Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

NÉPÚJSÁG 1981. október 30., péntek Végső búcsú Várnai Zsenitől Tegnap a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel vettek végső búcsút Várnai Zseni kétszeres József Atti- la-díias írótól, költőtől, a Szocialista Hazáért Érdem­rend, s a Munka Vörös Zász­ló Érdemrend kitüntetettjé­től tisztelői, barátai, pálya­társai, s küldöttséggel kép­viseltette magát szülőfaluja, Nagyvázsony. A munkás- mozgalmi panteon fedett ra­vatalozójában elhelyezett ur­nájánál politikai és kulturá­lis életünk jeles személyisé­gei álltak díszőrséget. Csák Gyula, a Magyar írók Szövetségének í titkára a bu­dapesti kommunisták és a magyar írótársadalom nevé­ben méltatta Várnai Zseni gazdag életútját. Várnai Zseni hamvait gyászdallamok hangjai köz­ben kísérték a temető mü- vészoarcel Iájához. Sírjánál Tóth Dezső művelődési mi­niszterhelyettes mondott be­szédet. Várnai Zseni sírját ezután koszorúkkal, virágokkal bo­rították. A kegyeletes szer­tartás az Internacionálé hangjaival ért véget. fl Minisztertanács megtárgyalta Közalkalmazottak Hz információs munka tapasztalatai Október 29-én, csütörtökön délután ülést tartott a Köz- alkalmazottak Szakszerveze­tének megyei bizottsága. Ja­vaslatot fogadtak el a tes­tület szervezeti és működési szabályzatáról, majd össze­gezték a tájékoztatási és az információs munka tapasz­talatait, meghatározták a to­vábbi feladatokat. Pagyoga Lajosné megyei titkár írásos beszámolójában hangsúlyozta: az információs jelentések tükrözték a poli­tikai, a mozgalmi munka végrehajtása során jelentke­ző eseményeket, tolmácsol­ták a tagságot foglalkoztató gondokat. Ezek az informá­ciók segítették a testülete­ket, a vezetőket, hogy dön­téseiket helyesen alakítsák ki, pontosan megismerjék a dolgozók véleményét. Gazdagodtak a tájékozta­tás módszerei is — állapítot­ta meg a bizottság. — Jól szolgálták a tagsággal való közvetlen kapcsolat erősíté­sét. Ilyenek a szakszervezeti és a szakmai napok, külön­böző aktívaértekezletek és a rétegtalálkozók. Ugyanakkor még kiütköznek a tájékozta­tási tevékenység gyengesé­gei: a módszerbeli és a szervezési fogyatékosságok. Végül elfogadták Kovács Mihálynak, a pénzügyi és gazdasági bizottság vezetőjé- . nek jelentését az alapszerve­zetek első félévi gazdálko- dásáról. <s. s.) Szerződéses üzletek Kedvező tapasztalatok a vendéglátásban Fontos napirendeket tár­gyalt csütörtök délelőtti ülé­sén Jenei Sándor elnökleté­vel a Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dol­gozók Szakszervezetének me­gyei bizottsága. Elsőként je­lentést hallgattak meg dr. Tóth Józsefnek, a Békés me­gyei Vendéglátóipari Válla­lat igazgatójának előterjesz­tésében a szerződéses üzle­tek működésének eddigi ta­pasztalatairól. A testület munkájában részt vett Tar Sándor, a KPVDSZ központ- ti vezetőségének titkára, Krizsán Miklós, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetője és Bocskai Mi~ hályné, az SZMT titkára. Mint ismeretes, tavaly je­lent meg a Minisztertanács rendelete a vendéglátóipari egységek üzemeltetésének új formájáról. Erre a válla­lat megfelelően felkészült. Többek között megszervez­ték a Belkereskedelmi To­vábbképző Intézet segítsé­gével azt a tanfolyamot, amelyen mintegy 90 vállala­ti dolgozó készült a verseny- tárgyalásra, tanulta meg a szerződéses üzlert működé­sének feltételeit, módszere­it. A tapasztalatok összes­ségében kedvezőek. Jobb lett a gazdálkodás, csökkentek az üzemeltetési költségek. A tervek szerint a válla­lat 135 szabad kasszás (ge- bines) üzletéből ez évben 65—70-et szerettek volna ki­adni. Eddig négy verseny- tárgyalást tartottak, ahol 71 étterem, presszó, italbolt került szerződéses üzletve­zetők irányítása alá. A na­pokban újabb versenytár­gyalás lesz Békéscsabán, itt 51 egységet ajánlanak az újabb vállalkozóknak. Ugyanakkor nagy gondot fordítottak az üzletek felújí­tására, a berendezés korsze­rűsítésére, a jó ötletek meg­valósítására. Eddig 15 egy­séget hoztak rendbe több mint 1 millió forint költség­gel, amelyből 588 ezer fo­rintot az üzletvezetők előle­geztek a vállalatnak. Megállapította a bizottság, hogy az új értékesítési for­ma bevezetésétől kevés idő telt el, ezért mélyreható kö­vetkeztetésekre nem szabad vállalkozni. Az viszont egy­értelmű : nőtt az egyéni ér­dekeltség, a kockázatválla­lás, fokozódott a felelősség. Az adminisztratív korlátok feloldása azt eredményezte, hogy a szabadabb árube­szerzés hatására a kínálat jobban igazodik a lakosság igényeihez. Sajnos, igazi verseny még nem alakult ki, alig észrevehető az egyes üzletek közötti különbség. Ennek következménye, hogy nem csökkentek a visszaélé­sek. Néhány üzletvezető az alacsony haszonkulcsú és árrésű termékeket egyáltalán nem használja fel, amely rontja az ellátási színvona­lat. Gond az is: a várakozás­tól eltérően az üzletvezetők nem élnek a rugalmas ár­képzés lehetőségeivel, ami tükrözné a kereslet-kínálat arányát. Mindezek ellenére egyöntetű volt a vélemény; az új forma jó a fogyasztó­nak, a vállalatnak. A még fellelhető hiányosságok oka nem az új rendszerben ke­resendő, hanem a régi be­idegződések maradványá­ban, amelynek a felszámolá­sa hosszabb időt vesz igény­be. Ezután megvitatták az ötnapos munkahét beveze­tésével összefüggő teendőket és tájékozódtak a munkahe­lyi körülményekről, a téli felkészülésről. Az ülés Rá­kóczi Ferenc megyei titkár zárszavával ért véget. S. S. (Folytatás az 1. oldalról) a hőszolgáltatás tüzelő­anyag-szükségletének több mint a felét szénből fede­zik. s a készletek kellő biz­tonságot nyújtanak a terme­lésre, szolgáltatásra. A téli energiaellátás tehát kielégí­ti az igényeket, mindazonál­tal szükség van arra is, hogy az érintett tárcák —az Ipari Minisztérium, az Or­szágos Anyag- és Árhivatal és a Belkereskedelmi Mi­nisztérium — télen nagy fi­gyelemmel kísérjék a tüze­lőanyag-ellátás helyzetét, s szükség esetén, a zavarok megelőzésére tegyenek intéz­kedéseket saját hatáskörük­ben, vagy központi beavat­kozást kezdeményezzenek. Hasonlóképpen a szolgáltató vállalatok is rugalmasan gon­doskodjanak az esetleg fel­merülő üzemzavarok gyors elhárításáról. Az idén várhatóan keve­sebb energiát használ fel az ország, mint a múlt évben, és a fogyasztás csökkenésé­nek eredményeként mérsé­kelhettük energiahordozó­importunkat. A tavalyinál kisebb felhasználáshoz hoz­zájárult az energiaigényes termékek termelésének csök­kenése, s éreztetik hatásu­kat az energiatakarékossági, a racionalizálási intézkedé­sek is. E kedvező hatások hatékonyabb kibontakoztatá­sa azonban az eddiginél is sürgetőbb követelmény, és ezért vizsgálta meg a gazda­sági bizottság a hatodik öt­éves terv és ezen belül el­sősorban az 1981—82. évi' energiagazdálkodási program meggyorsításának lehetősé­geit és feladatait. Határoza­tában — amelyet a Minisz­tertanács is megerősített — egy sor intézkedést irány­zott elő a hazai energiahor­dozók termelésének bővítése, az