Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-03 / 206. szám

1981. szeptember 3., csütörtök Kiváló pedagógusok Az ötnapos munkahétről Beszélgetés Szabó Lászlóval, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetőjével Az óvónő — Éppen most jutottam el arra a pontra, hogy belefá­radtam. Megromlott egészsé­gi állapotom is azt látszott indokolni, hogy lemondjak. Talán nem szép dolog, hogy ezt a riportot éppen ez­zel a keserű vallomással kez­dem, ám a napokban, mi­kor Békésen felkerestem Szabó Gerzsonnét, mi taga­dás, nem kis elkeseredés csendült a hangjában. Ké­sőbb kiderült, nem is olyan siralmas a helyzet... — Ez persze nem jelenti azt, hogy tovább nem látom el a rám bízott feladatokat. Csak mást, és talán keve­sebbet. A követelmények egyre magasabbak, felelőt­lenség lenne hát csupán presztízsből maradni, s rosz- szul ellátni a szakfelügyele­tet. Megnyugtat az is, hogy olyan óvónőnek adtam át ezt a munkát, aki tartja a szintet. Ebben biztos lehe­tek. De hát miféle szintről van szó? S milyen munkáról? Emlékezik. A kezdetre, mi­kor 17 évesen, szinte gyer­mekként lépett a pályára. Akkoriban az általános is­kola után már képzőbe me­hettek ... Akkor Békésre osztották be, s valahogy itt is ragadt. — Megjártam minden lép­csőt. Voltam beosztott, az­tán az epreskerti óvoda ve­zető óvónője lettem, emel­lett a városi szakfelügyeletet is rám bízták. Számol. Mikor is volt? Az évek elszálltak. Több mint 20 évig ellátni a felügyeleti munkát.. . Nem kis idő. Szerencsére a munkatársak­ra, mint biztos háttérre szá­míthatott mindig. „Az ő helytállásuk nélkül az én igyekezetem mit sem ért volna” — mondja. — Amikor a közelmúltban átvettem a Kiváló Pedagó­gus kitüntetést, hálával gon­doltam rájuk, akik arra az ezer békési gyerekre vigyáz­nak otthon. Egy kicsit számvetés is ez a beszélgetés. A múlttal, az évekkel, melyeket az óvoda­pedagógiának szentelt. Mek­korát fordult a világ — cso­dálkozunk —, hallgatva el­beszélését. Mikor kezdte 3, ma pedig 9 óvoda van a vá­A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztá­lya, a Pedagógus Szakszer­vezet és a TIT Békés me­gyei Szervezete megállapo­dása alapján a megye óvo­dáiban nyelvtanfolyamokat szerveznek. Békéscsabán és Gyulán a korábbi években nagy sikerrel zárultak ezek a tanfolyamok, s a megyei mintára indítottak hasonlót Szegeden és Pécsett. Mivel az idegen nyelve­ket legintenzívebben gyer­mekkorban lehet elsajátíta­ni, a TIT így kíván hozzá­járulni a hazánkban egyre inkább sürgető követel­Szabó Gerzsonnc Fotó: Kovács Erzsébet rosban. A létszám az nem változott, ám az óvodai ne­velés programja igen. — Az első 1957-ben szü­letett, ez a mostani 1980 óta él. Hogy miben más ez az újabb? Röviden talán úgy fogalmazhatnám meg, gyer- mekközpontúbb lett és több a pedagógiai szabadság ... Akarva-akaratlanul ismét a lemondáshoz térünk visz- sza. Mert ez a leköszönés egyben új, születő tervek, el­képzelések bábája is. Segíti majd a férjét kedvtelésében, a filmezésben, ö maga is ké­szít majd óvodapedagógiai témájú filmeket. Óvodájá­ban, ahol továbbra is ellátja a vezetői teendőket, az 5 na­pos munkahétre térnek át — kísérleti jelleggel — az idén. Ezt is ki kell dolgoz­nia ... — No, és végre ismét a gyerekek között lehetek, mert bizony kicsit elszoktam tőlük ennyi év után. Még szerencse, hogy valahol pe­dagógia a szakfelügyelet is, különösen, ha fiatal munka­társnőkről van szó. De most végre ismét a gyerekek kö­zelében leszek ... A kitüntetés, melyet júni­us 4-én, éppen a születés­napján vett át, már sokat se­gített a talpraállásban. A hosszas táppénz utáni újra­kezdés, a szép elképzelések valóra váltása, úgy hisszük, teljes felépülést hoznak Sza­bó Gerzsonné, és sok örömet munkatársai, no meg a gye­rekek számára. Nagy Ágnes ményként fellépő nyelvtu­dás fejlesztéséhez. Me­gyénk minden óvodájában szervezhetnek angol, francia, német, orosz és eszperantó tanfolyamot, ahol legalább 12 gyermek jelentkezik. A képzés 32 félórás, vagy 16 egyórás foglalkozásból áll, amelyet vagy nyelvtanárok, vagy legalább alapfokú nyelvvizsgával rendelkező óvónők vezetnek. A szerve­zéssel kapcsolatos felvilágo­sítást az óvodák vezetői a TIT járási-városi, illetve megyei szervezetétől kap­hatják meg. G. K. Az 1982—83-as tanévtől az iskolákban is az ötnapos munkarend szerint folyik majd a tanítás. A Művelő­dési Minisztériumban január­ban kezdődtek meg az átál­lásra való felkészülés mun­kálatai, s kérésükre pedagó­gusok százai mondták el el­képzeléseiket a sajtóban és a rádióban. Ezeket is fel­használva készült el egy út­mutató, amelyet az ötnapos tanítási hét kísérletében részt vevő 170 alsófokú oktatási in­tézmény, illetve 80 középis­kola megkapott augusztus közepén. A minisztériumban azután kora tavasszal ösz- szegzik a tapasztalatokat, s ennek alapján készül el a jövő tanévtől érvényes új munkarend. Az ötnapos mun­kahét bevezetéséről beszél­gettünk Szabó Lászlóval, a minisztérium közoktatási fő­osztályának helyettes vezető­jével. — Milyen kísérlet az, amely valójában csak néhány hó­napig tart? — Tulajdonképpen nem is kísérletről, hanem az új munkarend kipróbálásáról beszélhetünk. Sürget az idő, nem tudunk arra várni, hogy mondjuk tíz elképzelést éve­ken át figyelemmel kísér­jünk, s azután meggyőződve hasznosságukról, illetve al- kalmazhatatlanságukról, egy tizenegyediket kötelező ér­vénnyel bevezessünk iskolá­inkban. Sőt! Egyetlen elkép­zelés végigvezetésére, elem­zésére sincs időnk! Mindösz- sze arra vállalkozhattunk, hogy a pedagógusok észrevé­teleit is figyelembe véve né­hány iskolában kipróbáljuk az új munkarenddel kapcso­latos terveket, hiszen tud­juk, hogy elsősorban a min­dennapi munka, a gyakorlat bizonyítja ezek életrevalósá­gát. Ismétlem, rövid idő, de legalább néhány hónap ren­delkezésünkre áll. s a ' ta­pasztalatok összegzése után megfogalmazhatjuk az új munkarenddel kapcsolatos jogszabályokat. Ezért nem kimondottan kísérletről, ha­nem kipróbálásról van szó: arról, hogyan lehet az ötna­pos tanítási hetet a leghaté­konyabban kihasználni. — A pedagógusok számos érdekes óratervi ötlettel ruk­koltak elő. Mit lehet ezek­ből megvalósítani? — Többek között például nem vezethetünk be negy­ven perces órákat, mivel minden tanár tudja, hogy csöngetéstől csöngetésig így is milyen kevés az idő. Az öt perc ugyan nem sok, ám ha egy tanévet veszünk, ak­kor már mégis jelentős idő- veszteséget jelent. Nem be­szélve arról, hogy éppen egyik fő célunknak, a taní­tási órák fokozott védelmé­nek mondana ellent. S mi­vel változatlanul érvényben maradnak a nevelési-oktatá­si tervek, s ezeket teljesíteni is kell, arra törekszünk, hogy az ötnapos munkarend ki­próbálására vállalkozó isko­lák új óratervei a tanulók heti elfoglaltságát a lehető legkevésbé növeljék. Óra­rendkészítési és elhelyezési gondok nyilvánvalóan lesz­nek majd. de ezek nem meg- oldhatatlanok. Arra minden­képpen ügyelni kell azon­ban, hogy lehetőleg ne le­gyen az órarendben „nulla­dik” óra, s hogy a tanulók napi kötelező elfoglaltsága az általános iskola utolsó két osztályában se haladja meg a hat órát... Felvetődik per­sze egy sor más kérdés is. Például, mi lesz a sorsuk azoknak a tárgyaknak, ame­lyeket heti egy órában taní­tunk; mennyi házi feladatot adjunk föl pénteken délelőtt hétfő délutánra; a pihenőna­pok számának növekedésé­vel hogyan fog alakulni a tanórai és a tanítási órán kívüli tevékenység kapcsola­ta? Mindenekelőtt hatéko­nyabbá kell tennünk az ok­tató-nevelő munkát, rend­szeresebben kell ellenőriz­nünk a tanulók előmenetelét, változatlanul nem szabad túl sok házi feladattal terhelni a tanulókat — persze ajánla­ni kell, hogy minek nézze­nek utána —, s a korábbiak­nál nagyobb gondot kell for­dítani az évközi felzárkóz­tatásra is. Ez utóbbira már csak amiatt is szükség lesz, mivel a tanév meghosszab­bodása lehetetlenné teszi a pótló foglalkozások eddigi rendszerének folytatását... Hosszan sorolhatnám még, hogy az elkövetkező hóna­pokban mire várunk választ. Biztos, hogy nincsen egyet­len oiyan javaslatunk sem, amely ne találkozott volna néhány pedagógus elképzelé­sével, s olyan sincs, amely­ben ne kerültünk volna szembe ugyancsak egyné­hány nevelővel. Ez mindig így van; a vitában tisztulnak a nézetek. — A „kísérlet” lényege te­hát az, hogy miközben átté­rünk az ötnapos munkarend­re, nem nőhet a tanulók na­pi terhelése, érvényben ma­radnak a tantervek, s a tan­év hosszabbodásával a szü­net sem rövidül ésszerűtle­nül. Mit terveznek, hogy a pedagógusok jövedelme se csökkenjen? — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy az érintett iskolák nevelői a túlóra csökkenéséből eredő meg­takarítást visszakapják ju­talomként. Hogy mi lesz a végleges megoldás, arról még nincs kialakult elkép­zelésünk, de természetesen gondolkodunk rajta. — Milyen szerepet kap a kipróbálás során a tanórán kívüli tevékenység? — Hangsúlyozom, hogy nagyon óvatosan kell bánni a hétvégi programokkal, ne­hogy a fő cél, nevezetesen, hogy a gyerekek többet le­hessenek együtt a családdal, csorbát szenvedjen. Tehát egyrészt arra kell töreked­ni, hogy ezeket a progra­mokat ne szervezzük túl. Másrészt gondoskodnunk kell azokról a tanulókról is, akiknek a szülei szombaton is dolgoznak, a napközis és tanulószobai foglalkozások ezért válnak különösen je­lentőssé. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy az egy napra jutó terhelés lényegében nem nőtt, tehát nem szükséges minden prog­ramot átcsoportosítani. Ha például korábban az őrsi összejövetel kedden volt, nincs akadálya, hogy most is akkor legyen. Nagyon számítunk a közművelődési intézmények segítségére, hisz nemcsak szervezéssel, hanem befolyásolással is ki lehet alakítani jó progra­mokat. például kedvet lehet kelteni egy-egy jó könyvhöz, színházi előadáshoz ... Azt hiszem, idekívánkozik, hogy élénken tiltakozunk az olyan szülői magatartás el­len, amely a saját kényel­me érdekében az iskolára hárítaná át gyermeke „meg­őrzését”. Gyerekszerető társadalomra számítunk, olyan szülőkre, akik nem­csak saját gyerekeik hétvégi programjáról gondoskodnak, hanem olyanokéról is, akik­nek nincsen családi elfog­laltságuk. S támaszkodunk az ifivezetők segítségére is, akik amúgy is elsősorban a hétvégeken érnek rá. — Végezetül hadd kér­dezzem meg, hogyan ala­kul az ötnapos tanítási he­tet kipróbáló iskolákban a tanév rendje? — A tanévnyitót — a tan­testület döntésétől függően — augusztus 29-én vagy 30- án tartották az iskolák, az első tanítási nap augusztus 31-e volt, az utolsó pedig 1982. június 18-a lesz. A tanév 190 tanítási napból áll, de érvényességéhez leg­alább 180 tanítási napra van szükség. Ha egy tantárgy tantervi óraszáma ezt nem éri el az utolsó tanítási na­pig, akkor abban az iskolá­ban a tanévet meg kell hosszabbítani. A kipróbálás­ban részt vevő iskolák eb­ben a tanévben a számukra külön megküldött óratervek alapján végzik a munkáju­kat. Az I.. illetve a II. óra­terv közül tetszés szerint választhatnak, annál is in­kább, mivel mindkettő 38 hétre, 190 napra készült. Rácz-Székely Győző Nyelvtanfolyam óvodásoknak HANGSZÓRÓ Társalgó Jó műsor! Változatos, ér­dekes, lehet hallgatni, és nem lehet háttérzajjá mi­nősíteni, mert a „Társalgó”, Katona Imre József irodal­mi műsora nem háttérzaj csupán, hanem a nagyon is élő valóság közepébe ka­lauzolja vendégét. Orbán Ottó verseivel kez­dődött. Kemény versekkel, az „Alvó vulkán” című kö­tetből, mely „nosztalgia a vesztett illúziók után”. Mi­féle nosztalgia, és miféle il­lúziók? — kérdezhetné az olvasó, és bizonyára megfo­galmazódott ez a kérdés a műsor hallgatójában is. Nos, Orbán Ottó verseivel felel erre, többek között az „Egy­soros vers a jövőről” című­ben: „Húsét érzem, mint hús a kard vasát.” A kemény indítás után érdeklődésre számottartó csevegéssel szerezhettünk tudomást arról, hogy a Szép- irodalmi Könyvkiadó „Ma­gyarország felfedezése” cí­mű sorozata tovább folyta­tódik, és a mendemondák, hogy kifulladt, nem iga­zak. Aztán Garas Dezső ol­vasta fel, igazán kitűnően Tar Sándor „A 6714-es sze­mélyvonat” című novelláját, majd Czeizel Endre követ­kezett, aki Ungváry Ildikó­val beszélgetett arról, hogy a „Tehetség és betegség” ho­gyan kapcsolódik időnként össze, hogy egyes művé­szek „pokolra menése” számukra az egyetlen lehet­séges életvitel. A téma azon­ban sokkal bonyolultabb, mintsem, hogy pár percben sok felvilágosítót lehetett volna elmondani, és ez a még oly remek Czeizel End­rének sem sikerült ezúttal. A nemrég elhunyt, fiatal Hajnóczy Péter két morbid novellája után Zám Tibort kérte mikrofon elé a „Tár­salgó”. Zám a kecskeméti Forrásban tette közzé „Mennyi baj van magunk­kal” című szociológiai írá­sát a szexuális élet bonyo­dalmairól, kézenfekvő — és mégsem kézenfekvő — fé­nyeiről, állapotáról. A kiin­dulás, hogy a szexuális élet „része az ember természe­tes szabadságjogainak” ko­rántsem ilyen egyszerű a továbbiakban, mondta a szerző, és példái meggyőzően hatottak. Sokan meglepődné­nek, hogy ki mit mondana a kérdésre: „Örömét leli-e a szexualitásban?” Természe­tesen férj-feleség kapcsolat­ról van szó, amelyben, ha az egyik fél már „meg­játssza magát”, az a csőd kezdete ... Nos, ez a téma is szétfeszítette a „Társal­gó” szabta, kereteket. így igencsak torzó maradt ez a beszélgetés is. A program Tóth Béla ver­seivel zárult. „Jó fele in­dulj el, és bent, kint egy a világ” üzente a költő, és ez zárómondatnak is jellemző volt Katona Imre József műsorához. , MAI MŰSOR KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: A Belügyminisztérium Du­na Művészegyüttesének népi zenekara játszik. 9.00: Kórusok, hangszerszólók. 9.44: Zenés képeskönyv. 10.05: Sztárok — anekdoták nél­kül. 10.35: Komlóssy Erzsébet és Pa- lócz László operett- és daljátékfelvételeiből. 11.00: Magyar előadóművészek 11.40: Tom Jones. 12.35: Somogyi Tóth Sándor: Hu­szonegy korsó sör. 12.45: Zenemúzeum. 14.32: A 70 éves Barabás Tibor köszöntése. 15.10: Nótacsokor. 16.05: Lendvay Kamilló kórusda­laiból. 16.15: Gluck: Don Juan. 17.07: Plovdiv ’81. 17.32: Lukács Pál mélyhegedűn játszik, Rados Ferenc zon­gorázik. 17.55: Sárdy János, Palló Imre és a Földényi kórus éne­kel, Kacsóh Pongrác—Hel- tai Jenő: János vitéz cí­mű daljátékából. 19.15: Közvetítés a magyar- bolgár—finn férfi és női válogatott atlétikai viadal­ról. 19.30: Olasz operákból. 20.15: Lapok a hidegháború tör­ténetéből. 20.35: Jákó Vera nótákat énekel. 20.54: Csajkovszkij: Anyegin. 22.20 : Tíz perc külpolitika. 23.06: Sebészet a mikroszkópban. 23.26: Az operaközvetítés folyta­tása. 0.10: Payer András táncdalaiból énekel a szerző. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Csajkovszkij: Olasz cap­riccio. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.33: Mezők, falvak éneke. 12.55: Az üveghutától a porce­lángyártásig. 13.25: Látószög. 13.30: Ránki György: Vietnami muzsika. 14.00: Válogatott perceink. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Belépés nemcsak tornaci­pőben. 18.33: Primadonnák, bonvivánok, operettek. 19.16: Az Állami Népi Együttes felvételeiből. 19.55: Slágerlista. 20.33: Hogyan válasszunk nagy­vezért? 21.33: Köszönöm a beszélge­tést . . . 22.01: örökzöld dallamok. 23.15: Dzsesszfelvételekből. III. MŰSOR 9.00: Eric Burdon és a WAR együttes 1976-os „Lőve is all araound”. 9.45: Bruckner: VIII. szimfónia. 11.05: A magyar olajipar múzeu­mában Zalaegerszegen. 11.25: Operaáriák. 11.55: A bécsi Blockflöte együt­tes hangversenye. 13.07: Vukán György: Kaleidofó- nia. 13.40: XX. századi operákból. 14.30: Szimfonikus zene. 15.35: A Filharmóniai Fúvósötös játszik. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: A kis kéményseprő. 16.50: Popzene sztereóban. 18.00: Világtörténelem dióhéjban. 18.30: Operaáriák. 19.05: A St. Martin-in-the-Fields-i kamarazenekar Beethoven- felvételeiből. 20.22: Artur Rubinstein zongorá­zik. 21.00: Töltsön egy órát kedven­ceivel ! 22.00: Madrigálok. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Tomsits Rudolf együttese játszik. 17.15: Tanévkezdet. Fórumműsor. Vezeti: Pálréti Ágoston. (Telefon: 11-088.) 17.45: Egy dal — egy ország. Könnyűzene innen-onnan. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Beatparádé. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. BUDAPEST, I. MŰSOR 14.20: Pedagógus-továbbképzés. Irodalmi tanítás tv-vel. (f.-f.) 15.10: Neveléslélektan. A gyer­mek megfigyelése, (ism., f.-f.) 15.55: Hírek, (f.-f.) 16.00: Pergő képek. 1. Nézőpont. 2. Sport. 3. Elektromos erőtér. 4. Hőguta. 16.25: Szicíliai utazás, (ism.) 17.10: Toldi. 17.35: Tévébörze, (f.-f.) 17.45: Lobog a láng . . . (f.-f.) 18.20: Akik elmentek. 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Jogi esetek, (f.-f.) 20.40: Roxínpad. 21.05: Fehér éjszakák, (f.-f.) 22.40: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 16.40: Nas Ekran — A mi kép­ernyőnk. 17.00: Bulgária—Finnország— Magyarország női-férfi vá­logatott atlétikai viadal. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kisfaludy — játék, (f.-f.) Közben: 21.20: Tv-híradó 2. BUKAREST 16.05: Férfi röplabda-mérkőzé- * sekről. 18.10: Dalok. 18.35: Rajzfilmek. 19.00: Tv-híradó. 19.30: A tudomány jövője. 20.00: Fiatalok órája. 20.50: A csodák világa. 21.15: A baj. Román játékfilm. 22.05: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 18.05: Tv-naptár. 18.15: Gyermekműsor. 18.45: Tv-kabaré. 19.15: A konyha nagy mesterei­nek kis titkai. 19.30: Napló. 20.00: Külpolitikai műsor. 20.50: Vetélkedő. 21.45: Napló. 22.00: Komoly £ene. II. MŰSOR 19.00: Kis koncert. 19.15: Négy keréken. 19.30: Napló. 20.00: Nyári filmest. 23.00: Stúdió 2. MOZI Békési Bástya: Majmok bolygó­ja. Békéscsabai Építők Kuitúr- otthona: A Szentév. Békéscsabai Kert: Hazatérés. Békéscsabai Szabadság: minden előadáson: Csatár a pácban. Békéscsabai Terv: Autóversenyzők. Gyulai Erkel: fél 6 órakor: Muppet show, fél 8 órakor: San Babila egy napja. Gyulai Kert: Csilla­gok háborúja I., II. rész. Gyu­lai Petőfi: Zsaru vagy csirkefo­gó? Orosházi Béke: örökség. Orosházi Partizán: 25 millió fon­tos váltságdíj. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Konvoj, 8 órakor: A királyi biztos szeretője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents