Békés Megyei Népújság, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-13 / 240. szám
1981. október 13., kedd mjilUÍ&Td Megnyílt a 28. vásárhelyi őszi tárlat Hegedűs Géza: Csathó Kálmán centenáriumára Az idén 28. alkalommal rendezték meg a vásárhelyi őszi tárlatot. A magyar képzőművészet hagyományos seregszemléjét vasárnap a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban Kornidesz Mihály, az MSZMP KB osztályvezetője nyitotta meg. A tárlaton 120 festmény, 41 grafika, 81 szobor, kisplasztika, valamint 32 kerámia, textília és tűzzománc került a közönség elé. A kiállításon szereplő művészeknek a megnyitó alkalmából díjakat és munkajutalmakat nyújtottak át. A legrangosabb elismerést, a képző- és iparművészeti lektorátus által odaítélt 1981. évi Tornyai-emlékplakettet Fülöp Erzsébet festőművész kapta. A Csongrád megyei Tanács munkajutalmában Gyurcsek Ferenc szobrász- művész, a Művészeti Alap Ifjúsági folklórtalálkozót rendeztek vasárnap a Somogy megyei Szenna községben. A kaposvári járás népi együttesei, köztük az országos hírű szennai hagyomány- őrző népi együttes tagjai, látmunkajutalmában Németh József festőművész, a hódmezővásárhelyi Városi Tanács munkajutalmában AL mási Aladár grafikus, Csizmadia Zoltán, Miskolczi László és Szalay Ferenc festőművész részesült. Tíz festőművésznek adtak át a vállalatok és szövetkezetek által felajánlott munkajutalmakat. Sok éves hagyományként az őszi tárlat alkalmából a Hódmezővásárhelyen élő képzőművészek valamelyik környékbeli mezőgazdasági üzemben külön bemutatót, „Kis őszi tárlatot” rendeznek. Ez alkalommal a helybeli Marx Károly Termelő- szövetkezet művelődési termében nyitották meg a mintegy félszáz festményből és grafikából rendezett kiállítást. ványos felvonulást rendeztek a faluban, majd a szennai falumúzeum területén bemutatót tartottak. Fazekas népművészek bemutatója és mézeskalácsvásár is gazdagította a találkozó programját. Be furcsa, be meglepő: Csathó Kálmánnak most októberben van századik születésnapja. Holott nagyon kedves barátom volt. Igaz, jó harminc évvel idősebb barátom, akit mindiglen is „Kálmán bácsi”-nak neveztek, de azért sohasem éreztem afféle öregembernek. Gyermekkorában őt is Nagyvárad nyugat felé ábrándozó szelleme nevelte, mint engem. És habár a társadalmi topográfia másmás köreiből indultunk — ő a dzsentrivilágból, én a polgárságból —, mindiglen is úgy tartottuk számon egymást, hogy Szent László a közös lovageszményünk, Pázmány Péter stílusbeli ősatyánk, és Szigligeti Ede olyan közös szellemi nagybátyánk, akit egy kicsit szégyenlünk is, egy kicsit büszkék is vagyunk rá. — Ez a hivatkozás Szent László, Pázmány Péter és Szigligeti Ede közös meghitt emlékezetére nem tőlem származik, hanem tőle, Kálmán bácsitól. Akkor mondotta, amikor én egyszer történetesen egy kiadóvállalat vezetője volt- tam, és rábeszéltem őt, hogy írja meg mindazt ami éppen eszébe jut színházi emlékeiből, én majd kiadom. (Meg is írta. ki is adtam.) Nos hát, akkoriban sokat beszélgettünk kiadói hivatalszobámban a nagyváradi emlékekről is, meg az ő irodalmi múltjáról is. Ügy érezte, hogy végérvényesen kiesett abból a magyar irodalomból, amelynek jó néhány évtizeden keresztül az egyik legnépszerűbb írója volt. Számomra feledhetetlen, ahogyan indokolta, hogy a fel- szabadulás után miért is hallgatott el. Azt hiszem, szó szerint tudom idézni: „Nézd, én abból a dzsentrivilágból való vagyok, amelynek az évszázadok folyamán némi kis erénye, és temén- telen hibája volt. Én még ironizáltam is a dzsentriéletről, de belülről és meg- bocsátóan, mintegy családon belül. Hanem amikor az én osztályom a történelem nagyon is igazságos ítélete folytán letöröltetett, akkor ízléstelenségnek tartanám még azokat az igaz vádakat is elmondani felőle, amelyeket én talán még jobban tudok, mint ti, hajdani polgárok, akik csak későn belépő cégtársak lettetek abban az egyáltalán nem lelkesítő üzletben, amelyet magyar úri politikának neveztek. És akik igazán joggal és indokolt felháborodással bélyegzik meg manapság ezt az úri múltat, mert kihasználtjaik, áldozataik voltak, azokkal én mindenben egyetértek, de nagyon illetlennek tartanám, ha én, a bűnösök atyafia valamiféle előnyt igényelnék azzal, hogy leköpve saját múltamat, és főleg rokonságom múltját, be- állnék az ócsárlók kórusába. Hát ezért nem írtam többé regényt azóta, hogy bekövetkezett az, amire tulajdonképpen régóta vártam.” Azt hiszem, ez a vallomás jellemzi legjobban ezt a kitűnő irodalmi „kismester”-t, akit hajdanán sokan jobban szerettek, mint a fejedelmi rangú Herczegh Ferencet, mivel kritikusabb volt a nemességgel szemben, némi jóakarattal nála „baloldalibb”- nak lehetett érezni, de sokan jobban szerették a világtekintélyű Molnár Ferencnél is, mivel a polgárság főírójához képest mégis igazi „magyar úriember” volt. A könnyed írni tudás mesterségének- művészetének ugyanúgy birtokában volt, mint a polgári népszerű irodalom két vitathatatlan főszereplője. Egy ízben nevetve mondta nekem: „Herczegh Franci kénytelen jobban lelkesedni a magyar nemesért, mint én, mert sváb bürgernek született, Molnár Feri pedig a Hattyúban meg az Olympiában egyenest glóriát fon a magyar köznemes feje fölé, mert pesti zsidó fiúnak született. Én mosolyoghatok a dzsentri korlátoltságokon, mert hiteles bihari dzsentri vagyok”. Mint író valójában ezt is tette. Talán kelleténél mél- tatlanabbul elfelejtett, kedvesen gúnyos regényeiben, amilyen a „Varjú a toronyórán” vagy a leginkább legeslegsikeresebb elbeszélő művében, amelynek címe évtizedeken át szinte szállóige volt: „Te csak pipálj, Ladá nyi”. Csathót rég nem adtunk ki, regényeit rég nem olvassuk. Ö alighanem jobban értené, méltányolná, sőt okos szellemességével még indokolná is, mint mi, ez az immár hetvenedikhez közeledő olvasónemzedék. De nem volt hiábavaló, amire én is rábeszéltem, hogy örökítse meg színházi emlékeit. Emlékező könyvei nélkülözhetetlen dokumentumok. A magyar színház- történet egyik legjobb rendezője volt. Így vélte Hevesi Győr-Sopron, Komárom és Veszprém megyei grafikusok és éremművészek közös kiállítása nyílt meg vasárnap a győri Xantus János Múzeum képtárában. A tárlat nyolc alkotó harmincnál több munkáját tárja az érdeklődők elé. Sándor is, aki nemcsak az egyik legjobb barátja, de legértőbb méltánylója is. Amikor Hevesi lett a Nemzeti Színház főrendezője, azonnal Csathót vette maga mellé másodiknak; amikor Hevesi lett a Nemzeti igazgatója, Csathót tette meg főrendezőnek. Később, amikor Hevesi továbbkényszerült más színházak tájára, Csathó mindig mellette volt, és a század legnagyobb magyar színházi rendezőjének nemegyszer az volt a véleménye, hogy ezt vagy azt a drámát Csathó nála is jobban tudja előadássá várá- zsolni. A színházi rendező Csathó Kálmánt nem volna szabad elfelejtenünk. Hitte, vallotta és gyakorolta, hogy a rendező akkor művész, ha elvész a mű mögött, ha pontosan azt valósítja meg, ami a drámában van. Ritka művészegyéniség volt: nagyon jól értett mesterségéhez, de egy pillanatig sem értékelte túl magát, sőt kinevette azokat, akik főrendezői tekintélye miatt igyekeztek túlértékelni az írót. Pontosan tudta, hogy ügyes, tehetséges, kedves, de nem túl jelentékeny. Mégis: mindig azt írta, azt csinálta, azt hirdette, amivel erkölcsileg egyetértett. Eszmékben nemigen hitt, de önkockáztatásig hitt az emberségességben. Igazán alig-alig tagadott bármit is, de egyértelműen gyűlölte az embertelenséget. Nemcsak azért volt indulatos antifasiszta, mert élete nagy szerelme, felesége, a nagy színésznő, Aczél Ilona történetesen zsidónak született. De a felszabadulás után azt is illetlenségnek tartotta volna, hogy hivatkozzék antifasiszta múltjára. Száz éve született. Nagy rendező volt, kellemesen másodrendű író, akit azonban mégis emlékezetünkben kellene tartani, de ami talán mindennél fontosabb: példaszerűen morális, méghozzá nem ridegen, hanem kedvesen, s mégis rendíthetetlenül morális írástudó volt. Az ilyen pedig a mi számunkra is fontos példakép. A kiállítás megnyitóján adták át a veszprémi Bognár Zoltánnak, a győri Cziráki Lajosnak és Farsang Sándornak a Győr-Sopron megyei Tanács nívódíját a tárlaton látható alkotásaik elismeréséül. KÉPERNYŐ Várospódium Szarvason A szegedi körzeti stúdió műsorait, sajnos, nem a legjobb időpontokban sugározza a televízió, ezért Békés megye tévénézői ritkán láthatják a megyénk gondjaival is foglalkozó, vagy eseményeiről tudósító műsorokat. Így sokan vártuk az érdekes Várospódium sorozat múlt heti adását, hisz elvkor nem panaszkodhattunk a rosszul választott műsoridőre. Békés megye egyik legérdekesebb történelmű, földrajzi adottságú városa, Szarvas került ekkor a képernyő nyilvánossága elé. Sokan reméltük, hogy nemcsak a város lakóit érintő, érdeklő kérdéseket, válaszokat hallunk, de egyúttal sikerül az országnak bemutatni megyénk néhány tárgyi-szellemi nevezetességét, mai életét. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, bőven volt csalódásra okunk. Bár érdeklődésben nem volt hiány, hisz rengeteg kérdés érkezett, de a szerkesztők észrevehetően kiválogatták a kevéssé „rázósakat”. A tanácselnök és helyettese ezekre is roppant óvatos, bár a szűkre szabott műsoridő miatt némileg érthető rövidségű válaszokat adott. Pedig az efaj- ta műsorok célja éppen az lenne, hogy őszinte, meggyőző válaszokat adjon a lakosságot foglalkoztató kérdésekre, s azokra — hisz nem csak kérdések, javaslatok is érkeztek — közösen keresni az optimális megoldást. A kerülgetések, óvatoskodások miatt így nem csak csalódást okozott, de érdektelenné, unalmassá is vált a műsor. Gondolom, nem csak azok kapcsolták át készüléküket az egyes programra, akik az ország más vidékein élnek. Még lelkes patrióták is csak ásítoztak, vagy bosz- szankodások kíséretében tudták kiböjtölni ezt a nagyon kevés új információt tartalmazó negyven percet. Rendkívül hagyományosan oldották meg a látványra sokkal több lehetőséget kínáló operatőri munkát is. összhangban a műsor színvonalával, habár ez nem nevezhető dicséretesnek ez esetben. Unalmas állóképek, egyhangú, ismétlődő beállítások tették látványában is érdektelenné a Várospódiumot. Amely tulajdonképpen nem is volt igazi pódium. Hisz ahhoz, hogy célját — amely tiszteletreméltó — elérje, igazi fórummá kellett volna változnia. Esetleg, nem előre megszűrt, hanem ott, helyben, a lakosság szájából elhangzó kérdésekkel... Hisz az esetleges fésületlenséget sokkal inkább el tudja viselni a néző, mint az unalmat. Ez utóbbiban pedig, sajnos, bővelkedett ez a műsor, amely nem fórumnak, legfeljebb kérdés-felelet játéknak nevezhető. — gubucz — A Néprajzi Múzeumban nemrég nyitották meg az „Ázsiai hangszerek” című kiállítást. A képen: szitár, vagy más néven: indiai citeralant (MTI-fotó: Horvát Éva felvétele — KS) Ifjúsági folklórtalálkozó Sopronban Észak-dunántúli grafikai kiállítás Győrött MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Eszmék faggatása. 8.57: Klasszikus operettekből. 9.44: Játsszunk a billentyűkkel! 10.05: MR 10—14. 10.35: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 11.00: Magyar művészek operafelvételeiből. 11.39: Irgalom. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: A Szegedi szimfonikus zenekar játszik. 13.45: Daloló, muzsikáló tájak. 14.07: A Gächingi Kamarakórus részleteket énekel Schütz: Cantiones Sacrae című sorozatából. 14.40: Arcképek a jugoszláv irodalomból. 15.10: Az NDK néphadseregének központi zenekara játszik. 15.28: Nyitnikék. 16.05: A Kodály vonósnégyes játszik. 16.36: Maria Stader operaáriákat énekel. 17.07: . mert játszani jó!” 17.32: Filmzene. 17.45: A Szabó család. 19.15: Opera-művészlemezek. 20.15: Köztársaság tér, 1956. 21.00: Jónás Mátyás népi zenekara játszik, Bolla Tibor népdalokat énekel. 21.29: Kilométer-diplomácia. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Operaáriák. 22.50: Szakértelem. 23.00: Monteverdi: VIII. madrigálkötet. 23.45: Győri Szabó József nótákat énekel. 0.10: Neményi Tamás táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Behár György kórusműveiből. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.33: Melódiákoktól. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . . . 14.00: Operaslágerek. 14.35: Tánczenei koktél. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: Találkozás a stúdióban. 16.33: Csúcsforgalom. 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Csak fiataloknak! 19.30: Lusta pisztrángok. 19.40: Nótacsokor. 20.33: Könnyűzene — hangszerszólók. 21.00: Hogyan veszett össze Ivan Ivanovics Ivan Nyikiforo- viccsal? 21.24: Népszerű dallamok. 22.24: Népdalok, néptáncok. 23.15: Országos amatőr pop- dzsessz-rock találkozó. III. MŰSOR 9.00: Iskolarádió. 9.30: Vladimir Horowitz zongorázik. 10.30: Gianni Raimondi operaáriákat énekel. 11.05: Zenekari muzsika. 12.45: Külpolitikai könyvespolc. 13.07: Talpalatnyi föld. 13.53: Az Amadeus vonósnégyes lemezeiből. 15.36: Népdalkórusok, népi hangszerszólók. 16.00: Bach-művek. 17.20: Labirintus. 17.35: Harminc perc alatt a föld körül. 18.05: Híres előadóművészek Ra- vel-f elvételeiből. 19.00: Iskolarádió. 19.35: A Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye. Közben: kb. 20.25: Egy pálya vonzásában. Kb.. 20.45: A hangverseny-közvetítés folytatása. Kb. 21.20: Dzsesszfelvételeinkből. 22.00: Eszmecsere — az osztrák irodalomról. SZOLNOKI STŰDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Az év szolnoki dzsesszhangversenyeiből. A lengyel Sun Ship együttes játszik. 17.18: Holtponton az NB I-ben. Fórum a minőségi és tömegsportról. Műsorvezető: Tamási László, szerkesztő : Vágási Kálmán. Telefon: 11-088. 17.43: Operettkettősök. 18.00: Alföldi krórrika. 18.15: Az A La Carte együttes énekel. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 8.30: Tévétorna, (ism.) 8.35: Iskolatévé: Magyar nyelv. (ált. isk. 3. oszt.) 9.05': Orosz nyelv. (ált. isk. 5. oszt.) (f.-f.) 10.05: Magyar irodalom. (ált. isk. 7. oszt.) 10.40: Csak gyerekeknek! 1. Csin-csin. 2. Mikrobi. 11.00: Csata fekete-fehérben, (ism.) (f.-f.) 11.20: A tenger meggyilkolása, (ism.) 14.15: Iskolatévé: Orosz nyelv, (ism.) (f.-f.) 14.30: Magyar nyelv, (ism.) 14.45: Magyar irodalom, (ism.) 15.20: Napköziseknek — szakköröknek. 15.50: Képmagnósok figyelem! (f.-f.) 16.25: Hírek, (f.-f.) 16.30: Nyugalmunk érdekében. 17.00: Ember és föld. 17.25: Gólyavári esték. 17.55: Reklám, (f.-f.) 18.03: Szól a nóta. 18.30: Dél-alföldi krónika, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Az Onedin család. 20.50: Stúdió ’81. 21.50: Portréfilm Gulyás Györgyről. 22.20: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Bach-koncert. 20.40: Tv-híradó. 2. 21.00: Autó-Motor Sport. 21.20: Reklámpanoráma Pest megyéről. 21.30: Záróra előtt. BUKAREST 16.05: Iskola-tv. 17.20: Fiatalok klubja. 1,8.05: Üttörőhíradó. 18.25: Politikai fórum.. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Tv-ankét. 20.15: ,,Az optimista Bili”. Tv- játék. 22.00: Chopin-miniatűrök. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.40: Hírek. 17.45: Üttörő tv-stúdió. 18.15: Tv-naptár. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Napló. 20.00: Együtt. 21.05: A trófea. 22.45: Napló. II. MŰSOR 18.30: Napló. 18.45: Népszerű-tudományos film. 19.15: Kis koncert. 19.27: Ma este. 19.30: Napló. 20.00: Külföldi szórakoztatózene. 20.55: Ember és idő. 21.25: Zágrábi körkép. 21.50: Válogatás az iskolatelevízió műsorából. SZÍNHÁZ 1981. október 13-án, kedden este 20 órakor, Békéssámsonban: SEGÍTSÉG, VÁLUNK MOZI Békési Bástya: 4 órakor: A nagy Medve fiai. 6 és 8 órakor: Uvegtörők. Békéscsabai Szabadság: Minden előadáson: ...És megint dühbe jövünk. Békéscsabai Terv: Kóma. Gyulai Erkel: Csermen. Gyulai Petőfi: Az Olsen banda boldogul. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A kis- kecske bánata, fél 6 és fél 8 órakor: A bajkeverő. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: 25 millió fontos váltságdíj. 22 órakor: Vágyak idegenben.
