Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-11 / 213. szám
1981. szeptember 11., péntek fl piachoz igazodva Az Orosházi Vas-, Műanyag Ipari Szövetkezet évente mintegy 160 millió forint értékű terméket állít elő. A termékek 30 százalékát külföldön — elsősorban szocialista piacokon — értékesítik. Ebben az évben két nyugati vállalattal is kötöttek megállapodást. Az olasz Triuzi cégnek 300 millió líra értékben szállítanak műanyagpohár- gyártó automata gépet. A nyugatnémet Meinig vállalattal öt évre szóló szerződést kötöttek, évi 800 ezer nyugatnémet márka értékű csomagológép szállítására. Korábbi megállapodások alapján idén Irakba és Nigériába is eljutnak termékeik. A szövetkezet gépéig egy részét üzemen belül áll'ítjaelő. A VI. ötéves tervben e tevékenység továbbfejlesztését tervezik, mert a termékeik iránti igényt csak így tudják teljes mértékben kielégíteni. < L. J. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát földjein megkezdték a kukorica törését. Elsőként a vetőmagnak szánt korai hibrid fajták termését takarítják be. Az ország legnagyobb vetőmag- termelő gazdaságában az idén csaknem 4,5 ezer hektáron termeltek hibrid kukoricát, amelyből mintegy 15 ezer tonna fémzárolt vetőmagot állítanak elő (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) Szüreti előkészületek y A szüreti előkészületek közé tartozik minden olyan munka, mely ahhoz szükséges, hogy szőlőtermésünkből kellemes illatú és finom za- matú bort készítsünk. A szüreti előkészületeket mindenkor gondosan végezzük el, mert már ez meghatározza a szőlő borrá válását és a bor minőségét. Már néhány tőke terméséből is készíthetünk kellemes illatú, finom zamatú bort. A különféle kisebb mennyiségű szőlőt is érdemes külön-külön feldolgozni és demizsonok- ban elkülöníteni. Az eredményes, jó munkához megfelelő felszerelés szükséges. Ezekről természetesen a szüret megkezdése előtt kell gondoskodnunk. Amennyiben nagyobb szőlő- területtel rendelkezünk, végezzünk termésbecslést. 100 négyzetméterenként két-há- rom tőkén számoljuk meg a fürtöket. Természetesen egymástól távol eső átlagfürt- számot szorozzuk meg a fürt- átlagsúllyal és a területünkön található tőkeszámmal. Általában a kis fürtű fajták 5-6 dkg, a közepes nagyságúak 10—15 dkg, a nagy für- tűek 18—25 dkg súlyúak. A termésbecslés után tudjuk megállapítani a szükséges borászati segédanyagok meny- nyiségét. Idejében szerezzük be a káliummetabiszulfidot (kéntabletta, borkén), az- besztkénlapot és a fajélesztőt. A mennyiségek kiszámításánál vegyük figyelembe, hogy általában egy mázsa szőlőből 65—70 liter must lesz. Egy hektoliter musthoz és az ebből nyert borhoz 50 -^70 gramm káliummetabi- szulfit szükséges. A pincék légterének fertőtlenítéséhez tíz légköbméterenként egy kénszeletet számítsunk. Kénezni a tokaji pincékben nem 'szabad, mert a nemes penész a kénezéssel elpusztul. A másik igen fontos borászati segédanyag a fajélesztőtenyészet. Előnye, hogy ismert és jó tulajdonságú borélesztő végzi az erjesztést. Ezáltal tisztább ízű és kellemesebb illatú bort nyerünk. Szükséges gondoskodni még bentonitról, a must cukorfokának megállapítására, szolgáló mustfokolóról és a szakszerű erjesztéshez kotyogóról. A kotyogó rendeltetése, hogy a keletkező széndioxid (mustgáz) eltávozhasson, és az oxigénnek az erjesztőtartályba való bekerülését megakadályozza. A szüreti edényeket, fakádakat először hideg, majd forró szódás vízzel súroljuk ki, azután hideg vízzel alaposan öblítsük ki. Az új faedényeket három-négy napig áztassuk hideg vízben, majd szódás vízzel alaposan sikáljuk ki, azután ismét hideg vízzel alaposan mossuk át. Nagyon fontos munka még a hordók kénezése. A hordókat tiszta vízzel addig mossuk, míg az akonanyíláson át tiszta víz folyik ki. Forró vízzel csak azután szabad mosni. A piszkos hordóba öntött víz ugyanis kitágítja a hordó apró lyukait, és a piszok beszívódik a fa anyagába. A mosás után akonanyí- lásukkal lefelé fordítsuk — kétoldalt megtámasztva —, egy-két napig hagyjuk alaposan kicsöpögni. A teljes szikkadás után kénezzük. (Üres hordóban havonta egy kénlapot égessünk el. így megelőzhetjük a bor betegségeit: az ecetesedést, dohosságot és penészesedést.) A szüreteléshez használt gépeket alaposan dörzsöljük át, a rozsdát távolítsuk el. A szőlő szedéséhez használjunk műanyag edényeket. Jobbak, mint a fémes felületűek, mert az ilyen edényekről könnyen fém kerülhet a mustba, mely .a későbbiek során bőrbetegségeket okozhat. Fehértörést, feketetörést és oxidációt. Kalocsay Klári Nem változik a kenyér minősége A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat eddig csaknem háromszázhatvanezer tonna búzát vásárolt fel. A békéscsabai központi laboratóriu- j. mon kívül tizenkét minősítő he- t lyen elemezték az új búza bel- tartalmi mutatóit. Átlagosan 200 —500 tonnánként vettek mintát a beszállított mennyiségből, műszeres mérésekkel állapították meg a sikértartalmat, annak milyenségét, a sütőipari felhasznál- : hatóság jellemzőit. Az ezerötszáz minta elemzése nagy munkát jelentett a laboratóriumi dolgozóknak, akik a kitűzött időpontra, augusztus végére végeztek feladatukkal, és pontos képet adtak az idei termésről. Eszerint viszonylag kevés, kétezer tonnányi a különleges, javító minősítést kapott • kenyérgabona. A többi malmi, illetve takar- ; mánybúza. A malmi kategóriába i sorolt mennyiség beltartalmi ér- J téke hasonló a múlt évihez, így | várhatóan a tavalyihoz és idei- £ hez hasonló, jó minőségű keif nylér és tészta kerül a fogyasz- i tók osztalára. m. sz. zs. Korszerű lakásvilágítási cikkek A lakáskultúra fejlődésével j egyre többen vásárolnak korsze- j rü csillárokat, állólámpákat, fa- j likarokat és különböző asztali világítótesteket. A kínálat az év ? második felében tovább bővül. Az NDK-beli csillárok mellett i; megjelennek az üzletekben az osztrák és a csehszlovák lakásvilágítási cikkek. A külföldi partnerek a III. negyedévben kezdik ; meg a szállítást, így minden igényt ki tud elégíteni a hazai kereskedelem. Megszűnt az izzólámpák hiá- nya. Az első félévhez hasonlóan folyamatos ellátásra számíthatunk. örvendetes, hogy az Egyesült Izzó 20 és 40 wattos fénycsőből, valamint energiatakarékos fénycsövekből a pótmegrendeléseket is teljesíti. Ugyancsak nem okoz gondot a fénycsőarmatúrák beszerzése. A 26 millimé- . tér átmérőjű energiatakarékos fénycsövek egyébként 18, 36 és 58 watt teljesítményűek,, a normál izzólámpák fényerejénél négyszer—hatszor nagyobb fényt sugároznak. —s. Szedik a paradicsomot Csanádapácán, a Széchenyi Termelőszövetkezetben Fotó: Veress Erzsi Milyen édes a cukor? fl feldolgozás első órái a Sarkallj Cukorgyárba! 1981. szeptember 7. Ezen a reggelen a cukor sem olyan édes, mint máskor. Elvette az ízét a várakozás, az izgalom, a korai kezdés. Az üzemi próba sikerült ugyan, de az igazi „vizsga” most reggel hat órakor kezdődik. Vajon milyen lesz a cukor íze délután, holnap. vagy holnapután? A Sarkadi Cukorgyár munkásai, vezetői a kampánykezdés reggelén bizakodnak. Milyen is lehetne az indulás? Zökkenőmentes — mondják —, mert a karbantartók minden tőlük telhetőt megtettek. De végül is milyen volt? A csend, amely január közepétől szeptember elejéig övezte a gyárat, már újra a múlté. Nyersanyagszállító teherautók, feldolgozóberendezések zúgása, égnek törő gőzfelhők jelzik, elkezdődött a feldolgozás. . várhatóan több mint száz napra. Reggel hat óra. Mindenki a helyén. Az irányító szakemberek újra és újra végigjárják a feldolgozás helyszíneit, hogy ők is közvetlenül érzékelhessék az esetleges gondokat. így azután csak nagy sokára került elő Vigh Imre, termelési 'osztályvezető, aki az éjszakai „műveletek” fő irányítója volt. Majd 24 órája nem aludt. — Tegnap délben kezdtük meg a kazánok felfűtését. Az elmúlt órákban folyamatos volt a technológiai rendszer kipróbálása, a berendezések próbajáratása. Tudjuk, kisebb hibákra számítanunk kell majd, egyelőre azonban különlegességről nem tudok — s miközben beszél, többen is érkeznek, hogy beszámoljanak egy-egy hibáról. Emiatt kissé méltatlankodik is Vigh Imre. — Nem értem, miért hozzám fordulnak, amikor a közvetlen munkaterületek vezetői is intézkedhetnének. — De végül is megnyugszik. így legalább tud mindenről... * * * Az idő már közelebb jár a 7 órához, mint a hathoz, amikor Szodorai Sándor segéd műszakvezetővel szemlére indulunk. Kint arcul csap a kellemesen hűvös szeptember reggeli szél. — A répa nagyobb része vasúton érkezik — mutat az úsztatok felé. — Most a vagonokból ürítjük ki a répát. A hatalmas erejű vízsugár végigpásztázza a vagonokba rakott répát, s az a vízzel kizúdul a nyitott ajtón. A munkát itt Mikucz László irányítja. — Ez az első napom ezen a munkaterületen ■— mondja, miközben csökkenti a víz nyomását. — A diszpécsertől kaptam a jelzést — mutat a központi épület „parancsnoki fülkéje” felé. — Most addig nem „küldök” több répát, amíg a piros helyett zöldre nem vált a lámpa. A szünet csak néhány percig tart, azután a 16 atmosz-^ féra nyomással kiáramló víz újra dolgozni kezd. A felcsapódó cseppek apró per- metként hullanak alá. Kísérőmtől megtudom, a víz hiányos tisztítása miatt eddig gyakran eltömődtek a vizámnak. A víz tisztítását szolgáló új berendezések az idén remélhetőleg megváltoztatják a helyzetet. * * * Végigmegyünk az úsztató mentén, teljesen addig, amíg a répa az áramoltató vízzel együtt el nem tűnik a mélyben. Meglepetésemre a segéd műszakvezető mégis felfelé »mutat. — Ott fönn, abban a vályúban úszik a nyersanyag a főépületben levő bunkerbe... A répa ugyanis valóban a mélybe kerül, ahonnan nagy teljesítményű szivattyúk segítségével továbbítják újra: a magasba. A vályúrendszert több helyen gaztalanítók és kavicstalanítók szakítják meg. A felesleges anyagok eltávolítása fontos művelet. Néha úgyis annyi a gaz, a kavics, hogy nem lehet tökéletes a tisztítás. Ez azután később okoz gondot. * * * — Éppen most állítottam le a beúsztatást — fogad a „parancsnoki” diszpécserszobában Boros Sándor. —Kint az úsztató nem vette észre a jelzésemet. Ilyenkor tolózár van a segítségemre — mutat le az úsztató végére. Magyarázatul hozzáteszi még: a monitoron láttam, hogy a mosó és a bunker megtelt répával. Ilyenkor meg kell állítani az utánpótlást, mert néhány perc alatt, akár fél- vagonnyi répa is melléfolyhat. Gyakorlott mozdulatokkal intézkedik. Látszik, 30 éve dolgozik a gyárban ... — Innen egy percre sem lehet kimenni — jegyzi meg, azután engedélyt ad, kinyitja a tolózárat, jöhet a répa. Mi pedig megyünk, tovább... * * * — Eddig minden a legna- gvobb rendben. Mintha nem ' is a kampány első óráit élnénk — állapítja meg Szodorai Sándor. Ekkor érünk a korszerűsített vízleválasztóhoz és a répafelvonóhoz. — Egy oldalra folyik, el a víz, a felvonóaknába is jut belőle, abból pedig nagyobb baj lehet. Mindjárt leállunk, úgy 20—30 percre, ez még nem okoz gondot a feldolgozás további folyamatában — fűz néhány mondatos tájékoztatást ahhoz a sürgéshez, amelyet a beszabályozás előz meg, Vngor Gábor főgépész. Erre a műveletre tehát az előkészületek miatt várni kell még. Minderről a vágógépek kezelői mit sem sejtenek. Ök egy tekintélyes lemezdarab miatt bosszankodnak éppen. Ez a répával együtt került az egyik vágógépbe. A javítás egy-másfél órát vesz igénybe. Ez mégsem okoz kiesést, a többi berendezés működik. * * * Néhány perc és mi már a diffúzió kezelőjével beszélgetünk. Itt a legnagyobb nyári melegre emlékeztető a hőség. — Legtöbbször az okoz gondot, ha nem megfelelő a vágás, ha túlfő a répa. E kettő pedig szoros összefüggésben van a nyersanyag minőségével, tisztaságával — minderről nem véletlenül beszél Szőke Zoltán diffúziókezelő. Néhány perce dugó keletkezett a berendezésben. A répaszelet nem haladt előre, behabosodott... — Cukoripari habgátlót öntöttem a répára — folytatja az előbbi gondolatsort Szőke Zoltán. — Most már minden rendben van. Ilyenkor egyébként, az első órák" ban mindez gyakrabban for" dúl elő. A diffúzióban keletkező nyerslét ezután tisztítják, majd főzik. Lejjebb, a műszerekkel ellátott irányítópulton Tari István diszpécser segít eligazodni. — Itt kísérjük figyelemmel a nem cukoranyagok eltávolítását, ennek megfelelően adagoljuk a mésztejet, a széndioxidot... Az adagolás mértékéről grafikonok tájékoztatnak... — Most leállunk — vág közbe Juhász István fődiszpécser, aki szakít azért időt arra, hogy magyarázatot fűzzön szavaihoz. — A víz- leválasztót szabályozzák be. Felkészülünk arra az eshetőségre is, ha ez a munka sokáig tart. A lének folyamatosan kell érkeznie, mert különben az energiaszolgáltatást is leállíthatjuk. Ez pedig óriási veszteség. — Majd egyszerre csak megszakítja mondókáját. — A hajtóvizet nyissátok ki! — rendelkezik és elsiet, hogy utánanézzen, hol tartanak a javítással. * * * A kristályosítóban utolérjük a hajnali cukrot. Azaz még csak a sűrű lét, amelyet tartályokban gyűjtöttek össze, hogy megfelelő meny- nyiséget tudjanak egyszerre a hatalmas kristályosító „köcsögökbe” tölteni. Éppen jókor érkezünk. Szelepnyitáshoz készülődtek. Kocziha György félmondatokkal — ennyire van ideje — siet a segítségemre. — Ebből a tartályból már leengedtük* a forró vizet Most kinyitom a kis szelepet. Légüres teret hozunk létre ... Most a másikat — néz rám, és közben egy pillanatra sem áll meg. — A vákuum kiszippantja a levet. Egyébként a légüres térre azért is szükség van, mert így a folyadék már 80 fokon eléri forráspontját. Ezzel sok energia takarítható meg. — A fene... A tartály szintjelzője áll! — bosz- szankodik Kocziha György, és tovább nyitja a szelepet. Semmi változás. A tartályhoz siet. _— Fogy belőle az anyag —‘állapítja meg. Megragadja á szintjelző kötelet. Az nem mozdul. — "Beszorult! — mérgelődik. Még ott vagyunk, amikorra a szintjelzőt megcsinálják. A „köcsögben” időközben az „oltóanyag” segítségével megkezdődött a kristályosítás folyamata. * * * A csomagolóban még várakozó állásponton vannak. Azután a délutáni órákban inkább sárgás, szürkés színben, mint csillogó fehérben, az asszonyok megpillantják a cukrot. — Ez még nem alkalmas emberi fogyasztásra. A teljes kitisztulásra legalább egy, napot várni kell — hallottam Kender Sándorné meóstól. ' * * * Juhász Károllyal, a gyár főmérnökével a laboratóriumban találkozunk. A vizsgálati eredmények kedvező képet mutatnak. A répa cukortartalma 1,8 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor. Jó a répa és a nyerslé minősége. A feldolgozásban eddig csak olyan műszaki hibákkal találkoztunk, amelyek nem veszélyeztetik a feldolgozás folyamatosságát. Az arcokon oldódik a feszültség. A feldolgozás első óráiban jól vizsgázott a karbantartó, a cukorgyári munkás és irányító. Újra édes a cukor. Olyan édes, mint még talán sosem volt. * * * 1981. szeptember 10. A telefonvonal túlsó végén Mátyási János, a cukorgyár igazgatója. A feldolgozás, az ilyenkor szokásos kisebb hibáktól eltekintve úgyszólván, teljesen zökkenő- mentes. Ma már, várhatóan, 2900 tonna répából nyerünk cukrot. Kepenyes János
