Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-06 / 234. szám

1981. október 6., kedd o A vályogfalú, üreg gyógyszertár feladatát korszerű, szép, új intézmény látja el ezentúl Kétegyházán. Tegnap, október 5-én, délután adta át dr. Horváth Éva megyei főorvos a gyógyszertárat a község lakóinak. Az épületben a gyógyszer­tárvezető szolgálati lakása is helyet kapott, ahonnan a ké­szenléti szolgálatot elláthatja. A Békés megyei Gyógyszertári Központ megfelelő mennyiségű és összetételű gyógyszerkész­lettel rendezte be a létesítményt Fotó: Martin Gábor Tanfolyam népi ellenőröknek Készülődés a III küldöttgyűlésére A TIT Békés megyei Szer­vezetének módszertani bi­zottsága tegnap, hétfőn dél­után plenáris ülést rende­zett a VIII. küldöttgyűlés előkészítésére Békéscsabán, az értelmiségi klubban. Az ülés célja, hogy a különböző területek előadóinak segítsé­get nyújtson az ismeretter­jesztés módszertani célki­tűzéseinek megvalósitásához. Elsőként dr. Zömbik Mik­lós, a bizottság elnöke tar­tott beszámolót a módszer­tani munkáról. Ezután dr. Török Iván, az ELTE köz­művelődési tanszékének elő­adója a korszerű ismeret- terjesztés szempontjairól beszélt. A szünet után vita zárta az ülést. Felvágottak szárnyasokból Síárnyasokból készült fel­vágottfélék gyártását kezdte meg tegnap kísérleti jelleg­gel az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat. Egyelőre hetenként 2,5 tonna baromfi­virslit, szárnyasfelvágottat, baromfi Mörtadellát és a Pulykajava nevű felvágottat készítenek. Az újdonságok csütörtöktől lesznek kap­hatók a budapesti Sugár Áruházban, valamint a Rá­kóczi úti csemegeboltban, továbbá Orosháza, Békéscsa­ba és Gyula élelmiszerüzle­teiben. A kellemesen fűsze­rezett, diabetikus igényeket is kielégítő, magas fehérje- tartalmú felvágottfélékből jövőre ezer tonna gyártását tervezik. (Tudósítónktól) A békéscsabai városi Né­pi Ellenőrzési Bizottság szep­temberben. három héten ke­resztül, heti egy alkalommal tanfolyamot tartott, ame­lyen 35 népi ellenőr vett részt. Itt elhangzott többek között egy előadás a VI. öt­éves terv feladatairól, is­mertették a népi ellenőrzés szervezeti felépítését, fel­adatát, hatáskörét, az állami ellenőrzésben betöltött sze­repét, és együttműködését más szervekkel. Egy másik alkalommal a helyszíni vizsgálatok előké­szítéséről, lefolytatásának módszereiről volt szó. S vé­gül hallhattak a népi ellen­őrök a vizsgálatok haté­konyságáról, az ellenőrzések megállapításait követő in­tézkedésekről, a beszámol­tatás módszereiről. Nagy Lajos Országos készletgazdálkodási tanácskozás Az utóbbi három évben az iparban mérséklődött a vál­lalati készletek növekedése, de az anyagok és alkatré­szek túlságosan hosszú — 6—8 hónapos — utánpótlási ideje miatt a mintegy 100 milliárd forint értékű elfek­vő készlet évről évre újra­termelődik — állapították meg tegnap Székesfehérvá­ron a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság or­szágos konferenciáján. A ta­nácskozáson elmondták, hogy az elfekvő anyagok hasz­nosítása 1977-hez képest háromszorosára növeke­dett, de mindez csupán tüneti kezelés eredménye. A készletgazdálkodás gyöke­res javítását ugyanis csak a magasabb színvonalú, terv­szerűbb vállalati össztevé- kenység hozhatja meg. A felhasználó vállalatok­ra továbbra is jellemző a kapkodó beszerzés, a terme­lőeszközök piacát keresleti túlkínálat torzítja, mivel az anyagrendelések zömét a vállalati tervkészítés előtt kell feladni, és a termelő vállalatok a piackutatás gyengesége és a termékösz- szetétel bizonytalansága mi­att többszörösen túlbiztosít­ják magukat. Közölték a ta­nácskozáson, hogy a közeljö­vőben a gazdasági szabály­zók szigorításával is előmoz­dítják a jobb készletgazdál­kodást. Foglalkoztak a termelő­eszköz-kereskedelem fogya­tékosságaival is, nevezetesen azzal, hogy az ország 29 TEK-vállalata igazi kereske­dés helyett még mindig jó­részt elosztási feladatokat végez, és az elfekvő anyagok visszavásárlásával, a nagy­mérvű készletaránytalanságo­kat nem képes ellensúlyozni. Október 2-án kezdődött meg Békésen, a dánfoki ifjúsági tá­borban hét klub részvételével a szövetkezeti klubok megyei találkozója. Az első napon filmvetítés, diszkó, játék szerepelt a programban. Szombaton délelőtt a klubmozgalom aktuali­tásairól beszélgettek a fiatalok, műsorajánlatot kaptak a Megyei Művelődési Központtól, és megismerkedtek a „Kö­zösségben — közösségért” című megyei pályázattal. Délután játékos vetélkedőn vehettek részt, majd táncest zárta a na­pot. A találkozó vasárnap ért véget Fotó: Fazekas László Pacalpárbaj Ritka nagy esemény színhelye volt a múlt hét végén, szombaton délután Békéscsabán a Jó baráthoz címzett kisvendéglő, melynek népes törzsközönsége megkülönböz­tetett érdeklődést tanúsított a nem mindennapi esemény iránt, és már jó előre asztalt foglalt e napra. A sportnak ugyan csak annyi köze volt az egészhez, hogy nagyon sportszerűen zajlott a verseny, ami nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy... Na, szóval térjünk inkább a tárgyra: pacalpárbajt vívott a Jó barátban két fiatalem­ber, Mihola Béla és Herczegh Attila. Komoly birák színe előtt falták a komoly adagokat. Ki tud több adagot el­tüntetni a gallérja mögött, mégpedig — s ez szigorú sza­bály volt — együltében, tetszés szerint, kenyérrel vagy anélkül. A győztes Mihola Béla hat adagot gyűrt le, el­lenfele négy és fél adag után feladta a küzdelmet. A pacalpörkölt egyébként már a visszavágója volt egy sertéspörköltevő versenynek, amit szeptemberben hét és fél adaggal szintén Mihola Béla nyert. így biztosan őrzi tehát a nagyevő címet, ami azzal a hallatlan előny­nyel jár, hogy míg az ő gyomra megtelt, versenytársának pénztárcája alaposan leapadt. A cehhet ugyanis a vesztes fizette, a „rendezési költségekkel”, nevezetesen a bíráló bizottság által elfogyasztott pacallal együtt. Arról már hallgat a fáma, hogy a nagy evészet után mennyi ital fogyott. ü MEDOSZ jubileumi vetélkedője A Magyarországi Föld­munkások Országos Szövet­sége megalakulásának 75. évfordulója alkalmából meg­hirdetett vetélkedőre Békés megyében 16 alapszervezet 142 brigádja nevezett be. A verseny célja, hogy a ME- DOSZ-tagság alaposan meg­ismerje a földmunkásmoz­galom és a mezőgazdasági szakszervezet történetét. E széles témakörből az alap­szervezeti vetélkedők első három helyezettjeinek ju­talma 1000, 1500, 2000 forint, a megyei döntőn pedig 2000, 3000, 5000 forint. A mezőgazdasági, erdé­szeti, vízügyi üzemek és in­tézmények brigádjai október 8-án kezdik a vetélkedőt, amely sorozat 18-án fejező­dik be Mezőhegyesen a kom­binát 29 csapatának verse­nyével. ytána a győztesek a november 14-én sorra ke­rülő megyei döntőn mérik össze tudásukat. Az itt leg­jobbnak bizonyult brigád 3 fős csapata képviseli majd a decemberi országos döntőn megyénket. í V. M. Videotechnika alkalmazása áz oktatásban Négynapos konferencia kezdő­dött tegnap a Szombathelyi Ta­nárképző Főiskola rendezésében a videotechnika pedagógiai al­kalmazásáról. A tizenkét or­szágból, valamint az UNESCO képviseletében érkezett pedagó­giai és oktatástechnikai szak­emberek a konferencia első ese­ményeként Veszprémben az Or­szágos Oktatástechnikai Központ eszköztárát és munkáját tanul­mányozták. Keddtől csütörtökig előadások hangzanak el. vitákat rendeznek a kérdéskörről. (Tudósítónktól) Vasárnap rendezték meg, immár 6. alkalommal Kötegyán- ban a „Szüreti mulatságot”. A magyar ruhába öltözött fia­talok lelkes kis csapatát a falu apraja-nagyja kísérte vé­gig a falun. A szíves meghívás sem maradt el az esti bálra. Kellemes mulatozással fejezték be a napot. Ugyancsak szü­reti mulatságot rendeztek szombaton Okányban, ahol a fia­talok dallal, tánccal szórakoztatva a közönséget vonultak vé­gig az utcákon. Felvételünk a kötegyáni mulatságon készült Ungvári Mihály A lexikon meghatáro­zása szerint a már­tír, a vértanú va­lamilyen eszmében vetett hitért kínoztatást, halált szenvedő ember. Eredetileg az ókori Rómában keresztény hitük mellett vérükkel, azaz életükkel tanúskodó áldoza­tokat nevezték így, később a fogalmat kiterjesztették a politikai véleményükért, meggyőződésükért az üldö­zést, a halált vállalókra. A társadalmi haladás érdeké­ben elszenvedett halál ese­tében különösen méltányol­ni kell az egyéni helytállást, a meggyőződésük melletti kitartást (az igazán rossz ügyek hívei ritkán mutat­nak ilyen bátorságot). Ter­mészetes, hogy a „jó ügyek” mártírjai általános tisztelet tárgyává válnak, példakép­pé, már csak azért is, mert a későbbi események mint­egy őket igazolják, bizonyít­ják, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. A politikai mártíromság tipikusan újkori, modern je­lenség, mert korábban a vallási ideológia uralkodó helyzete következtében a társadalmi mozgalmak ál­talában vallási köntösben je­lentkeztek, így a mártír­sors az egyes vallásos irány­zatok harcai közepette ju­tott osztályrészül keresztény hittérítőknek, más hitek kö­vetőinek, eretnekeknek, pro­testánsoknak, ellenreformá­toroknak, szabadgondolko­dóknak. Magyarországon a Habsburg-ellenes rendi, füg­getlenségi törekvéseknek, és ezekhez kapcsolódva az erő­szakos ellenreformációval szembeni ellenállásnak nem' csak fegyveres harcosai, hő­sei voltak. A hitükért gályá­ra küldött prédikátorok, az ok nélkül bebörtönzöttek, és vagyonukból kiforgatottak, a Sárospatakról elüldözött ta­nárok és diákok, a Caraffa vértörvényszékén az ön­kénynek meg nem hódoló, eperjesi kínhalált szenvedet­tek már politikai meggyőző­désüket tudatosan vállaló mártírok. Történelmünkben az első egyértélműen világi és világnézeti mártírok az 1795-ben kivégzett magyar jakobinusok voltak. Az 1848'49-es szabadságharc le­verése után alaposan megnö­vekedett a vértanúságukkal , nemzeti pantheonunkban jo­got nyertek száma: a politi­kai és katonai tevékenysé­gükért kivégzettek száma meghaladta a százötvenet, az aradi tizenhárom (helyeseb­ben tizenöt) csak szimbólu­ma, megtestesítője vala­mennyiüknek, ők az önkény tombolásának szobor nél­kül is állandóan szemünk előtt levő mementói. Százharminckét év távla­tából sem lezárt, elfeledésre való ügy az 1849-es mártírok sorsa. Abból a sok gondolatból és kérdésből, ami velük kapcsolatban ma fölmerül­het bennünk, ragadjunk ki egyet: szükség volt-e áldoza­tukra, volt-e értelme halá­luknak, a nemzet, az embe­riség számára? Szabadságharcunk min­den heroizmusa, minden jo­gossága, ritka tisztasága el­lenére sem volt híján a ka­tonai és politikai hibáknak, az emberi gyöngeségeknek. Egy sor kérdésben hiányzott az egység, s nemcsak az éppen aktuális feladatok te­kintetében nem volt meg mindig a szükséges egyetér­tés, de a harc célját illető­leg sem. Mindez persze töb­A miskolci Herman Ottó Múzeum az idén huszadik al­kalommal hirdette meg a matyó népélet nagy kutató­járól, Istvánffy Gyuláról el­nevezett néprajzi és helytör­téneti pályázatát, amelyre a felnőtt és ifjúsági kategóriá­ban összesen 63 pályamun­kát küldtek be. A zsűri tíz bé-kevésbé törvényszerű. Így van ez 'minden hasonló mozgalomban. De a végső vereség és az azt követő terror megteremtette azt az egységet amit a győzelmek és a közbülső vereségek csak bomlasztottak. A megalázta­tás fájdalmában és a jogos fölháborodásban ismét ta­lálkozott az egész nemzet, sőt jórészt az egész ország, mert a magyarokkal szemben bi­zalmatlan vagy éppen ellen­séges nemzetiségi irányzatok személyükben tisztességes követői sem üdvözölték a terrort. A magyarok harcát bizonytalankodva, lelkese­dés és kétely között hányód­va figyelő külföldi közvéle­ményt is a méltósággal vi­selt vereség és az egyértel­műen igazságtalan bosszú látványa állította mellénk, s tette általánosan tiszteltté a magyar nevet. Az aradi és a többi magyarországi vérta­núk a legtöbbet mégis ma­gának a magyar nemzetnek adtak, ideértve a késői ge­nerációkat is. Minden nép­nek, a nemzetté válás stá­diumában levőknek pedig különösen, szüksége van a nagy közös élményekre, mondjuk: a maga nagy fran­cia forradalmára. A sza­badságharcunk jelentette nemzeti élményt éppen Arad tette olyan maradandóvá. Az 1849-ben kivégzettek, a hosz- szú várfogságra, jó esetben kényszerbesorozásra ítéltek vállalták múltjukat, tettei­ket, nem tagadták meg az őket a vesztőhelyre vagy a hosszú nyomorúságba jutta­tó eszméket. Mindehhez erőt csak eszméik tisztasága, az ügyük jogosságába vetett hit adhatott, s ugyanez adott erőt honfitársaiknak is a kö­vetkező nehéz évek átvésze­léséhez. Az életért, az elve­szett évekért az egyénnek kárpótlás nem adható, a családtagoknak sem az el­szenvedett fájdalomért, de már a kortársak is érezték, az utókor számára pedig egy­értelmű lett, hogy a súlyos, de vállalt áldozat nemcsak morális tett volt, erkölcsi példa, de történelmi erőfor­rássá is vált — nemcsak évekre, de évtizedekre, sőt. remélhetőleg évszázadokra. M ai világunkban a humanizmus, a tár­sadalmi igazságos­ság eszméit jóval szélesebb körben osztják, vallják, mint a múlt század derekán, s így talán kevesebb hősi tett­re van szükség. Ugyanakkor a kényelmesebbé, jobbá, könnyebbé vált élet elhal­ványítja annak a tudatát, hogy az élethez hozzátarto­zik az állandó erőfeszítés, az áldozatvállalás. Nemcsak ön­magunkért, családunkért, de társadalmunkért is kell vállalnunk a jobbítás, a tö­kéletesítés árát. Szerencsére ritkák azok a helyzetek, amikor egy közösség, mond­juk egy nemzet érdekében vállalni kell a legnagyobb áldozatot, az ifjú nemzedék, vagy a legjobbak életének a fölkínálását. Bizonyára igaz az a közismert tétel, hogy nem az a nép szerencsétlen, amelynek nincsenek hősei, hanem amelynek hősökre van szüksége. De legalább annyira szerencsétlen az a nép, amelyik szükség esetén nem képes az áldozatokra, nem tud hősöket adni. Ilyen szempontból nézve a magyar nemzet Mohácsokban, már­tírokban gazdag történelme nem is tűnik olyan balsze­rencsésnek. Jeszenszky Géza pályamunkát részesített ju­talomban. Siska Józsefnek a bodrogközi Dámóc község történetéről és néprajzáról írt munkáját minősítették a legjobbnak, szerzője elnyerte az idén első alkalommal ki­adásra került Istvánffy Gyu­la-emlékérmet, Varga Éva szobrászművész alkotását. A magyar mártírok Kiosztották az Istvánffy Gyula-pályázat dijait

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents