Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-20 / 246. szám

1981. október 20., kedd o A Fővárosi Ruhaipari Vállalat szeghalmi fehérneműrész- legében működik a megye egyik legjobban szervezett sza­laga, az úgynevezett Felina-szalag. A korszerű női fehérne­műiről ismert külföldi partner nemcsak jó minőségű, mé­retre szabott anyagot küld, hanem pontos technológiai le­írást is. Ezen a szalagon a dolgozók megfelelő minőségben lényegesen termelékenyebben dolgoznak, mint a vállalat más munkahelyein ' Fotó: Veress Erzsi Teljes üzem a konzerviparban Teljes kapacitással dolgozik a konzervipar 14 gyára; a legtöbb helyen három műszakra rendez­kedtek be. Annál is inkább, mert a száraz időjárás kedvez a zöldségfélék, gyümölcsök beta­karításának, s így a nyersanyag folyamatosan érkezik az üze­mekbe. A legnagyobb munkát az alma feldolgozása adja. A legtöbb gyümölcsöt a Nyíregyházi Kon­zervgyár fogadja, itt összesen 800 tonnát dolgoznak fel. Még tart a lecsószezon. Ez részben a jó időnek tulajdonít­ható, más években ugyanis már október elején befejeződik a pa­radicsom átvétele, most viszont még mindig kap belőle a Hat­vani Konzervgyár. A paradi­csomból sűrítményt és paradi­csomitalt készítenek, s a tartó­sított lecsóhoz is ezt használják fel. A lees* másik nyersanya­gát, a paprikát Debrecenben és Szegeden dolgozzák fel. Szege­den új csumázóvonalat helyez­tek üzembe, amellyel megnövel­ték a napi teljesítményt, és csökkentették a munkaerőigényt is. Ugyancsak Szegeden, vala­mint Kalocsán megkezdődött a fűszerpaprika feldolgozása. Harc a csótányok ellen Nemzetközi csótánymente­sítési szimpoziont rendez a héten a Bábolnai Mezőgaz­dasági Kombinát, az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet­tel és a fővárosi KÖJÁL-lal együttműködve. Az urbani­zációs ártalmak közé tartozó csótányfertőzöttség világvi­szonylatban sok gondot okoz. A paneles technológiával ké­szülő épületek nagyszerű „közlekedési utat” nyújtanak a rovaroknak, a távfűtés pe­dig egyenletes melegével ki­tűnő szaporodási feltételeket teremt számukra. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát fertőtlenítő állo­mása Budapest patkánymen­tesítése után az újpalotai és a kelenföldi lakótelep csak­nem 30 000 lakásában ered­ményesen kiirtotta a csó­tányt. Ilyen nagy területen ez világviszonylatban még sehol sem sikerült. 20 hóna­pi mentességet értek el, így érthető, hogy a szimpozion iránt nagy az érdeklődés. A hazaiakon kívül neves angol, bolgár, csehszlovák, holland, lengyel és NDK-beli szakem,- berek vesznek részt a ta­nácskozáson. Új vadriasztó szer A sikeres kísérleti gyár­tást és alkalmazást követően a téli szezonra már a Buda- lakk gyártja a Nehézvegy­ipari Kutató Intézetnél ki­fejlesztett új vadriasztó szert, a Nevibest. Az intézet­ben több éves kutatómunka során olyan íz- és illatkom­pozíciót állítottak össze, amely taszítja a vadakat, vagyis a téli élelemszegény időszakban is elveszi az ét­vágyukat a fiatal facseme­ték, bokrok kérgétől, s ezzel csökken a minden évben te­temes téli vadkár. Bőséges a megye gyümölcs- és zöldségellátása Ezekben a napokban me­gyénk üzleteiben még bősé­ges a friss zöldségfélékből az áruválaszték, s az árak 10— 12 százalékkal alacsonyab­bak a tavalyinál. De mi várható az elkövetkezendő hónapokban? Békés megye zöldség-, gyümölcs- és burgonyaellá­tása megnyugtató, az idén jó termés volt burgonyából, körtéből, almából, káposzta- félékből, karalábéból és gyökérzöldségekből, a má­sodvetésű szántóföldi zöld­ségfélék is beértek — tájé­koztatott Krizsán Miklós, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője, aki még elmondta: — Míg a ko­rábbi években Békés megye almából és burgonyából be­hozatalra szorult, az idén már részt vállalt a főváros és más megyék ellátásából. A burgonyatermesztési társu­lásba tömörült három közös gazdaság, a csanádapácai Széchenyi, a telekgerendási Vörös Csillag és a békéscsa­bai Szabadság Tsz jó ter­mést takarított be. Almából a szokásosnál is többet szü­reteltek a füzesgyarmati Vö­rös Csillag, a békéscsabai Lenin, a dombegyházi Petőfi Tsz és a Mezőhegyesi Mező- gazdasági Kombinát almás­kertjében. A szántóföldi zöldségfélékből főként a hű­tőháznak, és a konzervgyár­nak megfelelő mennyiségű alapanyagot szállítottak a nagyüzemek, így többek kö­zött a kondorosi Egyesült, az újkígyósi Aranykalász, a bé­késcsabai Május 1., a nagy­szénási Október 6. és a med- gyesegyházi Haladás Tsz. Mindezeket összegezve kon­zerv- és hűtőipari termékek­ből a megye' boltjaiban nagy a választék, bőségesen van meggy, cseresznye, ősziba­rack és más befőtt. Már a tárolókban várja a téli felhasználást 2 ezer 800 vagon burgonya, 275 vagon vöröshagyma, 5 vagon fok­hagyma, 950 vagonnyi vegyes zöldség és 1100 vagon alma. A megyében ezekben a na­pokban hiányként mutatko­zik a naspolya, a gesztenye és a dió. A kereskedelem ve­zetői ígérik, hogy az elkö­vetkezendő hetekben ezek­ből a csemegékből is kielé­gítő lesz az ellátás. — sz — Sorozatban készülnek a szerelőszalagon a kukoricabetakarító adapterek a békéscsabai MEZŐGÉP békéscsabai gyárában. Ezeket a silóadaptereket a Hesston franciaországi gyára rendelte meg. A MEZŐGÉP az idén mintegy ötmillió dollárért exportál adaptereket, kétszer annyit, mint tavaly Fotó: Lónyai László Tények és teendők a takarmányozásban Atalányelszámolás a szövetkezeteknél Az V. ötéves tervidőszak alatt Békés megyében a me­zőgazdaság legdinamikusab­ban fejlődő ágazata az állat- tenyésztés volt. Az állatte­nyésztés fejlődési üteme az 1976—1980-as évek átlagában 20 százalékot, évente négy százalékot ért el. A termelési érték a tervezett 47—48 szá­zalékkal szemben 52 százalék lett. Kevesebb abrakkal A mezőgazdasági nagyüze­mek — hús egyenértékben kifejezve — évente 106—117 ezer tonna állati terméket ál­lítanak elő, melyből a ser­tés- és vágóbaromfi-termelés 88 százalékot képvisel. Az ál­lattenyésztést terhelő összes költségek közül a takarmá­nyok költsége a legnagyobb — évente hárommilliárd fo­rint —, ezért a mezőgazdasá­gi üzemek takarmánygazdál­kodása alapvetően meghatá­rozza az állati termékek elő­állításának mennyiségét, ösz- szetételét és eredményessé­gét. Az okszerű abraktakar- mány-gazdálkodásra 1977 óta terelődött rá a figyelem. A fajlagos abrakfelhasználás el­lenőrzése, az abraktakarmá­nyok árának növekedése arra késztette az üzemeket, hogy saját gazdaságukon belül olyan intézkedéseket hozza­nak, melyekkel az abrakfel­használást csökkenteni lehet. Ilyen intézkedés volt pél­dául az abrakos marhahizla­lás megszüntetése, a mező- gazdasági és élelmiszeripari melléktermékek fokozott fel- használása takarmányozásra. A komplex intézkedések ha­tására a következők szerint csökkent a fajlagos abrakfel­használás: az egy liter tej előállításához 1977-ben 52 de­kagramm, 1980-ban 36 deka abrakot etettek fel az üze­mekben. Az egy kilogramm marhahús előállításához fél kilogrammal, egy kiló sertés­húshoz 40 dekagrammal, egy kiló csirkehúshoz 6 deka­grammal kevesebb abrakot használtak fel 1980-ban, mint négy évvel korábban. Nagyobb jövedelem A fajlagos abrakfelhaszná­lás csökkentése terén elért eredmények alapján így a megyék rangsorában har­madízben is Békés megye az első helyezett. A fajlagos ab- raktakarmány-felhasználás csökkenése, a kedvezőbb vá­góállat és állati termék fel- vásárlási árak, a fajlagos ho­zamok növekedése — a ta­karmány- és energiaköltsé­gek emelkedése ellenére is — ha csak fillérekkel, de jöve­delmezőbbé tették az állati termékek előállítását, egyes ágazatok nyereségességét. A főbb állati termékek elő­állítási költsége és jövedel­me megyei szinten a terme­lőszövetkezetekben úgy ala­kult, hogy egy év alatt (1979- ről 1980-ra) 40 fillérrel nőtt az egy liter tej előállításából származó jövedelem, akár­csak egy kilogramm marha­hús esetében, a sertéshús ilyenformán egy forinttal ho­zott többet, a csirkehús pe­dig több mint két forinttal, kilogrammonként. A fajlagos abrakfelhasználásban éppen úgy, mint az állati termékek jövedelemszintjében nagy a szóródás a mezőgazdasági üzemek között. A nagy elté­rések szolgáltatnak alapot ahhoz, hogy a magas fajlagos abrakot felhasználó és ala­csony állattenyésztési jöve­delmet produkáló gazdaságok felzárkózzanak a jó vagy jobb gazdaságok eredményeihez. Mivel a változó költségek közül a takarmányok költsé­ge a legnagyobb, ezért a ta­karmánygazdálkodást szüksé­ges úgy megszervezni, hogy a növekvő állatlétszámot és a növekvő vágóállat és ál­lati termékek előállítását jó minőségben és alacsony költ­ségszinten lehessen biztosíta-» ni. Négy fontos feladat A takarmánygazdálkodási feladatok közül négy fonto­sabb teendőt emelhetünk ki. A szálas és tömegtakarmá­nyok termésátlagai alacso­nyak, e területen kell min­denekelőtt rendet teremteni. Mintegy 36—38 ezer hektár pillangós és mintegy 18—20 ezer hektár silókukorica ho­zamának növelésével az egész mezőgazdaság haté­konysága növelhető, és emel­lett a szálas és tömegtakar­mányok területének csökken­tése is lehetővé válik. A megye északi részén gaz­dálkodó mezőgazdasági nagy­üzemek kiterjedt, részben ki­használatlan legélőterülettel rendelkeznek. Megoldhatónak látszik, hogy a tőkeerős, a megye déli részén gazdálko­dó nagyüzemek bérben hasz­nálatba vegyék az északi gaz­daságoktól a legelőterülete- "ket, azt intenzíven művelve az állatok egyidejű legelteté­se mellett az összes széna­szükséglet is fedezhetővé vá­lik. Erre példa a mezőgyáni és a kötegyáni tsz, valamint a Mezőhegyesi Állami Gaz­daság e téren létrejött kap­csolata. Ezzel megteremtőd­het az a helyzet, hogy oda kerül az állat, ahol a legelő van, és az értékesebb szántó- területeken a takarmánynö­vények helyett jobban jöve­delmező növények termeszt­hetők. E kérdés megoldását a széna, piac megteremtésével nagy­mértékben elő lehetne moz­dítani. A gyepgazdálkodásnál maradva, a fejlesztést első­sorban a nagyüzemileg mű­velhető termőképes 34 ezer hektár gyepterületre kell összpontosítani. E területen lehetséges a kérődzők lét­számának növelése, nevezete­sen gyep, melléktermék, hús­vertikum megteremtése. A hatékonyabb takarmá­nyozás lehetőségei sokrétűek. A lehetőségek közül az ener­giatakarékos tárolás és tar­tósítási módszerek ajánlha­tók elsődlegesen . • A takarmánygazdálkodás megteremtése komplex fel­adat, melynek személyi és anyagi feltételeit az üzemek­ben kell megteremteni, s mi­nél hamarabb történik meg ez, annál gyorsabban válik hatékonyabbá a takarmány- gazdálkodás. így eleget lehet tenni annak az elvárásnak, hogy az abrakfelhasználás ez évben is legalább egy száza­lékkal csökkenjen. Boros Péter osztályvezető A szerződéses üzemeltetési forma a szövetkezeti gazdál­kodás keretében — a vezető polgári jogi státusa miatt — nem alkalmazható. A szövet­kezet és más gazdálkodó szervezet a legfeljebb 15 dol­gozót foglalkoztató ipari ter­melést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást végző egységet átalányelszámolásos rend­szerben üzemeltetheti. Az átalányelszámolásos részleg a gazdálkodó szerve­zet nagyfokú önállósággal rendelkező önelszámoló egy­sége, amely az általa megha­tározott keretek között mű­ködik. Az átalányelszámolá­sos részlegben csak az adott szervezettel tagsági vagy munkaviszonyban álló dolgo­zó foglalkoztatható. A mun­kavégzés és elszámoltatás részletes feltételeit külön megállapodásban írásban kell meghatározni. Az átalányelszámolásos részlegben dolgozók munka­díját, illetőleg munkabérét az azonos vagy hasonló munka­körben dolgozóknak a törvé­nyes munkaidőre és a mun­kaügyi szabályzatban meg­engedett mértékű túlmunka tartamára járó munkabér együttes figyelembevételével kell megállapítani. Az áta­lányelszámolásos részlegben foglalkoztatott dolgozók tag­sági, illetve munkaviszonyá­ra egyebekben az általános szabályok az érvényesek. A viszonylagos önállóság­gal rendelkező vállalati és szövetkezeti egységek egy­szerűbb elszámolási formáira az elmúlt években az áta­lányelszámolásos rendszer mellett más módszerek is ki­alakultak : az úgynevezett költségátalányos vagy költ­ségtérítéses rendszerek. A vállalatok, szövetkeze­tek és gazdasági társulások egyes, legfeljebb 15 főt fog­lalkoztató részlegeikben költ­ségtérítéses elszámolási rend­szert alkalmazhatnak. A költ­ségtérítésre vonatkozó meg­állapodás olyan költségekre köthető, amelyek alakulását a részleg vezetője, illetőleg a dolgozók munkájukkal befo­lyásolhatnak. A kisárutermelők és más gazdálkodó szervezetek együttműködésének biztosí­tását szolgálja az az új jog­szabály, amely lehetővé teszi a kisiparosoknak és a gazda­sági munkaközösségeknek, hogy gazdálkodó szervezetek ipari vagy szolgáltató rész­legeit bérbe vegyék. Az egy­ség bérbe adása versenytár­gyaláson történik, a gaz­dálkodó szervezet a bérleti szerződést azzal a jelentkező­vel köti meg, aki a legmaga­sabb összegű bérleti díj meg­fizetésére vállalkozik. A bérlet az egység helyi­ségeire és a rendeltetésszerű használatukhoz szükséges állóeszközökre (gépekre, be­rendezésekre, felszerelésekre) terjed ki. A gazdálkodó szer­vezet rendszeres anyagszállí­tással és a technikai ismere­tek átadásával is segítheti a bérlemény működését. L. L.

Next

/
Thumbnails
Contents