Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

1981. szeptember 22., kedd Ifjúsági parlament a SZÜV-ben (Tudósítónktól) A Központi Statisztikai Hi­vatal Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalatá­nak békéscsabai számítóköz­pontjában szeptember 19-én ifjúsági parlamentet tartot­tak. A számítóközpont életében az első ilyen tanácskozás azért is jelentős, mert a mind­össze két éve alakult intéz­mény dolgozói jórészt fiata­lok — 25 év az átlagéletkor. Fontos nevelési feladat há­rul a KISZ-re. A háromórás tanácskozás befejeztével el­fogadott intézkedési tervben szerepel: a most megalakult szocialista brigádok segítése, az árvízkárosultak anyagi­akkal és társadalmi munká­val való támogatása, a terv­szerű továbbképzés szaktan- folyamokon. Cél ez azért is, hogy a szinte korlátlan le­hetőségekkel bíró R—25 tí­pusú számítógépet a felké­szültebb szakemberek job­ban ki tudják használni. Kul­turált pihenőklub létrehozá­sát is tervezik a készülő épü­letben. Megpróbálják növel­ni az Alkotó Ifjúság mozga­lomban részt vevők számát, noha a kiírt témák sok eset­ben magas szintűek a pá­lyakezdő dolgozók ismeretei­hez képest. Az utánpótlás biztosítása érdekében a Se­bes György Közgazdasági Szakközépiskola tanulóinak a számítástechnikát népszerű­sítő előadássorozatot indíta­nak. Mindezek a munkahelyi légkör javítását, az ismere­tek bővítését szolgálják. Így a fiatal gárda még jobban eleget tud tenni feladatának, nevezetesen a Békés megyei gazdálkodó szervek munká­ja számítástechnikai esz­közökkel való segítésének. Cél: hogy ezek a kezdemé­nyezések megvalósuljanak, vagyis az ifjúsági parlament ne érjen véget a zárszóval. Karsainé Dömsödi Éva A gyógyszer is lehet méreg Manapság gyakran hallunk a túlzott gyógyszerfogyasz­tásról. Arról is olvasunk, hogy a gyógyszerek előállí­tása igen költséges. Ám a fe­lesleges, illetve ellenőrizetlen gyógyszerszedés nem csak gazdasági kérdés. A helyte­len gyógyszerfogyasztási „szo­kások” egészségünkre veszé­lyesek. N Ha megfázunk, fáj a tor­kunk, a „biztonság okáért” gyakran nyúlunk a Maripen- hez vagy egyéb antibiotikum­hoz. Helyes-e az ilyenfajta „öngyógyszerelés” ? Szakem­berek véleménye szerint ép­pen a kórokozókat „edzzük meg” ezzel, mert hozzászok­nak, ellenállóvá válnak velük szemben. így a később elő­forduló, valóban csak anti­biotikummal gyógyítható, ko­molyabb betegségeknél már hatástalan a gyógyszer. Te­hát, csak akkor szabad szed­ni, ha az orvos rendeli. Ro­hanó világunkban gyakran — már az idegesség „meg­előzésére” is — be-besze- dünk néhány szem Andaxint, Seduxent vagy más nyugta­tót. Ilyenkor nem gondolunk arra, hogy káros hatásuk is lehet. Nem véletlen, hogy bi­zonyos nyugtatok szedése — gépkocsivezetők és veszélyes unkahelyen dolgozók szá­dra — tilos! Jó, ha tudjuk, hogy szervezetünk idővel a kívánt hatás eléréséhez egy­re nagyobb adagot kíván be­lőlük. Épp az említett megszokás miatt az altatókkal is csín­ján kell bánni! Ezekből is mind többet igényel a szer­vezet az azonos hatáshoz. Az­tán az altatótól kábultan, fá­radtan ébredő ember — ön­maga helyreállítására gyak­ran iszik nagy adag kávét. A nyugodt alvás érdeké­ben egyszerűbb, egészsége­sebb módszerek is vannak. Próbáljunk meg este keveset enni, vacsora után sétálni és csak azután lefeküdni. Szék­rekedés esetén se hagyatkoz­zunk feltétlenül csak a has­hajtó tablettákra. Érdemes ilyenkor étrendünkben is ke­resni a hibát. Több főzelék, gyümölcs, növényi rostokban gazdag élelmiszer fogyasztá­sa sokat segíthet. Próbát te­hetünk a hashajtó hatású ter­mészetes gyógyvizekkel is. Mi a helyzet a fájdalom- csillapítókkal? Fájdalmat csillapítani érdemes, de tar­tós szedés után megszokjuk a gyógyszert. Ezért fájdalom- csillapítót, ha a fájdalom tar­tós, csak orvosi rendelés sze­rint szedjünk. A fájdalom csak tünet. A fájdalomcsilla­pítók nem szüntetik meg a baj okát. Elhúzódó fájdal­mak — akár fejfájás — ese­tén is orvoshoz kell fordulni! Előfordul, hogy az orvos ét­kezésre vonatkozó tanácso­kat is ad, amikor gyógyszert rendel. A magyarázat egy­szerű. A gyógyszerek és a különböző tápanyagok ké­miai vegyületek. Egymással a legkülönfélébb vegyi kapcso­latokba kerülhetnek, és így nem kívánt mellékhatásokat eredményezhetnek. Orvossá­gok hatástalanítását is elő­idézheti, hogy némelyik „nem fér össze” bizonyos ételfélék­kel. Természetesen az sem mindegy, hogy egy időben milyen gyógyszereket sze­dünk. Ezért új gyógyszer fel­írásakor közölni kell az or­vossal, hogy éppen mií^. sze­dünk, mert együttes hatásuk káros lehet. Az orvos általában azt is meghatározza, hogy a felírt gyógyszert étkezés előtt, után, vagy közben kell-e bevenni. Ezt az előírást meg kell tar­tani, mert az ettől eltérő használat panaszokat okoz­hat. Arról se feledkezzünk meg, hogy léteznek olyan gyógyszerek, amelyek szedé­sekor tilos az alkohol fo­gyasztása. Jó tanács azért, hogy a gyógyszer valóban a gyógyu­lást szolgálja, pontosan meg kell fogadni az orvos útmu­tatásait! Saját érdekünkben figyelmesen olvassuk el a gyógyszerhez mellékelt tájé­koztatót is! j Tizenegyezer-hétszáz jérce Bábolnáról Angolába Tizenegyezer-hétszáz jérce „foglalt helyet” vasárnap azon a repülőgépen, amely szállítmányát a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát küldeményeként Luandába vitte. A kombinát évekkel ez­előtt világviszonylatban el­sőként utaztatott légi úton jércéket, s azóta is hétről hétre több ilyen 18 hetes Tet- ra-állatokkal megrakott gép indul Ferihegyről. A kombi­nát az idén például 800 ezer előnevelt jércére kötött szer­ződést. Eddig egy gépnek csak 5500 „utasa” volt. Most a kombinát hat nagy teher- géppel egy hónap alatt tel­jesíti idei angolai 70 ezer darabos jérceszerződését. A távoli országban énnél jóval több bábolnai Tetra- tyúk ad étkezési tojásokat, ugyanis a kombinát tavaly megnyerte az angolai mező- gazdasági minisztérium pá­lyázatát, s szinte teljes egé­szében kielégíti az ország igényeit. A Tetra-fajták tar­tási technológiáját Bábolnán sajátították el az angolai szakemberek. Mariska néni Másfél esztendeje temette el élete párját, azóta na­gyon magányos. Fájós lábai miatt évek óta nem jár a városba, de 83 éves kora el­lenére érdeklődése igen szé­les körű. Tv-t néz, rádiót hallgat, rendszeresen olvassa a Nép- szabadságot, a Nők Lapját és a Békés megyei Népújsá­got. Mindig nagy örömmel fo­gad, és ki nem fogy a kér­dezésből: hol, mi épül, szé­pül a városban, mit lehet — és mit nem lehet — kapni a boltokban stb ... Fizikálisán nagyon meg­rokkant, de szellemileg ko­rát meghazudtolóan friss, ezért öröm vele beszélgetni. Kiadós társalgásra készültem hát most is. A Penza lakó­telepi, szépen tisztán tartott, összkomfortos lakásban azon- ban a szoba küszöbénél földbe gyökerezett a lábam: A szoba csaknem üres, Mariska néni magába ros- kadva ül a sarokba tolt sez- lonon. Rohannék feléje, de nem engedelmeskedik a lá­bam. ö is többször nekiru­gaszkodik, míg végül is el­indulhat felém. Félúton ta­lálkoztunk. A nyakamba bo­rult és szívszaggató fájda­lommal zokogott... Én csak álltam némán, ügyetlenül simogattam hófe­hér, gyér haját, sírástól meg­duzzadt arcát. Megpróbáltam befelé nyelni a könnyeimet, de nem sikerült., — Nagyon örülök, hogy el­jöttél — szólalt meg nagy­sokára özv. Betkó Pálné, a munkásmozgalom régi har­cosa. — A szociális otthonba készülök, azért ez a felfor­dulás. így kellett döntenem, mert nagyon egyedül vagyok. Fájnak a kezeim, lábaim, még a fürdőkádba sem tudok egyedül belépni. Nem bírom saját magamat ellátni. De neked bevallom, hogy na­gyon félek! Nem tudom, hogy milyen emberek közé kerülök. Sze­retek olvasni, megszoktam, hogy a dolgaimba nem szól bele senki. Nem tudom, hogy bírom majd az állandó al­kalmazkodást. De mit te­hetnék? Hát mondjál már valami okosat — kérlel. — Nem szabad félni. Én jártam abban a szociális otthonban. Minden kénye­lem meglesz, teljes ellátást kap. Nagyon kedvesek az ott dolgozó vezetők és ápolók, az orvos is kéznél lesz, a koszt kitűnő. Sok öreggel találkoztam, aki jól érzi magát, örül, hogy szeretettel veszik körül. Amíg Mariska néni a vál­lamon sír, lelki szemeim-*- mel visszapörgetem az elr múlt éveket. Negyedszáza­da ismerem a Betkó házas­párt. Mariska néni Buda­pesten, nagy családban szü­letett. 11 éves korában már munkába állt a Láng Gép­gyárba, majd nyomdába ke­rült. Az 1919-es események idején aktív forradalmár volt. Kommunista érzel­mei és „felforgató” tevé­kenysége miatt később a fővárosból kiutasítják, így került Békéscsabára. A Nádor Szállóba kezdte takarítónőként, később a Tevan Nyomdába került, innen ment nyugdíjba, 75 éves korában. Betkó Pállal —i a viharsarki földmunkás­mozgalom egyik vezető egyé­niségével — 1924-ben kötött házasságot. Ettől kezdve együtt harcoltak tovább a szebb, boldogabb jövőért. Emlékszem, amikor még a icörgáton túl tanyán laktak, Mariska néni szakszerveze­ti bizalmi volt. Térdig érő sárban, télen a nagy hóban hordta a tanyasi emberek­nek a szakszervezeti bélye­get, mozgósította őket gyű­lésre, május elsejei felvonu­lásra és egyéb eseményre. Húsz éven át volt népi ül­nök a békéscsabai városi bí­róságon, évtizedekig dolgo­zott az ÁFÉSZ ellenőrzési bizottságában, tagja volt a népi ellenőrzési bizottság­nak. Tevékenykedett az MNDSZ-ben, később a nőta­nácsban. Ha férje munkahe­lyén — a MEDOSZ békés­csabai városi bizottságán — rendezvény volt, 80—100 személyre főzött ebédet, te­rített, tálalt, fáradhatatla­nul, jó kedvvel. Szókimondó asszony volt mindig, de igazságszerető. Ezért tisztel­ték, szerették városszerte. A férje három évig volt ágyban fekvő beteg. Hűsége­sen ápolta, és most itt áll ő, egyszál maga, tehetetlenül. Helyesen döntött Mariska néni. Ne bánkódjék, jó so­ra lesz. — Nem panaszkodhatok, mert törődnek velem. Fel­emelték a nyugdíjamat, vol­tak itt a párttól, a tanácstól. Felajánlották, hogy kapok házi beteggondozót, és az elhordja nekem a meleg ebé­det is. Igen ám, de ő nem lehet itt éjjel-nappal, és megint itt maradok egyedül. Időközben vevők jönnek, alkjidozni próbálnak egy- egy lakberendezési tárgyra. „Hagyjanak engem bé­kén” — kiált magából ki­kelve Mariska néni, és még jobban elerednek a könnyei. Mély fájdalmában én is osztozom. Annak idején egy szál ruhában, egy váltás fe­hérneművel ment férjhez. Iszonyúan szegények vol­tak mindig, és kiskeresetű emberek. 56 évig éltek Pali bácsival kiegyensúlyozott, jó házasságban. De rengeteget gürcöltek, osztottak-szoroz- tak, hogy ottuhonukat szé­pen berendezzék. Minden bútorhoz, sző­nyeghez és egyéb tárgyhoz külön emlék fűzi, nagyon nehéz tőlük megválni. A hatalmas padlóvázát az egyik nyugdíjas-találkozón kapta, a faliszőnyeget az 50. házassági évfordulóra, a konyhafalon levő kerámia­tányérok zömét jó barátok hozták hazánk különböző tájairól, az NDK-ból, a Szovjetunióból, Romániából és más államokból. Kedves mindahány... Szőnyegeket, függönyöket, néhány új bútort akkor vá­sároltak, amikor a tanyavi­lágból beköltöztek. Evekig dolgoztak érte. Itt a sok szép könyv, edény, terítő, renge­teg ágynemű, fehérnemű. Sok mindent elajándékozott, jók voltak hozzá mindig a ház és a környék lakói, segítettek bevásárolni és egyéb mun­kában. A férj, feleség kitünteté­sei egy spárgával átkötött dobozban várják sorsukat. Húsz piros dobozt számolok meg. Mariska néni többek között volt sztahanovista, Kiváló Dolgozó, és a Köny- nyűipar Kiváló Dolgozója több alkalommal. Ezek mel­lett jubileumi emlékplaket­tek és egyéb kitüntetések sorakoznak. Észrevétlenül a régi — küzdelmes, de nagyon szép — időkre terelem a beszél­getést. Az idős asszony fá­radt arcán lassan felszárad­nak a könnyek. Azon ka­pom magam, hogy a régi jó kedvvel kacagunk önfeled­ten. Órákat töltöttünk együtt, mindenkiről megfeledkezve. Búcsúzáskor az vplt az érzé­sem: ha másnap reggel meg­érkezik érte az-autó, hogy a szociális otthonba vigye, ta­lán egy picikét könnyebb szívvel száll be Mariska né­ni. Ary Róza A nagyszénási Október 6. Tsz központi irodája a hajdani Foltán-kastélyban, ami kicsi és korszerűtlen is. A közös gazdaság központjában most készül— a tsz kivitelezésében — az új irodaépület, amely különböző rendezvények megtartására is alkalmas lesz Fotó: Seleszt Ferenc Tanácsi vezetők a Szovjetunióban (Tudósítónktól) Gazdag élményekkel tér­tek haza az elmúlt héten a szeghalmi járás községeinek tanácselnökei, tanácstitkárai és a járási hivatal osztályve­zetői a Szovjetunióból. A já­rási hivatal kezdeményezése nyomán 8 napos kirándulás keretében ismerkedtek a ba­ráti ország szépségeivel.. Megtekintették Grúzia neve­zetességeit, gyönyörködtek a Kaukázus hegyeiben, meglá­togatták Szuhumit, s az egyik kedvelt kirándulóhe­lyet, Szocsit. A tanácsi vezetők szép él­ményeket, gazdag tapaszta­latokat szereztek a 8 napos kirándulás során. Nátor János Határőrközség lett Aggtelek és Jósvafő Vasárnap ünnepélyesen helyezték el a táblát Aggte­lek és Jósvafő közös tanácsú község bejáratánál, jelezve ezzel, hogy ismét újabb te­lepülés nyerte el Borsodban a határőrközség kitüntető címet.. Az aggteleki Baradla cseppkőbarlang bejáratánál megtartott ünnepségen fel­olvasták a Belügyminiszté­rium határőr-parancsnok­ságának parancsát, amely a kitüntető cím viselésére jo­gosítja a községet, majd Nyirkos László alezredes, a BM határőrség miskolci ke­rületi parancsnoka adta át Bódis Istvánnénak, a közös községi tanács elnökének a tanúsító oklevelet, valamint a határőrközség-emblémát. A község lakossága nevében Bódis Istvánná zászlót adott át az agteleki határőrőrsnek. Az újabb két helységgel együtt kilencre emelkedett Borsodban a határőrközségek száma. Rendőr-mvomozókutyák országos versenye Vasárnap befejeződött az országos rendőrnyomozóku- tya-verseny Zalaegerszegen. A már hagyományosnak szá­mító — 16 esztendeje min­den második évben lebonyo­lított — viadalon nyomkö­vetésből vizsgázott a 17 me­gyei, illetve a Budapesti Rendőr-főkapitányságot kép­viselő 28, nagyszerűen ki­képzett eb. A versenybíró­ságnak igen nehéz dolga volt, mert szinte valamennyi négy­lábú hibátlanul oldotta meg a nehezebbnél nehezebb fel­adatokat. Végül — akárcsak 1979-ben Székesfehérvárott — zalai siker született: Kurucz Pál rendőr főtörzsőrmester irányításával Ali, a 2 éves német juhász végzett az élen. A második helyet Sáfár Zol­tán budapesti rendőr őrmes­ter Cézár nevű kutyája sze­rezte meg, a harmadikat pe­dig a Nógrád megyéből ér­kezett Hegedűs Péter rendőr tizedes segítőtársa, Alex. A szakemberek véleménye sze­rint mind a hárman méltó utódai a már legendás hírű Kántornak. Költöznek a madarak A kőszegi Gubahegyen a szak­emberek évek óta rendszeresen megfigyelik az átvonuló, ván­dorló madarakat. Az idén első­ként a kakukkok, majd a sar­lós fecskék keltek útra. A gó­lyák augusztus végén, szeptem­ber elején indultak afrikai tele­lő helyükre. Elbúcsúzott már a füsti- és a molnárfecske, vala­mint a sárgarigó is. Ütra kész a kabasólyom, mivel egyre ke­vésbé talál táplálékot. Hamaro­san útrakel a tövisszúró gébics és a mintegy tízféle poszáta. A nagyon kedves házi rozsdafarkú viszont október végéig marad. A sort a bíbic zárja november­ben. Más madarak egy része még keresi az eleséget, hosszabb-rö- videbb ideig elidőzik egy-egy te­rületen, így többek között a fe­nyőrigók, szőlőrigók és a ga­tyás ölyvek. Persze ahogy hide­gebbre fordul az idő, mindin­kább nyomuk vész. A költöző madarakon kívül maradnak szép számmal fog­lyok, fácánok, balkáni gerlék, baglyok, harkályok, feketerigók, héják, egerészölyvek, s van olyan madár is, mint a karvaly, amely telelni jön hozzánk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents