Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

1981. szeptember 19., szombat JgHdW&Td flz olcsó áruk nyomában Vendéglőbe kéne menni... Sorozatunk következő állomása a vendéglátás. Nem vé­letlenül, hiszen a magyar konyhának világhíre van, amely a kiváló alapanyagokat szolgáltató mezőgazdaság­ra, azon belül az állattenyésztésre, az élelmiszeriparra alapozza munkáját. Mégis sokan kérdezik: mit nyújt a ma emberének a vendéglátás? Hőtt a súlyos üzemi balesetek száma Hz SZMT felhívása Egyhangú étlapok Ülök Békéscsabán, a Csa­ba étteremben. Vidéki, idő­sebb házaspár telepszik mel­lém. Meg sem nézik az ét­lapot, rendelnek. Szóhaszná­latuk szerint tésztalevest és rántott húst, utána csapolt sört. Mondják, nincs idejük bajlódni az étlappal, külön­ben is különleges alkalom ez, hogy vendéglőben ebé­delnek. Mellettünk viszont a fiatal pár meglehetősen vá­logatós, a felszolgáló kétszer is visszajön a rendelést fel­venni. ök már nem csupán az étel kiválasztására össz­pontosítanak, hanem az árakra is. Valóban, nincs irigylésre méltó helyzetben a vendég­látás. A húsok, egyes nyers­anyagok megdrágultak, eh-' hez kellett igazítani az ára­kat. A régi mondás manap­ság százszorosán is helytálló: a konyha nyitja a pinceaj­tót. Persze, vannak olyanok, akik ezt nem akarják tudo­másul venni. Szerencsére, a többség nem ilyen. A Belke­reskedelmi Minisztérium irányelvei egyértelműen sür­getik, hogy a vállalatok, a szövetkezetek nagyobb gon­dot fordítsanak a fogyasztói árakra. Javasolják: a hústa­lan ételek mellett bővítsék a cukrászsütemények, a konyhai meleg tészták vá­lasztékát. Az étlapok össze­állításánál vegyék figyelem­be a felhasználandó alap­anyagok jellegét, mennyisé­gét, az olcsóbb és a drágább ételek arányát. Ugyanis a bélszín, a . sertéscomb és egyes tőkehúsok ára lénye­gesen nőtt, ezért az ebből készült ételek csak a keres­letnek megfelelően szerepel­jenek az étlapon. Ugyanez érvényes a különböző hús­ipari termékek felhasználá­sára és a baromfihúsra is. Nagyon időszerű volt ez a felhívás, mert az étlapok kí­nálata túlságosan is egy­hangú. Jószerével csak pör­költ, rántott borda, palócpe­csenye szerepel rajtuk, el­tűnt a krémeslepény, a szó­davíz. Elismerem, ez így túl­ságosan sommás megállapí­tás. Nézzük a valóságot! Menü harmincnyolcért A vendéglátóipari vállalat 322-es számú étterme Eleken. A II. osztályú üzletet nem régen újították fel. Minde­nütt rend és tisztaság. Ben­der Miklósné helyettes üzlet­vezető mégsem elégedett: — Naponta 400 élőfizetéses ebédet szolgálunk fel, de ét­lapról mindössze 400—500 fo­rint értékű ételt adunk el. Sajnos, rossz a vendégkö­rünk. Speciális ételekre egy­általán nincs igény. Volt egy szakácsunk, aki mindent megpróbált. Hidegtálat ké­szített és egyebeket. Végül kidobtuk a drága ételt. Ételáraik egyébként ked­vezményesek. Mindkét menü 22,60 forintba kerül. Az egyikben például húsleves, palócpecsenye és savanyúság szerepel. De van itt négyfé­le készétel, a 9 fajta frissen- sült közül a legdrágábbért 35,80-at kell fizetni, és kis- adag ételt is ajánlanak. Ide tényleg csak vendég kellene. Kevermesen az ÁFÉSZ vendéglője III. osztályú. Dél körül jár az idő, mégis a legtöbben a presszó ajtaját nyitogatják. A tavaly felújí­tott üzlet vezetője. Kotroczó László örömmel mondja: — Egy évvel ezelőtt csupán 18 —20-an fizettek elő ebédre, ma ez a szám eléri a százat. Viszont kevés az átmenő vendégünk, ami érthető. Messze vagyunk a főútvonal­tól. A törekvésük dicséretes, ötféle levest kínálnak, amit egy városi étterem is meg­irigyelhetne. Ma burgonyás és túrós tészta van a soron, de mákosat is szoktak főzni. Ami kifogásolható: mind az ötfajta frissensült a legdrá­gább húsrészből, sertéscomb­ból készült, és nem találko­zom baromfihússal sem. Dombegvházán, az Aranyfá­cán vendéglőben szintén ezt teszem szóvá. Kiss Tibor üz­letvezető így érvel: — Na­gyon kevesen jönnek be hozzánk étkezni. Naponta 150—400 forint az ételforgal­munk, ha az előfizetéseseket nem számítjuk. Aki itt ebé­del, így rendel: sertéspör­költet, húst hozzoti, jó zsíro­sat. Csirkehúst otthon is ehet. Kétségtelen, sok igazság van ebben. A jó ízű babgu­lyás után azért szívesen el­fogyasztottam volna egy adag túrós csuszát. Nem te­hettem, mert csak palacsin­ta volt az étlapon. Battonyán a Nemzeti vendéglőben ugyancsak egyfajta tésztát és főzeléket ajánlanak. Pedig errefelé már nagyobb a for­galom. Ami azonnal szemet szúr: a III. osztályú étterem­ben a B menü 38,10 forintba kerül. (!) Igaz, a sertésmáj­jal töltött sertéscomb finom lehet. Berki Magdolna, az üzlet helyettes vezetője meg­magyarázza: — Tíz százalék engedménnyel árusítjuk a menüt, amelyből az A típus 22,30 forint. A másikban 14 deka comb és 4 deka máj van. Ezt elsősorban a köz­ségben nehéz fizikai munkát ellátó gázszerelőknek készít­jük. Az átmenő vendégek leginkább a töltött paprikát, a babgulyást, a pacalt ked­velik. Vajas sertésbordából egy adag megy el naponta, a hortobágyi húsos palacsin­ta szinte senkinek sem kell. Ugyanakkor nem kapunk elegendő belsőséget, kevés van a mélyhűtött karfiolból, natúr tökből is. Ráadásul nincs megfelelő mélyhűtőnk és gázsütőnk sem. Most ter­vezik a konyha felújítását, amely egymillió forintba ke­rül, és nemsokára megnyí­lik az új bisztró is. Otthoni izek Endrődön az ÁFÉSZ III. osztályú Hídfő vendéglője idegenforgalmi feladatokat is ellát. Mivel fogadják az ide betérő utast? Többek között krumplifőzelékkel, ízes pala­csintával, kétfajta menüvel, frissensültekkel. Délben. De a világjáró reggelizni, tíz­óraizni is szeretne. Varjú István, a fiatal üzletvezető nem rest a válasszal: — A közelben van egy IV. osztá­lyú lacikonyhánk, ahol sült hurkát, kolbászt, oldalast árulunk. Természetesen tud­juk, hogy ez nem elegendő. Ezért úgy tervezzük: az ét­termet már reggel kinyitjuk. Kínálunk kaszinótojást, ma- jonézes salátát. Lesz hideg és meleg szendvics, a Körösi halászlébe házilag készített tésztát teszünk, amelynek az ára — adagtól függően — 20—30 forintba kerül. Ezen­kívül több baromfihús sze­repel majd az étlapon. Ha ez mind megvalósul, bizonyára még többen felke­resik az üzletet. Végül is lé­nyeges dolog ez, hiszen a jö­vőben a vendéglátás szolgál­tató jellegét szükséges erősí­teni. Ezt vallja Sándor Ist­ván, a békéscsabai vasútállo­más Utasellátó éttermének vezetője is: — Az állomáson naponta 20 ezer siető ember fordul meg, közülük sok a diák. Minden réteg igényét igyekszünk teljesíteni. Na­ponta mintegy 60 ezer fo­rint értékű ételt adunk el, a tejtermékektől a hot-dogig. Csak cukrászsüteményből 300—400 ezer forint a havi bevételünk. A II. osztályú éttermi árak valóban elfogadhatóak. A készételek ára 18—25, a fris- sensülteké 35—40 forint kö­zött van. Bevezették agaszt- rofolételeket is: szalontüdőt, birka- és pacalpörköltet. Gyulán, a Gulyás -csárdában Kun László, a szerződéses üzlet főnöke viszont a házi készítésű ételekre esküszik: — Készülünk a télre: sava­nyúságot teszünk el, hiszen a vendégek az otthoni ízeket kedvelik. Nem dicsekszem, de mióta átvettem az üzle­tet, 30 százalékkal nőtt a forgalom. Igaz, rengeteget dolgozunk a családdal. Szin­te hajnaltól hajnalig talpon vagyunk. Meggyőződésem, hogy az igényekhez alkal­mazkodva bármelyik üzlet sikeresebben gazdálkodhat­na. Nálunk III. osztályú árak vannak. Tizenhárom 90 a körömpörkölt, a székelyká­posztát 16, a marhapörköltet 23,60 forintért adjuk. Van ál­landóan bableves füstölt csü­lökkel, velő. Persze, menni kell az áru után. ló szellemű verseny Amikor a vendéglátás vál­ságáról beszélünk, óhatatla­nul adódik a kérdés: kiben, miben van a hiba? Az ára­kon kívül nem árt itt meg­említeni az érdekeltséget is. Mire törekszik a vállalat és az üzletvezető? Arra, hogy minél nagyobb értékű nyers­anyagot használjon fel, mi­nél kevesebb munkával ál­lítsa elő az ételt. — Ez így igaz — helyesel Sándor Béla, a megyei vendéglátóipari vállalat áruforgalmi osztály- vezetője. — De előbb-utóbb rá kell jönni arra, hogy a vendég csak akkor ül le a terített asztal mellé, ha olyat kínálnak neki, ami jó ízű, és nem drága. Ezen a téren na­gyot léptünk előre. A mi­niszteri irányelvek végrehaj­tását folyamatosan ellenőriz­zük. A tapasztalatok szerint az olcsó ételek aránya elfo­gadható. Előírtuk, hogy min­den üzletben legyen kisadag étel. A tőkehússal a vállalat gazdálkodik, így minden egységnek kötelessége átven­ni az olcsó húsrészeket is. Ami a legfontosabb: különö­sen a szerződéses üzletek kö­zött jó szellemű verseny ala­kult ki, amelyre régóta vá­runk. Mindezekhez aligha szük­séges kommentár. Legföljebb annyi: egészséges, jó irányú folyamat indult el megyénk­ben is. Persze, van még ten­nivaló bőven. A költségek, az adminisztráció csökkentése, a haszonkulcsok megállapítá­sának módszere, amely a vendég zsebét is érinti. A fővárosban már kísérletez­nek azzal, hogy az árakat az üzletvezető állapítja meg a kereslet-kínálat törvényei szerint. Ehhez azonban na­gyobb önállóságra, kockázat- vállalásra, felelősségre és nem utolsósorban szemlélet- változásra van szükség. Seres Sándor Megjelent a Társadalmi Szemle augusztus-szeptemberi száma A folyóirat kettős száma vezető helyen közli Faluvégi Lajos, A gazdasági szerkezet változásai a VI. ötéves terv időszakában című cikkének első részét. Szabó Márton a munkaerkölcs, a munkafe­gyelem, az ösztönzés fogal­mait vizsgálja mai, meg­változott viszonyaink között. A bérrendszer és a bérsza­bályozás egy sor problémáját veti fel Héthy Lajos írása. H. Varró Rózsa és Bede Rita tanulmánya részletes elem­zés alá veszi az ellenforra­dalmak történelmi tapaszta­latait. Az MSZMP útjának tanul­ságait összegező sorozatban ezúttal három cikk szól az 1956-os magyarországi el­lenforradalomról. Izsák La­jos tanulmányának második része az 1947-es választások­tól 1956 végéig vázolja fel a pártok mozgását és a szövet­ségi politika változásait. Be- recz János részletesen meg­írja az 1956-os ellenforrada­lom előzményének, napjai­nak eseményeit, s megrajzol­ja ezek sokszor háttérben maradó összefüggéseit is. Haynal Kornél bőségesen dokumentálva mutatja be a nemzetközi imperializmus szerepét a szocialista orszá­gok elleni harcban, így a magyarországi ellenforrada­lom kirobbantásában is. A soron következő szövet­kezeti kongresszusok előtt két megyei vezetővel készí­tett interjút Bethlendi László. Négy nagyüzem, a tervhivatal és az anyag- és árhivatal vezető szakemberei mondják el véleményüket a gépiparban folyó vállalat- közi kooperáció problémái­ról a Bossányi Katalin által készített interjúcsokorban. A hazai értelmiség társa­dalmi helyzetét, rétegződé­sét. mobilitását, tudati és magatartási jegyeit vizsgálja a folyóirat három cikke. A cikkek szerzői. Kolosi Ta­más, Miltényi Károly, Svéd Pál. A fegyverkezés világgaz­dasági összefüggéseit, a fegyverkezési hajsza tőkés gazdasági mozgatóerőit és erőforrásait mutatja be cikkében Simái Mihály. Hídfelújítás a határállomáson A tervezettnél három héttel korábban október közepe he­lyett már szeptember végén — átadhatják a forgalomnak a zá­honyi magyar—szovjet közúti ha­tárátkelőhely felújított ártéri híd- ját. A munkálatokat végző nyír­egyházi Közúti Építő Vállalat a forgalom elterelése nélkül dol­gozik, csupán az úttest fél olda­lát zárták le. A híd felújítása azért vált szükségessé, mert az elmúlt két évtizedben a szerkezet tartaóele- mei elhasználódtak, ami veszé­lyeztette a forgalom biztonságát. A bal oldali pályatest építmé­nyeinek rekonstrukciójával már végeztek, s amint a jobb oldali szakasz munkálataival is elké­szülnek, ismét a híd teljes szé­lességében haladhatnak a jár­müvek. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa elnökségé­nek határozata alapján a szakmai megyei bizottságok munkavédelmi vetélkedők szervezésével, helyszíni el­lenőrzésekkel és beszámolta­tásokkal igyekeznek az üze­mi balesetek megelőzését elősegíteni. Az SZMT tit­kársága fokozott figyelem­mel kíséri az üzemi balese­tek alakulását. Minderre azért van különösen szükség, mert Békés megyében emel­kedett a halálos, és más. sú­lyos kimenetelű üzemi bal­esetek száma. Az első fél­évben hatan, a második fél­évben pedig már szeptember közepéig, ugyancsak hatan vesztették életüket. Ezek kö­zül 9 esetben a megtűrt rossz szokások okozták a tragé­diát. Két esetben az életet vesztett személyek helytelen magatartása miatt követke­zett be a baj. Megállapít­ható, hogy valamennyi halá­los baleset szórványmunka­helyen történt, továbbá az is, hogy műszaki hiba ilyen vonatkozásban nem játszott szerepet, ami igazolja, hogy a vállalatok az elmúlt évek során jelentős mértékben fejlesztették a termelés fel­tételeit, a munka- és szociá­lis körülményeket. Az SZMT titkársága a balesetek számának növeke­dését tehát elsősorban a helytelen emberi magatar­tással látja összefüggés­ben. Természetesen azok­ban az esetekben is, amikor a munka tárgyi feltételeit el­hanyagolják, és az egyéb­ként jó állapotban levő ter­melő- és szállító berendezé­sek műszaki hibáit nem ja­vítják ki, vagy megtűrik a védőberendezések hiányát. Az is a helytelen emberi magatartással függ össze, hogy az utasítástól eltérően vagy utasítás nélkül tégzik a dolgozók a munkájukat.­Gyakran azért következik be baleset, mert egyesek a könnyebb, de veszélyesebb módszert választják fél- adatuk végrehajtására. a munkahelyi vezetők pedig szemet hunynak efelett. Az SZMT munkavédelmi fel­ügyelősége határozatokban és körlevelekben többször is Folytatni kell (Tudósítónktól) Csütörtökön este ülést tar­tott Mezőberényben a Haza­fias Népfront nagyközségi művelődéspolitikai munkabi­zottsága. Ezen a tavaszi hely- történeti és néprajzi anyag­gyűjtő akcióban felkutatott értékes régiségek elhelyezésé­vel, kezelésével kapcsolatos szervezési feladatok megha­tározásáról volt szó. A munkabizottság megál­lapította, hogy a község te­rületén levő, sok esetben mu­zeális értékű tárgyak, doku­mentumok gyűjtését a lakos­ság segítségével szervezeti keretek között kell tovább­folytatni. A tervek között szerepel egy patikamúzeum létrehozása is. Barna Mihály felhívta a figyelmet az egyes ismétlődő balesetek okaira, és azok megelőzésének mód­jára. Nemegyszer a köz­vetlen élet- és balesetve­szély miatt kénytelen volt gépek, berendezések műkö­dését, a munka folytatását felfüggeszteni. A vállalatok munkavédelmi vezetői és ak­tívái részére értekezleteket szervezett, hogy kellő tájé­koztatással ugyancsak a balesetek megelőzését se­gítse elő. Sajnos azonban a balese­ti helyzet az utóbbi időben mégis kedvezőtlenül ala­kult. Ezért az SZMT titkár­sága felhívással fordul a szakszervezeti testületekhez, tiszségviselőkhöz, továbbá gazdasági, társadalmi szerve­zetek vezetőihez. A felhívást az alábbiakban közöljük: — A vállalatok vezetői követeljék meg a munkahe­lyek műszakonkénti ellen­őrzését. — A szakszervezeti testü­letek számoltassák be gaz­dasági partnereiket a mun­kavédelmi helyzetről. A munkavédelmi tisztségvise­lők önállóan is vegyenek részt a munkavédelmi szem­léken, és kezdeményezzék a balesetveszélyes körülmé­nyek megszüntetését. — A vállalatok szervezeti és működési szabályzatában, valamint más vállalati elő­írásokban meghatározott el­lenőrzési és intézkedési kö­telezettségeket kérjék szá­mon. A mulasztókkal szem­ben szigorúan fel kell lép­ni. — Fokozzák — elsősorban rendszeres oktatással — a munkavédelmi agitációs pro­pagandatevékenységet. For­dítsanak több figyelmet az egyedül, vagy kis csoportok­ban dolgozó munkások szak­mai és munkavédelmi to­vábbképzésére, nevelésére. — Vegyenek részt a dol­gozók, főként a fiatalok a munkavédelmi őrjáratok­ban. Az észlelt hiányossá­gokat, a balesetveszélyt szó­ban, vagy írásban közöljék a munkahelyi vezetőkkel, és segítsék elő azok megszünte­tését. Szeptember 18: a rokkantak napja A rokkantak nemzetközi éve hazai eseménysorozatá­nak megszervezésére, lebo­nyolítására létrehozott nem­zeti szervező bizottság szep­tember 18-át a rokkantak napjává nyilvánította. Ebből az alkalomból a bizottság tit­kára nyilatkozatot adott ki. Amelyben a rokkantak hely­zetének javításával kapcsola­tos teendőkre hívja fel a fi­gyelmet. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy hazánk az elmúlt 36 évben sokat tett állampol­gárai egészségének védelmé­ért, a különböző egészségi károsodások megelőzéséért. Korántsem lehetünk azonban elégedettek. A szolgáltatások, a kereskedelem, a közleke­dés, az építés- és városfej­lesztés, valamint a kultúra és a sport területén fel kell tár­ni azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák a rok­kantak beilleszkedését, s ja­vítani kell foglalkoztatási feltételeiken is, s — mind­ezek együttesen biztosíthat­ják csak országunkban a rok­kantak életének teljessé vá­lását. A munkahelyi, iskolai, egészségügyi és lakóhelyi kö­zösségekben együtt élnek a rokkantak és a nem rokkan­tak. Gyakran azonban az együttlét nem jelent együtt­működést is. A bizottság ké­ri a lakosságot, hogy az élet minden területén tanúsítsa­nak támogató és segítőkész magatartást a rokkantak és családjaik iránt. A megye nagyobb takarékszövetkezeteinél már külön gép­termet létesítettek, hogy a különböző tevékenységekről nap­rakész ismeretekkel rendelkezzen a központi apparátus. így van ez a Kevermes és Vidéke Takarékszövetkezetnél is, ahol a napokban kaptuk lencsevégre a gépkönyvelést végző kis kollektívát Fotó: Balkus Imre í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents