Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-18 / 245. szám
1981. október 18,, vasárnap „Leányyadászat..avagy egy fodrászverseny izgalmai Zrenjanini ifjúsági ház 365 nap — 500 program Méltán büszkék a jugoszláviai Zrenjanin lakói a város ifjúsági házára, a Dom Mla- dosztira. Nemcsak a Bega folyó közelében álló impozáns épületre, hanem annak működésére, a benne folyó tartalmas kulturális életre. Zoran Slavity, az otthon műsorfőszerkesztője számokkal jellemzi az intézmény hétköznapjait. Mint mondja, az 1978-ban épült ház közel négyezer négyzetméter hasznos felülettel rendelkezik. Ami a látogatóknak azonnal feltűnik; a folyosókat, kistermeket, a nagy előadót egyaránt padlószőnyeg borítja. A következő kérdés is ezzel kapcsolatos : hogyan lehet ezt tisztán, rendben tartani? Hiszen, mint Zorán mondja, évente átlagosan egymillió látogató fordul meg a házban. A tisztaság kulcsa nyolc takarítónő és a fiatalok figyelme, rendszeretete — az, hogy valóban otthonuknak érzik a házat. Rongálásnak, hanyagul eldobált cigarettacsikkeknek nyomát sem látni. „termelik” meg. A leglátogatottabbak a diszkóműsorok, a rock-koncertek, a komoly zenei és népzenei előadások. A zrenjanini ifjúsági ház a fiatalok széles körének nyújt szórakozási és tanulási lehetőséget. A mieinkhez hasonló kiscsoportok nemcsak a tizenéveseknek, de a huszonéveseknek is lehetőséget ad alkotókészségük kibontakoztatására. Az úttörők is megtalálják a módját, hogy szórakozva tanuljanak. Képző- művészeti, zenei és drámai szakkörökben jöhetnek ösz- sze, s mindenki azzal foglalkozhat, amihez kedve van. • Nem szabad elfeledkezni a különböző politikai jellegű rendezvényekről. A szervezők a nélkülözhetetlen ismereteket is népszerű formában adják a fiataloknak: ismert poiitikusokat, újságírókat hívnak meg, akik kötetlen beszélgetés, kérdés-felelet formában tájékoztatnak az aktuális kül- és belpolitikai kérdésekről. Kegyelettűra (Tudósítónktól) Endrőd felszabadulásának 37. évfordulóján a helyi általános iskola pedagógus KISZ-alapszervezete rendezésében KISZ-fiatalok és úttörők koszorúzták meg a község határában eltemetett szovjet katona sírját. A koszorúk elhelyezése előtt Varjú József pedagógus em lékezett a bátor katonákra, akik életüket áldozták hazánk és a szűkebb haza, Endrőd felszabadulásáért. A község határában eltemetett szovjet katona sírját a falu KlSZ-fiatal- jai, úttörői gondozzák, és minden év októberében kegyelettúrát szerveznek oda. Polányi László Fotó: Giricz László Közös munka, közös program A tartalmi munka harminc főfoglalkozású népművelő, szervező vállán nyugszik. Ök azok, akik nagy hozzáértéssel kutatják, mi' érdekli a fiatalokat. Megszervezik a filmvetítéseket, drámai előadásokat, művészeti együttesek fellépését. Különböző ünnepélyek lebonyolítását. Munkájukat külön érdekessé teszi, hogy négynyelvű; szerb- horvát, magyar, román és szlovák előadásokat kínálnak a látogatóknak. Ezek főként az ötszáz személyes nagyelőadóban zajlanak. Egy-egy belépő 10—100 dinárba kerül, attól függően, milyen érdeklődésre tarthat számot. Nem titok, hogy a népszerűbb műsorokért kérnek magasabb belépti díjat. Ezzel érik el, hogy a ház fenntartási költségeinek mindössze egynegyedét fedezik állami támogatásból, a többit a szervezők Bölöm dobta be matekórán: — Srácok, jön az XYZ együttes, a nagy Ikszypszi- lonzé! Mit szólnátok, ha kimozdulnánk egy kicsit a suli meg a meleg családi fészek levegőtlenségéböl? Bölöm ezt nem túl halkan mondta, úgy hogy az egész osztály hátrafordult. Még Kegyelem, a matektanárnő is, aki nevét onnan kapta, hogy jegyosztáskor mindig megjegyezte: — No, kegyelemből adok neked egy kettest, esetleg hármast... A sulikrónika feljegyezte, hogy állítólag valamikor sírva fakasztott egy kitűnőt, imigyen: — No, kegyelemből kapsz egy ötöst. Szóval, Kegyelem megfordult a tábla körül, ahová holmi csillagászati jeleket rajzolt fel, és orrán felháborodottan ágaskodott a pápaszem. — Mi van fiam, mi van? — szólalt meg fenyegetően, maga sem tudva pontosan, kihez intézze szavát. Néma csönd lett. Aztán — legnagyobb meglepetésünkre — Bölöm magabiztosan kilépett hátsó rezidenciájából és ünnepélyesen a következőket mondotta: — Tanárnő kérem, egy há- romismeretlenes egyenletről beszéltünk a Kastéllyal... akarom mondani a Palotai Endrével — helyesbített hirtelen. Kegyelem szigorúsága észrevehetően enyhülni kezdett. — A tananyagon kívüli feladatokat szünetben beszéljétek meg, fiam — Jelentős a házban dolgozók „külsőzése” is. Zrenjanin város 13 kerületében és a városkörnyék 21 közösségében szerveznek programokat. Ez a munka a magyar művelődési központok tevékenységéhez hasonló. Amolyan kul- túrmissziónak tekinthető, melynek során az ifjúsági háztól távol levő kerületek, falvak lakóinak művelődését segítik elő.. Nemcsak műsoros esteket visznek a 37 helyi közösségbe, hanem kiállításokat, író-olvasó találkozókat készítenek elő, bonyolítanak le. Ugyanakkor amatőr, öntevékeny művészeti csoportok működését is irányítják. Nem nehéz elképzelni, harminc szervezőtől mekkora lelkesedést kíván az egész város és környéke ifjúsága kulturális életének kézbentartása. M. Sz. Zs. mondta majdnem meghatot- tan, aztán — mielőtt köny- nyezni kezdett volna — visz- szafordult kedvenc csillagászati jeleihez. Mondanom sem kell, hogy felbolydult az osztály. Szünetre mindenkinek volt valami ötlete; Lobogó például -felvetette, hogy mint úttörőfeladatot, vállaljuk ezután mindenfajta beategyüttes patronálását. Polimer felajánlotta, hogy bűvös szalagján rögzíti az egész koncertet, és egy későbbi időpontban lejátssza a kisdobosok okulására. A legnagyobb sikert azonban az az ötlet aratta, amelyet barátnőmmel, Masnival tártunk a nagyérdemű osztály elé: — A koncert alkalmából rendezzünk jelmezbált. Azután szavazunk: ki ötlötte ki a legképtelenebb, leglehetetlenebb öltözéket? A győztesnek egyúttal felajánlottunk egy XYZ-s plakátot, továbbá egy — valamikor az együttes tulajdonát képező — szakadt gitárhúrt. Mindenki éljenzett. A koncertig még két hét volt hátra. Lázas készülődéssel telt az idő. A szünetekben elhúzódtunk egymástól, és titokzatoskodó arccal popújságokat, meg divatlapokat böngészgettünk. Majd megevett a sárga irigység, amikor Masni kezében megláttam egy régi divatlapot, (Tudósítónktól) Mezőhegyesen az utóbbi években tartalmilag sokat gazdagodott atKISZ-esek és úttörők kapcsolata. Erre szolgált jó példaként az október 3-i szabad szombat délelőtti közös almaszedés, ahol a 3281. számú Petőfi Sándor úttörőcsapat Orion raja a testvér Hámán Kató területi KISZ-alapszervezettel dolgozott együtt a helyi gyümölcsösben. Az . almaszedés bevételét közös pfogramok- ra, kirándulásra, vetélkedőre használják, illetve egy részét a kambodzsai gyermekváros építésére ajánlották fel. A nagyközségben működő két KISZ-bizottság és a helyi úttörőcsapat együttműködését számos nagy sikerű rendezvényen túl, az utóbbi két évben az „Ifjúkommuamelyben Az alföldi betyárok hétköznapi viseletéi címmel közöltek, képeket. Pedig mindent elkövettem, hogy első legyek. Nem is az értékes nyeremények miatt (igaz, már elhatároztam, hogy a gitárhúrból nyakláncot csinálok), hanem inkább azért, hogy mint az ötlet értelmi szerzője, ne vallják szégyent. Meg eminens is volnék, vagy mi a szösz?! Szóval, első utam nagyanyám padlására vezetett. Először nem értette, mit ülök ott órák hosszat a kacatok között, de aztán megmagyaráztam neki, hogy régészeti emlékeket gyűjt az úttörőcsapat. Erre békén hagyott. Nyugodtan elmerülhettem tehát fantáziámban, valamint a porban. Első nap egy ócs- ktt szőnyeget találtam. Gondoltam, kilukasztom a közepét és magamra terítem. De később túl szegényesnek és elcsépeltnek nyilvánítottam az ötletet. Aztán sokkal jobb gondolatom támadt: a faszenes vasalót a fejemre szerelem. Esetleg egy kis parazsat is teszek belé, hogy még inkább magára vonzza a tekinteteket. Aztán rájöttem, hogy fizikai mivoltom véges, és esetleg nem bírná a fejem a tortúrát. Elkeseredtem. Egyik ötletet a másik után vetettem el, pedig vészesen közeledett a koncert ideje. Már csak egy nap volt hátnisták az úttörőkért!” — „Úttörők az ifjúkommunistákért !” mozgalomban elért szép eredmények is jelzik. Jelenleg is a helyi úttörő- csapat birtokában v^n az első helyért járó vándorzászló. Az „Együtt egymásért” jel-, mondat jegyében szervezik tartalmilag a testvérkapcsolatokat, mely jelentős segítséget nyújt az úttörők KISZ-életre való felkészítésében. A múlt években a KISZ-bizottságok Killián-kö- röket szerveztek a nyolcadik osztályos pajtások számára, ezzel is segítve a KlSZ-élet- be való átmenet „örökzöld” problémájának helyi megoldását. Az új úttörőévben a hagyományok folytatásaként ismét megszervezik a* Killián-köröket. (sz. m.) ra, amikor -megszületett a Nagy ötlet. Igaz, ebben a véletlen is közrejátszott. Amíg ugyanis a padláson törtem a fejem, a drága öreg pókok munkába léptek. Gondolom, valamiféle antik tárgynak néztek engem is; lényeg az, hogy alaposan befontak. Az iskolaköpenyem tele volt absztrakt hálómintákkal. De a „sminkem” volt a legjobb. Amikor tükörbe néztem, magam is megijedtem: a sejtelmesen lengedező pókhálóktól olyan lettem, mint valami múlt századi mumus. Csak az jelentett némi problémát, hogy másnap iskolába kellett menni. A magyardolgozat kötmölése közben kicsit zavartak az orrom előtt fel-alá szaladgáló pókok. De megérte! No, nem mondom, másnak is voltak ötletei. Masni például alföldi csikóslegénynek öltözött, és az egész koncert alatt egy ostort pattogtatott. (Állítólag egy hétig gyakorolta.) Lobogó Drakulának maszkírozta magát, Bölöm pedig a megszólalásig hű papagájnak öltözött. Még végig is rikoltozta a koncertet. De senkinek sem sikerült lekörözni engem! Amikor bevonultam, úgy megtapsoltak, hogy a zenekar újrajátszottá a nótát. (Azt hitték, őket ünneplik.) Menten el is határoztam, hogy divat-, tervező leszek... esetleg pókháló-specialista. Hogy milyen volt a koncert? A bátyám szerint jó. Mert én a meghatottságtól egy árva hangra se tudtam odafigyelni. Lejegyezte: Gubucz Katalin Milyen is egy fodrászverseny? Ez azt hiszem, minden nőt érdekel. És milyen az, aki megnyeri: a fodrász, a modell? Erre, gondolom még a férfiak is kíváncsiak. Az idén az Alföld Kupát, a területi versenyt az ifjúsági kategóriában Vlcskó Anna, békéscsabai női fodrász nyerte. Felcsillan a szeme, amikor az eseményekről kérdezem: — Nagy szám volt — kezdi lelkesen —, a verseny előtt két héttel szóltak, hogy be kéne ugrani, mert az egyik versenyző egészségügyi okok miatt nem tud részt venni. Nem vállaltam. Júniusban végeztem, nem éreztem magam képesnek ekkora feladat megoldására. . Modellem sem volt. De mégis rábeszéltek. Szerencsére. Ezzel megkezdődött a „modellvadászat”. Nevetve meséli, hogy róla igencsak „szépeket” gondolhattak, miközben árgus szemekkel figyelte a „csajokat” az utcákon, tereken, szórakozóhelyeken. És úgy másfél héttel a verseny előtt rákacsintott a szerencse : — Éppen jöttem ki az Uni- verzálból, amikor megláttam egy lányt az illatszer osztályon. Gyorsan fogtam egy kosarat és nyomás utána. Szép arc, csinos alak, kezdetnek ennyi is elég. Gyorsan megmondtam neki, miről van szó, mert láttam, hogy kezd zavarba jönni. Aztán alaposabban is megnéztem, kiderült, hogy a haja is jó, és a modellséget is vállalja. Egy héttel (mások már hónapokkal) a verseny előtt készítette el először Kati frizuráját. Hogy milyet, azt a csabai csapat felkészítője mutatta be. Egy hullámokkal variált, színházi frizura illett hozzá leginkább. No, de két modellel kellett indulni, és még csak egy volt. Minden ismerősét kérte, „figyelje a csajokat”. Editet Gyulán, a strandon, a medencéből szedte ki a barátnője, „pont ilyen modell kell Ancinak!” — felkiáltással, és irány át Csabára. Mindez a verseny előtt két nappal történt. Másnap Edit visszalépett, nem akarta, hogy befessék a haját. Anci inkább lemondott a festésről (noha akkor alakíthatóbb a haj, mint naturan), Csak Editről ne kelljen „lemondania”. Ilyen izgalmas előzmények után került sor a versenyre, ami szintén nem egy megnyugtató valami. — Először a Kati fejdíszes, színházi frizuráját kellett megcsinálnom, úgy, ahogy már először kipróbáltuk. Jól sikerült. Utána jött Edit. Neki akkor fésültem először a haját, korábban nem volt időm. Hogy mit fésülök neki, magam se nagyon tud1- tam. A lényeg az volt, hogy lehetőleg a legdivatosabb legyen, és jól álljon. Popper lett, és remekül állt neki, nagy sikere volt a közönség, a zsűri, a kollégák körében. Boldogok voltunk mind a hárman. — De gondolom, az első díjhoz ha fontos is a jó modell — nemcsak az kell, hanem jó fodrász is. Még csak 17 éves vagy ... — Nem a kortól függ. Már az iskolában is versenyeztem, és nagyon szeretem ezt a szakmát. Mindig van valami elképzelésem. — Akkor is, amikor esetleg tízen várnak rád? — Szeretek variálni, persze csak akkor tudok, ha a vendég rám bízza magát. Érdekelnek az újdonságok, és igyekszem minél hamarabb kipróbálni valakin, befésülni, begyakorolni. Nemrég például „Charly”-t kellett csinálnom, hozta a kislány a képet, hogy ilyet! Jó — mondom — és hozzáláttam. Aztán otthon addig vágtamegy vállalkozó szellemű ismerősöm haját, amíg nem éreztem, hogy oké. Ebben biztos vagyok, mert ezek után — mi is lehetne méltóbb befejezése egy ilyen beszélgetésnek? — vállaltam, a „modell” szerepét, Ancira bízva, hogy mit művel velem, és nem csalódtam. Szatmári Ilona Koncertre készül a 7. b Fotó: Martin Gábor