energiafelhasználás csök­kentése és az energiagazdál­kodás fejlesztését segítő szer­vezési és egyéb feltételek ru­galmasabb alkalmazása ér­dekében. Fontos intézkedés, hogy a lakossági és a kom­munális ellátásra alkal­mas szén- és brikett-terme­lés 300 000 tonnával haladja meg az idei eredményt. En­nek túlnyomó részét azzal fedezik, hogy előbbre hozzák az épülő márkushegyi és nagyegyházi bányaüzemek egy-egy új frontfejtésének üzembe helvezését. A jövő évben meg kell kezdeni a mányi bányaüzemhez kap­csolódó tatabányai finommo­só építését is. E három nagy- beruházás meggyorsításának anyagi fedezetét és az álla­mi támogatást is növelik. A hazai lehetőségek jobb kihasználásával a jövő év­ben mintegy 300 millió köb­méterrel több földgáz ter­melésének feltételeit kell megteremteni. Egyebek kö­zött már jövőre üzembe he­lyezik a közép-alföldi ala­csonyabb fűtőértékű gázme­zőket. Meggyorsítják a Du­nai Kőolajfinomító Vállalat új krakküzemének építését is. Az energiahordozók fel- használásának csökkentése érdekében a tárcáknak meg kell gyorsítani az energia- veszteség-feltáró vizsgálato­kat, hogy az energiamegta­karítást, vagy a fajlagos fo­gyasztást célzó beruházási javaslataikat soron kívül dol­gozzák ki és nyújtsák be e pályázatokat. A járművek üzemanyag­fogyasztásának csökkentésé­ben különösen nagy figyel­met szentelnek a ZIL teher­gépkocsik üzemeltetésének. Forgalomszervezési intézke­désekkel csökkentik a ZIL- kocsik számát. A ház­tartási tüzelőolaj-fogyasz­tás mérséklése érdekében a vállalatoknál, közületeknél és egyéb intézményeknél a tervidőszak végéig fokozato­san megszüntetik az olaj- kályhás fűtést. A jövő év­ben — első lépésként — leg­alább százezer közületi olaj- kályhát kell kiváltani. Ám ugyanakkor gondoskodnak arról, hogy az olajkályhák helyett a közületek és a la­kosság részére lényegesen több hőtározós villanykály­hát gyártson a Villamos Be­rendezés és Készülék Mű­vek: a jövő évben 20000 he­lyett 30 000 darabot. Ugyanakkor a Salgótarjá­ni Vasöntöde és Tűzhely­gyárban meg kell kezdeni a jó hatásfokú, korszerű szén tüzelésű kályhák sorozat­gyártását, s ebből a termék­ből 1984-ig fokozatosan évi 40 000-ről 90 000 darabra kell növelni a termelést. Az energiaracionalizálási prog­ram gyorsítása érdekében a hatodik ötéves tervben elő­irányzott állami támogatást tovább növelik. Az energiaracionalizálási hitelkérelmeket a minden piacon gazdaságosan értéke­síthető termékek gyártását növelő beruházásokéval egyenértékűnek kell tekinte­ni. A tízmillió forintnál ki­sebb energiaracionalizálási beruházások pályázatait pe­dig egyszerűsített formában, mindössze két hét alatt kell elbírálni, és szerződést kötni a hitelről, illetve az állami- támogatásról, ha a javasla­tok megfelelnek a követel­ményeknek és a megvalósí­tás nem tart tovább egy— másfél évnél. KNEB-vizsgálat a lakossági fuvarigények kielégítéséről Egyre több olyan, értékes és — nem utolsósorban — nagy terjedelmű, súlyos fo­gyasztási cikket vásárolunk, amelyet — hogy egyáltalán használhassunk — előbb ha­za kell szállítani. Téglát, ce­mentet fuvaroznánk új, épülő otthonokhoz; de a tü­zelőt sem elég csak megvá­sárolnunk, el is kell juttatni, például a szenespincénkbe. Röviden — és hivatalos szó- használatban — nőttek a la­kossági fuvarigények. En­nek helyzetét vizsgálta meg a KNEB, és a tapasztalatok­ról a kormány gazdasági bi­zottsága tájékoztatta a Mi­nisztertanácsot a csütörtöki ülésen. Becslések szerint évente tízmillió esetben a lakosság | áruival futnak a gépkocsik szerte az országban. A jár­művek többsége az úgyneve­zett közhasználatú fuvarozó vállalatok tulajdona, de akadnak köztük a különböző közületek, gyárak, üzemek kocsijai is. A szállítási fel­tételek javultak, de nem eléggé. Az elmaradás okai között a KNEB előterjeszté­se egyebek között megemlí­ti: a közhasználatú fuvaro­zók szívesebben vállalnak olyan, nagy volumenű szál­lításokat, amelyek kifizető­dőbbek, így teljesítményük­ben csak elenyésző százalék a lakossági fuvarozás. A közületek — bár már egy 1969-es kormányrendelet le­hetővé teszi számukra — nem kellően érdekeltek ab­ban, hogy a lakosságnak szállítsanak. A helyzetet alig javítja, hogy egyes he­lyeken a magánfuvarozók — egyelőre főleg lovaskocsik­kal — vállalkoznak a la­kosság ellátására, de lénye­gesen drágábban, mint az állami, szövetkezeti szállítók. A legtöbb gond a tüzelő- és építőanyag-szállításnál van. A szervezett fuvarozás nem általános, gyakran a vevőnek kell rakodnia is. Kevés a fuvarvállaló iroda, a megrendelők általában nem tudják, milyen szállítá­si lehetőségeik vannak, mennyi fuvardíjat számít­hatnak föl nekik. Még bő­ven akad olyan nagyobb te­lepülés is, ahol nincs meg­oldva a pb-gázpalack, a tü­zelőolaj, a kisebb mennyisé­gű szilárd tüzelő hazaszállí­tása. Nincs elegendő külön­leges jármű sem, például emésztőgödör szippantásá­hoz, szemétszállításhoz. Az autóbuszokhoz kapcsolt poggyászszállító pótkocsik ’nem váltak be, így a kister­melők akkor is nehezen tud­ják piacra juttatni árujukat, ha személygépkocsival ren­delkeznek. A Minisztertanács koráb­bi, 1980-as határozata al­kalmas kereteket és feltéte­leket adott a lakossági te­herszállítás fejlesztéséhez. Egyes kezdeti eredményektől eltekintve azonban a határo­zat végrehajtása — vontatot­tan halad. Továbbra sem kellően kihasználtak a szállí­tó kapacitások, nem megfe­lelően mérték föl a lakosság fuvarigényeit. A szállítás színvonalának javítására, a ^minisztertanácsi határozat következetesebb végrehajtá­sára a KNEB az országos "vizsgálat tapasztalatai alap­ján számos javaslatot tett. •így például ajánlják, hogy az építőanyagot gyártó üze­mek közvetlenül szállítsa­nak a lakosságnak. Felül le­hetne vizsgálni a tüzelő- és építőanyag-kereskedelmi te­lepek nyitva tartási idejét, úgy, hogy az jobban alkal­mazkodjék a lakosság érde­keihez. Tovább kell fejlesz­teni a tartós fogyasztási cik­kek házhoz szállításának rendszerét, rövidítve ennek határidejét. A városokban, járási székhelyeken megol­dandó a tüzelőolaj és a pa­lackos gáz szervezett ház­hoz szállítása. Növelni kell a fuvarfelvevő helyek szá­mát, és a helyi tanácsoknak szükség esetén úgy kell en­gedélyezniük magánszemé­lyek tehergépjármű-fuva­rozását, hogy feltételként megszabják különböző célú lakossági fuvarok kötelező teljesítését Js. Kevesebb és olcsóbb üzemeltetésű közületi gépkocsi Tizenöt százalékkal csök­kent a közületi szervek sze­mélygépkocsi-állománya, a minisztériumoknál, az orszá­gos hatáskörű szerveknél, s a vállalatoknál általánossá vált a középkategóriájú, szo­cialista . gyártmányú gépko­csik használata. Á közületi személygépkocsi-használat korszerűsítésére a múlt év­ben hozott határozatot az érintett szervek maradékta­lanul végrehajtották — álla­pította meg a gazdasági bi­zottság, a Közlekedés és Pos­taügyi Minisztérium erről szóló előterjesztése alapján, amelyet csütörtöki ülésén a Minisztertanács is megerősí­tett. Az intézkedések, amelyek mindenekelőtt a nyugati gyártmányú, költséges üze­meltetésű gépkocsik számá­nak csökkentését szolgálták, kedvező társadalmi, politikai visszhangot váltottak ki. Emellett jelentős gazdasági megtakarítást is eredményez­tek, a leadott gépkocsik fő­ként külföldi értékesítése, s ezzel párhuzamosan az ol­csóbb üzemeltetésű géppark megteremtése több mint 300 millió forintos egyszeri, s a továbbiakban évente mintegy 330 millió forintos megtaka­rítással jár. Az eddigi intézkedések megteremtették a közületi szerveknél a gépkocsipark gazdaságosabb, olcsóbb üze­meltetésének alapját, az eb­ből adódó lehetőségeket azon­ban még korántsem merítet­ték ki. Ezért a gazdasági bi­zottság állásfoglalása alapján a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium javasolta egye­bek közt például a gépkocsik számának létszámarányos megállapítását. Az erre való áttérés a minisztériumoknál, az országos főhatóságok köz­pontjainál a gépkocsiállo­mány 20 százalékos csökke­nését eredményezi. Egyéb in­tézkedésekkel ennél még töb­bel, további 500-zal csök­kenthető a gépkocsik^száma. A határozat végrehajtása során mintegy kétezer veze­tő beosztású dolgozó számá­ra szüntették meg a személy- gépkocsik magáncélú igény- bevételét, s új, korszerűbb gépkocsi használati formát ve­zettek be, a taxirendszert. Ezáltal — bár nem a lehet­séges és a kívánt mértékben — csökkent a főállású gép­kocsivezetők száma is. A taxirendszer bevezetésének eddigi tapasztalatait értékel­ve megállapították, hogy a módszer csak ott vált be, ahol nagyobb számú gépko­csipark áll rendelkezésre, így például a minisztériumoknál, országos hatáskörű szervek központjainál. Másutt viszont általában továbbra is sze­mélyhez, szervezeti egység­hez — például osztályhoz, fő­osztályhoz — kötötten veszik igénybe az autókat. A válla­latok többsége nem is jelöl­te meg azt a felelőst, aki a bejelentett igények alapján engedélyezi a gépkocsi hasz­nálatát, s ha van is erre ki­jelölt személy, az esetek többségében nem kellően mérlegeli, hogy a feladatok elvégzésére milyen közleke- " dési eszköz igénybevétele lenne a leggazdaságosabb. Nem terjedt még el az a gyakorlat sem, hogy több ki­sebb vállalat személyautóit taxirendszerben. közösen üzemeltetné. A Miniszterta­nács ülésén megerősítették, hogy a jövőben a kisebb, egy-két gépkocsival rendel­kező szervezeteknél is meg kell szüntetni a személyhez vagy szervezeti egységhez kö­tött gépkocsihasználat gya­korlatát. Enhek érdekében egyidejűleg szükséges a ta­xirendszerű üzemeltetésre hozott határozatok végrehaj­tásának következetesebb el­lenőrzése. « A kormány egyetértett a gazdasági bizottságnak azzal a megállapításával is, hogy a jelenleg érvényben levő rendeletek nem kellően ösz­tönzik a saját személygépko­csik hivatalos célú haszná­latát. Ezért indokoltnak tart­ják az ösztönzés fokozását, ugyanakkor szigorítani kell a saját személygépkocsik hasz­nálatának engedélyezését. Ezzel ugyanis egyebek közt visszaszorítható az a sok he­lyütt kialakult helytelen gya­korlat, hogy a gépkocsik után járó térítési díjakat mintegy fizetéskiegészítésként folyó­sítják. Irányelvként fogadták el, hogy a közületi személy- gépkocsik és kisebb áru- és személyszállító gépjárművek 20 százalékának üzemelteté­séhez ne főállású gépkocsive­zetőt alkalmazzanak, hánem lehetőség szerint ezeket a ko­csikat az vezesse, aki rend­szeresen használja. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents