Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

1981. szeptember 20., vasárnap ■KHU'Mlti Hz idő nem áll meg A szép falióra sétálója most vigyázban áll — nem jár a szerkezet. Pedig az időmérő tikktakkolása épp­úgy hozzátartozott a pusz­taföldvári tanácsháza anya­könyvi irodájához, mint Ba- gi János anyakönyvvezető. Együtt öregedtek meg, jó barátságban az Idővel — az órát ugyanis mindig Jani bácsi húzta fel. , A házassági anyakönyvbe 1981. július 11-én tette utol­só bejegyzését. A szép kis mennyasszony, akinek a születését 1957. novemberé­ben szintén Jani bácsi véste a nagykönyvbe, nagyon kér­te, vállalja még el az ő es­küvőjét, mielőtt nyugdíjba megy. Hát így összeadta az ifjú párt, s mikor magára maradt a házasságkötő te­remben, komótosan, talán a szokásosnál kicsit lassabban is, összehajtogatta a széles, nemzetiszínű szalagot, végig­ballagott a szőnyegen, s az ajtóból visszanézett. Mikor és kik is mondták ki előtte először azt a bizonyos bol­dogító igent? — Balogh Géza és Berki Etelka volt az első pár, aki­ket én adtam össze, még­pedig 1953. július 18-án —. mondja gondolkodás nélkül a neveket és a dátumokat. — Régen volt, de azt nem mondhatom, hogy igaz sem volt, mert itt az írás! — ve­szi elő a páncélszekrényből az egyik anyakönyvet. — Eléggé mostoha körülmé­nyek voltak még akkoriban. Házasságkötő terem nem lévén, éppen ebben az irodá­ban mondták ki az igent a felek. Rendszerint délelőtt jöttek ide, ahogyan nevez­ték, a polgári esküvőre, és délután tartották az egyhá­zit. Na; manapság már nem­igen mennek a templomba. Jani bácsi tősgyökeres földvári, ismeri az egész falut. íg'y azután nem hang­zott el kétszer sem egyfor­ma ünnepi köszöntőbeszéd. Olykor persze meggyőződé­se ellenére boronálta össze a fiatalokat. Hiába győzködte a menyasszonyt, aki szinte még gyerek volt, hogy nem ahhoz a megbízhatatlan fiú­hoz való, a kislány csak azt hajtogatta: szeretem. Nem is lett köszönet a házasság­ban. Más emlékezetes eset is akadt bőven a 28 év alatt. Egy hétköznap dél­előtt beállított egy fiatalem­ber, mondván, azonnal nő­sülni akar. Jani bácsi körül­nézett: se menyasszony, se tanú, enélkül pedig nincs esküvő! Es különben is, gondolja meg szépen a dol­got még egyszer, mert nem sok jó szokott származni az ilyen ripsz-ropsz dolgokból. De egy óra múlva csak meg­köttetett a házasság — s rá két napra már szét is költö­zött az ifjú pár. Aztán volt olyan eset is, amikor háznál adott össze két házasulandó felet. Mindketten 80 év kö­rül jártak már, s a bácsi ágyhoz kötött beteg volt. Egyébként — együtt öreged­tek meg, „papír” nélkül. Csend telepszik közénk. A páncélszekrényben sorakozó régi anyakönyvek gerincén az évszámokat böngészem — az egyik kötetben öt év ha- lottai is elfértek, egy másik pedig egy év alatt betelt. Ja­ni bácsi még mindig az egyik házassági anyakönyvben, la­pozgat, a fejét ingatja. — Itt is, meg emitt is az a bejegyzés, hogy „házasság felbontva”. Mostanában sok a válás. — Vajon mi az oka? — Rendszerint az italozás a bajok gyökere. Ráadásul, mostanában a nők közül is többen néznek a pohár fe­nekére. A másik ok, vagy inkább magyarázat az, hogy csak a látszat kedvéért, vagy az anyagiak miatt már eset­leg az idősebbek tartanak, fenn egy rossz házasságot. Az asszonyok manapság nem kényszerülnek mindent eltűrni, mint régen. Helyére kerül a vaskos kö­tet. bezárul a páncélszek­rény. A kulcsot átadja Jani bácsi az utódjának, egy fia­talasszonynak. „Most már csak vendég vagyok itt” — mondja rezignáltan. De a faliórát azért — ígé­ri — ezután is szívesen fel­húzza, hiszen naponta ellá­togat a tanácsházára. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Visszavonhatatlanul itt az ősz. Hullanak a falevelek a békés­csabai Széchenyi-ligetben Fotó: Fazekas László Tervpályázati felhívás A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, valamint a Fő­városi Tanács országos, nyil­vános és titkos tervpályáza­tot hirdet a Budapest körüli M0 autópályagyűrű Kispest és Cinkota közötti szakaszá­nak az M4 autópályával való, a Ferihegyi repülőtér forgal­mi igényeit is kielégítő kap­csolataira, valamint a térség ipari és lakóterületi főúthá­lózatának tervezésére. A tervpályázaton minden olyan természetes és jogi sze­mély részt vehet, akivel szemben a területrendezési és építési tervpályázatokról szó­ló 8 1980. I. (1) ÉVM-rende- let szerint kizáró ok nem áll fenn. A pályaművek díjazására, s megvételére 460 ezer forint áll rendelkezésre. A díjak számát és összegét a bíráló- bizottság a pályatervek egy­máshoz viszonyított értéké­nek arányában állapítja meg, azzal a megkötéssel, hogy a legnagyobb díj összege 100 ezer forintnál több; a legki­sebb díj, illetve megvételi összeg 20 ezer forintnál ke­vesebb nem lehet. A pályaművek beküldési határideje: 1982. január 11. A kiírás és mellékletei szep­tember 21-től vehetők át a Közúti Beruházó Vállalat gondnokságán. (Budapest XII.. Böszörményi út 24. fszt. 10.) 300 forintnak a hely­színen való befizetése ellené­ben, hétköznapokon szombat kivételével 9—16-óra között. A bírálóbizottság a tervpá­lyázat eredményét 1982. feb­ruár 15-én hozza nyilvános­ságra. Utiszezoni kedvezmények Október 15-ig meghosszab­bították a balatonfüredi kem­ping nyitva tartási idejét. A Balatontourist—Nord kedvfo­kozóként szeptember 20-tól a faházakba 50 százalékos, a kempinghelyeknél pedig 20 százalékos kedvezményt kí­nál. A fizetövendéglátó szol­gálat szobáinak igénybevéte­lénél — a minőségi besoro­lástól függően — 20—50 szá­zalékos utószezoni enged­ményt adnak. A Bakony egyik kedvelt helyén, Bakonybélben szep­tember 27-től október 23-ig kedvezményes áron vehetnek részt az érdeklődők a „Va­sárnaptól szombatig” címmel meghirdetett programon: az egyhetes turnusokban üdülők számára kirándulásokat szer­veznek, például az odvaskői parlanghoz, továbbá Pannon­halma, Veszprém, Pápa, He- rend és Győr nevezetességei­nek megtekintésére. A Bakonyban már az őszi idényben megszervezik a disz­nótoros kirándulásokat, míg Balatonfüreden, a Koloska- csárdában szüreti mulatságot rendeznek. Divatnosztalgia ’81 Mezöberényben (Tudósítónktól) Divatnosztalgia ’81 címmel Mezöberényben 18-án, pén­teken este a helyi ÁFÉSZ és a Skála-Coop közös műsoros divatbemutatót tartott a mű­velődési központban. A be­mutatott ruhák, kosztümök, öltönyök, télikabátok az 1981-es év őszi divatját kép­viselik, s már a közönség rendelkezésére állnak. A mű­sor hangulatát Máté Péter, Somogyi Pál, Hollai Kálmán, Szigeti Edit, valamint több jeles művész és a Bergendy- együttes biztosította. A házi­asszony Bay Éva, ismert tv- bemondónk; a divatkonfe­ranszié Hajós Judit volt. Barna Károly fiucsai postások Érettségi után . a balaton- földvári postahivatalnál vál­lalt munkát. Megszerezte a szakmai képesítést, majd megbízták a Zala megyei Rédics község postahivatalá­nak a vezetésével. Itt ismer­kedett meg Békési Károly kézbesítővel, akinek később a felesége lett. A férje is ta­nult, és 1969-ben kinevezték a bucsai postahivatal veze­tőjévé. Így került a Békési há­zaspár Bucsára. ahol egy ódon vályogépületben volt még a posta, és eléggé re­ménytelennek látszott, hogy egyhamar meg fog változni a helyzet. Szerencsére azon­ban mégsem kellett sokat várni. Hamarosan megter­vezték és meg is építették az új postát olyan szép jés ké­nyelmes szolgálati lakással, amilyenre nem is számított a család. És itt cseperedett fel a két Békési kislány, a ma már 14 éves Ildikó és a 12 éves Mariann. A történethez az is hozzá­tartozik, hogy az asszonyt 1970-ben megválasztották szakszervezeti bizalminak, és azóta is betölti ezt a tisztsé­get. A csoportjába Nagy Ka­talin hírlapfelelős, Kiss La­jos kézbesítő és Békési Ká­roly tartozik. Talán hamaro­san hozzájuk csatlakozik Tö­rök Lajosné kézbesítő, aki a kosárfonó üzemből nemrég került a postához, és a mun­kakörét annyira megszerette, hoev végleg maradni akar. A másik két kézbesítő, Csurka Sándor és Fekete Sándor egyelőre még gondolkozik azon, hogy véglegesen a pos­tánál dolgozzon. Békési Károlyné a dolgo­zókkal kapcsolatos kérdése­ket — jutalmazási, premizá­lási javaslatokat — a férjé­vel beszéli meg. Arra gon­dolok, hogy ilyen körülmé­nyek között előfordulhat részrehajlás, de az asszony megnyugtat: — Az igazságtalanság le­szerelne minden jó törek­vést, rontaná a munkafe­gyelmet. Mindnyájunk érde­ke, hogy ahogy eddig, jó egyetértésben és minél ered­ményesebben dolgozzunk. Ne állianak odébb, akik egyszer hozzánk kerültek. — Előfordult? — Igen, méghozzá elsősor­ban a több pénzért, bár az utóbbi időben nálunk is ja­vult a kereset, javultak a munka- és szociális körül­mények. — Szoktak találkozni az igazgatóság vezetőivel? — Igen. Éppen a napok­ban látogatott hozzánk Ke- • resztes Mihály, az igazga­tóság szb-titkára. Sok min­denről tájékoztatást kért, így a létszámról is. Most rend­ben vagyunk, a kézbesítést jól meg tudjuk oldani. Kö­szönettel nyugtáztuk az igaz­gatóságtól kapott számoló- és könyvelőgépet, ami meg­könnyíti a munkánkat. — Bizonyára a hírlapkéz­besítéssel sincs baj. — Az utóbbi időben meg­kétszereződött a Békés me­gyei Népújság előfizetőinek a száma, a Népszabadságból pedig több az árus példány. örömmel újságolja, hogy a községi pártbizottság a pártlapok előfizetés-gyűjtésé­ben elért eredményért a hi­vatalvezetőnek és a kézbesí­tőknek elismerését fejezte ki. A bucsai postahivatalnak nem ez az első szép sikere. Az előző években kiváló ter­jesztésért a Népszabadság emlékplakettjét kapta Béké­si Károly, munkáját a Kivá­ló Dolgozó kitüntető jel­vénnyel is elismerték, és többször részesültek dicsé­retben a bucsai postások. Pásztor Béla A mezőkováesházi Mozaik Áruház gazdag választékot kínál a nagy értékű háztartási gépek­ből Fotó: Balkus Imre HNF-ajánlások a pályaválasztásról A népfront megyei elnök­sége a legutóbbi ülésén vi­tatta meg a pályaválasztás folyamatáról, szokásairól és lehetőségeiről szóló előter­jesztést. A napirendi pont előadója dr. Molnár Margit, a Békés megyei Tanács munkaügyi osztályának ve­zetője volt. A testület egye­bek között részletesen tájé­kozódott arról: hogyan osz­lik meg az ifjúsági munka­erő, milyen a szakképzés ter­vezése, a pályaorientáció stb. helyzete a megyében. Ami az arányokat illeti, az általános iskolát végzett diá­kok fele szakmunkásképző­ben, 18 százalékuk gimnázi­umban, s a többiek nagy ré­sze pedig szakközépiskolák­ban tanulhat tovább. A gyakorlat is igazolja, hogy előnyt élveznek a be­iskolázások alkalmával a ki­emelt ágazatok. Mégis: mi teszi szükségessé, hogy tár­sadalmi méretekben foglal­kozunk a pályaválasztással? Elsősorban az, hogy me­gyénkben már nincs férfi- munkaerő-tartalék; sőt, ezen a területen a foglalkoztatott­ság színvonala már az orszá­gos átlagot is meghaladja. A nők esetében hasonló hely­zet alakult ki, bár „egyesek szervezett munkába állítása elháríthatatlan akadályok miatt nem lehetséges ...”. Ennek okai többnyire is­mertek: hiányzik a szüksé­ges iskolai (szakmai) vég­zettség, nincs elegendő hely a gyermekintézményekben, és kedvezőtlenek a szolgáltatás, utazás körülményei is. Az osztályvezető ezután a pályára nevelés, az egyes oktatási intézményekben (például egészségügyi, keres­kedelmi szakközépiskolák stb.) már évek óta tapasztal­ható túljelentkezés, valamint a pályaválasztási tevékeny­ség helyzetével foglalkozott. Ez utóbbival kapcsolatban megállapította, sajnos olykor előfordul az is, hogy rende­zetlen családi viszonyok mi­att a gyermekek nem abban a középfokú iskolatípusban tanulnak, amelyekben — ké­pességeik, adottságaik alap­ján remélni lehetne. Ugyan­akkor nem ritkák az egyes szakmákról kialakult téves elképzelések sem. A lányok pályaválasztási lehetőségei alatta maradnak az országos átlagnak. Általában az ér­telmiségiek és az alkalmazot­tak utódai igyekeznek maga­sabb fokú képzettséget sze­rezni, míg a fizikai dolgozók leánygyermekei a közép, vagy ennél magasabb szintű végzettséget feltételező mun­kakörök „tanulmányozásá­val is beérik”. A pályaválasztási szoká­sokkal, hagyományokkal kap­csolatban az előadó jó né­hány kedvező és kedvezőtlen jelenségre hívta fel a fi­gyelmet, majd rátért a pá­lyaválasztást segítő bevált módszerek ismertetésére. Ezek közé tartoznak a szak­mai jellegű kiállítások, klub- foglalkozások, üzemlátogatá­sok, megyei, valamint orszá­gos kiadványok, és így to­vább. A kitűnően rendszere­zett, s minden lényeges ta­pasztalatot, tudnivalót és el­járást tartalmazó anyag két, az 1980,81. tanévre vonatko­zó mellékletet is tartalma­zott. Az egyik a beiskolázás alakulásával, a másik a lá­nyok továbbtanulásával füg­gött össze. Érdekességként hadd ragadjuk ki a táblá­zatból a következő figye­lemre méltó adatot: a felső­fokú oktatási intézmények­ben tanuló lányok aránya országosan 52,4, míg a Bé­kés megyeieké 64,3 százalék! Egyébként az elhangzott szóbeli kiegészítő, a kérdé­sek, válaszok, vélemények alapján az elnökség a me­gyei tanácsnak, valamint a HNF országos és helyi tes­tületéinek szóló ajánlásokat is megfogalmazott. Ezekben mindenekelőtt nagyobb hang­súlyt kapott az a törekvés, amely a lányok pályaválasz­tási lehetőségeinek bővítésé­re, bizonyos szakmunkás-ké­pesítéshez kötött munkakö­rök jobb megbecsülésére, a propagandatevékenység, az iskolaorvosi és a pályaalkal­massági vizsgálatok javításá­ra, a szülői munkaközössé­gekkel, a munkahelyekkel való szorosabb együttműkö­désre irányul. —y—n

Next

/
Thumbnails
Contents