Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-17 / 244. szám
1981. október 17., szombat Asszonyok, lányok a 122-es számú árudában A Békés megyei Élelmi, szer Kiskereskedelmi Vállalat 122-es számú árudája 1971-ben nyílt meg Szarvason. Tíz év alatt kétszer — 1975-ben és 1976-ban — érdemelte ki a Kiváló Bolt címet. Négy éve leltárhiány volt, ami a munkaversenyt visszavetette, de a bolt dolgozóit magába foglaló 25 tagú Petőfi Sándor Szocialista Brigád igyekszik to-' vábbra is minél jobb eredményt elérni. — A havi forgalom —tájékoztat Petrov Pálné üzletvezető — 3 millió 300— 400 ezer forint. — Mitől függ, hogy több vagy kevesebb? — Főként attól, hogy milyen és mennyi az áru. Most például kevés van füstölt áruból, de kevés az édesség, különösen a desszert és a lisztes áru. — Mit ajánl? — A többféle hentesárut, a grillcsirkét, a sok-sok finom italt, a kulacsos borokat ... Annyi mindent, hogy fel sem lehet sorolni. A forgalom növelését segítené elő az is, ha a várost átszelő főútvonalon, közel az árudához, parkírozóhely létesülne. Mint megtudom, ennek a kérdésnek a megoldásával már foglalkozik a vállalat. ♦ Amerre néz az ember az árudában, csupa csinos, fiatal, mosolygós eladónőt lát. Köztük is a legfiatalabb Nagy Irénke, aki az idén került a pulthoz. Az iskolapadban tanultak még frissen élnek az emlékezetében. — Az árut szépen elrendezni, pontosan mérni, gyorsan kiszolgálni, lényegében ennyi az e°ész — mondja, s látom meg is tartja ezeket a szabályokat. Balczó Mihályné a hentesárunál főként az áru szép elrendezését tartja fontosnak. — Tessék, ez van, lehet választani — mutat a hűtővitrinre, s így érzékelteti azt, amit kifejezésre akar juttatni. Gyurik Jánosné 3 évi gyes után nemrég kezdte meg ismét a munkát. Nem érzett szorongást, amikor visszajött. Társnői szívélyesen fogadták és segítették, hogy mielőbb megismerje a változásokat. Jólesett neki, hogy a régi vásárlók közül többen üdvözölték a viszontlátás alkalmából. Muha Zsuzsa anyagiakban gondolkozik. — Azt szeretem — vélekedik —, ha fizetési nap van, és sokan jönnek vásárolni. — Hogyan tudják „állni" a rohamot? — Rövidebb ebédszünetet tartunk, néha nem is eszünk, hogy minél jobban kiszolgálhassuk a vevőket. Hagyják nálunk az előirányzott pénzt, ne vigyék máshova. ♦ Egy különös élményére így gondol vissza: — Három éve történt... Bejött egy magas, erős fiú. Lopott. Tetten értük. Fogtam a ruháját. Hirtelen elhatározta, hogy megszökik. Nekilökött a bejárati üvegajtónak, ami kitört. Súlyosan megsérültem, de felugrottam, és futottam utána. Végül is a rendőrség személyleírás alapján elfogta. A bíróság másfél évi börtönre ítélte. Én négy hétig feküdtem otthon betegen. — Valami kellemesebbről beszéljen! — Amikor beteg voltam, sok vásárlónk érdeklődött hogylétem felől. Egy asszony meg is látogatott. És az állandó vevőink részéről sokszor elhangzik egy-egy köszönő szó, ami újra kedvet ad a munkához, és megkétszerezi az erőnket. Adamik Andrásné pénztárosnő nyugodtnak látszik, pedig ma már sokezer forint értékű árut számolt el. — Kibírható a mi munkánk is. Kívülről talán nehezebbnek látszik — mondja. — Mindig ez a véleménye? — Kivéve akkor, amikor az elszámolásnál hiány van. — Előfordult? — Egyszer. Talán többet adtam vissza. Száz forintot fizettem rá. Mi mást tehettem ? Azonnal megtérítettem a kárt saját pénzemből. Mint máskor is, amikor csak 10—20 forint hiányzott. Ennyivel csökken néha a keresetem, aminek persze nem örül sem a férjem, sem a kislányom. ♦ Valencsik Mihályné, a brigád vezetője ugyancsak pénztáros. Szereti a munkakörét, s igyekszik minél jobban kiszolgálni a vásárlókat. — Előfordul, hogy kapok egy szál virágot vagy egy szelet csokoládét. El sem tudom mondani, hogy milyen jólesik az ilyen apró figyelmesség. Vagy akárcsak egy jó szó is. Fábri Pálné műszakvezető a legszebb elismerésnek tartja, ha a vásárlók név szerint kérik az eladót. — Ezt az elismerést ki kell érdemelni — állapítja meg, és így folytatja: — Olyan körülményeket igyekszünk teremteni, hogy érezzék a vevők: értük van minden, és értük vagyunk mi is. Nem könnyű feladat. Pásztor Béla Javítják a békéscsabai vásárcsarnok tetőzetét Fotó: Bukovinszky István Esti fények a békéscsabai József Attita-lakótelepen Fotó: Veress Erzsi Kapható a nagydijas Nellv-garnitúra Már gyártja az idei őszi BNV-n szakmai és közönségsikert aratott termékeinek többségét a nagykanizsai és a Zalaegerszegi Bútorgyár. Az előbbi nagydíjas Nelly-ülőgamitúrája a vásár megnyitása óta kapható az ország Domus-áruházaiban. Hannover-szekrénysort még csak keveset készítenek, de a hasonló rendeltetésű Omega és Gamma viszont sorozatban készül. Még az idén a boltokba kerül a Viktóriának elkeresztelt svéd falrendszer is, amelynek különlegessége a szekrényből kinyitható heverő. A Zala Bútorgyár vásári választékából már folyamatosan készítik a Fáraó és a Tímea kárpitozott garnitúrákat. KlSZ-védnökséggel épül a Volán-telep Munkavédelem a tanácsi vállalatoknál (Tudósítónktól) Negyedik alkalommal tartották meg a napokban a Volán 8. számú Vállalat gyulai főnökségén az ifjúsági parlamentet. Az elhangzott beszámoló hűen tükrözte a két parlament közötti ifjúságpolitikai tevékenységet. A főnökség dolgozói közül mintegy 190 a harmincöt éven aluli. Élet- és munka- körülményeik javultak. Míg 1978-ban két fiatal jutott lakáshoz vállalati segítséggel, addig ez a szám a tavalyi esztendőben 13-ra emelkedett. Sokéul kedvezményes fuvart vehettek igénybe. A fiatalok aktív résztvevői a termelő munkának, s ennek köszönhető, hogy az V. ötéves tervet eredményesen zárta a vállalat, s a VI. ötéves tervciklus első kilenc hónapjában is teljesítették céljaikat. A főnökség műszaki telepén nehéz körülmények között kell dolgozniuk a fiataloknak is. Ma már minden remény megvan arra, hogy a régóta óhajtott; minden igényt kielégítő műszaki bázis felépül, örvendetes, hogy a vezetői munkakörökben dolgozók csaknem fele fiatal. A beszámoló részletesen foglalkozott azzal, hogy a gazdaságvezetés miként segíti elő a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltését. A jó programok szervezéséhez nagy segítséget nyújt az idén létesített „X. KISZ- kengresszus ifjúsági klub”. Sok szó esett a fiatalok politikai neveléséről, oktatásáról. Fontos feladatnak tartja a főnökség vezetése a fiatalok képzését. A gépjárművezetői képzést, és egyéb szakmunkás-bizonyítvány megszerzését támogatja, hiszen a szakember-utánpótlás is az egyik fő cél. Többen tanulnak különböző szakközépiskolában, egyetemen, tanfolyamokon, s ehhez a vállalat minden segítséget megad. Az iskola elvégzése után pedig a tanultakat a főnökségen kamatoztatják a fiatalok. A részletes, minden fontos témát tárgyaló beszámolóhoz többen hozzászóltak1. Számos határozatot hoztak, például arról, hogy az új Volán-telep KlSZ-védnök- séggel énül, és 3 ezer társadalmi munkaórát dolgoznak majd itt. Ormosi Péter Hazánkban a munkavédelem társadalompolitikai ügy. A békéscsabai Városi Tanács vezető testületé ezért is vizsgálta nemrégiben a felügyeletéhez tartozó vállalatok és intézmények munkavédelmi helyzetét. A városi tanácsnak két önálló vállalata van; az ingatlan- kezelő és a kertészeti és köztisztasági vállalat. Költségvetési és építőipari üzeme, ezen kívül 119 különböző jellegű — gazdasági, oktatási, kulturális, egészség- ügyi és szolgáltató — intézménye működik. A foglalkoztatottak száma eléri a 4500-at. Az elmúlt tervidőszakban jelentősen változott a munkavédelem szabályozása. Minisztertanácsi rendelet született 1979-ben, a helyi feladatokat pedig a megyei tanács elnökének 1/1979-es utasítása tartalmazza. Elmondhatjuk, hogy a tanácsi vállalatok és intézmények irányításának szerves részét képezi a munkavédelem meghatározása, felügyelete, és ellenőrzése. Súlyának megfelelően készítik a baleset-elhárítást, ennek eredményeként csökkent az üzemi balesetek, és az ezzel együttjáró kiesett munkanapok száma is. Halálos balesett öt év alatt nem fordult elő. A gazdasági egységek munkakörülményeiben és munkavégzési feltételeiben még érzékelhető differenciák azonban megmutatkoznak a baleseti statisztikákban. Az egészség- ügyi és szociális körülményekben a legtöbbet a kertészeti és köztisztasági vállalatnál kell javítani. Gondot jelent a központi telep hiánya és a részleges szétszó- ródottság. Az oktatási intézményeknél a tanulói balesetek száma, ha kis mértékben is, de évről évre csökken. Negatívum viszont, hogy a súlyosabb balesetek — törések — gyakoribbak, mint korábban. A tapasztalatok összegzése után megállapítható: a munkavédelem személyi és szervezeti feltételei kialakultak és hatékonyan működnek. A továbbiakban gondoskodni kell a jogszabályokkal összhangban levő munkavédelmi szabályzatok megalkotásáról és ezek naprakészségének biztosításáról. L. S. Egy kávé, egy sütemény mellett „Itt meg lehet beszélni a napi dolgokat...” Fotó: Veress Erzsi Mapszervezeti párttitkárok továbbképzése (Tudósítónktól) Az MSZMP szarvasi városi bizottsága háromnapos továbBkép- zést szervezett a pártalapszerve- zetek és a városban működő közbülső pártszervek titkárai részére. A közelmúltban megtartott továbbképzés első napján a gazdasági munka pártirányítása volt a fő napirend. Délután a KISZ-szervezetek titkárai is részt vettek a tanfolyamon, amikor dr. Árpási Zoltán, a Békés megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója a KISZ X. kongresszusáról adott tájékoztatást. A továbbképzés második napján Iván László, az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa általános külpolitikai tájékoztató keretén belül rendkívül érdekes és tartalmas előadást tartott Délkelet-Ázsiáról, részletesebben Kínáról. A továbbképzés résztvevői ellátogattak Szegedre is, ahol Sipos Mihály, a Dél-ma- gyarországi Magas- és Mélyépítő Vállalat^ vezérigazgatója fogadta a szarvasi vendégeket. Megtekintették a DÉLÉP központját, a szegedi házgyárat, az új lakótelepeket, s megismerkedtek a vállalat tevékenységével. A látogatást az tette indokolttá, hogy a DÉLÉP az V. ötéves terv kezdete óta dolgozik Szarvason, többek között a 10 millió forint értékű Arany- szarvas Étterem és Camping generálkivitelezője volt. A VI. ötéves tervben a város lakásépítésében vállal jelentős szerepet a DÉLÉP. Medgyesi Lászlóné Csendes, borús hétköznap délelőtt. A reggeli csúcsforgalom után, amikor a sokféle sütemény színe-java; a kré- mes, a csupa hab sarokház elfogyott, most csak egy asztalnál kávézgat két asszony, mellettük a földön, meg egy üres széken piaci szatyrok. Kis túlzással Csanádapáca nevezetességének is tekinthető ez a cukrászda, ahol nem árulnak szeszes italt, ahol arra kérik a vendéget, hogy ne gyújtson rá. A két asz- szony, Csurák Sándorné és Vági Bálintné régi, jó ismerősök, és a cukrászda törzsvendégei, sok idős emberrel és a gyerekekkel együtt. A szomszédos asztalhoz telepszünk egy-egy süteménnyel, s egy-kettőre szóba elegyedünk. Csurákné a beszédesebb: — Látják, ez csendes hely, nagy a tisztaság, és nem füstszagú a sütemény. Piac után be szoktunk ülni egy kávéra, esetleg süteményre. Itt meg lehet beszélni a napi dolgokat; ki halt meg, mit ír az újság, milyen volt a piac, meg kivel futottunk össze. Ezúttal a piacnál maradunk. Kiderül, hogy ma tojást, karfiolt, káposztát adtak el. — Ami fölösleg kikerül a kertből, udvarról, azt visz- szük eladni — igazít a fejkendőn Csurákné. — Nyugdíjkiegészítésnek mondjuk, ami így a piacozással összejön. Nem sok pénz, de megbecsüljük, mert nehéz megkeresni. Azért a ház körüli kiadásokra, kenyérre, tejre, cukorra, kávéra elég. Meg persze édességre. Ott a hat unokám, van kire költeni. — És ne felejtsük el, hogy zöldségre, gyümölcsre nem kell pénzt kiadni, húsra se nagyon, mert ott a baromfi — szól közbe Váginé — meg kell az a kis munka is, a tétlenség megöli az embert, hát nem?! A másik buzgón helyesel, miközben óvatosan keverge- ti a kávéját: — Az is az igazsághoz tartozik persze, hogy ha nem teremne semmi, nehéz lenne úgy beosztani azt a kis nyugdíjat, hogy mindenre jusson. Aztán a családra, a régi időkre, a tanyán leélt évtizedekre, majd a „mai világra” terelődik a szó. És a két idős asszony mintha régi önmagát mosolyogná meg, amikor cinkosan összenevet: dehogy mertek volna ők 30, de akár 20 évvel ezelőtt így „presz- szózni!” T. I.
