Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

1981. október 4., vasárnap € n ■ • -;S ' 3 XVIII. századi barokk épület a Jókai utcában. Műemlék jel legű, s jelenleg általános iskola A Jászai Mari utcában áll ez a XVIII. századi, későbarokk stílusú műemlék jellegű lakóház SZÜLŐFÖLDÜNK Az Apor Vilmos téri templom részletein a klasszicista ele­mek dominálnak. 1863-ban készült Nuszbeck József tervei alapján. Az oltárokon későbarokk szobrok találhatók, a fő- és mellékoltárok, valamint a szószék klasszicista stílusú Copf-stílusú lakóház a XIX. század elejéről az Erkel Ferenc téren. Feltehetőleg Czigler Antal tervei alapján készült Gyulai műemlékek a XVIII.—XIX. századból Gyula gazdag történelmi múltjára utal az a tény, hogy megyénkben itt található a legtöbb műemlék, illetve mű­emlék jellegű épület. Összeállításunk ezekről a neveze­tességekről készült. A volt Almássy-kastély épülete barokk eredetű, és 1745-bi való. A XIX. század második felében átépítették, s eklekt kus stílusban bővítették. Jelenleg csecsemőotthon működ- benne A klasszicista stílusú lovarda 1833-ban épült. Később belse­jét átalakították, s jelenleg fedett uszoda céljára használják Fotó: Martin Gábor A csécsei templom és ha­rangláb taki gyűjteményét csak rész­letnek tekintjük. Palatáblák­tól a fegyelmezőpálcákig együtt van itt minden, ami gyermekkorunkat idézi. Ide­je, hogy a nagy író és a 48—49-es szabadságharc ide­jén közoktatásügyi miniszter, Eötvös József családjának hajdani házában berendezett Beregi Múzeum és az iskola­történeti gyűjtemény híre el­terjedjen. Semmiből terem­tett világ ez, a beregi, a szatmári Tiszahát letétemé­nyese, ahol a takarítónő egy esztendő alatt a múzeumi dokumentációs fotó mestere lett, ahol egyetlen család a kultúra értő mindenese. „Lelke van a múzeumnak” — hallottam nem egyszer, s ez a Csiszár Árpád családjának a lelke, odaadása. I?z is a Ti­szahát. És még hányán a névtelenségben, vigyázva a rájuk bízott kultúra öröksé­gére! De hát kialakult az idegen- forgalmi út, tíz perc jut Na- ményre, a páratlan iskolatör­téneti anyagra ennyi sem, mert el kell érni a szatmár- csekei temetőt, a csónakos fejfák hazáját, Kölcsey sír­emlékét. Koczogh Ákos Barangolás a Tiszaháton Móricz Zsigmond meg elke­rült Turistvándiba, Csécsétől délnek. ácsoknak nagy becsületük volt ezen a vidéken. Csodá­latos malmok, házak, temp­lomok, haranglábak épültek szekercéjük nyomán. A csécsei református temp­lom nem első osztályú mű­emlék, csak a harangláb, pe­dig 'valami különös varázsa van. Nevezetes műemlékek helyett erre a szobányi, vert falú, kicsi templomra emlé­kezem legszívesebben. Nyúj­tózkodva felérhetünk a mennyezetéig. Ablakok csak az utca felől, s két végén karzat, olyan befelé görbü- lőn, hogy az ablaknak ne üt­közzenek. Ott még görnyed­ve is nehéz mozdulni. Dön­gölt padló, akár Tákoson, a világhíres, festett mennyeze­gas, szalmatetős paticsház. A tarpai ház felnagyított fény­képe ott áll a múzeum falán, s minden j óravaló szak­könyvben. De már kiadták rá a bontási engedélyt. Ez a másik példa. Pedig a bent­lakók csak lakást, otthont kérnek cserébe. Jó lenne, ha nem egyedül múzeumok őriznék a múltat. Az a Tar- pa, amelyik korszerű, két­szintes épületet tudott te­remteni termelőszövetkezete irodáinak, ott, ahol közel-tá- vol alig akad emeletes ház, és ahol óvják középkori ere­detű, Báthori-címeres temp­lomukat, talán meg tudna védeni egy földszintes, szal­matetős műremeket is, akár Csécsén. _ Szathmár Vármegyében némely maradványa Van az aranyércznek, mert itt Felső-Bánya, Szathmár, Károly, Erőd, Gyarmat és Nagy-Bánya — olvassuk ugyancsak Vá- sárosnaményban, a Beregi Múzeum közelében, az 1980- ban megnyílt iskolatörténeti kiállítás Hármas Kistükör- jéből (1772), melyből még apáink tanulták a földrajzot. Egyetlen iskolatörténeti mú­zeumunk ez, ha a sárospa­Nem jól van ez így, autó­val. Móricz Zsigmondhoz kellett volna útitársnak sze­gődni, gyalogosan. Különösen itt, Szabolcs-Szatmárban, ahol egyik falu határa a má­sikat éri, s az utak fölé úgy borulnak az akácok, mint gótikus templomban a csúcs­íves boltozatot tartó bordák. Móricz Zsigmond talán Csé- csére vitt volna először, ahol már nem áll ugyan a szü­lőháza, de emlékezetére még­is berendeztek közelében ha­sonlót. „Milyen különös — írta —, csak hat és fél éves koromig éltem ott, s ötven év óta úgy sóvárgok vissza, mint Ádám a paradicsomba.” „Ács leszek!” — mondta ap­ja, Móricz Bálint, s ezzel hagyta ott a faluját. Az A turistvándi vízimalom Ezek a haranglábak az ácsmunka remekei. Nem vé­letlen, hogy a nagy képessé­gű Móricz Bálint ácsnak in­dult. Belépünk a vásárosna- ménvi Beregi Múzeumba, s a XVIIT, századi iándi paraszt- ács, Kakukk Imre neve fo­gad. Azt írja ez a múzeum, hogy a környék nevezetessé­ge a tarpai, a gulácsi ma­tű, virágdíszes szószékű templomban. A csécseiben semmi dísz, sé román kori, se gótikus elemek, de meg­hitt nyugalom. Naiv festők képein látunk ilyet, mint Csécsén a valóságban. Kita­lálni, tervezni nem lehetett volna, mert a szűkös valóság teremtette. A Tiszahát élete összefonódott a templomok­kal, a szegénységgel. A job­bágyközségben szabadnak született Móricz Bálint is papleányt vett feleségül, Csé­csén, ahol hatvanhárom ház nézett szembe szorosan egy­mással, ahol végül övé lett a vízimalom — gazdagodásá­nak záloga. De lement a bú­za ára, felrobbant a cséplő­gépe, s Móricz Bálintot adós­ság fejében letartóztatták, Istvándiban ma is áll a ví­zimalom, szépen rendbe hoz­va, megfelelő vendégfogadás­ra tervezett környezettel. A Tiszaháton sok malom volt, s ma sok a látogató. Mintha éppen az ellenképe lenne a Dunántúlnak ez a mocsaras, lápos vidéken felnőtt, s haj­dani kultúrák emlékét őrző táj. De milyen múltra figyel­meztet, hogy román kori, gó­tikus templomok serege fo­gad lent Csarodától fent Be- regsurányig, Csengersimától Nyírbátorig, vagy éppen a most helyreálló Nyírmihály- diig, építészetünk Jákkal vagy Zsámbékkal vetekedő remekműveit példázva! S aztán falumúzeumokba kí­vánkozó csűrök, pajták, pin­cék, kapuk, csárdák és a te­metők sírjelei. De megbe­csüljük-e, amit még rendkí­vüli áldozatok árán helyre nem állítottunk? Nagygécet elvitte az árvíz néhány éve. Egy-egy kerítés, házhely, fal­rom árulkodik, hogy alig egy évtizede még virágzó falu állt itt, s most gaz veri fel, s ahová a víz földet hordott: kukoricások, zöldségesek. A XVIII. századból való temp­loma kapujáról minduntalan leverik a védő vaspántot, ablakait csúzlival belövöl­dözik, akár a nyírbátoriét. Lent, a határ mentén Csen- gersima, ez a kicsi község szívesen helyreállítaná saját fából ácsolt harangtornyát, igaz, nem egyébért, mint hogy temetéskor meg kell húzni a harangot. Körmösfonás — a Beregi Múzeum anyagából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents