Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
T 1981. október 1„ csütörtök mmn-fíTd SZERKESSZEN VELÜNK! Ha valaki esetleg nem ismerné fel az első képen látható épületet, hát elárulom, hogy a megyeszékhely egyik legimpozánsabb, igen régi építménye, a Jókai Színház. Az itt-ott látható sötét foltok: tollászkodó galambok. No, és a második kép? A végeredmény! Nap mint nap utálkozva állnak meg a járókelők (sokszor kénytelenek, mert itt van a buszmegálló!), s hangos megjegyzésekkel illetik városunk szégyeneként ezt a látványt, és ezen egyáltalán nem lehet csodálkozni. Rendben van, hogy a madártanyák helyét, a madarak szaporodását senki sem tudja szabályozni, de söprögetni talán lehetne! Mondjuk esetleg reggelenként! Fotó: Veress Erzsi A megközelíthetetlen GELKA Gondjaim akkori kezdődtek, amikor szüleim színes televízióját a szarvasi szerviz nem tudta megjavítani. Javasolták, hozzam Békéscsabára, ahol megfelelő műszerezettséggel, speciális szakemberek dolgoznak. Trabanttal szállítottam a televíziót — amelynek súlya körülbelül 60 kilogramm — Békéscsabára. Természetesen megpróbáltam a GELKÁ-t a legjobban megközelíteni. Az egyik szerelő megkért, hogy húzódjak félre a rendkívül szűk úton, mert nem tud kijönni gépkocsijával. Az eset februárban történt, a szomszédos park földje, füve fa- Igyos volt, így bátran felparkoltam a szélére. Három percig sem tartott, míg a súlyos televíziót bevittem a szerelőkhöz és gépkocsimmal haza indultam. Igencsak meglepődtem, amikor július 20- án kézhez kaptam a békéscsabai tanács igazgatási osztályának szabálysértési határozatát: fizessek 500 forint bírságot. Fellebbeztem, többszörösen kivizsgálták az ügyet, a bírság maradt. Beleuntam az ügyintézésbe, a büntetést kifizettem. Mégis tollat fogtam azért, hogy mások elkerüljék sorsomat. Javaslom, hogy hasonló esetekben a helyszínen tisztázzák az ilyen ügyeket, s nem öt hónappal a történtek után. Tudomásom szerint sokan hordják a megyéből javításra színes televíziójukat a békéscsabai GELKÁ-hoz. Milyen messziről cipeljék a súlyos készülékeket a szerelőkhöz, ha a környéken nincs megfelelő parkoló, s a GELKA szinte megközelíthetetlen? Ezeken a gondokon nem a bírságolás segít. Sonkoly Márton, Szarvas Kihúzzuk a gyufát... jósolja az egyik fajta gyufásdoboz> mégpedig a Centrum Áruházak nevében, s rajtunk áll, komolyan vegyük-e, vagy csak tréfának? Talán mégis az utóbbiról van szó — tűnődünk az ígéreten —, ha a kellemetlenség mindössze 40 fillérbe kerül. Még szerencse, hogy ott van az ár, különben könnyen úgy érthetnék a vevők, az húzza ki a gyufát, aki a Centrumba megy vásárolni. Amihez szíves útmutatást is kap a doboz másik oldalán, a még nagyobb áruházi felirat fölött. Tudniillik, hogy a Centrumok sorában például az ötödik Csepel, a tizennyolcadik meg Nyíregyháza. Am legyen, tudomásul vesszük. Ha valaki viszont a két felületet — felületes lévén — összetéveszti, azaz a doboz alját véli a felsejének, amire minden oka megvan, akkor az tényleg kihúzta a gyufát. Annyira, hogy mindjárt szedheti is össze a földről, mert kipotyogott belőle. De ennek közel sem a Centrum az oka, hiszen az sem jár jobban akire — véletlenül — az Orion televízió tekint vissza a gyufásdobozról. Ugyanis ez is két oldalú, mint a jó szerződés; fedelén az Orion-embléma, az alján meg a gyár csinos tévékészüléke, jó nagyban, hogy minél könnyebben felcserélhető legyen a két oldal. S hogy melyik a boldogabbik rész, az csak akkor derüljön ki, amikor itt is kihúztuk a gyufát. Hosszan folytathatók a hasonló gyufahuncutságok, melyek láttán csak egy nagy össznépi szórakoztató játékra gondolhat az ember. Persze csak ha jó kedvében van, s ideje is akad játszadozni. Nem is olyan sok ez a két feltétel, csak főzés közben kétszer sem biztos, hogy rendelkezünk vele, amikor a ta. lálósdinál hasznosabb a gyorsaság. S ugyancsak rossz néven veszünk minden akadályt, a gyufaszedegetést is. Éppúgy, mint azt a mérget, amit a rossz minőségű gyufaméreg okoz, mikor a harmadik, negyedik szál sem gyullad meg. V. M. Nyugdíjas találkozó a szarvasi Dózsában A hagyományokat ápolva, ez évben is szeptember közepén találkozott nyugdíjasaival a Dózsa Termelőszövetkezet vezetősége. Szarvason, a ligeti pavilonban tartottuk ünnepségünket. Először húsz nyugdíjas tsz-tagot vittek autóbusszal határszemlére. A tavalyi év végén vásárolta meg a termelőszövetkezet az „új földnek” nevezett túri részt, s akkor sokan aggódtunk a döntés helyességéért. Most láthattuk, okos gazdálkodással mennyire eredményes növénytermesztés folyik e területen. A kemping mellett közösen felépített betonúton a termény szállítás gondjai is megoldódtak. Kovács Péter elnök, tájékoztatott bennünket a termelőszövetkezet terveiről, a fejlődésről. Termelőszövetkezetünk négyszer kapott ki- I váló címet, jelenleg is az élenjáró termelők sorában vagyunk. Büszkék vagyunk a közös vagyonra. Kepenyes János, Szarvas Felújított autógumik Az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet is bekapcsolódik a felújított, futózott gumiabroncsok forgalmazásába. így a környékbeli autósok is hozzájuthatnak majd az újnál lényegesen olcsóbb, de jó minőségű autógumikhoz. Az orosházi szerviz hamarosan megkezdi a használt abroncsok felvásárlását. A TSZKER kótaji üzeméből a Michelin-mintás gumikat szerzik be, s ezeket soronkívül felszerelik és centírozzák is. Egyenlőre tárolási gondjaik vannak, de remélhetően hamarosan megtalálják a jó megoldást. Prokop Gyula, Orosháza Önbíráskodás gyerekeken? Szeptember 24-én, délután 6 óra tájban két kisfiámmal a házunk előtti játszótérre mentünk játszani. Egyikük öt-, a másik pedig hároméves. A homokozóhoz szaladtak, amely mellett egy 40 év körüli férfi sétált egyéves kisfiával. Hároméves csemetém futás közben véletlenül fellökte a bizonytalanul lépegető apróságot. A felbőszült apuka nyakon fogta fiamat, és alaposan felpofozta „megbocsáthatatlan bűnéért”. Mikor felelősségre vontam az apukát, milyen jogon veri a más gyerekét, katonás hangon válaszolt: „Takarodjon innen!” A kérdés joga az enyém. A testi fenyítést megbélyegző- országunkban hogyan alkalmazhat önbíráskodást egy szülő mások védtelen gyermekével szemben? Máté Györgyné, Békéscsaba, Kazinczy u. 3. Nyílt levél a gyulai Gyóni Géza utcai 339-es számú italbolt bérlőjének Bizonyára tudja, hogy az ön által bérelt üzlet, a Csonka-kocsma — üzletvezetőjéről hívták így — nem is oly rég budai kiskocsmaszerű kedves színfoltja volt a németvárosnak. Az akkor még szerény berendezésű, de mindig tiszta kis egységet szívesen látogatták magyarok, németek, románok, foglalkozásra való tekintet nélkül. Jó volt a kiszolgált áru, szíves a vendéglátás. A napokban Gyulán járva arra kanyarodtunk a késői nyár melegében, hogy kissé felfrissüljünk. Legnagyobb megdöbbenésünkre a kért hűsítőt a felszolgálónőktől nem várt hangon és modorban adta nekünk. A felfrissülés sikerült, a hűsi mellé hideg zuhanyt is kaptunk. Reklamációnkra ilyen választ kaptunk: „Ha nem tetszik, máskor ne jöjjenek ide.” Nagy Ferenc, Békéscsaba Kedves, bensőséges hangulatú ünnepséget rendezett a közelmúltban a gyulai rendezőiroda, ötvenévi házasság után megerősítette esküjét Perei János és felesége, Kovács Mária. Igazi ünnep volt ez a nap a nagy családnak; a három gyermeknek, hat unokának és három dédunokának. A süketnéma házaspárnak oklevelet adott át Kvasz Pál, a Hallássérültek Szövetsége békéscsabai munkatársa Fotó: Béla Ottó Az illetékes válaszol A MÁV békéscsabai körzeti üzemfőnöksége kivizsgálta a lapunk szeptember 2-i számában megjelent Acsorgás című cikkben említett hibákat a Szerdahelyi úti vasúti sorompó zárva tartásával kapcsolatban. A válaszuk a következő: „A cikkíró jogosan kifogásolta a vasúti sorompó indokolatlan zárva tartását, és azt, hogy az ott szolgálatot teljesítő vasutas dolgozó udvariatlanul beszélt hangosbeszélőn a várakozó autósokkal. Az ügyben intézkedtünk. Akkor a sorompó felnyitását váratlanul előfordult elektromos hiba akadályozta. A részegységet azóta kicseréltük, a sorompó működőképes. Á közúti forgalom feltartásáért az érintettek szíves elnézését kérjük. Dolgozónkat a megfelelő és kielégítő, udvarias hangvételre kioktattuk.” * * * A RUTEX Textilruházati Ipari Szövetkezet békési telepének egyik dolgozója fordult szerkesztőségünkhöz a gyakori túlóráztatásra panaszkodva. A szövetkezet elnöke ellenőrizte a bejelentés valódiságát, s részletesen tájékoztatott bennünket az elrendelt túlórák számárói. Az adatokból kitűnik, hogy a túlórázás mértéke nem ítélhető magasnak — írja levelében az elnök —, a szövetkezet belső szabályzatai szükség esetén ennél lényegesen magasabb túlóra elrendelését is lehetővé teszik. Előzetes bejelentés nélkül általános túlóraelrendelés nem völt. Termelési lemaradás esetén egy-egy dolgozót kértek a segítségnyújtásra. A telep vezetőinek viszont gondot jelent, hogy az ott dolgozók aláírásukkal vállalták ugyan, hogy részt vesznek a művelődési ház építését segítő, több évre szóló társadalmi munkaakcióban, de kötelezettségüket kevesen teljesítik. Kommunista műszakot a termelési technológia miatt egy- egy szalagnak csak egyszerre lehet megszervezni, ezért kérik a dolgozók megértését. Amennyiben a bejelentők e választ elfogadhatatlannak tartják, úgy nyílt beszélgetés során a helyszínen szívesen megvitatják a felvetett kérdéseket. Dánia—Magyarország II párbeszéd folytatásáért A Koppenhágában töltött néhány nap alatt is több tüntetést láttam. Hirdettek gyűlést az amerikai követségeié — a rendőrség már jó előre kordont vont az épület körül, bár a megjelentek „fegyvere” csupán egy mikrofon és egy gitár volt. „Danmark ud af NATO — NATO ud af Danmark” (Ki Dániával a NATO-bó) — Ki a NATO-val Dániából) — olvashattam a feliratokon. Találkoztam vallási békemenettel is, ahol gyermekkocsikat tolva, zászlókat és léggömböket osztogatva, Jézus nevével vonultak fel a résztvevők. Nem kétséges: a fegyverkezési kérdések legalább annyira foglalkoztatják a dán közvéleményt, mint a gazdaság gondjai. — A kettőt nem is lehet elválasztani egymástól — szögezte le rögtön Hans Haekkerup úr, a parlament igen befolyásos külügyi bizottságának tagja, akit arra kértem, tájékoztasson Dánia politikai helyzetéről. Tény, hogy a lelassult gazdaságfejlődés, külföldi adósságaink, a megszokott szociális ellátás fenntartásának terhei nehézségeket okoznak Anker Jorgensen kisebbségi szociáldemokrata kormányzatának. Tíz százalék körül mözog az infláció, 230—250 ezer ember munkanélküli. Erős hát a követelés, hogy a kabinet ne a hadi, hanem a szociális programokat részesítse előnyben. Már az is felháborodást keltett, hogy Jörgensennek a törvényhozásbeli erőviszonyok miatt a fegyverkezés terén nem sikerült a saját pártja által elhatározott „nulla-növekedést” elfogadtatni. A létrejött kompromisszum végül mégis közelebb áll az eredeti követeléshez: a jövő pénzügyi évre jóváhagyott költségvetési tervezetben a katona; kiadások csak egy százalékkal, a következő két esztendőben pedig előreláthatólag mindösz- sze fél-fél százalékkal emelkednek majd. Nem hanyagolhatjuk el biztonságunk kérdését, de például a legutóbbi szovjet javaslatok az észak-európai atomfegyvermentes övezet megteremtésére igen érdekesek lehetnek számunkra — mondta a képviselő. Másrészt viszont, mint NA- TO-tagra, Dániára erős külső nyomás hárul, amiért nem éri el a katonai kiadások növekedésének Brüsszel által előírt minimálisan háromszázalékos szintjét. Dánia 1— bár alapvető szövetségi elkötelezettsége nem kérdéses — amúgy is több kérdésben „kilóg” az atlanti szövetségből: a kormányzat legmagasabb rangú személyiségei leszögezték például, hogy nem Az elmúlt hetekben Dánia-szerte megszaporodtak a tüntetések. A képünkön látható „Békemenet ’81” felvonulás résztvevői a fegyverkezési hajsza, a NATO tervezett rakétatelepítési határozata ellen tiltakoztak Koppenházában (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS)
