Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

Mai témák, izgalmas cselekmények A velencei filmfesztivál mérlege Kora reggeltől a hajnali órákig peregtek a filmek tíz napon keresztül, egyszerre öt vetítőteremben, az idei velencei nemzetközi filmfesztiválon. Erre elsősorban azért volt szükség, hogy a világ minden részéből összesereg- lett közel kétezer kritikus, filmszakember és filmüzlet­ember láthassa a bemutatott produkciókat. Egy-egy al­kotást — az érdeklődés figyelembevételével — három-öt alkalommal is műsorra tűztek, ám a nézők egy részének még így is csak a földön, meg a lépcsőkön jutott egy talpalatnyi hely. A mezőny, a választék gazdagabb volt a tavalyinál, és — hadd tegyük nyomban hozzá — a színvonal is maga­sabbnak, rangosabbnak bizonyult. Egyikük — az újságírónő — Általánosságban három jel­lemző vonást figyelhettünk meg. Az első: a bemutatott művek túlnyomó többsége mai témájú volt. A második: a rendezők „közönségcentri- kusságra” törekedtek, ma­gyarán mondva fordulatos cselekménybonyolításra, fe­szültségteremtésre, jó érte­lemben vett izgalomkeltésre. Végül, de nem utoljára: jobb­nál jobb színészi alakítások fémjelezték' a produkciókat, ám népszerű sztárok helyett jobbára még kezdőnek szá­mító, kevéssé ismert művé­szek kaptak lehetőséget a „kiugrásra”. Hazánkat az idén Jancsó Miklós A zsarnok szíve cí­mű új alkotása képviselte, megosztva a közönség állás- foglalását. Ez Jancsónál úgy­szólván természetes: jelleg­zetes stílusának, eszköztárá­nak, képi világának éppúgy vannak lelkes, elragadtatott hívei, mint bosszús elutasí­tói. A zsarnok szíve bőséges érveket ad mindkét tábor számára. A hazai bemutató előtt korai lenne néhány szavas bírálatot írnunk a látottakról, de annyit előre- bocsáthatunk: a XV. század­ban játszódó történet egyfaj­ta szembesítés a hatalommal és az elnyomás legkörmön­fontabb módozataival. Indo­kolatlannak tűnő gyilkossá­gok, s rejtélyes feltámadá­sok okoznak fejtörést a né­zőnek. Tömegmészárlással ér véget a film, s — mint azt az egyik epés tollú olasz kritikus megjegyezte: csak' az operatőr marad élet­ben ... A nagydíjat, az Arany Oroszlánt NSZK film nyer­te: Margarethe von Trotta Ólomidők című alkotása. Joggal! S azt sem vitatta senki, hogy a film két fő­szereplője: Jutta Lampe és Barbara Sukowa is kiérde­melte a legjobb női alakítás megosztott díját. A cselek­mény az 1960-as évek má­sodik felében játszódik az NSZK-beli véres diák-moz­galmak idején. Két lánytest­vér tragédiáját beszéli el. Az idősebbik a női egyenjo­gúság élharcosa, a fiatalab­bik pedig terrorista lesz. érvekkel, tollával harcol iga­záért, másikuk meg fegyver­rel, bombával. Melyiküknek van igaza? Ezt boncolgatja objektiven, ám annál árnyal­tabban, izgalmasabban a film. A zsűri különdíját sem érdemtelen alkotás kapta: a Nem viselünk szmokingot cí­mű brazil film, melyet Leon Hirszman rendezett. A 141 perc A befejezetlen mondat­ból című Déry-filmre emlé­keztető történet egy munkás- család tragédiáját mutatja be. harcukat a kizsákmányo­lás ellen. Végső kicsengése: a forradalmi harcot megal­kuvás, köntörfalazás nélkül lehet csak' győzelemre vinni. Európai néző számára meg­döbbentő világot tár elénk a Kaleidoszkóp című indiai film. Egy fiatal újságíróról szól, aki azért fog tollat, hogy az indiai családok hozzájut­hassanak álmaik álmához:, a propán-butángázzal működő házi tűzhelyhez. Jelenleg ugyanis az ország lakosainak több mint 90 százaléka kény­telen egyszerű módon: fával, szénnel főzni, fűteni... Mindez így leírva meglehető­sen érdektelennek tűnik', ám a film döbbenetes képsorai csakhamar magukkal ra­gadják a nézőt. Feledhetet­len a zárójelenet! Asszonyok százai sorakoznak fel a rend­őrszuronyok előtt, kezükben füstöt okádó szénkályhács- kákkal. sötétbe borítva Cal­cutta luxusnegyedében palo- tasorait... Torokszorítóan drámai film Az állatkerti megálló gyer­mekei című NSZK produkció is. Azokról a nyugat-berlini tizenévesekről szól, akik' a kábítószerek rabjaivá váltak és — jobb híján, lopással, rablással, sőt prostitúcióval próbálják megszerezni a pénzt mindennapi, -egyre nö­vekvő mennyiségű kábító­szeradagjukhoz. A film egy hivatalos felmérés adatait dolgozza fel, megtörtént má­gikus eseteket mutat be, do­kumentumhitelességgel, . job­bára amatőr szereplőkkel. Szovjet film is szerepelt a filmfesztiválon: Igoí Talan- kin A csillagok bukása cí­mű alkotása. Története a II. világháború napjaiban ját­szódik, egy sebesült katona meg egy fiatal ápolónő lí- raian szép, ám beteljesület­len szerelmét beszéli el, köl­tői emelkedettséggel. Ügy emel szót a háború borzal­mai ellen, hogy egyetlen csa­tajelenet se- látható a film­ben. A kamera jóformán ki sem lép egyetlen díszletből:a félig romos katonakórház- szobából. folyosóiról... A fesztivál közönsége ör­vendve tapasztalta, hogy az j idén a vidámság, a humor sem volt hiánycikk. Elsősor- J ban az olaszok hoztak -több , szellemes, ötletes, mulatsá- ’ gos filmhistóriát. Az Arany- \ álmok — melyet Nanni Mo- ' retti rendezett — olyan je- j lenséget tűz gombás tűhegy re, amely nálunk, Magyarorszá­gon is játszódhatna. Ifjú filmrendezőtitánok a kacag­tató történet hősei, akik nem a közönségnek, hanem egy­másnak készítenek filmet. Megkapja a magáét az olasz televízió is. Kár, hogy amit epésen kigúnyol — mármint az olasz tv kvízjátékait —, a magyar nézők nem ismer­hetik eredetiben, de így is roppant mulatságos, amint a két filmbeli filmrendezőt pingvinnek öltöztetik, és az győz, aki gyorsabban tud ugrálni az izzasztó jelmez­ben ... Prózai színészként mutat­kozott be Velencében a ná­lunk is népszerű John Tra­volta. A Blow Out című ame­rikai filmben — amely An­tonioni híres Nagyítás című alkotására emlékeztet — egy rádióriportért alakít, aki vé­letlenül szemtanúja lesz egy vágtató gépkocsi katasztró­fájának. Megszerzi a hely­színen készült fotókat, és ad­dig nagyítgatja a felvétele­ket, amíg rájön: mindez nem a véletlen, hanem merény­let műve volt. Ám amikor felfedezését nyilvánosságra akarja hozni, maga is üldö­zött vaddá válik ... Szerepeltek persze a fesz­tiválon közepes, sőt gyönge filmek is, de a bemutatott több mint hatvanból legalább tíz olyan akad, amelyet ér­demes volna, nálunk is mű­sorra tűzni. Remél jük: előbb- utóbb sor kerül rá. Garai Tamás Barbara Sukowa és Jutta Lampe az Úlomévek című NSZK filmdrámában, amely elnyerte a fesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt, a két főszereplőnő pedig — megosztva — a leg­jobb női alakítás számára kitűzött díjat Therese-Ann Savoy és Madaras József A zsarnok szíve című új Jancsó Miklós-film egyik jelenetében Tudomány — technika Nemzetközi kilogramm-etalon Sévres-ben A nemzetközi kg prototípusát látjuk hármas üvegbúra alatt. A kg fémtartalma: 90 százalék platina és 10 százalék iridium (KS) Röviden Energiatermelő baktérium Annak ellenére, hogy az ember olyan ötletes gyártaná, nyokat fejlesztett ki, mint például a napelemek, nap- kollektorok és -reflektorok, a napenergiát máig sem sike­rült olyan hatásfokkal átala­kítani, mint ahogy az a nö­vényvilágban történik. A zöld növények a beeső napfény mintegy 30 százalékát alakít­ják át kémiai energiává fo­toszintézis útján, a klorofill, mint katalizátor segítségével. A klorofill nagyon bomlé- kony volta miatt azonban eddig sikertelen volt minden arra irányuló kísérlet, hogy a zöld pigmentet közvetlenül emberi célú energiatermelés­re használják fel. Egy új biológiai felfedezés alapján azonban lehetségesnek lát­szik, hogy egy másik energia­konverter segítségével a nap­fényből közvetlenül energiát nyerjünk. A kutatók a Vö­rös-tenger és más, nagy só­tartalmú vizek mélypiros baktériumaiban egy bíbor színű pigmentet fedeztek fel, amely szintén képes a nap­fényt kémiai energiává ala­kítani. Bár az átalakítás ha­tásfoka csak kb. 10 százalék, az újonnan felfedezett spirál formájú baktériumpigment sokkal stabilabbnak bizo­nyult a klorofillnél. Repülőgépek zivatarban A zivatari zónákon való átrepülés a pilóták minden­napi feladatai közé tartozik, hiszen naponta kb. 45 ezer zivatargóc alakul ki a föl­dön. Sokan azt hiszik, hogy a repülőgépet veszélyeztetik a villámcsapások, pedig erről szó sincs. A repülőgép Fara- day-kalitka módjára viselke­dik, védelmet nyújtva az utasnak. A Lufthansa légi- társaság járatain közlekedő gépeket 3 év alatt. 223 eset­ben érte villámcsapás, min­den különösebb következ­mény, kártétel nélkül. Sok­kal inkább ügyelniük kell a pilótáknak a zivatarfront okozta turbulenciákra, a jég­verésre és a géprészek elje­gesedésére. A nagy francia forradalom előtt ebben az országban a mértékegységek provincián­ként változtak, és ez megne­hezítette a kereskedelmet és a mindennapi életet. Az al- kotmányozó nemzetgyűlés 1790-ben megbízta a Francia Tudományos Akadémiát egy­értelmű hosszmérték és súly­rendszer kidolgozásával. A hosszúság egységéül a métert, a föld délköre negyedének tízmilliomod részét válasz­tották, a tömeg egysége a gramm lett, ennek ezersze­rese a kg. A mérések alap­ján etanolokat készítettek. Az 1799. decemberi tör­vény a párizsi Archives Na- tionalesben kiállított méter és kilogramm etanolokat le­galizálta. Az 1837. július 4-i törvény kötelezővé tette a metrikus rendszer alkalma­zását egész Franciaország te­rületén. Ez a törvény 1840. január l-ével lépett kötelező hatályba. Az elmúlt század folyamán Európában igen sok állam, így Magyarország is bevezet­te a méterrendszert. Ez az átállás nem egyszerre tör­tént, hanem az európai or­szágok néhány év, vagy év­tized eltolódásokkal tértek át a metrikus rendszerre. 1872-ben nemzetközi bizott­ságot hoztak létre az egysé­ges méterrendszer kialakítá­sával kapcsolatban, harminc állam részvételével. Az 1875- ben megkötött Nemzetközi Mértékegyezményben meg­határozott körülmények kö­zött őrzik az etanolokat a franciaországi Sévres-ben. Lenkey levele Hz 1848-as szabadságharc történetéhez A Széchenyi Könyvtárban őriznek egy levelet, mely 1851. szeptember 22-én kelt, és a szabadságharc végnap­jairól ad szomorú részlete­ket. A levél Erdélyből ke­rült a könyvtárba, és alá­írója valamelyik Lenkey, a híres 48-as tábornok család­jának egyik ismeretlen tag­ja. A Lenkey név szorosan hozzátartozik történelmünk­höz: Lenkey János szá­zados, a mariampoli (ga­líciai) Württemberg-hu- szárok kapitánya, Kossuth hívó szavára katonáival együtt hazajött, hogy tá­mogassa az újonnan meg­alakult magyar honvédséget nehéz harcaiban. (Az esetet Petőfi is feldolgozta 1848. augusztus havában írt Len­key százada című ismert költeményében). Itthon tábornokká nevez­ték ki, és ott volt a szomo­rú világosi fegyverletételnél is. Kivégzését csak azért ke­rülte el, mert megőrült, és az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. Lenkey halá­la után másfél évvel írták Lenkey-aláírással ezt az említett levelet, a családnak valamelyik olyan tagja, .aki ismerte az akkori eseménye­ket. Leírja, hogy 1851. szep­tember 22-én ott járt a hír­hedt Neugebäude (Újépület) előtt, és nagy tömeget lá­tott. Közelebb érve észrevet­te a tér közepén — a mai Szabadság téren — álló bi­tófát; amelyre krétával fel­írták annak a harminchat ismert magyar szabadság­hősnek a nevét, akiket a császári vésztörvényszék tá­vollétükben és jelképesen halálra ítélt. Az ítéleteket a másnap megjelent Magyar Hírlap és Pesti Napló is közölte, és ezek a következők voltak: Almásy Pál, gróf András- sy Gyula, Balogh János, gróf Batthyány Kázmér. Beöthy Ödön, Csernátoni Cseh Lajos, Gorove István, Guyon Richárd, Hajnik Pál, Házmán Ferenc, Horváth Mihály, Irányi Dániel, báró Jósika Miklós, Kmetty György, Kornis Károly, to­vábbá tizenhatodikként Kos­suth Lajos és így tovább. A levél írójáról nem tud­juk, melyik Lenkey volt. A várbörtönben raboskodó Lenkey János tábornok el­méje megháborodott, és a börtön orvosának jelentése szerint öngyilkossággal ve­tett véget életének. Bátyja, Károly, aki honvédezredes­ként szintén a halálraítéltek közé került, királyi kegye­lem folytán tizenhat évi várfogsággal kerülte el a ki­végzést. Mielőtt lefogták, ál­ruhában az őröket megvesz­tegetve felkereste öccsét a várbörtönben. Visszaemléke­zéseiben leírja, hogy a tá­bornok nem ismerte meg. Ágyából a szalmazsák ki volt borítva, az ablak be volt törve, bár hideg szél fújt és a tábornok tele volt üté­sek, sebek nyomaival. Ez a leírás azt valószínűsíti, hogy nem elmezavarában verte szét fejét a börtön rácsain — mint a hivatalos jelentés közli, hanem valószínűleg agyonverték... E levéllel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a harminchat „jelképesen” és „távollétében” halálra­ítélt szabadsághős közül né­hány később visszakapta ha­zatérési jogát, de nem éltek vele, továbbra is külföldön maradtak. Kossuth sem jött haza, kinn élte le életét Tu- rinban. és hiába kereste fel Cegléd város száztagú kül­döttsége, hogy hazatérésre bírja, és hogy vállalja el a város képviselőségét. Kos­suth hajthatatlan maradt: „Hagyjatok engem békével, atyámfiai, mert illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenem ...” Rudnay János

Next

/
Thumbnails
Contents