Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-16 / 243. szám

1981. október 16., péntek Hárman az MSZBT országos értekezlet küldöttei közül Monológ a barátságról Mi a barátság? Nehéz pontosan megfogalmazni. Az biztos: belülről jön, érezni kell, szavakkal talán nem is lehet kifejezni. Itt nálunk, a Marx Károly ifjúsági szocia­lista brigádban is szükség van a megértésre, egymás se­gítésére, a jó kollektív szel­lem kialakítására. És ez barátság nélkül aligha kép­zelhető el. A mi gyárunkban régi hagyományai vannak a barátsági munkának, az MSZBT-tagcsoport eredmé­nyesen dolgozik. Persze, a szocialista közösségek min­dent megtesznek a sikerért. A konzervüzemben, ahol 1968 óta dolgozom, a szalag pró­bára teszi a lányok, asszo­nyok erejét, idegrendszerét, mégis jut idejük a közösségi tevékenységre. Amikor 12 éve megalakult a brigád, és én lettem a vezetője, elha­tároztuk, hogy ápoljuk, szé­lesítjük a magyar—szovjet barátságot. Minden év ele­jén elkészítjük a vállaláso­kat, amelyben nagy szerep jut a két ország együttmű­ködésének. Mi a barátság? Ügy gon­dolom: ennek a gazdaságban is óriási jelentősége van. Termékeink túlnyomj részét a Szovjetunióba szállítjuk. Roppant szégyellnénk, ha adott szavunkat nem tarta­nánk meg. Az árut időben, jó minőségben juttatjuk el a baráti államba. Ugyanakkor állandóan ismerkedünk az­zal a földdel, ahonnan a felszabadítók érkeztek. Nincs az a nagy évforduló, ame­lyik megünnepléséből ne vennénk ki a részünket. Ott vagyunk a kiállításokon, a vetélkedőkön. így ismerték meg a brigád tagjai a hős szovjet városokat, a hatal­mas ország népeinek törté­nelmét, irodalmát, mai éle­tét. Felejthetetlen volt a Szovjetunióba tett társasuta­zás is. A tavaly elnyert aranykoszorús jelvény köte­lez és nagyobb lendületet ad a munkához, a magyar—■ szovjet barátság elmélyítésé­hez. Szemenyei Sándorné, a Bé­késcsabai Konzervgyár cso­portvezetője, két kisgyerek édesanyja Nagykőrösön, az élelmiszeripari szakközépis­kolában végzett, 1976-ban pe­dig megszerezte a techniku­si oklevelet. Az október 17- én kezdődő MSZBT országos értekezleten küldöttként képviseli szűkebb hazáját, Békés megyét. S. S. Fotó: Martin Gábor Barátság és zene Dinnyés István, az oros­házi Liszt Ferenc Állami Zeneiskola igazgatója. A ze­ne tehát a munkája, sőt, annál sokkal több, hiszen ő maga is játszik a Békéscsa­bai szimfonikus zenekarban. ről, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumból. A város, a megye zenei életének is kiemelkedő ese­ményei voltak azok a hang­versenyek, melyeket a tá­borba érkezett művész-taná­rok és a gyerekek adtak, s amelyeket meghallgattak az orosházi MSZBT-tagcsopor- tok is. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság orosházi tagjai nem csupán vendég­ként kerültek kapcsolatba e táborral. Részt vállaltak a tábor rendezéséből, lebonyo­lítási munkáiból is — aho­gyan az igazgató mondja —, nélkülük, s a társadalmi összefogás nélkül nehezen boldogult volna. Sokfélekép­pen erősítette a barátság szá­lait ez a zenei tábor: a gye­rekek láthattak orosz nép- művészeti kiállítást, hallhat­tak remek előadást az orosz irodalomról, fotók segítségé­vel ismerkedtek a Szovjet­unióval. Az üveggyárban működő Moszkvai Rádió hallgatóinak baráti köre is meghívta a táborlakókat egy estre, s ekkor az éter hullá­main is köszöntötték Moszk­vából a baráti kör vendé­geit. — Most, novemberben a Szovjet Kultúra Házában kerül sor a zenei tábor ér­tékelésére — újságolja Diny- nyés István —, s utána kö­vetkezik egy hangverseny, ahol játszanak néhányan a gyerekek és tanárok közül. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság közelgő országos ér­tekezletén Békés megye »"’dk küldötteként vesz részt Dinnyés István. T. I. Fotó: Veress Erzsi Pártittkár és MSZBT-küldött A zene révén kapcsolódott be a Magyar—Szovjet Baráti Társaság munkájába is, mint a szovjet zenei tábor fő szer­vezője, lelkes és figyelmes házigazdája. — Az MSZBT volt a kez­deményezője, az Ifjú Zene­barátok Magyarországi Szer­vezetével, a megyei és a vá­rosi politikai vezetőkkel egyetértésben annak az or­szágos tábornak, amelyet 1979 óta, Gyopároson, két­évente rendezünk, s mely­nek házigazdája az orosházi Liszt Ferenc zeneiskola — meséli Dinnyés István. — A klasszikus orosz és a mai szovjet zene népszerűsítése, a modern szovjet zenepeda­gógia módszereinek terjeszté­se — ez a tábor' alapvető célja. Az idei nyáron 64 gyermek volt a tábor részt­vevője, valamennyien kü­lönböző versenyek, például országos hegedű-, zongora-, fúvós-, csellóverseny leg­jobbjai. S érkeztek, meghí­vásunknak eleget téve ma­gyar és szovjet művész-ta­nárok, Budapestről, Szeged­Gyomán mindig megtalál­ható és mégsem. Ritkán van az irodájában, állandóan az emberek között jár-kél Jenei Bálint, a községi pártbizott­ság titkára. Hol a Körösi Ál­lami Gazdaságban, hol a mű­velődési házban, a szövetke­zetekben, az üzemekben, vagy a tanácsnál látják. Mindig barátságos, nyugodt beszédű. Szeretik, elfogadják őt a község lakói. — Nyolcadik éve annak, hogy községi párttitkár let­tem Gyomán — meséli. — Addig bizony sokfelé meg­fordultam az országban. A békéscsabai híd- és vízmű­építési technikumban kap­tam 25 évvel ezelőtt érettsé­gi bizonyítványt. Az volt a vágyam, hogy Budapesten dolgozom a vízügynél, köz­ben levelezőn tanulok to­vább. Mire észbekaptam, Mátranovákra helyeztek, majd újra vidékre, s onnan utaztam a központba az if­júsági szervezet gyűléseire. A mozgalmi munkát mindig Kertészkedő bányászok szerettem. Gyomára 1960- ban jöttem haza. A járási tanács műszaki osztálya, ez­után pedig a helyi építőipari szövetkezet lett a munkahe­lyem. Igen élénk KISZ-élet zajlott a községben, büszke is voltam, amikor területi titkárnak választottak. Vé­gigjártam a káderképzés ösz- szes lépcsőfokát, s 1978-tól most már én is tanítok má­sokat. A barátság, az emberek szeretete meghatározója éle­temnek. Ezért áll közel hoz­zám a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaságok célkitűzése is. Nyolc éve nálunk csak a Körösi Állami Gazdaságban volt tagcsoport. Tartalmasán, jól dolgoztak. Ezután a házi­ipari szövetkezetben, majd a ,, gimnáziumban alakult újabb közösség. Szokatlan talán, hogy tagcsoport legyen az általános iskolában, mint a gyomai 1-es számúban, de a gyakorlat bennünket iga­zolt. A nevelés során; a ha- zafiság és az internaciona­lizmus fogalmának tisztázá­sánál kamatozik ez a mun­ka. Fontos, hogy már gyer­mekkorban reális kép ala­kuljon ki környezetünkben a Szovjetunió történelméről, életéről, a szovjet emberek áldozatvállaló készségéről, hétköznapjairól. Ismerőseim közül sokan jártak már a Szovjetunióban, s azt a ba­rátságos fogadtatást, figyel­mes vendégszeretetet, amely­ben részük volt, mi is meg­próbáljuk viszonozni. Meg­győződésem, hogy a politikai munka nagyon jelentős ré­szét végzik . a községi MSZBT-tagcsoportok. Jenei Bálint, ha szót kap, elmondja véleményét az MSZBT országos küldöttér­tekezletén is, mint megyénk egyik küldötte. B. Zs. Fotó; Martin Gábor Kell-e a zöldségtermesztő? A Művelődési Minisztéri- im megvizsgálta és kisebb lódosításokkal elfogadta a legyei tanács munkaügyi sztályának az 1982—83-as anévre javasolt felvételi lét- zámtervét. Ezek szerint a övő esztendőben a szakmun- ásképző intézetekben és ?akmunkásképz.ési célú szak- özépiskolákban 2 ezer 820 iák — ebből 920 leány és 00 érettségizett fiatal — ta- ulhat tovább. Igaz ugyan, hogy a Műve- idési Minisztérium csakmi- imális mértékben változta- itt a beiskolázási terven, ez íégis gondot jelent, mivel szolgáltató szakmákban sökkentette a felvételi lét­számot. Autószerelőből a vál­lalati igények felmérése sze­rint 149 szükségeltetik, és már a munkaügyi osztály ter­vében — a képzési kapaci­tást is figyelembe véve — 105-re csökkent ez a szám, a minisztérium pedig még tíz­zel kevesebb tanuló beiskolá­zását hagyta jóvá. Hasonló­an alakult a helyzet a szo­bafestőknél. És ennek van még egy kisebb kellemetlen­séggel járó vonzata: így ezek az osztályok nem indulhat­nak teljes létszámmal, vagy­is a képzési kapacitás ki­használtsága romlik. Nagy gondot jelent azon­ban, hogy zöldségtermelő szakmunkásokból mindössze tizenegyet igényelnek a me­gye mezőgazdasági üzemei, ezt a számot a munkaügyi osztály tizenötre, a minisz­térium pedig 25-re kerekítet­te. Kérte a munkaügyi osz­tály azt is, hogy Gyulán, a Mohácsy Mátyás Kertészeti Szakközépiskolában a követ­kező évben dísznövényker­tész-osztályt indíthassanak, a jelenlegi zöldségtermelő he­lyett. Ezt azonban a Műve­lődési Minisztérium — arra hivatkozva, hogy a Szente­sen, Szombathelyen és Buda­pesten működő három osz­tály az országos igényeket ki­elégíti — nem hagyta jóvá. Elgondolkodtató a miniszté­rium állásfoglalása, mivel a zöldségtermelő szakmunká­sok — megyénknek nem ép­pen ez a profilja — évek óta elhelyezkedési gondokkal küzdenek, dísznövénytermesz­tőre viszont — tekintve a környezetvédelmi programot — egyre nagyobb szükség Igény mutatkozik műszer- gyártó és karbantartó me­chanikai műszerészek iránt is. Egy ilyen osztály indítá­sát az 1982—83-as tanévtől engedélyezte a minisztérium a battonyai Mikes Kelemen Szakközépiskolában, ■ ahol adottak az ez irányú képzés tárgyi és személyi feltételei. A bázisvállalat szerepét pe­dig a MOM helyi gyáregysé­ge vállalta, ahol hamarosan be is fejeződik a tanműhe­lyek kialakítása. Sz. I. A komlói piac valaha a legdrágábbak közé tartozott az országban, s hogy ma már nem az, a kertészkedő bányászoknak köszönhető. A város felett emelkedő kopár dombokon virágzó kertkultúrát teremtettek az utóbbi években. Most feje­ződött be az idei zöldség- és gyümölcstermés betakarítása, értéke — a becslések szerint — tízmillió forint. A szabad időben, kedvtelésként űzött kertészkedésnek mégsem ez az igazi haszna, hanem az emberek fizikai állapotára, hangulatára gyakorolt hatá­sa. Oly nagy a kertművelési kedv a mecseki bányászvá­rosban, hogy a tanács újabb húszhektárnyi — nagyüzemi művelésre alkalmatlan — földterületet adott át a kis­termelőknek Komló közvet­len környékén. Ezekben a napokban, hetekben osztják szét a 400—800 négyzetmé­ter nagyságú parcellákat az igénylők között. A megtermelt zöldséggel, gyümölccsel, szőlővel, illet­ve borral elsősorban a saját háztartásukat látják el a kertészkedő emberek. A fe­lesleget a piacokon és a bol­tokban értékesíti^. Tetemes mennyiségről van szó, amit jól mutat, hogy a város ma már fele annyi árut igényel a ZÖLDÉRT-től, mint koráb­ban. Ragadozó madarak védelme Nagyszámú önkéntes köz­reműködésével megkezdték az ornitológusok és az erdé­szek az együttesen több mint harmincnyolcezer hektár ki­terjedésű bükki nemzeti parkban található madarak fészeklelőhelyének feltérké­pezését. A munkát a Bükk déli lábánál, a Hór patak völgyében és környékén kezdték. Feltérképezik ugyan­is, hogy ezen a vidéken olyan ritka és éppen ezért foko­zott védelemre szoruló raga­dozó madarak tanyáznak, mint a kerecsensólyom és a parlagi törpesas, továbbá az egerésző ölyv és a darázs­ölyv. E ragadozók nagyobb része az ember által nem háborgatott erdőrészekben fészkelnek, s táplálékukat az erdei tisztások fölött köröz­ve szemelik ki maguknak. Ez a szokásuk ad lehetőséget ar­ra, hogy viszonylag ponto­san megszámlálják őket. A most feltérképezett te­rületet tavasszal, a költéskor ismét bejárják, és azonosít­ják, hogy a fészkelő- és köl­tőhelyek egybeesnek-e, s milyen elvándorlás tapasz­talható. Gyártörténeti múzeum Nigrádban Gyártörténeti baráti kör alakult Salgótarjánban, a több mint százéves Salgótar­jáni Kohászati Üzemek ipar- történeti jelentőségű beren­dezéseinek, szerszámainak és a termelés más tárgyi emlé­keinek, valamint a gyártörté­net eseményeiről fennma­radt fotók és dokumentumok gyűjtésére, gondozására, be­mutatására. Az összegyűlt anyag — Nógrád megye első nyilvános gyártörténeti mú­zeuma — a kisterenyei Gyürki-kastély műemlék- épületében kap helyet. Ter­vezik szabadtéri ipari „skan­zen” kialakítását is. Hosszan tartó rövidzárlat A szarvasi Bagi Lajos és felesége roppant nagy gond­dal küszködik. A munkáslakás-építési akcióba szeretné­nek bekapcsolódni a lakásépítő szövetkezet segítségével. Mindketten fiatalok, fizikai munkások. A férj pék, a Gyomai Sütőipari Vállalat szarvasi telepén, a feleség pedig a Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet szövő­nője. Három műszakban dolgoznak, kétség tehát nem férhet munkás mivoltukhoz. Van azonban egy bökkenő. A munkáslakás-építési ak­cióba ugyanis csak állami vállalatok dolgozói kapcso­lódhatnak be, a szövetkezeti tagok és dolgozóik nem. Bagi Lajos munkahelyétől megkapta a szükséges támo­gatás felét. Másik felét feleségének a Szirén szövetke­zet felajánlotta, de ott, ahol ezt elbírálják, ettől eltekin­tettek. Így a férjet október közepén olyan gondolat fog­lalkoztatja, hogy a körülményekre való tekintettel a sü­tőipar felemeli-e az eddig adott támogatás összegét az OTP-kölcsön 20 százalékának erejéig. Albérlet helyett új lakásban csak ekkor reménykedhetnek. Ki\ is néz­tek maguknak egyet az ötödik emeleten, egy szoba, plusz két félszobásat. Ott ez volt a legolcsóbb, 650 ezer forintba került. Ügy számoltak, hogy a munkáslakás­építési akció keretében kapnak 90 ezer forint támoga­tást, s mivel a feleség gyesen van, a szociálpolitikai ked­vezmény két gyermek vállalásával összesen 80 ezer fo­rint. A 20 százalék vállalati támogatás révén az úgyne­vezett beugró 64 ezer forint készpénz lenne, a többi OTP- kölcsön maradna. Az ügy azonban távolról sem ilyen egyszerű, mert azok, akik a rendeletet megalkották, a két egyenrangú, magas szinten már elismert szocialista tulajdon között különbséget tettek. Így, ami jár az állami, tanácsi, sü­tőipari munkásnak, az nem illeti meg az ipari szövet­kezet szövőnőjét. Vidéken, így Szarvason is, de szerte a megyében az ipar jelentős része jól prosperáló szövetkezeti. A szö­vetkezeti ipar termékeit vásárolja az ország, sőt a Szi­rénét az egész világ! Szükségesek ezek a szövetkezetek, hiszen-a megyében 16—17 ezer embernek életfeltételt je­lentenek. Itt nincs más munkaalkalom, -lehetőség, itt — így Szarvason — csak ezt teremthette meg a társa­dalom, melynek jogi hátrányát a szóban forgó eset kap­csán az a dolgozó viseli, aki nem tehet arról, hogy Szarvason milyen tulajdonú ipari üzemek vannak. Nem is lehet megmagyarázni a péknek meg a szövőnőnek azt, hogy egyikük miért van kedvezőbb helyzetben, és miért kell másként megítélni a szintén fizikai államányú szö­vőnő esetét. Egyáltalán, indokolt-e 1981-ben ennyire sarkossá tenni a munkáslakás-építési akciót, melynek támogatásától, a dolgozók utáni teherviseléstől az ipari szövetkezetek nem zárkóznak el, vállalják a rájuk eső részt. Ma már nem lenne szabad különbséget tenni munká­sok között azon az alapon, hogy az egyik csoport saját anyagi erejéből hozta létre munkahelyét, a másik a tár­sadalom erőforrásaiból megteremtett munkahelyen dol­gozik. Hiába, vannak még a szemléletben hosszan tar­tó rövidzárlatok. Dupsi Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents