Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-27 / 252. szám
o 1981. október 27-, kedd Jegyzet Együtt — vagy egymásra várva? Mindig örömmel olvasom azokat az utóbbi időben inkább csak gépelt, s nem tetemes költséggel nyomtatott meghívókat, amelyek a párt-, a KISZ- és a szakszervezet nevében invitálnak egy-egy, jórészt társadalmi összefogással épült-szépült létesítmény avatására. Még akkor is, ha a kívülálló szemével nézve csak apró dolgokról: egy-egy óvodai szoba, lakótelepi játszótér, vállalati segítséggel, szocialista brigádok közreműködésével kialakított tornaterem, üzemorvosi rendelő szerény nyitóünnepségéről van szó. Ilyenkor a gyarapodáson kívül a társadalmi ösz- szefogásnak is örülök. Előfordul azonban, hogy nem tart sokáig ez az öröm, mert a beszélgetések során kiderül: a meghívóban említett szöveget csak a kötelezőnek vélt protokoláris udvariasság diktálta, s nem a közösen végzett munka ilyen formában is kifejezett jogos büszkesége. Mert volt, ahol az egyik, volt ahol a másik, vagy harmadik „fél” súgta meg, hogy tulajdonképpen az övék a kezdeményezés, ők vállalták a szervezés, a lebonyolítás oroszlánrészét, de természetesen „bevonták” a többieket is ... Egyáltalán nem az zavar, hogy a végeredmény „közhírré tételekor” a meghívóban felsoroltak egyenrangú partnerként szerepelnek, hanem az összhang nyilvánvaló hiánya. Az egyik budapesti nagy- vállalat vidéki gyáregységében például elhatározták, hogy a saját erőforrásokat, a helyi lehetőségeket jobban kihasználva lakásépítési akciót indítanak a gyár dolgozói részére. Szép volt a felvázolt terv és teljés volt az egyetértés is: igen, ezt 'meg kell valósítani. Mégis húzódott a dolog néhány esztendeig, mert az írásban is lefektetett közös akarat kifejezése után mindenki a másikra várt, tegyen már valamit, hogy utána ők is bekapcsolódhassanak a munkába... Évek múlva végre sínre került az ügy, mert egy újonnan megválasztott, agilis párttitkár nem a sárguló terveket vette elő újra, hanem összeült a többiekkel, és pontról pontra megegyezett velük, hogy kinek mi lesz a konkrét feladata. Személyeken múlna a dolog? Rajtuk is, de sokkal inkább a szemléleten. Közös célokról lévén szó, az ilyen kapcsolatokban kifejezetten káros lehet az a felfogás, hogy mindenki tegye a maga dolgát. Mert így előfordulhat, hogy például a szak- szervezet közös kirándulást, a KISZ viszont társadalmi munkát szervezett ugyanarra a hétvégére ... De nem csak ilyen, látszólag apró dolgokban nyilvánulhat meg a szoros együttműködés hiányának káros volta: a nem kellőképpen előkészített, egyeztetett, és a nem hangsúlyos kérdésekre összpontosító éves tervekben gyakran előfordulhatnak zavaró azonosságok, és szinte törvényszerűen kimaradnak olyan kérdések, amelyek megoldásához közös erőfeszítésre lenne szükség. Semmiképpen sem szeretném, ha az előbbi okfejtésből az derülne ki, hogy a legjobb lenne mindent „egy kalapba dobni”, s a párt-, a KISZ- és a szakszervezet valamiféle egységes „alakulatként” dolgozzék, hiszen mindegyik szervnek, szervezetnek megvan a maga sajátos politikai-társadalmi feladata. Vannak viszont eléggé nehezen különválasztható közös dolgok is, amelyeket csak akkor lehet megoldani, ha elsősorban a célt nézzük, s nem azt, hogy tulajdonképpen kire is tartozik ... Kónya József Endrődi Béke Tsz Tavaszi remények — őszi tények Továbbképzés a mezőgazdaságban Legutóbbi találkozásunkkor igencsak felhős arccal vála- szolgatott kérdéseimre az endrődi Béke Tsz elnöke. Borús hangulatára akkor számos magyarázatot találtunk: a korábbi évek veszteségsorozatai után a tavalyi őszön közepesen sikerült a talajelőkészítés, az elhúzódó betakarítás nem engedett elegendő időt a teljes terület felszántására, csúszott a vetés is, s mindennek tetejébe téli belvíz, kora tavaszi fagykár tarolta a már csak pislákoló reményeket. Kényszer szülte siker — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy csak tavasszal döbbentünk rá, milyen helyzetbe kerültünk. A „szükségállapotot” már az őszi munkák idején ki kellett hirdetnünk, amikor a búza utolját kénytelenek voltunk szórva vetni — idézi a nehéz napokat az elnök, majd a mentőakciókra terelődik a szó. Kiderült, hogy a búza éppen ott adott a legtöbbet hektáronként, ahol végső megoldásnak a szórva vetés maradt. A váratlan eredményhez nagyban hozzájárult a szentandrásiaktól átvett tapasztalat,, no meg a szórva vető gép. Ez a siker arra ösztökéli most az end- rődieket, hogy kiterjedtebben alkalmazzák a Hrabovsz- ki-módszert. — Most már van hozzá saját gépünk, és úgy döntöttünk, hogy az 1850 hektárból 600-on vetünk szórva — folytatja az előbbieket a tsz-el- nök. A Béke Termelőszövetkezet ugyanis a kukorica termőterületének rovására háromszáz hektárral többet vet be búzával, mint tavaly. Kettős haszonnal számolnak ezt követően: hamarabb befejezhetik majd az őszi betakarítást, ezért jobb magágyat készíthetnek a búzának, melynek többlettermése után a legutóbbi rendeletek értelmében felpénz is jár. Ugyancsak a termelés biztonságát növeli az a törekvés a közös gazdaságban, hogy ezeknek a perctalajoknak a termőképességét rendszeres altalajlazítással fokozzák. Az idén 2500 hektárt jelöltek ki erre a műveletre, szemben az eredetileg tervezett 1800-zal. Az al- talajlazítók 2 ezer 200 hektárt már meg is jártak. De nem ez az egyetlen tény, ami lassandassan elhajtja azokat a tavaszi felhőket Hunya Elek arcáról. Ami elúszott a réven... — Ragyogóan vizsgázott a rizs — mondja, és nem tudja eltitkolni elégedettségét az ablakon tükröződő októberi fénybe hunyorítva. Való igaz, hogy a legkorszerűbb eljárással megépített rizstelepek minden elképzelést felülmúlva fizettek ezen az új reményeket ébresztő őszön az endrődi Békében. Kecsegtetve még azzal is, hogy bejön a vámon az, ami elúszott a réven. Tegyük még mindehhez hozzá azt, hogy a termelő- szövetkezet történetében most először, valamennyi őszi munkával időben elkészültek: két hét alatt elvetettek, minden mázsa istállótrágyát kihordtak a földekre, besilózták a szükségletek 120 százalékát. Biztonságban van a napraforgó, a rizs termése is, jó ütemben halad a csőtörés, a kukoricaaratás is. A kép természetesen nem lenne teljes, ha nem szólnánk az állattenyésztésben lejátszódó változásokról, aminek következtében a tejtermelés meg a sertéshizlalás árbevétele is magasabb az előirányzottnál. A tehenészetben az állomány növelése és a hozamok stabilizálódása, a sertéságazatban a vemheskoca-akció járult hozzá a terven felüli eredményhez, míg továbblépést az előbbieknél a bru- cellamentesítés, az utóbbinál pedig az átfogó rekonstrukció jelent az elkövetkező esztendőben. Az eddig leírt folyamatban az alapokat nagy teljesítményű gépek vásárlása, a tartós gazdálkodási' és pénzügyi egyensúlyt megteremtő további beruházások (például terményszárító-építés) teremtik meg. A folyamat lendítőereje a tagság bizakodása, növekvő munkakedve, s a szocialista brigádok külön erőfeszítése a tervek teljesítésében, míg a tartalékok mozgósítója, a bontakozó melléküzemági tevékenység öt évre szóló szerződésbe rögzítve a Triállal. Versenyezni szerelnének . — Amit elsoroltunk, mind jelentős tényező a közös gazdaság magára találásában, sajnos, az utóbbihoz együtt is kevés lenne mindez, ha nem társulna hozzá a PM és a MÉM közös intézkedésére, a tsz-ünknek juttatott külön anyagi támogatás — vallja az elnök. Az igazság mégis az, hogy a két dolog — egyfelől a külön anyagi támogatás a kibontakozást akadályozó körülmények megváltoztatására, másfelől a tagság akarása és törekvése, a vezetők, felelősségvállalása — szóval a két dolog csak ötvözve hozhat eredményt. — A Béke Tsz-nek, úgy érezzük,' jelentős időszaka lesz a VI. ötéves terv. Lehetőséget — ahogy mondani szokták —, sanszot kaptunk ahhoz, hogy a példaképül elénk állított endrődi Lenin Tsz-hez eredményeinkkel felnőjünk, s végre igazi versenytársakká válhassunk — így összegez végül Hunya Elek. Ehhez már csupán sok szerencsét és megfelelő időjárást kívánhatunk, hiszen az említett versengésen mindenki csak nyerhet! Kőváry E. Péter n a már általánosan elfogadott, hogy a tudomány gyors fejlődése következtében öt év alatt, míg egyesek szerint ennél is gyorsabban évülnek el a szakmai ismeretek. Ha ezt elfogadjuk, márpedig a gyakorlat erre kényszerít, akkor az is nyilvánvaló, a legújabb tudományos eredmények, vagy éppen szakmai fogások elsajátítása nélkül lemaradnánk a fejlődésben. Az idősebbek emlékeznek még a magyar mezőgazdaság nagyüzemi átszervezésének időszakára, amikor kevés volt az egyetemet, főiskolát, technikumot végzett szakember. Azóta oktatási rendszerünk fejlődése az igények növekedésének köszönhetően szerencsére, alapvetően megváltozott a helyzet. Egykor elmaradott mező- gazdaságunk az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek létrejöttét követően az 1960-as évek közepétől óriási fejlődést járt be. A fokóza- - tosan korszerűsödő géppark, termesztési technológiák segítségével, már 1970-re nem egy nemzetközileg is figyelemre méltó eredmény született. Ugyanez alatt az idő alatt a szakemberek száma megsokszorozódott. És végül is képzett, üzemeket irányító, gépeket kezelő, technológiákat alkalmazó mezőgazdasági értelmiségiek, munkások tudása alapozta meg a még szebb eredményeket hozó jövőt. A tudomány eredményeinek alkalmazása — nyugodtan állíthatjuk — az utóbbi években a világ élvonalába emelte mezőgazdaságunkat. Mindez már a hetvenes évek végének sikere. A gazdag tapasztalatok azt bizonyítják, a fejlődés egyik fontos mozgató erejévé vált a jól képzett, számban meggyarapodott mezőgazdasági értelmiség. Áz ő erőfeszítéseik is kevésnek bizonyulnának azonban, ha nem támaszkodhatnának az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, közös vállalatoknál dolgozó szakmunkásokra. Nem feledkezhetünk meg természetesen a termelési rendszerek létrejöttéről sem, amelyek minden területen meggyorsították ezt a fejlődést. Az intenzív gazdasági növekedés körülményei között persze világosan látnunk kell azt is, mint ahogyan ezt a mezőgazdaságunkat irányítók is felismerték, hogy a tudomány legújabb eredményei, a jó gyakorlatok elterjesztése, s e folyamat fel- gyorsítása elengedhetetlen követlemény. Az a jó, ha ezek minél gyorsabban az általános gyakorlat részévé válnak. Ezért is hozta létre már jóval korábban a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetét, ezért működik az országban 19 megyei továbbképző központ. A mezőgazdasági üzemek szakemberei örömmel veszik igénybe ezeknek az intézményeknek a szolgáltatásait, mert hiszen erről van szó. Az elmúlt tervidőszakban például a már említett továbbképző központokban 80 ezren gyarapították ismereteiket, s lényegében hasonló számú szakember képzésére nyílik lehetőség a VI. ötéves tervben. Tudvalevő, hogy a termelésben egyre inkább a minőségi tényezők kerülnek előtérbe. Hasonló változásokra van szükség az ismeretek átadásában is. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézete nem véletlenül tervezi tehát képzési rendszerének korszerűsítését, hatékonyabbá tételét. indez pedig a mező- gazdaság, az élelmiszeripar előtt álló feladatok sikeresebb megvalósítása céljából történik. A szakemberek tudják milyen jelentősége van a tudományos alaposságú ismereteknek a gabonatermesztési program, a korszerűbb tápanyag, gyep, az energiatakarékosabb gazdálkodás megvalósításában. A továbbképzéseken egyébként a vezetői ismeretek szélesítésére, a tapasztalatok átadására is lehetőség nyílik. K. J. II vállalkozás új formái: A gazdasági munkaközösség Ismét közeleg a kabátszezon. A képen látható csinos női bundák a Békéscsabai Szőrme- és Kézműipari Vállalat központi műhelyeiben készültek, és minőségellenőrzés után folyamatosan szállítják a megrendelőknek Fotó: Veress Erzsi Vállalkozzunk! — olvasni az öles betűket az egyik fővárosi egyetem aulájában. Nemcsak a szakembereket, nemcsak a felnőtt-társadalmat, hanem a diákok fantáziáját is megmozgatta az új típusú vállalkozás lehetősége, amely a már ismert rendeletek (1981. január elsejei) életbe lépését követően válhat gyakorlattá. Lehetőség nyílik például gazdasági munkaközösségek alapítására, amely a magánkezdeményezés teljesen új formája. Némi hasonlóságot mutat " a korábban is létező polgári jogi társaságokkal, a gazdasági munkaközösség azonban nem jogi személy, és a vállalkozók társulási szerződése csak akkor válik érvényessé, ha a hatóság (az illetékes tanács) jóváhagyta. Mivel foglalkozhat a gazdasági munkaközösség? A tevékenységi paletta rendkívül színes. Gazdasági munkaközösség létrehozható a fogyasztás, a szolgáltatás, a termelés színvonalának, választékának javítására, az ezekhez kapcsolódó kiegészítő tevékenység ellátására. A korábban is létező polgári jogi társaságok elsősorban valamilyen szellemi tevékenységet űztek, árutermelést nem végezhettek. A polgári iogi társaságok dönthetnek, hogy 1981. január elsejétől az úi vagy a régi szervezeti for mában' kívánnak működni. Néhány hónappal a rendeletek életbe lépése előtt a vállalkozók már nemcsak tervezgetik, mivel is foglalkozzanak, hanem felmérik lehetőségeiket, és társakat is keresnek. Kétségtelen, hogy aki vállalkozik, annak sokféle szempontot kell mérlegelnie. Nemcsak a piaci réseket kell kitapintania és a tevékenységi kört helyesen megválasztania, hanem számolnia kell azzal is, hogy többletjövedelmet csak több munkával lehet elérni. Fix bér fizetésére a munkaközösségek aligha vállalkozhatnak, ugyanakkor a rendeletek nem teszik lehetővé, hogy hatezer forint jövedelem felett is fizessenek nyugdíjjárulékot a munkaközösség tagjai. A gazdasági munka- közösségek tagjai egyébként igénybe vehetik a gyest és az anyasági segélyt, táppénz azonban csak betegségük hetedik napja után jár nekik. A gazdasági munkaközösség tagjai nem feltétlenül azonos szakmájúak, ami kifejezetten előnyös lehet, ha képzettségük, piaci jártasságuk jól kiegészíti egymást. A gazdasági munkaközösség — külkereskedelmi vállalat közvetítésével — külföldön is értékesítheti produktumait és külföldi bérmunkát is vállalhat. A gazdasági munkaközösség tagjai lehetnek például vízvezeték- és fűtésszerelők, kőművesek, tapétázók, szobafestők; elvállalhatják többek között családi ház, félkész ház, iroda, tetőtér építését, szerelését. Mások létrehozhatnak különféle javító, karbantartó munkaközösségeket, mini szervizeket. Megint mások vállalkozhatnak a tej- és sütőipari termékek reggelenkénti házhoz szállítására, gyermekfelügyeletre, idős emberek ellátására, valamilyen kisüzemi termelésre. Egyébként a legfeljebb 30 fős gazdasági munkaközösségekbe bárki beléphet, nem szükséges hozzá a munkahely engedélye sem. Vagyis e tevékenység másodállásban is végezhető. „Szelvényvag- dosóvá” azonban nem válhat senki, a rendeletek tiltják, hogy csupán pénzzel vagy vagyontárgyakkal lépjen be bárki is a munkaközösségbe. A vállalkozó csak a tényleges munkavégzés révén válhat a gazdasági munkaközösség tagjává. A gazdasági munkaközösségek összjövedelmük után három százalék társasági adót fizetnek, emellett a szétosztott jövedelmek alapján a tagokat — a kisiparosokhoz hasonlóan — általános jövedelmi adó terheli. Az adóellenőrzés és a befizetések kezelése a PM Bevételi Főigazgatóság feladata. Gazdasági munkaközösség nemcsak önállóan alakulhat, hanem vállalat vagy költség- vetési szerv keretében is. Ez utóbbi esetben vállalati gazdasági munkaközösségről van szó. Mindkét típusú munkaközösség tagjai bérelhetnek vállalatoktól, szövetkezetektől gépeket, berendezéseket, műhelyéket. A különböző bérbeadási formákkal a legközelebb foglalkozunk. Molnár Patricia
