Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
1981. szeptember 1., kedd A színház mágusa A függöny hosszú időre legördült a budapesti Operaház színpadán. Kitartott az utolsó pillanatig, bár nagy izgalmat' keltett egy előadás alkalmával, amikor a felvonás végén csak néhány perces késedelemmel engedelmeskedett. Kezelői nem tudták leengedni, és előfordult az is, hogy nem sikerült időben felhúzni... Száz évvel ezelőtt, az Operaház építése idején figyeltek fel a színházi világban az újszerű hatást keltő ösz- szecsapodó függönyre — amelynél jobb megoldást ma sem alkalmaznak. Értelmi szerzője Richard Wagner volt, aki megreformálta korának színházát, színpadtechnikáját is. A régimódi függönyt a zsinórpadlásról húzták fel, innen bocsátották le, ily módon először a szereplők alakját. * lábát, derekát, fejét részletekben láthatta a közönség. Ez a megjelenés groteszk hatást keltett, zavarta Wagner . esztétikáját. „Megkomponálta” az összecsapódó függönyt, amely középről és oldalról egyszerre gördíthető. Ma az egész világon így gördül le a függöny a közönség előtt. De ez csak egyik eleme a színház technikai apparátusának, amelyet Wagner megújított. Koncepciója alapján Bayreuthban építették fel a komplex módon kialakított, tökéletes színházat. A Festspielhaus százötödik éve áll, akusztikája egyedülálló, a zenei világ mennyországának tartják. Sehol nincs olyan hangzása a wagneri zenének, mint ott. A színház belső terét úgy alakították ki, hogy a néző a figyelmét kizárólag a színpadra irányítsa. Süllyesztett zenekar, misztikus mélység választja el a közönséget a színpadtól. A zene technikai szíve, a zenekar láthatatlanná válik. Gyönyörű hangszínét nemcsak a kitűnő zenészeknek, hanem a réteges elhelyezésnek is köszönheti. A zene a mélységből — ahol pinceklíma uralkodik és kánikulában is fű- tenek — árad fel a nézőtérre, a színpadra. A hangszíneket a mélység letompítja, megszűri, úgy hangzik a bayreuthi zenekar, mint az eszményi orgona. így jön létre az orkeszter leszűrt kamaratónusa, az énekes hangja pedig közvetlenül a nézőtérre jut. Bayreuthi reform, hogy néhány perccel a kezdés előtt bezárják az ajtókat, az előadás megkezdése után nem bocsátanak be senkit a nézőtérre, megvárják, amíg teljes csend lesz az elsötétített nézőtéren, és akkor hangzik fel az előjáték. A nézőtér körív alakú, görögös hatást keltő ornamentikával, amfiteátrumszerűen emelkedő széksoraival, oldaltámasz nélküli, faüléses székekkel koncértteremre emlékeztet. 1783 személy befogadására alkalmas, és minden előadáson fennállása óta telt ház van! Wagner színháza azzal a rendeltetéssel épült és tart előadásokat, hogy zenedrámáit a legmagasabb szinten tolmácsolja. Üj zenei nyelvezetet teremtett, amely közvetlen és erős hatást gyakorol az ember érzésvilágárá. Előadásukhoz „dolgukat értő színészekre van szükségem” — mondotta —, „kik énekelni is tudnak, akinek nincs jó kiejtése‘és nem tud jól beszélni, hogyan tudhasson énekelni?” Érthetőséget és szavalásbeli plaszticitást követelt a wagneri énekbeszéd tolmácsolásához. Követelményének megvalósítását a korabeli zenei világban lehetetlennek tartották. A színház mágusa forradalmi módon szakított a régimódi operákkal, es teljesen új zenei formát hozott létre. Azt mondotta, a régimódi opera a zene kedvéért készül, „az én zenedrámám azon emberi mondanivaló kedvéért, amelyet a színpadon egyszerre mond el a zene, a szó, a mozgás nyelvén”, az így létrejött összművé- szet lényege az összhang, a harmónia. Nyitány helyett előjátékokat írt. és már itt megragadó zenei képekkel illusztrálta, sejtette a dráma eszmei tartalmát. Nem áriákat, duetteket, látványos finálékat komponált, hanem szenvedéllyel, mély átéléssel teli drámai párbeszédeket. Zenedrámáiban minden szereplőnek meghatározott, jellegzetes, dallamos vezető motívumai vannak. Minden szólam külön melódia, s amire a szó már nem alkalmas, azokat az érzéseket fejezi ki a zene. Más melódiát énekelnek a művészek, mást játszik a zenekar, Wagner ily módon fokozza a művészi élményt. A zene kihangsúlyozza az eseményeket, kifejezi a szereplők benső életét, vizuális élményt nyújtva a közönségnek. Ezt nevezik a hangokká lett hallgatás mélységes művészetének. Amikor a beszéd már képtelen kifejezni az érzéseket, szükségszerűen elhallgat, akkor lép be az ének, s amit az ének sem tud már kellően érzékeltetni, azt mondja ki a zenekar. A komplex művészi élmény során a zene magával ragadja a közönséget, a megrendülés hatására egybefolyik a tér, az idő, a hallgató azonosul a színpadi cselekménnyel, a szerző szándékával, s az átélés során megszületik a katarzis. Ez Wagner zenei kozmoszának a titka! Erdősi Mária Gyermekbúcsúztató Békéscsabán Három csoportban kellett meghívni a gyerekeket a békéscsabai Társadalmi Ünnepségeket és Szertartásokat Szervező Iroda dolgozóinak, hiszen csaknem 500-an vannak, akiknek — annak idején — a névadóját, s most az iskola előtti búcsúztatóját rendezték meg. Egy részük vasárnap délelőtt, másik részük pedig délután kereste fel a városi tanács dísztermét, amely egyáltalán nem volt ismeretlen számukra. Már voltak itt — 3 évesen — egy Mikulás-ünnepségen, s a kellemes élmény máig is elevenen él a csöppnyi fejecskékben. Hamar elhelyezkedtek a számukra előkészített kis székeken, s máris egymást csendesítve figyelték Betkó Katalinnak, a TÜSZSZI vezetőjének üdvözlő szavait. Az igazi élmény csak ezután következett. Vidove- nyecz László gitárkísérete meleltt Felkai Eszter és Gdili László, a Békés megyei Jókai Színház színművészei léptek a gyerekek elé. Verses, zenés összeállításukban látszólag csak a móka és a kacagás kapott helyet. Am a sorok mögött komoly szándék bújt meg: felkészíteni ezeket a csöppnyi gyerekeket az ismeretlenre, az első napra az iskolában. Felkai Eszter hol a tanítónénit elevenítette meg, hol a gyerekek játszópajtása volt. Nem tudni a kis vendégek mit élveztek jobban, a vidám vetélkedést, melyben a legnagyobb erény a hangerő volt, vagy a hatalmas strandlabda ide-odaröpítését, amely a majdani tornaórákat idézte, de bizonyára örömmel vették a süni és a nyuszi bájos meséjét is ... Minden jó, ha a vége jó, és a gyermekbúcsúztató igazán kedves meglepetéssel ért véget. Az előadóművészek és a TÜSZSZI dolgozói hamarjában minden gyermek kezébe egy emléktáskát adtak. Hogy igazán emlék legyen, erről gondoskodott a táska és a törülköző felirata: TÜSZSZI. Szükség is van az emlékeztetőre, hiszen az iroda ezzel a nappal végleg elbúcsúzott kis védenceitől. A gyerekek is szívesen részt vettek a műsorban ... Fotó: Kovács Erzsébet Befejeződött a munkásszínjátszók V. országos találkozója Vasárnap szakmai tanácskozással fejeződött be Tatabányán a munkásszínjátszók V. országos fesztiválja. A benevezett mintegy 50 csoportból kiválasztott 12 együttes csaknem kivétel nélkül kétszer mutatkozott be. A találkozó korántsem volt verseny, nem rangsorolták a produkciókat. A cél egymás munkájának megismerése, a kölcsönös tanulás volt. Ezt szolgálta a mind a négy napon át működő, a SZOT, a Népművelési Intézet munkatársaiból és hivatásos színházi szakemberekből álló zsűri. Hogyan látták tagjai a bányavárosban helyi kezdeményezésre hagyományossá vált találkozók legújabb állomását, a mozgalom fejlődését? — erről érdeklődött az MTI munkatársa. Novák Ferenc koreográfus, a zsűri elnöke: — Az előző fesztiválon zsűritag voltam, így jól látom a fejlődést, azt, hogy az elmúlt évtized hullámvölgye után ismét fellendülőben van a munkásszínjátszás. Ehhez feltétlenül hozzájárult, hogy az 1978-as tatabányai fesztiválon a szakmai nevelést, a szélesebb körű műhelymunkát jelöltük meg legfontosabb feladatként. Sokat javult az előadások színvonala, és örvendetes az előrelépés a darabválasztásban is. Örvendetes az is, hogy a munkásszínjátszók mellett egyre több, az utánpótlást is jelentő iskolai csoport szerepelt. Az együttesek — azokon a területeken, ahol hivatásos színház nem működik — korántsem csak önművelő szerepet töltenek be. Kitűnő példája ennek a fesztiválon is sikert arató salgótarjáni Petőfi Kohász Színpad, amely Nógrád megyében évente 40—50 alkalommal lép fel. Bánffy György Jászai Mari-díjas érdemes művész, a zsűri színésztagja: — Harminc éve vagyok szoros kapcsolatban a mun- kásszínjátszókkal. Nagy öröm számomra, hogy azután a mélypont után, amit a színházművészetben a televízió nagymértékű elterjedése váltott ki, ismét igényli a közönség az „élő” játékot. Ennek kielégítésében egyre jelentősebb szerepet töltenek be az amatőr csoportok. Amíg a hivatásos színházak felelőssége megköveteli, hogy alaposabb előkészítés után alakítsák műsorpolitikájukat, az öntevékeny együttesek szinte máról holnapra meg tudják eleveníteni a környezetüket közvetlenül foglalkoztató, örömet, vagy tragédiát jelentő eseményeket. Fejleszteni kellene azonban a szereplők beszédkultúráját. KÉPERNYŐ Szamárfül Szép hagyomány a televízióban, hogy a vakáció befejeztével vidám tanévnyitón búcsúztatják a gondtalan napokat a gyerekek. Ezúttal a Szamárfül címet kapta a műsor. Egy különleges újság ez, melyet gyerkek írtak. A szeptember 1-i különkiadással szombaton délután 6 óra 20 perckor ismerkedhettünk meg, a televízió egyes csatornáján. „Milyen műsort csináljunk a gyerekeknek az idei tanévnyitóra, amelyet kicsik és nagyok szívesen megnéznek a vakáció utolsó pillanataiban? Ezen gondolkoztunk már télen Kardos Ferenccel, aki tavaly is rendezője volt az Iskolanyitogató című zenés-verses összeállításnak. Hosszú töprengés után arra gondoltunk: miért ne írhatnák a műsort maguk a gyerekek? ők a legérdekelteb- bek ebben a témában. Elkezdtük hát nézegetni a „szakirodalmat”... A műsor szerkesztője, Kopper Judit vall így a több, mint másfél órás válogatás születéséről, majd arról szól, hogy nem volt könnyű, a felkeresett gyerekek írásainak legjobbját kiválogatni. Hatalmas anyag gyűlt össze. Végül is megszületett a műsor, s nemhogy a kicsiny és nagyobb gyerekek, de még — úgy hiszem nemcsak a magam nevében beszélek — a felnőtt nézők körében is sikert aratott. Igaz, nem volt mindig csiszolt, kristálytiszta a kifejezésmód, ám a friss látásmód, a kedves, újszerű ötletek, mindenért kárpótolták a nézőt. Elég itt a sziporkázó apróhirdetésekre — bár ahogy a lapokban szokás, éppen a műsor végére kívánkozott volna ez a rész—, vagy Tóth Gabriella Szeptemberx 1-én reggel című írására gondolunk. De sorolhatnánk az ezt követő humoros csaliverseket, vagy Hosszú Péter, A csengő című írását. Nyitrai Katalin versei különösen sokat ígérőnek tűntek, s tetszett Bojtos Zoltán történelmi témájú írása is. Kökényesi Imre Egérországba kalauzolt minket — legalábbis először úgy hittük. Aztán kiderült, hogy a Játsszál jobban! mozgalom című írásnak valós magja van, s ezáltal mondanivalóval, sőt kritikával telítődött, a különös történet minden sora. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy kevésbé sikerült a zenei betét. A gyerekekből összeállt, ki tudja milyen nevű zenekar műsora önmagában lehet, hogy megállta volna a helyét. Ám ilyen kiválóan sikerült közegben inkább visz- szahúzta, mint feldobta volna a műsor könnyed perceit. N. Á. MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.05: Tanévnyitó. 8.40: „Tengeri kígyók” a modern jogban. 9.10: Népdalok. 9.44: Haydn-muzsika gyermekeknek. 10.05: MR 10—14. 10.35: A Philip Jones rézfúvós- együttes játszik. 11.00: Osváth Júlia operafelvételeiből. 11.39: Tom Jones. 12.35: Törvénykönyv. 12.50: Romantikus muzsika. 14.09: Rádiószínház. 15.10: Csuka Zoltán születésének 80. évfordulóján. 15.29: Lakatos Mihály népi zenekara játszik. 16.05: Messer Cellini. 17.07: Mozgásterek. 17.32: Kodály: Mátrai képek. 17.45: A Szabó család. 19.15: Üj kamarazene-felvételeinkből. 19.45: Sanzonok. 20.05: Gondolatébresztő gondolatok a gondolatról. 20.25: Ősz a sétatéren. 20.35: Népzenekedvelőknek. 21.05: A Válás (s)z! 21.35: Nem zavarok? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Mozart: A-dur klarinétötös. 22.59: Helyettesek. 23.09: Évszázadok mesterművei. 0.10: Lehár-operettdalok. PETŐFI RADIO 8.05: A Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének énekkara énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. 12.25: Ifjúsági könyvespolc. 12.33: Melódiakoktél. 13.30: Éneklő Ifjúság. 14.00: Kettőtől hatig . . . 18.00: Tip-top parádé. 18.33: Nótacsokor, csárdáscsokor, verbunkos muzsika. 19.23: A halhatatlanság járművei. 19.33: Csak fiataloknak! 20.33: Hogyan veszett össze Iván Ivanovics Iván Nyikiföro- viccsal. 20.47: A Rádió Dalszínházának Offenbach-ciklusa. 21.32: Válogatott felvételek. 22.30: Suki András népi zenekara játszik. 23.15: A dzsessz a 70-es években. III. MŰSOR 9.00: Wagner operáiból. 10.00: Arthur Grumiaux és Clara Haskil Beethoven-szonáta felvételeiből. 11.05: „Körös-völgyi tájak”. 11.25: A Drezdai filharmonikus zenekar hangversenye. 12.49: A Deller énekegyüttes Morley-madrigálokat énekel. 13.07: Költészet és valóság. 13.37: Dixielandfelvételek Szegedről. 14.30: Ravel-művek. 15.14: Szimfonikus zene. 17.07: Labirintus. 17.22 : A vietnami kultúra hete. 17.42: Verdi: A végzet hatalma. 20.42: Gluck: Don Juan. 21.29: Bálint Mária hegedül, zongorán közreműködik: Szűcs Lóránt. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. 17.15: Gabonamúzeum, Békéscsabán. Riporter: Pálréfi Ágoston. 17.25: Stúdiópódium. Fekete Borbála, a szolnoki zeneiskola tanára játszik. 17.35: Mennyit utaznak? Riporter : Balogh György. 17.50: Gilbert Becaud énekel. 18.00: Alföldi krónika. 18,15: Rock-percek a Sweet együttes felvételeiből 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. BUDAPEST, I. MŰSOR 16.15: Hírek, (f.-f.) 16.20: Testünk, (ism.) 16.45: Stop! 16.55: Vilniuszi egyetem, (f.-f.) 17.25: Utazás. 17.45: Reklám. Jf.-f.) 17.50: Sakk-matt. (f.-f.) 18.10: Nótaszó. (ism.) 18.30: Dél-alföldi Krónika, (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: San Francisco utcáin. 20.50: Turkesztáni mecsetvonások. 21.30: Breki és a többiek, (ism.) 21.55: Tetten érni a jelent, (f.-f.) 22.50: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Három úr húsz dánnál, (ism., f.-f.) 20.35: Kertünk-udvarunk. (ism., f.-f.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Beszédtéma — beszéljünk róla. 21.55: Parabola, (ism.) BUKAREST 16.05: Románia—Csehszlovákia röplabdamérkőzés. 18.25: Tv-fórum. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Tv-ankét. 20.15: A turistaház. Tv-film. 22.15: Tv-híradó. BELGRAD, l MŰSOR Í18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: Akarni kell, merni kell. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.30: Napló. 20.00: Stop. 21.00: Kínai játékfilm. 22.40: Napló. II. MŰSOR 19.00: Nagy kiállítások. 20.00: Szórakoztatózenei műsor. 20.55: Valami egészen személyes. 21.40: Hírek. 21.50: Válogatás az Iskolatelevízió műsorából. MOZI Békési Bástya: Élve vagy halva. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A királyi biztos szeretője, 4, 6 és 8 órakor: Zsaru, vagy csirkefogó? Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Bátorság, fussunk!, fél 8 órakor: Zsaru, vagy csirkefogó? Gyulai Erkel: S. O. S. Concorde. Gyulai Petőfi: Seriff az égből. Orosházi Partizán: Kóma. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Sheila meghalt, és New Yorkban él, 22 órakor: A kétbalkezes és az örömlány.
