Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-23 / 249. szám
1981. október 23., péntek o Üzemben a gyomai halfeldolgozó A korszerű táplálkozáshoz hozzátartozik a hal is. Ennek ellenére a vendéglők étlapján meglehetősen szegényes a halételek kínálata. S ha a statisztikát vesszük szemügyre, akkor abból egyértelműen kiderül: hazánk az európai országok sorában a halhúsfogyasztásban a sereghajtók között kullog. Magyar- országon évente — az elmúlt évi Statisztikai évkönyv adatai szerint — az egy lakosra jutó halfogyasztás 2,1 kilogramm. Ezzel szemben a skandináv országokban élők ennek a mennyiségnek több mint tizenötszörösét fogyasztják, de Japánban például az egy lakosra jutó halhúsfogyasztás meghaladja a negyven kilogrammot. A hal a hazai üzletekben keresett cikk. Ezt és a jó exportlehetőséget ismerték fel öt évvel ezelőtt a gyomai Viharsarok Halászati Tsz-ben. A kedvező piaci lehetőségek arra sarkallták a szövetkezet vezetőit, hogy fokozzák a haltermelést, a gazdaságosság, a még jobb értékesítésre való törekvés útját kutatva. Ennek szellemében született meg 1976 júliusában a szövetkezet vezetőségének az a döntés^, hogy egy, évi ezer tonna hal feldolgozására alkalmas üzemet építsenek. A tanulmányterveket csakhamar kiviteli tervek követték, 1978 derekán már folytak a kivitelezési munkálatok — tekint vissza a múltba Csorna Antal, a szövetkezet elnöke. — A beruházás 83 millió forintba került. Igaz, ez több az eredeti tervnél, de menet közben jöttünk rá, hogy már most megéri, ha a feldolgozási kapacitás kétszeresére méretezzük az üzemet — foly- tatia az elnök. Megtudom még, hogy a beruházási hitelekhez 50 millió forintot a konvertálható árualapot bővítő hitelkeretből kapott meg a szövetkezet. Ezért cserében vállalták, hogy termékeik 80 százalékát exportra szállítják, 20 százalékát pedig a hazai fogyasztóknak adják. — Ez utóbbi nem sok — vetem közbe. — Nem is kevés mennyiség. A mostani termelésünknek a négy-ötszöröse, vagyis évente 400 tonna konyhakész terméket, pontosabban Körösi halászlét, halszeleteket, kárászt, keszeget és törpeharcsát szállítunk a hazai boltokba — hallom a választ, s elém kerül egy kimutatás, melyből kitűnik: honnan is kerül feldolgozásra e nagy mennyiségű hal. Á szövetkezet 286 hektáros halastórendszeréből, ezenkívül szállít alapanyagot feldolgozásra a szarvasi HAKI, valamint hét halászati téesz, négy termelőszövetkezet, négy állami gazdaság, és egy sor, kisebb haltermelő üzem. S ez most csak a kezdet. A szövetkezet tófelülete már a jövő évtől 76 hektárral bővül, s a HAKI-val közösen épülő halastó további száz hektáros vízfelületet jelent. Szükség van a terület- bővítésre, mert nemcsak a határokon belül, hanem a külpiacokon is híre van a magyar halnak, keresett cikk, különösen a Közel-Keleten. Az utóbbi esztendőkben ugyanis csökkent a tengeri halászat — a vizek szennyezettsége és a parti vizek ki- terjesztése nyomán —, így az édesvízi hal termelés fellendülőben van. — Szövetkezetünk igen jó partnerre talált Irakban — folytatja az elnök. — Busából, jó áron, korlátlan exportlehetőségeink vannak, gyakorlatilag annyit adunk el, amennyit felkínálunk. Kikötésük csupán az, hogy a szállított halat egészben, mindenféle tisztítás nélkül, fagyasztva küldjük egytől öt kilogramm súlyhatárok között. De nincsen Gyomán sem egész évben halszezon. A feldolgozás holt időszakában mit is csinál az üzem? Erre is megtalálták a megoldást: a feldolgozó üzemet úgy alakították ki, technológiai sorait úgy állították össze, hogy más áru feldolgozására is alkalmas legyen. Tárgyalás folyik baromfi- és mirelitkészítmény feldolgozására, ami a tervezett hatéves megtérülési időt lényegesen lerövidíti. A Hármas-Körös jobb partján épült új üzemet járva megtudom: a gyomai halfeldolgozó a Bikali Állami Gazdaság hasonló üzeme után a második legnagyobb az országban. Üzembe lépésével jövőre már 40—50 százalékkal nő a halászati tsz termelése, vagyis várhatóan 150 millió forint körül ala- kpl. A minden igényt kielégítő, szemre is tetszetős feldolgozó üzem már teljes kapacitással dolgozik, a munkák sorában, amit leheteti, gépesítettek. Az üzem főbb berendezéseit saját maguk tervezték és gyártották, a kiegészítő gépeket a hazai kereskedelemből szerezték be — magyarázzák, miközben a technológiai sor elejére érünk. x Az élőhal-tárolóból vízzel szállítják a halat, majd lift emeli a technológiai sor legmagasabb pontjára, ahonnan a sokkolóba, ezt követően a pikkelyezőbe kerül, ahol a pikkely 95 százalékát a gép letisztítja. Az utótisztítás, zsigerelés konvejorpályán történik. A fejelés után a haltest a tiszta oldalra kerül, ahol szeletelik és tasa- kolják, az üzletek igényétől függően. Végül, egy-két óra múlva már a mélyhűtő-alag- útban, mínusz 40 Celsius- fokon gyorsfagyasztják, és mínusz 20 Celsius-fokon tárolják. A tegnap üzembe helyezett halfeldolgozó minden bizonnyal nemcsak a piaci igényeket hivatott ellátni, hanem az egészségesebb táplálkozás mellett a háziasszonyok munkáját is könnyíti konyhakész termékeivel. Szekeres András Így érkezik feldolgozásra a hal... ... s fagyasztva távozik — Irakba Fotó: Szekeres András Zsák helyett konténer Az idén első alkalommal zsák helyett konténerben szállították az őszi búza vetőmagját az Akadémia Mar- tonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének erdőháti vetőmagüzeméből néhány állami és szövetkezeti gazdaságba. Az új, egyelőre még csak kísérletben kipróbált szállítási mód jól vizsgázott a gyakorlatban. Meggyorsult a szállítás, megszűnt a szóródási veszteség, kevesebb munkaerőre volt szükség. A kipróbált műanyag konténerek 600 kiló, tehát körülbelül három hektár bevetésére elegendő vetőmag szállítására alkalmasak. Nagyon kedvezőek a felhasználók, közöttük a se- regélyesi Alkotás Termelő- szövetkezet és az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát tapasztalatai is. A módszert éppen ezért jövőre már széleskörűen alkalmazzák. Minden ember többre vágyik, mint amije van. Ez természetes törekvés. Éppen ezért nem is igaz, hogy a munkások szívesebben lógnak mondjuk egy építkezésen, vagy valamely gyáron belül, mint hogy dolgoznának. No, de mi van akkor, ha ez nem csak rajtuk múlik? Kocsfe rendszer: egy helyben topogás Egy helyben topogás. Ügy, mint a Körösvidéki Cipészipari Szövetkezet mezőberé- nyi telephelyén is, ahol pedig régi, kipróbált szakmunkások gyűrkőztek neki évről évre a termelés növelésének. Mégis, ha a napi ezer párás produktumot elérték, az már rekordnak számított. Ennél többre pedig sohase futotta erejükből. Miért? — Nem szakképzettségünk vagy szorgalmunk hiánya miatt — mondja Weidmann Márton művezető, aki 1953 óta dolgozik a szövetkezetben. S hozzáteszi: — Bár a szorgalmat erősen lefékezték a kedvezőtlen munkahelyi körülmények. — Ezt hogyan kell értelmezni ? — A jó munkaszervezésnek objektív feltételei vannak — folytatja a művezető. — Egészen tavaly júliusig telephelyünk 78 dolgozója egy régi épületben tevékenykedett. Egy sor ötször öt négyzetméteres „lyukban” igyekeztünk megoldani a növekvő feladatokat — nem nagy sikerrel. Ügynevezett „kocsirendszerben” dolgoztunk, ami azt jelenti, hogy egyik „lyuk” munkásai nem látták a másik produktumait, nem volt szoros összefüggés a tevékenységek között, és így sűrűn előfordult, hogy az alkatrészeket egyik helyiségből a másikba szállító kocsikban felhalmozódtak például a talpak, míg ugyanakkor a sarkak nem voltak elegendők a folyamatos munkához... Ez akadályozta a termelést. Gyözzük-e majd? Hogy ezen a hagyományos „egy helyben topogáson” változtatni tudjanak — korszerűsíteni kellett a munkaszervezést. Illetve előbb szükséges volt megteremteni ennek előfeltételeit. — Miként történt ez? — Tavaly augusztusban lebontottuk az egész régi épületet — ebbe besegítettek a telep dolgozói —, hogy helyette egy új, korszerű üzemcsarnokot létesítsünk. Az építést a herényi építőipari szövetkezet vállalta, s mintegy másfél milliós költséggel határidőre, ez év júniusára meg is valósította. 210 négyzetméteres csarnok épült a régi, rozoga ház helyén. Csaknem 36 méter hosszú és nyolc méter szélességű. Le- r hetővé vált a szalagszerű termelés bevezetése. Az új munkaszervezést, mint minden újat, eléggé bizalmatlanul fogadták. — Gvőzzük-e majd a munkát? — A szalag mellett arra sem lesz időnk, hogy „böffentsünk”. A kötött munkatempót idegenkedve váró dolgozókat a vezető tapasztalatszerzés végett elküldte a Szegedi Minőségi Cipőgyárba, ahol már hagyománya van a szalagtermelésnek. Mikor visszajöttek, úgy vélekedtek: — Nem valami felújított „szocialista Bedeux-rendszerről” van szó, inkább arról, hogy a munkafegyelem erősítésével a termelési többlet arányában nőjön a dolgozók keresete is... Nőtt a termelés: a kereset is... Ez pedig a szocialista bérezés alapelve. Ráadásul úgy valósult meg Mezőberény- ben, hogy aránylag kis ráfordítással és elsősorban a munkaszervezés korszerűsítésével mozdították elő a termelékenység jelentős növelését., Ez év július óta ugyanis kétkörös szalagon termelnek a telephely dolgozói. Az eredmények szembe- tűnőek. Errői beszélgettünk a szalag mellett tevékenykedőkkel. — Most mi a véleményük az új munkaszervezésről? — Bejött — mondja egyszerűen Szász Ferenc szakmunkás, aki az első műveletet, a felsőrész talpra ragasztását végzi a szalagon. — Igdz, ki kell használni a munkaidőt, nem lehet csámborogni, trécselni a szalag mellett, de elég hamar belerázódtunk. Közben, ha komótosan is, de halad a szalag, s Szász Ferencnek e rövid kis beszélgetésből származó feltartása miatt utána kell nyúlnia az „elvánszorgó” kaptafának, hogy ne maradjon le a körben. — Az az igazság: ha a termelés megvan, megvan a pénz is. És ez a lényeg — mondja Tóth Béla, aki Szász mellett dolgozik. A termelés pedig nemcsak hogy „megvan”, hanem jóval több, mint a régi kocsirendszerben. — Annak idején a havi 14—20 ezer párás produktum kitűnő eredménynek számított — mondja Weidmann Márton. — A múlt hónapban ezzel szemben elértük a 30 ezer párat. Csaknem ötven százalékos termelésnövekedés ez ... A szalagon egymás fölött két kör halad. Egyikről a komfort jellegű papucsok, a másikról a divattermékek kerülnek le, mire a kör bezárul. Egyszázhatvannyolc kaptafán harmincegy szalagon dolgozó szövetkezeti tag serény tevékenysége eredményezi, hogy a kör elejétől a végéig — a csupasz talptól az ízléses kész papucsok csomagolásáig — naponta 1400 pár termék készüljön el. — Durván számítva 30— 35 százalékos termelékenységnövekedés ez, amit a jobb munkaszervezés és a jobb termelés-előkészítés biztosított. A szalag beindításához nagy segítséget adott Gyöngyösi József üzemszervező és az OKISZ-labor, mely a tervet készítette, de a beüzemelést, vagyis a gyakorlati munka indítását magunk csináltuk — mondja a művezető. — Nem igazolódott be a jóslás, hogy a száláé bevezetése sok dolgozót fölöslegessé tesz. Ellenkezőleg, a régi 78-as létszám Százra emelkedett, amit a jobb előkészítés követelménye indokolt. Mindezzel együtt nőtt a termelékenység. S ezzel együtt a keresetek is nőttek, bár a normák végleges kialakítása még nem történt meg. Szász Ferencnek például az egy évvel ezelőtti 24,50 forintos órabére 27,30 forintra nőtt, Tóth Béláé 23,60-ról 26,50 forintra. A bérek is tehát nagymértékben nőttek, s a szeptemberi 30 ezer párás termelés mellett mégis 12 ezer forint bérmegtakarítás volt a telephelyen. — A kötött munkát sem érezzük fárasztónak — mondja Szász Ferenc —, mert a napi nyolcórai munkaidőn belül 50 perces szünetet biztosított a szalag dolgozóinak g vezetőség. — A jelentősen megnövekedett termelés nem megy a minőség rovására? —kérdezzük Magyar Éva meós- tól, aki a kör végén, még természetesen a csomagolás előtt, vizsgálja a papucsok minőségét. — Egyáltalán nem. Sőt a szalag saját munkájuk alaposabb figyelésére és ellenőrzésére készteti a dolgozókat, és ezért jóval kevesebb a minőségi kifogás, mint korábban volt. Varga Dezső Országos műszaki és közgazdasági hónap az Orosházi Üveggyárban (Tudósítónktól) Soha nem eseménytelen az október az Orosházi Üveggyárban. Jól tervezetten és szervezetten kerülnek reflektorfénybe a gyár műszaki és közgazdasági kérdései, eredményei és problémái a műszaki és közgazdasági hónap helyi rendezvényei során. Így volt ez az idén is. A Szilikátipari Tudományos Egyesület gyári csoportja és a gyár kutatásifejlesztési osztálya szervezett ankétot az üveggyári keverőüzem rekonstrukciójáról. A bevezető előadást Szabó Gábor vegyész-üzemmérnök, az FMKT-klub titkára tartotta meg, ismertetve a rekonstrukció menetét és terjedelmét. Felhívta a figyelmet arra, hogy a megduplázódott keverékmennyiségi igényt és a fokozódó minőségi követelményeket csak ez úton tudja kielégíteni a gyár. Samu Imre fejlesztőmérnök ismertette a pneumatikus anyagmozgatás területén elért eredményeket, és a témával kapcsolatos gondokat. Igen nagy érdeklődés követte Barna Miklós irányítástechnikai üzemmérnök előadását a mikroprocesszoros vezérlés felépítési és működési rendszeréről. Mti- csi Lászlóné vegyészmérnök néhány alapvető nyersanyag minőségi problémáiról' beszélt, hangsúlyozva: a költségmegtakarítás miatt fokozott figyelmet kell fordítani az új vagy eddig még nem alkalmazott alapanyag-hordozókra. Ismertette az e téren elért kutatási eredményeket, kiemelte, hogy bevezetését csak a társgyárakkal összefogva, az Üvegipari Művek aktív közreműködésével lehet megvalósítani. Az előadásokat rövid hozzászólások követték, amelyekben a felvetett problémák iránti érdeklődés és az együttműködés ’ szándéka nyilvánult meg. A napokban volt a műszaki és közgazda- sági könyvnapok gyári kiállítása és könyvvására. Megrendezésében közreműködött a dr. Háy László és a Puskás Tivadar Szocialista Brigád. Az első napon vásárba bocsátott közel hatezer forint értékű szakkönyv hamar gazdára lelt, pótlásukra újabb könyvcsomagok érkeztek. A gyári műszaki könyvtár is 10 ezer forintért vásárolt újabb szakkönyveket. Pribék Sándor Magyar-jugoszláv együttműködés a Dráva vízminőségének védelméért Szorosabbra fűzi kapcsolatát a magyar és a jugoszláv vízügyi szolgálat a Dráva vízminőségének védelme érdekében. A két ország közötti vízgazdálkodási együttműködés keretében eddig negyedévenként végeztek közös vizsgálatot a folyón, meghatározott helyeken merített vízminták alapján. Az elemzés tapasztalatait a szakértők évente egyeztették. Saját célra viszont mindkét ország vízügyi szervei heti-mintavétellel is figyelemmel kísérték a Dráva vízminőségének helyzetét. Ez év őszétől ezeket az adatokat is egymás rendelkezésére bocsátják, és felhasználják a közös értékelési munkában. A Dráva vízminőségének fokozott ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos együttműködés célja az, hogy a Dráva vizének minősége legalább ne romoljon a jelenlegihez képest, s a tervezett komplex hasznosítás igényeinek minél jobban megfeleljen. Mire a kör bezárul...
