldpaprika pedig 10 forint. A karfiol kilója 10 forint, az ubor­ka úgyszintén. Árultak zöldba­bot és zöldborsót is, a* előbbit 12, a borsót 30 forintért kilón­ként. Drága a tojás, 2,20—2,50 da­rabja. Sok a téli alma, zömmel 12 forint kilója, a nyári pedig 10 forint. A szőlő kilóját 20, a kör­tét 10—13 forintra tartották. Ez utóbbiból nem volt nagy a vá­laszték. Tíz forint a birsalma. 60 forint a mák kilója. Végére jár a dinnyeszezon, bár tegnap Szarvason még több mint 1800 kilót árultak görögdinnyéből, ki­lóját 5—6 forintért. Drága a sa­vanyú káposzta, 20 forint kilója — igaz, Orosházán a csütörtöki hetipiacon még drágább, 25 forint volt. 1981. október 10., szombat Befejeződött az országgyűlés őszi ülésszaka A padsorokban helyet foglaló párt- és állami vezetők (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) változtatható legyen. Az egyik a Balaton és térségé­nek vízgazdálkodására, a má­sik a térség regionális rende­zésére vonatkozik. Évekre van szükség ahhoz, hogy ezek végrehajtása nyomán érzékelhető legyén a válto­zás. A folyamatban vagy elő­készítés alatt levő munkák kedvező' hatást ígérnek. Azt gondoljuk, hogy a ter­veket nagy pontossággal kell végrehajtani, és elejét venni annak, hogy különböző en­gedmények meghiúsítsák az eredeti, a megoldást szolgáló szándékot. A Balaton értékeinek meg­óvását vagy helyreállítását segítené az idegenforgalom visszafogása. Ez évben egyes hétvégi napokon már több mint 1 millió vendég volt a tó mellett. Amikor néhány éve_a Balaton fejlesztésével kapcsolatos tervek elkészül­tek, ennél lényegesen ki­sebb igénybevétellel számol­tak. Ennek tanulságait is le kell tehát vonni. Az építési fegyelem megszilárdítása — s általában a hatósági előírá­sok betartása és betartatása — ugyancsak elsőrendű ré­sze a környezetvédelemnek. A környezetvédelem vagy annak egy-egy részterülete gyakran áll szenvedélyes viták középpontjában. Kü­lönösen sok indulat kavarog akörül, hogy lehetséges-e egyidejűleg a mezőgazdasá­got fejleszteni és az emberi környezetet megóvni. Meg­győződésünk szerint kell is, lehet is. A környezetvéde­lemnek nem lehet célja, hogy a mezőgazdaság fejlődését visszafogja, de a mezőgazda­ságot úgy kell fejleszteni, hogy tekintettel legyen a környezet teherbíró-képes­ségére, a környezeti viszo­nyokra, végső fokon az em­berek életére, egészségére. Is­meretes, hogy nagymérték­ben megnőtt a mezőgazda­ságban felhasznált kemiká­liák mennyisége. Ha ezek az anyagok a környezetet ve­szélyeztetik, ennek legtöbb­ször az az oka, hogy szállí­tásuk, tárolásuk, felhasz­nálásuk nem olyan bizton­sággal és szakszerűséggel történik, az ellenőrzés nem mindig olyan körültekintő, mint az elvárható lenne. Azok az anyagok szennyezik leginkább a környezetet, amelyeket a mezőgazdaság sem hasznosít, melyeket fe­leslegesen. gondatlanul hasz­nálnak fel, és amelyek pél­dául nem a növényzetbe épülnek be, hanem a vízfo­lyásokba kerülnek. Viták folytak és folynak a nagy­üzemi állattartó telepeken keletkező hígtrágya felhasz­nálásáról. Ez is nagy meny- nyiségű szennyezést jelent. De itt is főleg az okoz gon­dot, hogy ami nem haszno­sul — pedig hasznosulhat­na — a mezőgazdasági ter­melésben, az jelent veszélyt a környezetre. Ha a hígtrá­gya felhasználásával a talaj termőképességét javítják, senki nem emelhet kifogást környezetvédelmi szempont­ból, de ha az a folyóvizek­be. vagy a Balatonba kerül, akkor jogos a szigor, a meg­oldást követelő fellépés. lasztás, a káros magatartás ezt a felelősségi fokozatot éri el. Jogosak tehát az ész­revételek. Az Országos Kör­nyezet- és Természetvédelmi Hivatalnak és másoknak a jövőben határozottabb ma­gatartást kell tanúsítani, igényelve ehhez a tanácso­kon kívül a rendőri és igaz­ságügyi szervek munkáját is. Sokan, egyre többen, ön­védelemnek tekintik a kör­nyezetvédelmet. és munká­jukkal, magatartásukkal pél­dát mutatnak. Köszönet ille­ti azokat, akik a népfront­mozgalom keretében vagy azon kívül tevékenykednek, akik ilyen szellemben lépnek fel, jó szóval, példamutatással és gyakran önzetlen társa­dalmi munkával segítik az ügyet. Köszönet jár mind­azoknak, akik a szakszerveze­ti és az ifjúsági mozgalomban, a Vöröskereszt aktívájaként vagy a MTESZ valamelyik tagegyesületében dolgoznak azon, hogy környezetünk emberi, emberekhez méltó maradjon. Mindezek mellett mégis azt kell mondani, hogy a teendőkhöz, az álla­potokhoz képest többre len­ne szükség. A környezetvé­delem a jövőre tekintő te­vékenység, és ezért mindaz, amit az iskolák, a pedagó­gusok és az ifjúsági mozga­lom tenni tud sok jó és hasznos kezdeményezést is­merünk —, alapjaiban szol­gálja ezt az ügyet. A tudománynak, a kutató­munkának meghatározó sze­repe van a jelenségek, az okok, a környezeti hatások feltárásában, a megoldások kidolgozásában. Ennek meg­felelően a hazai tudomány intézményei hosszabb ideje megkülönböztetett módon foglalkoznak a környezetvé­delemmel. II törvény beváltotta a hozzáfűzött reményeket Értékes munka folyik ha­zánkban az UNESCO által szervezett .„Ember és bio­szféra” program keretében is. Sajnos, a tudomány ered­ményeinek gyakorlati hasz­nosítása néhol vontatottan történik. Az öt éve alkotott törvény alapjában véve beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Al­kalmas arra, hogy hosszabb távon keretét adja a környe­zetvédelemnek. Vannak azonban olyan kisebb-na- gyobb jogalkotási teendők, amelyekről a közeljövőben gondoskodni kell. Ilyenek a veszélyes hulladékokkal kap­csolatos feladatok, a zajvé­delem vagy a természetvé­delem. Ha vannak gondja­ink, amelyek a törvény vég­rehajtása során adódnak, azok más természetűek, nem a törvényből fakadnak. Ilyen nehézséget jelentenek szűkösebb anyagi lehetősé­geink, és ehhez hozzájárul­nak munkánk fogyatékossá­gai, így a helyes döntések végrehajtása körüli huzavo­nák, az indokolt szigor el­maradása, vagy egyes ese­tekben a jelenségek, a prob­lémák megkésett felismeré­se. Ebből a környezetvéde­lem egyes részterületeiért felelős főhatóságoknak kü- lön-külön és együtt is le kell vonni bizonyos tanulsá­gokat. Helyzetünk, tapasztalata­ink összegezése alapján cé­lul kell tűzni, hogy a kör­nyezetvédelem kerüljön össz­hangba fejlődésünk általá­nos színvonalával, a gazdasá­gi és kulturális gyarapodás és értékteremtés mércéjével. Ettől a környezetvédelem egésze ma még elmarad. A törvény szellemének és be­tűjének az felel meg, ha ezt az elmaradást felszámoljuk, ezt az összhangot megteremt­jük. Az eredményekről, gondokról, feladatokról szól­va figyelembe kell venni, hogy a környezetvédelem lé­nyegében új feladat, szerte a világban és itthon is. Ma a figyelmet elsősor­ban azokra a tennivalókra szükséges összpontosítani, amelyek reálisan kapcsolód­nak a VI. ötéves terv vég­rehajtásához. Vonatkozik ez a beruházási, fejlesztési cé­lokra, a terület- és telepü­lésfejlesztésre és a környe­zetvédelem részfeladataira egyaránt. A közvetlen fel­adatok közül kettőt érde­mes kiemelni: az egyik az, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközöket nagyon megfontoltan és a célszerű sorrend betartásával hasz­náljuk fel, hogy még a sze­rényebb lehetőségek is jól segítsék a feladatok megol­dását. A másik az, hogy á társadalom egyetértését- és támogatását a mainál sok­kal nagyobb mértékben nyerjük meg a célok megva­lósításához. Közérdekről lé­vén szó, ez járható, sőt az egyedül járható útnak tű­nik. Ehhez kérem a tisztelt képviselők segítségét — mondotta befejezésül Gonda György, majd kérte az or­szággyűlést, hogy az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végre­hajtásáról készült beszámolót fogadja el. ★ Ezután dr. Röder Edit (Bp. 51. vk.), az Országos Ügyvé­di Tanács elnökhelyettese, a Hazafias Népfront budapesti bizottságának alelnöke az or­szággyűlés építési és közle­kedési, valamint jogi, igaz­gatási, és igazságügyi bizott­sága együttes ülésén elhang­zottakról számolt be. A vitában ezután felszólalt: dr. Schnitzler József (Hajdú- Bihar m., 16. vk.) egyetemi tan. sebészfőorvos, Pólyák Ibolya (Bács-Kiskun m. 12. vk.), a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet ágazat- vezető-helyettese, Pesta Lász­ló (Bp. 5. vk.), a Magyar Vö­röskereszt budapesti vezető­ségének elnöke, Zsidei Ist­vánná (Heves m. 5. vk.), a Mátravidéki Fémművek disz­pécsere, Váczi Istvánná (Ko­márom m. 3. vk.),Palkó Sán­dor (Baranya m. 8. vk.) nyugdíjas, az országgyűlés jegyzője, Várhelyi József (Zala m. 9. vk.), a Zalai Er­dő- és Fafeldolgozó Gazda­ság igazgatója, dr. Zsolnai Mária (Fejér m. 9. vk.), a dunaújvárosi kórház ad­junktusa, Vida Miklós (Bp. 21. vk.), a Fővárosi Gázmű­vek műszaki igazgatója, dr. Kulin Lászlóné (Szabolcs­Szatmár m. 18. vk.), az Egyesült Izzó kisvárdai gyár­egységének üzemorvosa, dr. Fancsik János (Nógrád m. 1. vk.), a Nógrád megyei kór­ház osztályvezető főorvosa, Áts Károly (Borsod m. 22. vk.), a Tarcali Szőlészeti- és Borászati Kutató Intézet gaz­daságvezetője, Koltai Imre (Pest m. 28. vk.), a Cement- és Mészművek váci gyárá­nak igazgatója, Angyal Imre (Veszprém m. 4. vk.), a Ma­gyar Hajó- és Darugyár ba­latonfüredi gyáregységének szakmunkása, Bugán Mihály (Szolnok m. 12. vk.), a tisza- örsi Petőfi Tsz elnöke. A vitában több képviselő nem kért szót, így Gonda György államtitkár válaszolt az elhangzottakra. Ezután határozathozatal következett: az országgyűlés egyhangúan jóváhagyólag tu­domásul vette az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnökének be­számolóját, valamint a fel­szólalásokra adott válaszát. Ezzel az országgyűlés őszi ülésszaka — amelyen fel­váltva elnökölt Apró Antal és Cservenka Ferencné — be­fejezte munkáját. Nélkülözhetetlen a tiszta környezet Időnként visszatérő kérdés: helyes-e környezetvédő be­rendezések létrehozását, vagy környezetkímélő tech­nológiák és eljárások meg­valósítását szorgalmazni, mi­kor a beruházási eszközök szűkében vagyunk. Termé­szetes, hogy a környezetvé­delmi intézkedések nem sza­kadhatnak el a mindenkori gazdasági teherbíró-képes­ségtől, gazdaságunk általá­nos helyzetétől. Dé az indo­kolt kezdeményezéseket, kö­vetelményeket mégsem lehet visszautasítani, mert az em­beri élet és az egészség, az élettől elválaszthatatlan tisz­ta környezet nem képezheti vita tárgyát. Végső soron a környezetvédelem a terme­lési, gazdasági folyamatok . része, de célját tekintve az embert, az ember életét, az életkörülményeket szolgálja. A természetvédelem a sa­játos és időnként vitákat ki­váltó teendők közé tartozik. Köztudottan szép hagyomá­nyaink vannak e területen, és eredményeinket nemzet­közileg is számon tartják. A 430 ezer hektár védett terü­let — benne a három nem­zeti park — nagy részén mezőgazdasági és erdőgazda­sági termelés folyik, és időn­ként vitákat okoz a szüksé­ges korlátozó intézkedések betartatása. Mivel a legszi­gorúbb feltételek a gazdasá­gilag legkevésbé hasznosít­ható területekre vonatkoz­nak, ezért ezekben a viták­ban túlzások is előfordulnak. A természeti értékeket két szempontból kell megítélni. Az egyik: az emberekben mindinkább erősödik az a szándék, hogy a természet­tel kapcsolatot tartsanak fenn. A városlakó embernek — úgy tűnik — egyre na­gyobb szüksége lesz nem­csak a védett természetre, hanem a természet és a táj minden más értékére. Hogy ez mennyire társadalmi igény, azt jelzik azok az ak­ciók, amelyek nyomán sok városban és a városok kör­nyékén a tájat, a környeze­tet gazdagító és a szabad idő eltöltésére alkalmas terüle­teket alakítottak ki. Jó pél­da erre Nagykanizsa, Nyír­egyháza, vagy a pilisi park­erdő. A másik ok, ami a természetvédelem mellett szól, a veszélyeztetett ér­tékek megőrzése — hiszen a veszteségek legtöbbször nem pótolhatók — és hasznosítá­sa a tudományos-kutató munkában. A természetvéde­lem óvja az élővilágnak azo­kat a génkészleteit, ame­lyekről a jövő érdekében nem mondhatunk le. Sokszor hangzik el kritika arról, hogy a környezet ron- gálóival a veszélyek okozói­val szemben nem elég szi­gorú és határozott a hatósá­gi fellépés. El kell fogad­nunk ezt a kritikát. A kör­nyezetvédelmi bírságok igen gyakran nincsenek arányban az okozott kárral vagy az előidézett veszéllyel. Nem jut kifejezésre a személyes felelősség súlya sem. Ezen változtatni kell. így például javaslat készül a légszennye­zési bírság szigorítására. A szabálysértési eljárás több lehetőséget nyújt annál, mint amely a gyakorlatban ér­vényesül. Adott esetben élnünk kel­lene a büntető törvénykönyv erejével is, amikor a mu-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents