Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

0 Két brigád egy varrodában i:nauRr‘itj----------­1 981. szeptember 26., szombat Kétszeresére né az export megrendelés így tölti a napját a téeszelnök Oki „beleesett” a rizsbe Némi nosztalgiával lépek be mindig a Gyulai Kötő- ipari- Vállalat kapuján. Itt dolgoztam életemben elő­ször, mint általános isko­lás, valamelyik nyáron. Em­lékszem, akkor nagyon tet­szett a munka. Kialakulat­lan ízlésvilágom, a legszebb színeket láttatta velem. Most jóval kritikusabban te­kintek a tarka pulóverek garmadára, miközben Gal- bat* Péterné munkaverseny- felelőst a legjobb szocialis­ta brigádról kérdezem. — Kettő is van — mond­ja, és megindul a varroda felé —, a Mogyoróssy János és a Hámán Kató Szocialis­ta Brigád. Nem lehet kü­lönbséget tenni köztük, tu­lajdonképpen egy brigád is lehetnének, olyan jó a’Tcap- csolat, az együttműködés kö­zöttük. o Belépünk a varrodába, a ikötőgépek erős za­ját a varrógépek halkabb zúgása váltja fel. Amerre nézek, fiatal lányok, asszo­nyok ülnek a gépek mellett. Csaknem valamennyien a két legjobb szocialista bri­gád tagjai. — Mitől lesz egy csapat a legjobb? — kérdezem már néhány perccel később a hűvösebb, és főként csende­sebb irodában ülve. — Sokat vállalunk, és még többet teljesítünk — kezdi Pribék Pálné, a Mogyoróssy brigád vezetője. — Az egyik hagyományos vállalásunk a helyi csecsémőotthon pat- ronálása. — Hulladékanyagból kis cipőket, nadrágokat, napo­zókat,' takarókat, sapkákat — mikor, mi kell, és mire futja az anyagból — készí­tünk a kicsiknek. Csak ez évente körülbelül 270 óra társadalmi munkát jelent — mondja Kurta Lajosné, a Hámán Kató brigádból. Igaz, hogy ez sok munka, ,de olyan, amit szívesen csi­nál az ember. Aki már járt a csecsemőotthonban, és látta mennyire örülnek az apróságok és a gondozónők is a kis holmiknak, az biz­tos nem fog tiltakozni, ha társadalmi munkáról van szó. — Épen ezért mindig mást küldünk át az otthonba — fűzi hozzá Pribékné. o — Nagyobb gyerekeket is patronálunk — említi Sár­közi Lajosné. — Az óvodá­soknak farsangi ruhát varr­tunk, az idelátogató, pálya­választás előtt álló diákok­nak ajándékot,; készítettünk. Ezek „vállaláson felüli” teljesítmények voltak, akár csak a zászlóvarrás május 1-re. — Tehát önöket a több munka, a nagyobb aktivi­tás, vállalkozói kedv emeli ki a 12 szocialista brigád közül. — Az is — mondja Kurtá- né —, de az összetartás is nagy közöttünk. Nemcsak segítjük egymást — azt ak­kor is megtennénk, ha nem lennénk brigádtagok —, de ösztönözünk is mindenkit, hogy tanuljon, végezzen szakközépiskolát, vagy sze­rezze meg a szakmunkás-bi­zonyítványt. Folyamatosan figyelünk egymás munkájá­ra is, mert nem mindegy, hogy a főnök mondja, hogy rosszul dolgozunk, hanem mi egymásnak. o Természetesen hozzátartoz­nak a brigádélethez a közös programok is. A két brigád szívesen megy együtt kirán­dulni, színházba, szórakoz­ni. — Mire készülnek most? Felváltva sorolják, teendő van elég. — Hatszáz kiscipőt kért tőlünk a csecsemőotthon, en­nek az elkészítését kell meg­szerveznünk — így Kurtáné. — Aztán készülni kell az ősszel induló szocialista bri­gádok közti vetélkedőre — mondja Récsi Mária, majd Megyeri Erzsébet folytatja a felsorolást: — Ajándékokat csinálunk Télapóra, karácsonyra. — Most vasárnap pedig a BNV-re megyünk — moso- lyodik el Körös Ferencné. — Minden érdekel ben­nünket — búcsúzik Pribék­né —, mindenben benne va­gyunk. A célunk, az arany­jelvény megszerzése. Szatmári Hona A Budapesti Bútoripari Vállalat (BUBIV) gyulai gyárának éves termelése ér­tékben 130 millió forint. Az össztermelésnek több mint 10 százaléka a Rektor fan­táziaelnevezésű lakószoba- bútor, amelyet dobozba cso­magolva szállítanak, és a la­kásban állítanak össze. Do­ma Gábor főmérnök tájé­koztatása szerint ez a ter­mék az idén mintegy 600 ezer dollár értékben egy svéd cég megrendelésére készül. A cég, amely az eddig szál­lított bútor minőségével igen elégedett, nemrég kö­zölte, hogy jövőre kétszere­sére akarja növelni a meg­rendelést. A termékek 90 százaléka belföldre kerülő lakásbútor, valamint szállodai, oktatási célokat szolgáló és egyéb berendezés. Balatonfüreden nemrég adták át a SZOT Oktatási Központjának bel­ső berendezését bútorokkal. A III. negyedévben kezdő­dött a gyulai SZOT—Csepel üdülő, Budapesten a Hotel Rege Szálló berendezése. Gyulán az A épület, az idén, a B épület a jövő tavaszra, a budapesti Hotel Rege pe­dig az év végére készül el. Igen keresett termék a „Napfény” szekrénysor és szólószekrény is. Elkészült a variálható „Pi­ramis” lakásbútor mintapél­dánya, amit a BUBIV ipar­művésze közreműködésével a gyár műszaki csoportja alakított ki. Ezt a bútort is dobozba csomagolva árusít­ják maid, és a vásárló ott­hon állítja össze. (P. B.) Új kemikáliák Sikeresen befejeződött há­romféle, a hazai mezőgazda­ságban eddig még nem al­kalmazott kemikália kísérle­ti gyártása a sajóbábonyi Észak-magyarországi Vegyi­művekben. A gyár mérnökei a hazai kutatóintézetekkel együtt több éves kutatómun­kával fejlesztették ki az új szereket. Az egyik közülük, egy úgynevezett antidotum, az alkalmazott gyomirtó sze­rek esetleges károsító hatá­saitól óvja meg a kultúrnö­vényeket. A másik két új szer termésfokozó regulator. Többféle növényi kultúránál, például szőlőnél, cukorrépá­nál és kukoricánál alkalmaz­hatók a terméshozamok fo­kozására. A három új készítmény nagyüzemi gyártását a ter­vek szerint 1982-ben kezdik meg. Termeljünk patisszont! A Békéscsabai Lakásszövetkezet karbantartó részlege meg­kezdte a megyeszékhelyen csaknem 20 évvel ezelőtt épült lakótömbök külső tatarozását. Az elképzelések szerint évenként 2—3 épülettömb felújítását akarják megoldani. Képünkön: éppen az állványozást végzik a szövetkezet mun­katársai Kép, szöveg: Balkus Imre Kedvcsinálóval indítja most megjelent könyvét a szerző, dr. Nagy György. „A patisszon termesztése” című munka első oldalain az Észak-Amerikából hozzánk került és egyre népszerűbb zöldségnövény előnyeit tag­lalja. Mint megtudhatjuk, kalóriaszegény, sőt: diabeti­kus étrendbe is jól beilleszt­hető. Kedvező magas C vi­tamintartalma, s lényegesen könnyebben emészthető a vele rokon uborkánál. A könyv részletesen leírja a hazánkban termesztésben le­vő fajtákat; a szaporítástól a betakarításig, magtermeszté­sig pedig részletes termeszté­si technológiát ad. Ez tartal­mazza a növényvédelem és gyümölcsszedés módozatait is. Egy másik fejezet a felhasz­nálásához, konzerváláshoz ad tanácsokat. A Mezőgazdasági Könyvki­adó Vállalat gondozásában megjelent kis kézikönyv hasznos lehet nagyüzemi szakembereknek és kisker­tekben termelőknek egy­aránt. Tartalmán kívül szép kivitele és alacsony ára is alkalmassá teszi erre. m. sz. zs. Ha egy fél órával koráb­ban jön, láthatta, volna, mennyien jártak már ná­lam — fogad Schupkégel Sándor, a csárdaszállási Pe­tőfi Tsz elnöke. Közben színes fotókat válogat: — Egy ünnepségen készül­tek, majd szétosztom a ta­gok között, biztos örülni fognak. Szűcs József brigádveze­tővel egy ünnépi birkava­csora alapanyagának bizto­sítását beszéli meg, majd hozzáteszi: — Tudja, szép a rizs az idén, és a jövő hét péntekén egy közös vacso­rát tartunk a köröstarcsai Petőfi Tsz rizseseivel. Jó velük az együttműködés, a vidámságból is közösen vesszük ki részünket. Gerlainé, Esztike, a tit­kárnő, közben erős feketét hoz: — Ilyet kell főznöm, mert ha gyenge, megkérdi az elnök elvtárs, hogy talán teát iszik ? *** Az elnöki Volgával a gép­műhely felé vesszük az irányt. Egy félkész szerelő- csarnokban tisztítják a rizst, a másikban napraforgót tá­rolnak. — Kényszerhelyzet — ma­gyarázza az elnök —, a napraforgót eddig nem tud­ták átvenni, itt tároljuk a rizzsel együtt. Ezért nem tudjuk befejezni az építke­zést, és nem kezdhetünk a kukoricatörésbe sem. Mindent rendben talá­lunk, az emberek két ros­tába adagolják a rizsszeme­ket. Schupkégel Sándor né- hányukat közelebb hívja, örülnek a fotóknak. Közben köszönget: — Adjon isten, jó napot! Mi az Péter? Katika, van itt egy fotó. — Nehéz kö­vetni, kihez szól. * * * A „csövesek” nevüket korábbi munkájukról kap­ták. Most mezőgazdasági jellegű épületekbe gyárt vasszerkezeteket, battériá­kat a lakatosműhely. Tizen­hármán reggeliznek a hosz- szú asztalnál. — Főnök, egy kis kol­bászt! — biztatja egyikük, majd többen is kérdik: — Sanyi bácsi, hogy ál­lunk a rizzsel, igaz, hogy jövőre lesz a háztájiban is? Az elnök derűlátóan nyi­latkozik, a lakatosok, szere­lők mosolyogva kérdik: — Neked is lesz rizsed a háztájiban? — Lesz! — No, akkor mi is jelent­kezünk — s máris a várha­tó nyereségen törik a fejü­ket. — Valóságos közgazdászok — súgja az elnök. * * * A reggeliző kényelmes ét­kezést sejtet. Schupkégel Sándor mégsem ül le, állva falatozik. Közben a rizsága­zat vezetőjét biztatja, hogy mehetnek a kombájnok, a műtrágyatárház vezetőjével egy új gép vásárlásáról tárgyal. Postabontáskor huszon­három küldeményt számo­lunk meg. Számlák, meghí­vók. Az utolsó a Népszabad­ság. Futva átlapozza: (Tudósítónktól) A Hajtóművek és Festőbe­rendezések Gyára szeptem­ber 24-én tartotta Békéscsa­bán, a Vasutas Kultúrházban a vállalat bizalmi testületi ülését, amelynek napirendjén az ötnapos munkahét beve­zetésével kapcsolatos felada­tok megvitatása szerepelt. Az írásos jelentés után a döntés megkönnyítése érdekében Tóth Béla, vállalati szb-tit- kár ismertette a testület tag­jaival a vállalati szakszerve­zeti bizottság állásfoglalás­tervezetét. A testület a vál­lalatvezetés által beterjesz­— Most csak erre jut idő, majd este otthon elolva­som, ami érdekel. Ez sem megy zavartala­nul. Befut egy telefon, a gyulai víztársulat igazgató­ja jelenti be magát. A biz­tosító békési fiókjának ve­zetőjével röviden megtár­gyalják a tsz tartozásait, válaszol egy karcagi telex­re. * * * A rizsvetőmag üzemnél szemüveges férfi áll egy gép mellett: — Jó napot, Kubota Jós­ka, mi újság? A Kubotának nevezett férfi ténylegesen Hajdú Jó­zsef, alkalmi névadója a kis japán rizskombájn, melynek egyik kezelője. Mondja, hogy rövidesen a magtermőtáblákra indulnak. Benézünk a mérlegházba és a szárítóba is: — Prímán szárad, — mondja az elnök. — Na­gyon fontos, hogy jó minő­ségű magot adjunk a tár­saknak, ezen dől el a ter­mesztés. Egyébként gazda­ságunk fajtafenntartó is, a magyar Nucleoryza és a szovjet Horizont-fajtát tart­juk fenn. Ez külön nagy felelősség. * * * Az öt SZKDR rizskom­bájnból egy a tábla szélén áll, elszakadt az egyik lán­ca. A szerelő biztat, hogy hamarosan jó lesz. Addig a többi gépet figyeljük. Rend­ben haladva vágják a ter­mést, majd pótkocsira ürí­tik. — Szép ez a látvány mondja az elnök —, s el- merülten nézi a kis csapa­tot. A Claas Dominátoroknál elszáll a vidámsága. Meg­telt a pótkocsi, a másikat valaki elirányította a takar- mányosokhoz. A kombájnos csak áll: — Ezért kár volt ilyen korán felkelni. Az elnök' igazat ad neki, vörösödik a méregtől. — Két nap. alatt kész len­nénk, ha zökkenőmentesen menne, erre beleüti az orrát. * * * Még mindig a pótkocsi után szaladgálunk. Az el­nök sofőrje, Vozár István: — Tizenkét éve vagyunk együtt. Ahogy öregszünk, mindketten rigolyásabbak leszünk. A Sanyi bácsi egy kicsit sokat vállal magára. Szeret mindenütt személye­tett jelentést, a vállalati szakszervezeti bizottság ál­lásfoglalását elfogadta, és kérte a vállalat vezetését, hogy a kollektív szerződés­ben az ide vonatkozó részt módosítsa a szakszervezettel egyetértésben. Az írásos előterjesztés vi­tája során felmerült kérdé­sekre a vállalat gazdasági igazgatója, mint a napirend előadója adott választ, me­lyet a testület elfogadott. így a HAFE-ban 1982. január 1- től vezetik be az ötnapos munkarendet. Nyíri Sándor sen ott lenni, főként, ha a rizsről van szó. Mostaná­ban mindennap nyolc óra körül megyek haza. Többet vagyok vele, mint a felesé­gemmel. * * * Ebédnél végre jut idő egy kis beszélgetésre: — Nem érzem átoknak a mozgalmas életet — vallja Schupkégel Sándor. — Ez a mai egy átlagos nap. Ilyen apróságok, mint a vontató­hiány, mindig előfordulnak. Az a jó, hogy ki tudom ön­teni a mérgem, aztán egy óra múlva nem haragszom. Talán ezért is nem kaptam elnökségem 23 éve alatt szívinfarktust. Tudják ezt az emberek is, azért mondha­tom, hogy jó a kapcsola­tunk. Persze, mindenkivel tegeződünk. A tekintély azért megvan, arra vigyá­zok. Nagyon szeretem a rizst, az eredményekre és a szakmai hírnévre szenve­délyes munkával tettem szert, csak így érdemes bár­mit csinálni. Ez minded foglalkozásra érvényes, és ne vegye nagyképűségnek: úgy érzem, bíznak bennem a tagok, a mostani szép ter­més közös eredmény. ♦ * * Kimegyünk a vetőmag­betakarításhoz, közben fel­ad egy telexet. Egyszerre több emberrel tárgyal. Si­kerül elintézni a hiányzó pótkocsi beállítását. A szep­temberben szokatlan 30 fo­kos melegben más gond is akad: — Nem kéne elengedni az embereket a román—ma­gyar meccsre, mert úgy ér­zem, pénteken bejön az eső. Addig be kéne takarítani a rizst. Ha én elmegyek, ők is jogosan kérik — töpreng hangosan. Majd ismét ma­gyarázza : — Esténként isznak egy kis sört az emberek. Tud­ja, sokan fogadtak a ter­méseredményre. Aki veszí­tett fizet, de van,- aki örö­mében vesz néhány üveggel a társainak. A búzára nem szoktak fogadni, itt a rizs a legizgalmasabb növény. Aki teljesítette a feladatát, hatezer forint prémiumot kap. kap. Alig lesz, aki nem éri el ezt az összeget. A táblaszélen újabb ven­dégekkel találkozunk. Szabó András megyei főkertész, és Tokaji Sándor, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának munkatársai kíván­csiak a rizsre. Elégedetten megyünk vissza az irodába, ahol a karcagi Magyar—Bol­gár Barátság Tsz két veze­tője és az ottani rizshántoló vezetője vár. Üjabb szak­mai megbeszélés kezdődik. Az elnök érvel, vitázik, fá­radtságnak nyoma sincs rajta. * * * Csaba felé autózva Szabó András megjegyzi: — Dolgoztam már én is tsz-ben, magasabb beosztás-' ban. Nehéz volt. De elnök­nek lenni, olyan erős stressz, hogy nem vállalnám el. Akkor is, ha csak irányít, és minden rendben van, a tsz-ben. Ilyen pedig tényleg ritkán fordul elő. M. Szabó Zsuzsa Hajóra „szálltak” a buszok Behajózták az első amerikai megrendelésre készült Ikarus-au- tóbuszszállitmányokat. A tavaszi BNV-n nagydíjat nyert IK—286 típusú csuklós autóbuszból az év végéig 104-et adnak át USA- beli megrendelőiknek. Ezek az autóbuszok Louisville, San Ma­teo és Portland városok tömeg- közlekedésébe kapcsolódnak be. Az autóbuszok egy része lég­kondicionáló berendezéssel is föl van szerelve, több közülük speciális kivitelben készült. A hidraulikus emelő lehetővé te­szi, hogy a csökkent mozgáské- pességüek tolókocsijaikkal is könnyedén felszállhatnak a vá­rosi buszokra. Vita a HDFE-ban az ötnapos munkahét bevezetéséről

Next

/
Thumbnails
Contents