Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

1981. szeptember 6., vasárnap Ismét: ifjúsági parlamentek Beszélgetés Bankó Pál megyei ifjúsági titkárral Mezőhegyesi nyárutó Fotó: Fazekas László Szorítóban Paradicsomháború Gyulán Muhammad Ali a legszebb, a legokosabb, a rettenthe­tetlen! Akárhogyan is van, bokszolni azért tudott. Még­is vesztett néhányszor. Első menet Bodorné Pflauem Máriá­nak még most is fátyolos a szeme, amikor nyári „él­ményeit’-’ meséli: — Szegeden, a főiskolán tanulunk a férjemmel. Elha­tároztuk, hogy munkát vál­lalunk a szünidőben. El is mentünk Gyulán a ZÖL- DÉRT-telepre, ahol örömmel fogadtak bennünket. Meg­kaptuk az engedélyt a ta­nácstól, hogy a strand hátsó bejáratánál, nem messze Dobi Zoltán magánkereske­dő zöldség-gyümölcsüzleté- től árulhassunk. Ügy , 3-4 napig nem is volt semmi baj. De amikor azonos árért, vagy olcsóbban adtuk a zöldséget, folyton belénk kötött. — Hogyan? — Először csak szóban porolt, hogy menjünk on­nan. Aztán egy vasárnap elébünk állított egy teher­autót és személykocsit. Ké­sőbb szaladgált fűhöz-fához. Ki is jött a tanácstól egy nő, aki megfenyegetett: ha nem megyünk el, rendőrt hív. —- Miért? — Mert nem tudtuk meg­mutatni a területfoglalási en­gedélyt. Mondtuk, hogy a vállalatnál van. Mégis állan­dóan zaklatott valaki. Telefo­náltunk a kirendeltségre, de azt válaszolták: ez magán­ügy. — Mit szóltak mindehhez a vásárlók? — Még a külföldiek is fel­háborodtak. Képzelje el, míg mi négy forintért adtuk a dinnye kilóját, ő 7—8 fo­rintért mérte. Az őszibarack nálunk 11-ért ment, a kiske­reskedő meg 30 forintért adta. A férj szája szögletén ke­serű mosoly jelenik meg: — Az egyik nap egyedül mentem ki árulni. Megje­lent Dobi, fennhangon fel­szólított, hogy szedjem a sátorfámat. A rekeszeket, a kerékpáromat dobálta. Köz­ben azt hangoztatta: min­denkit zsebre vág. — Ezek után sem adták fel? A fiatalasszony idegesen az ölébe ejti a kezét. — Őszintén bevallom, fél­tem. Jól emlékszem: au­gusztus 13-án délután alig járkált valaki a környéken. Messziről láttam a Volgát közeledni, amelyben három férfi ült, közöttük Dobi Zoltán. Szerencsére jött egy család vásárolni. szóltam nekik, hogy ne menjenek el. Az egyik fiatalember rot­hadt paradicsomot kért. Természetesen szép árut ad­tam neki. Ekkor marokra fogta a paradicsomot, és az autó felé dobta, amelynek egy része szétgurult a föl­dön. Ebből aztán jutott ne­kem is, kapkodhattam a fe­jem. Végül a Miskolcra való vevpnek kellett rendet te­remteni. — Ez volt a tetőpont? ... — Dehogy. Az édesapám elment Döbiékhoz, és kije­lentette: vége az árusítás­nak, elmegyünk, csak hagy­janak békén benünket. Még aznap este, éppen vacso­ráztunk, amikor öten kör­befogták a házat, és fenye­getőztek. Teljesen kikészül­tünk. Nekünk azt mondják, azt halljuk a rádióban, hogy munkánkkal segítsük a nép­gazdaságot. így nem lehet. Második menet Dobi Zoltán ott áll az üz­lete előtt, egy másik fiatal­ember társaságában. Vevő sehol. Van időnk beszélget­ni. — Hogyan értelmezi ön a konkurrenciaharcot? Zsebre teszi a kezét. — Nem repestem az örömtől, amikor rámtelepült a ZÖLDÉRT. Mentem a vállalathoz is: kértem, hogy áruljanak a főbejáratnál. Azt válaszolták: ott van a vendéglátóipari vállalat mozgóárusa. Értem én, a maszekkal ki lehet szúrni! Legalább 100 ezer forintom­ban van ez a bolt. Gondol­ja meg; itt velem szemben kínálta egy ember a diny- nyét, minden engedély nél­kül, rendőrökkel kellett el­távolítani. Nem volt nékem semmi bajom a fiatalasz- szonnyal, idejárt hűtött üdí­tőért. Igaz, az aligha tet­szett, hogy majdnem minden reggel kijött a ZÖLDÉRT kirendeltségvezetője, meg­nézte az áraimat, és ennél olcsóbban adták a portékát. Én télen is itt vagyok, de ők egykét hónap után el­tűnnek. Az árum is szebb, frisebb, mint a vállalaté. — Ezért kellett volna tisztességesen versenyezni. — Értse meg, soha nem bántottam a fiatalokat, hi­szen ők semmiről sem te­hetnek. Persze, ideálltam a gépkocsival. Hol van itt tábla, hogy nem szabad parkírozni ? — A ládákat sem dobálta az Élővíz-csatornába? — Ugyan, nem is ismer­tem a férjet, csak később találkoztunk. — Ki szervezte a paradi- csomdobálást? — Senki — hajol le, mint­ha a földet akarná megpas- kolni. — Az elején ott sem voltam, a vége felé értem oda az autóval. Nem va­gyunk gyere'kek. De kérdez­ze meg a barátomat. A halk szavú fiatalember csak ennyit mond: — Azért vettem paradi­csomot és őszibarackot a fiatalasszonytól, mert Zoli­nál éppen kifogyott. — Miért rothadtra volt szüksége? — Puhát kértem mindket­tőből. Nem volt csomagoló­papírjuk, azért gurult széj­jel az áru. Senki sem dobá­lózott, ezt kitalálták. — Azt tényleg nehezmé­nyeztem, hogy semmiféle táblával nem jelölték az el­árusítóhelyet, még hitelesí­tett mérlegük sem volt, hiányzott az egészségügyi könyv is — folytatja Dobi Zoltán. — Én próbálnák ennyi szabálytalanságot vé­teni. — Tehát, szó sem volt erőszakról. Akkor miért jött ide Bodorné édesapja? — Kérem, az idegbeteg ember. Itt van a feleségem, tanúsíthatja, hogy ásóval fenyegette, mindennek el­mondta. Ezután mentünk el hozzájuk tisztázni a dolgo­kat. Nem sikerült. Fel is jelentettük. Harmadik menet Dr. Sebestyén József, a KISOSZ megyei titkára gondterhelten fogad. — Tavaly hasonló eset volt Békéscsabán, a Lencsési úton. Pedig megállapodá­sunk van a ZÖLDÉRT-tel ezek elkerülésére. Dobi Zol­tán valóban felkeresett, és elmondta a gondját. Próbál­tunk segíteni. Javasoltuk a tanácsnak, hogy adjon en­gedélyt a fiatalembernek a piaci mozgóárusításhoz. Ugyanakkor felhívtuk a fi­gyelmét: tartsa meg a nyitva tartási időt, az árakkal iga­zodjon a ZÖLDÉRT-hez Ugyanis nem a kereskedő haszna, hanem az ellátás javítása az elsődleges. Ar­ról nem volt tudomásom, hogy ennyire elfajult a do­log. ' Egyébként szeretnénk, ha benn a strand területén is árusíthatna magánkeres­kedő. A városi tanács termelés­ellátásfelügyeleti osztályán Deákné Kiss Teréz főelőadó aktákat mutat, miközben megjegyzi: — Paradicsomháború! Mindenki így emlegeti Gyu­lán. Nézze, itt van a papír: a műszaki osztály kiadta a közterületfoglalási engedélyt a Part utcába. mi pedig megengedtük az árusítást. Bárhol az országban és kül­A következő hetekben, hónapokban ismét az érdek­lődés homlokterébe kerül­nek a szocialista demokrácia sajátos ifjúsági fórumai, az ifjúsági parlamentek. A Mi­nisztertanács határozata ér­telmében ugyanis 1981. szeptember 1. és 1982. ápri­lis 30. között ismét megren­dezik az ifjúsági parlamen­teket. Az előző fórumok ta­pasztalatairól, a parlamen­tek feladatáról, az előké­születekről s a rendezők feladatairól folytattunk be­szélgetést Dankó Pállal, á megyei tanács ifjúsági titká­rával. — Melyek az előző ifjúsági parlamentek tapasztalatai? — Mielőtt a kérdésre vá­laszolnék, bevezetőül hadd földön egymás mellett van­nak a hasonló boltok, mégis megélnek a kereskedők. Fel­írtam a naptáramba: Dobi ekkor és ekkor nem nyitott ki. Bezárt üzletben senki sem tud vásárolni. — Nem szereti a magán­kereskedőket? — A renitenskedő embe­rek zavarnak. Bartha Zoltán osztályve­zető határozottan kijelenti: — Levontuk a tanulságot. A ZÖLDÉRT-nek többet nem adunk ilyen engedélyt. Papírok nélkül nem sza­bad árusítani. Az árakat is csak a strandnál törték le, a város többi részén nem. Ami a magánkereskedőt il­leti; csúnyán viselkedett a fiatalokkal. Több ízben fi­gyelmeztettük, hogy ne tér­jen el a heti 48 órás nyitva tartási időtől. Tudomásunk van róla, hgy a strand terü­letén is árusított engedély nélkül, a boltjában pedig egy idős bácsit dolgoztatott illegálisan. — Szezonban jónak tartja a strand gyümölcsellátását? — Jelenleg a belső részen a vendéglátóipari vállalat­nak van standja. Annak idején felkértük a ZÖL- DÉRT-et, hogy nyisson üzle­tet, de anyagiakra hivatkoz­va nem vállalta. Magánke­reskedőt viszont a tulajdo­nos Gyulai Vízművek nem enged a strandra. Gyulán, a ZÖLDÉRT-tele- pen nem találom a vezetőt. A helyettese, Hódos György készségesen magyarázza: — Kissné sem tudna mást mondani. Amikor kitört a botrány, beszéltünk a kiske­reskedővel. Igaza van, meg kellett volna jelölni a he­lyet, hogy ZÖLDÉRT-terü- let. Az viszont nem igaz, hogy rossz volt a mérleg. A huzavona után másolatot készítettünk a területfogla­lási engedélyről is, hiszen egy papíron több elárusító- hely szerepel. Lenni kellett egészségügyi könyvnek is, anélkül senki sem állhat munkába. Papír- és mű­anyag zacskó is volt a fia­taloknál. Tanulság? Kor­szerű pavilonokra lenne szükség és sok pénzre. Gong Az egyetemes tanulság persze ennél sokkal több. Például az, hogy a nem egészen körültekintő intéz­kedés milyen indulatokat szabadít fel. Kinek van iga­za az egyéni vitában, mi történt valójában azokban a napokban, nem tudjuk. A megsértett emberek egymás közötti nézeteltérését eldön­tik majd az illetékesek. Ami viszont közügy: sajnos nem tudunk még tisztességesen versenyezni. És ez vonatko­zik némely magánkereskedő­re és vállalatra is. A kon­kurrenciaharcot nem látvá­nyos szónárbaiial. erősza­koskodással. hanem szebb, jobb áruval, udvarias maga­tartással lehet csak meg­vívni. Seres Sándor mondjam el a következőket. A parlamentek megrendezé­sét az Ifjúsági Törvény sza­bályozza. Ennek megfelelően most negyedik alkalommal kerül sor ezekre a fóru­mokra. Legutóbb 1978-ban voltak ifjúsági parlamentek, de akkor csak munkahelyi szintig, most viszont felme­nő rendszerűek, tehát meg­rendezik a megyei középfo­kú- és az országos ágazati parlamenteket is. Mindezt egy sor fontos társadalmi, politikai esemény, így min­denekelőtt a pártkongresz- szus, a KISZ kongresszusa, az új népgazdasági terv, a szakszervezeti kongresszus előzte meg, s amelyekhez a parlamentek munkájának kapcsolódnia kell. Ami pedig a tapasztalatokat illeti: az 1978-as munkahelyi, intéz­ményi parlamentekre intéz­kedési tervet kellett készíte­ni az állami, gazdasági ve­zetésnek. A parlamentek ezeket elfogadták, ami azt jelenti, hogy ezek a doku­mentumok már magukba foglalták a fiatalok észre­vételeit, javaslatait is. Ahol nem így volt, ott még a parlamenten kiegészítették, módosították szükség esetén az intézkedési tervet. — Ügy mondják, minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Mi lett a sorsa ezeknek az intézkedé­si terveknek? — Éppen az előző ifjúsági parlamentek előtt jelent meg az állami ifjúsági bi­zottság határozata a KISZ érdekvédelmi jogosítványai­ról, amelyeket a munkahelyi jogszabályokba is be kellett építeni. Ezek a dokumentu­mok egyebek között egyet­értési, véleményezési jogok­kal ruházták fel a KISZ-t, ami tehát biztosíték és le­hetőség arra, hogy az intéz­kedési tervben foglaltak megvalósítását szorgalmaz­zák, elősegítsék. A másik dolog: a tanácsok időközön­ként napirendre tűzték, I fi­zik az ifjúsági törvény vég­rehajtásának eredményeit, tapasztalatait. így volt ez az 1978-as parlamentek után is, ahol összegezték az e fóru­mokon elhangzottakat, és néhány feladatot be is épí­tettek a tanácsi tervekbe. Példa erre Gyula, ahol az ifjúsági parlamenteken kér­ték a fiatalok, hogy épülje­nek gar7onlakások. s a vá­ros VI. ötéves tervében ez már szerepel is. — Munkahelyeken olykor elmondják a fiatalok, hogy az ifjúsági parlamenteken a gazdasági vezetőktől ígérete­ket kaptak kéréseik teljesí­tésére, azután az ígéretek ígéretek maradtak. A parla­ment javaslatokat tett, állást foglalt, s azután nem történt semmi. — Valóban, van erre pél­da. Persze, munkahelye vá­logatja, áz egyik helyen a vezetők személyes felelőssé­gén múlik, máshol a körül­mények, a feltételek válto­zása lehet az ok. Ugyanak­kor szólni kell még vala­miről : gyakran tapasztaljuk, hogy a legutóbbi parlament­ben elhangzottak alapján az akkori gondok, kérése^ meg­oldódtak, ám azóta a fiata­lok újabb csoportja került ugyanabba az életkorba, , s ugyanolyan . problémák elé, mint például a lakás, a to­vábbtanulás. — Melyek a mostani, 1981— 82. évi ifjúsági parlamentek feladatai, s ezek szervezésé­ben, lebonyolításában kire, milyen tennivaló hárul? A világpolitika legújabb fejleményeinek tükrében te­kinti át a nemzetközi béke­mozgalom mindinkább meg­élénkülő, s mind többeket cselekvő állásfoglalásra késztető tevékenységének legutóbbi állomásait a „Szo­lidaritás az enyhülésért, a békéért” című kiadvány. A Hazafias Népfront Országos — Az ifjúsági parlamentek megrendezése állami feladat, amelyben a vezetők számít­hatnak a KISZ, a szakszer­vezet helyi szerveinek segít­ségére. Ami a parlamentek főbb feladatait illeti: értéke­lik, mégpedig az állami, gaz­dasági vezetők által össze­állított beszámoló alapján az ifjúsági törvény végre­hajtását szolgáló intézkedé­si tervek megvalósítását, különös tekintettel a legu­tóbbi parlamenteken el­hangzott javaslatokra. Ez­után megvitatják az intéz­kedési tervet, értékelik az elmúlt tervidőszak gazdasá­gi építőmunkáját, és ennek alapján a VI. ötéves terv munkahelyi feladatait, moz­gósítva ennek feladataira az ifjúságot. Röviden ez a most kezdődő parlamentek hármas feladata. A fórumok előkészítésében, lebonyolítá­sában az állami vezetés, és a KISZ, a szakszervezet szervezeteink jó együttmű­ködésére van szükség. Kü­lönösen fontos, hogy e szervek mozgósítsák és fel­készítsék a fiatalokat, a KISZ és a szakszervezet idő­ben, a parlament előtt meg­ismerje a dokumentumokat, a beszámolót, az intézkedé­si tervet, és az ifjúságpoliti­kai célú pénzeszközök fel- használásának terveit. S a parlamentek megrendezésé­hez természetesen kérjük a munkahelyi pártszervek se­gítő támogatását. — S végű! hogyan készül- tek fel megyénkben a parla­mentekre? — A parlamentek megren­dezésével kapcsolatos köz­pontig és megyei útmutató, rendelkezések, már a nyár elején megjelentek. A taná­csok feladatait a megyei ta­nács elnökének körlevele szabja meg. Ez tartalmazza egyebek között a következő­ket: a tanácsok gondoskod­janak arról, hogy a lakó­hellyel kapcsolatos kérdé­sek is szerepeljenek a par­lamenteken, ezekre is kap­janak választ a fiatalok. Ez nagyon fontos tartalmi kér­dés, nem közömbös ugyanis, hogy munkahelyük eredmé­nyei, s a következő ötéves tervi elképzelései, tennivalói mellett ismeri-e az ifjúság lakóhelyének helyzetét, jö­vőjét, fejlődési terveit — amelyek valóra váltásában nem kis feladat vár rájuk is. Tartalmazza továbbá a kör­levél, hogy Békésben me­gyei szintű parlamentre ke­rül sor a tanácsi iparban, a tanácsi építőiparban, a víz­ügy és közlekedés területén, a kereskedelmi osztály fel­ügyelete alá tartozó munka­helyeken, a tanácsi appará­tusban, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály fel­ügyelete alá tartozó munka­helyeken, az egészségügyben, a közművelődésben, az okta­tásban, a középfokú iskolák­ban, az ipari szövetkezetek­ben, valamint az ÁFÉSZ-ek- nél dolgozó, illetve tanuló fiatalok számára. A munka­helyi intézményi parlamentek zömét megyénkben október —novemberben rendezik meg, a középszintű parla­mentekre pedig a jövő év elején kerül sor — mondta befejezésül a megyei ifjúsá­gi titkár. T. I. Tanácsa, az Országos Béke­tanács és a Magyar Szolida­ritási Bizottság gondozásá­ban megjelent kötet a je­lenlegi nemzetközi helyzet veszély tényezőit elemzi, s összefoglalja azokat a tö­rekvéseket, amelyek föl­dünk nyugodt, biztonságos jövőjének megalapozását szolgálják. Kiadvány az őszi szolidaritási akciósorozat alkalmából

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents