Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

IZHUUETilt* 1981, szeptember 17., csütörtök Ipari szövetkezeteink a BNV-n Lételemünk az alkotó vita... Beszélgetés dr. Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Pénteken nyílik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, mely hagyományosan a fo­gyasztási cikkek szakvására. Erre a nagyszabású bemuta­tóra minden évben fokozott figyelemmel készülnek me­gyénk ipari szövetkezetei, hiszen többségük olyan jel­legű termékeket gyárt, me­lyek' az itt bemutatásra ke­rülő cikkek közé sorolhatók. Egy ilyen bemutató min­dig nagy felelősséget ró a kiállítókra, hiszen nemzetkö­zi mezőnyben kell helytáll­niuk. Ilyenkor hamar kide­rül, hogy mivel tudnak töb­bet a konkurrensek, és me­lyek azok a gyártmányok, melyeknél mi tartunk előbb­re. Minden nemzetközi vá­sárnak az a tanulsága, hogy nem elég elkészíteni egy kor­szerű prototípust, hanem en­nél lényegesen nagyobb fel­adat: megszervezni a soro­zatgyártást, majd az értéke­sítést. Az eddigi tapasztala­tok alapján úgy tűnik, hogy megyénk ipari szövetkezetei többségükben nem a BNV- re „termelnek”, az új cikkek ió része hamar megjelenik a kereskedelmi forgalomban. Az idén is úgy készítették el a kiállítási anyagot a szö­vetkezetek, hogy csakis gyár­tásra alkalmas termékek szerepeljenek benne. A bé­kési Start Sportszergyártó Szövetkezet például a mű­szerezett Tréner erőfejlesztő berendezést, az alumínium focikapukat, szobai bordás­falakat, a különféle könyv­tári állványokat, és a már hagyományosan gyártott sportszerek széles választé­kát mutatja be. A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet teljes gyártmányválasztékát a látogatók elé tárja. A kü­lönféle lámpatestek, vasalók, húsgépek, kávéfőzők nyilván megérdemelt tetszést arat­nak majd. A Mezőberényi Műszaki Vasipari Szövetke­zet a számítástechnikai fém­bútorcsaládot vonultatja fel. Kiállítja azt a terminálasz­talt is, melyet a Videoton számítógéprendszereihez fej­lesztettek ki. Minden évben sikert arat­nak bútoripari szövetkezete­ink is. A Békéscsabai Bútor­ipari Szövetkezet az idén a szállodai stílbútorokat viszi a vásárra. A Mezőberényi Faipari Szövetkezet nem a már ismert koloniálterméke- it, hanem rusztikus kisbúto­rait mutatja be, és hasonló gyártmányokkal jelentkezik a Szarvasi Bútoripari Szö­vetkezet is. Állandó résztvevője a BNV-knek az Endrődi Ci­pész Szövetkezet. Az idén is ott találjuk őket a kiállítók között legújabb modelljeik­kel, melyek között lesznek tűsarkú divatmodellek, ké­nyelmes strapacipők, csiz­mák is. Az újfajta divat- irányzatnak megfelelően ter­mékeik jó része színes bőr­ből készül. A békéscsabai Körösvidéki Cipész Szövet­kezet hagyományosan papu­csokat gvárt. Most is bemu­tatja a bel- és külföldre ké­szített férfiklumpákat, kü­lönféle napucsokat, gyógyci- pőket. Újdonság lesz az óvo­dai és iskolai váltócipők családja, mellyel régi hiányt szüntetnek meg. A szarvasi Szirén Ruházati Szövetkezet konfekciótermé­keit vonultatja fel. A külön­féle anyagokból készült di­vatingek között újdonság a Trapper férfiing, melyből a vásár idején árusítás is lesz. Itt láthatják először a láto­gatók a szövetkezet új ter­mékeit, a vékony, béleletlen anyagból készült sportdzse­kiket. A Gyomai Háziipari Szövetkezet gyermek és fel­nőtt kötöttárut és különféle konfekciótermékeket állít ki. Mint már beszámoltunk róla, a BNV-vel egy időben és helyen sorra kerülő III. Interplayexpón vesz részt a szarvasi Plastolus Játék- készítő Szövetkezet. A kö- rösladányi METAKÉMIA Ipari Szövetkezet is új ter­mékekkel jelentkezik. A Csillag tisztítószercsalád több tagja most lesz először látható, újdonság a textil- pblítő szer, de elviszik a vá­sárra hagyományos termé­keiket is. L. L. Fél év telt el a Hazafias Népfront VII. kongresszusa óta. Az esemény igazolta: a népfront a szocialista nem­zeti egység megvalósulásá­nak, a szövetségi politikának nemcsak kerete, de pótolha­tatlan színtere is. Dr. Mol­nár Bélával, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának titkárával a mozgalom cél­jairól, terveiről beszélget­tünk. — A kongresszus állásfog­lalása nyomán elkészült a mozgalom öt esztendőre szó­ló feladatterve. Melyek az új program fő vonásai? — Előtérbe kerültek a gazdasági feladatok, hiszen a VI. ötéves terv teljesítése meghatározó az ország, a nép boldogulása szempontjából. Hasonlóan fontosnak tartjuk a szocialista demokrácia erő­sítését. Minden eszközt meg­ragadunk, hogy az állampol­gárokat széles körben be­vonjuk a közügyek intézésé­be. A tervezetben újdonság, hogy külörr fejezet foglalko­zik a szocialista életmód és közgondolkodás alakításával. — A lakosság és az állam­hatalmi szervek közötti kap­csolat szervezése korábban is a népfront feladatai közé tartozott. Mit tesznek azért, hogy ez a kapcsolat a jövő­ben még tartalmasabb lé­giién? — Továbbfejlesztjük együtt­működésünket az ország­gyűléssel és a tanácsokkal. Fórumok egész sorát hoztuk létre azért, hogy a választók és választottak rendszeresen találkozhassanak egymással, a képviselők és a tanácsta­gok ismerjék az országos és helyi tennivalókat. Ilyen fó­rumok például a fogadó­órák, a választott tisztségvi­selők részvétele a népfront­tanácskozásokon, vagy a képviselőcsoportok ülései. — Igazi demokrácia elkép­zelhetetlen megfelelő szín­vonalú tájékoztatás nélkül. Csak az szólhat bele sorsá­nak alakításába, akinek eh­hez a szükséges információk is a birtokában vannak ... — A lakosság tájékoztatá­sára a jövőben az eddiginél is nagyobb gondot kell for­dítanunk. Arról is többet kell beszélnünk, hogy mit tett a népfront a politika alakítása során. Eddig ebben kissé szemérmesek voltunk. Pedig nemegyszer kezdemé­nyezünk országos jelentősé­gű kérdésben vitát, vagy munkabizottságaink révén javaslatokkal egészítjük ki a készülő tervezeteket. Csak egy néldát erre: a törvény- tervezetek társadalmi vitái ma már mindenki előtt is­mertek, ám azt talán keve­sebben tudják, hogy nem születik olyan jelentős tör­vény hazánkban, amit elő­zőleg a Hazafias Népfront szervezésében meg ne vitat­tak volna. Észrevételeink je­lentős mértékben hatottak például a családjogi tör­vény módosítására, vagy a belkereskedelmi törvényre. Most szeretnénk általánossá tenni, hogy a helyi tanácsok rendeletalkotását is hasonló kollektív viták előzzék meg. — A jogalkotás mellett más, nem kevésbé fontos tár­sadalompolitikai döntések előkészítéséből is részt vál­lal a népfront. A készülő új településfejlesztési koncep­cióról mi az álláspontjuk? — Tíz esztendővel ezelőtt, az első átfogó településfej­lesztési terv Európa-szerte korszerűnek számított. A gya­korlat mégis azt mutatta, hogy egy sor gondot nem old meg, néhány hibája pedig a településszerkezet torzulásá­hoz vezet. Elég csak a „sze­rep nélküli községek” kate­góriáját említeni. A nép­front felhívta az állami szer­vek figyelmét arra, hogy az aprófaivak és a társközsé­gek sok helyütt lassú sorva­dásra ítéltettek. Ezért a kö­vetkező években minden esz­közzel arra törekszünk, hogy növeljük a kisközségek né­pességmegtartó erejét, eny­hítsük hátrányos helyzetü­ket. — A program sokat fog­lalkozik a szocialista életmód elterjesztésével, gazdagításá­val. Mire összpontosítanak, hogy ne essenek a túlságo­san sokat markolók hibájá­ba? — Mozgalmunk sokoldalú­an foglalkozik a szocialista erkölcs, az állampolgári ma­gatartás, az általános mű­veltség kérdésével, a család, a munkahely, a sokféle kis­közösség, az emberi kapcso­latok erősítésével. Ebben rendkívül fontosnak tartjuk a népfront közművelődést se­gítő tevékenységét. Elsősor­ban a lakótelepek és a kis­települések szorulnak segít­ségre, nagyobb figyelemre, hagyományteremtő kezdemé­nyezésekre. — A honszeretetre való ne­velés kezdettől fogva vezér­elve a mozgalomnak. Mit tesznek azért, hogy ne sza­kadjon meg ez a nemes ha­gyomány? — Egész tevékenységünket áthatja a szocialista hazafi- ság és a nemzetköziség tu­data. Ezt plántáljuk a fia­talokba, ápoljuk mindenki­ben. Nemcsak akkor cse­lekszünk így, amikor honis­mereti szakkört szervezünk, vagy emlékhelyek ápolására, üzemtörténet-kutatásra buz­dítjuk az embereket. Áttéte­lesen bár, de még a kert­barátok összejövetele is ezt a célt szolgálja. A hazafias nevelésnek azonban a csa­ládban kell elkezdődnie. Hi­szen aki a családjához sem kötődik, azt nagyobb közös­séghez aligha fűzhetik erős szálak. Megtaláltuk a kap­csolatot a családokhoz. A szülői munkaközösségeken keresztül szülők százezreivel értünk szót. Ez az a bázis, amire a jövőben is támasz­kodunk. — Hogyan jellemezné a népfrontmozgalom munkastí­lusát? — Meghatározó a szá­munkra, hogy a mozgalom demokratikus jellegét erő­sítsük. Akárcsak eddig, arra törekszünk, hogy a választott testületek vezessenek, az ap­parátus pedig ezt segítse. Lételemünk az alkotó viták sorozata. Valamennyi fóru­munk lehetőség erre. Egyre vigyázunk mi is: a viták ne helyettesítsék, hanem ösztö­nözzék a cselekvést. Gazsó L. Ferenc Pénzből élünk A Törökbálinti Állami Gazdaságban megkezdték az almasze­dését. A munkában az érdi Vörösmarty Gimnázium diákjai is segédkeznek. A képen: diákok osztályozzák és rakják re­keszekbe a goldenalmát (MTI-fotó: Fényes Tamás felvétele — KS) Gyermek esöcsizma a Tisza Cipőgyárból Az Orosházi Üveggyárban a vasszerkezeti üzem épüle­tének bejáratánál a négysze­res Kiváló Üzem felirat hív­ja fel magára a figyelmet. Dátum szerint: 1976, 1977, 1978, 1981. — Két év hiányzik. Mi történt? — kérdezem Pod- maniczki László lakatostól, az üzem szakszervezeti fő­bizalmijától. — Volt jobb nálunk. Ak­koriban egy kicsit méltatlan­kodtunk, de beláttuk, hogy vitatkozás helyett még job­ban kell dolgoznunk. Ennek — mint látható — 1981-ben újra meglett az eredménye. — A haszna is? — A kiváló cím főleg er­kölcsi elismerést jelent, bár az- eredményes munka több keresettel is jár. A hajtóerő azonban — mi tagadás — el­sősorban a pénz. Itt fiatalok, 30—35 évesek dolgoznak, és családosok mind. Podmaniczki László 10 éve dolgozik együtt társaival. Ré­gebben műhelybizottsági iag volt, másfél éve főbizalmi. Tíz bizalmi tartozik hozzá. A termelés eredményességé­nek az elősegítését tartja a legfontosabb tennivalójának, amiről így beszél: — Százharmincán dolgoz­nak az üzemben: lakatosok, hegesztők, csőszerelők, fes­tők, kovácsok, gépkezelők, targoncavezetők. Nyolcvan százalékuk törzsgárdatag. Törekvők, csak pénz legyen. — Van lehetőség az ösztön­zésre? — Van. Ebben a kérdés­ben Tóth József üzemvezető­vel teljes az egyetértés. — Mit vesznek figyelembe az elbírálásnál? — Az üzem feladata a fel­újítás, karbantartás az egész gyárban. Ennek megfelelően a legfontosabbnak a határ­idő betartása mellett a mun­ka minőségét tartjuk. — Mit okozhatna a késés? — Ha például valamelyik huta felújítása csak egy nap­pal is késne, 1 millió forint értékű üveg nem készülne el. — Tudják ezt a társai? — Igen, valamennyien. És azt is tudják, hogy a veszte­ség az ő zsebükből is kiveszi a pénzt. — Más vonatkozásban mi­lyen a kapcsolata Tóth Jó­zseffel? — Mintha egy főbizalmi vére is folyna az ereiben ... Például tudvalevő dolog, hogy a vas „eszi” a munka­ruhát. Néhány munkakörben a kihordási idő előtt annyira tönkremegy, hogy a dolgozók kénytelenek maguk újat vá­sárolni. Vele és a bizalmiak­kal tervet dolgoztunk ki a cserére vonatkozóan, amit azonban az szb elutasított, de reméljük, újra megvizsgálja majd a javaslatunkat, — Vita? — Ritkán fordul elő. Bár­milyen kérdés elbírálásánál a jó eredmény elérésének le­hetőségét tartjuk szem előtt. Aligha van fontosabb érdek- védelmi feladat, mint a jó kereset feltételeinek a bizto­sítása. mert pénzből élünk valamennyien, és csak pénz­ből lehet a gyárat fejleszte­ni. valamint az állam iránti kötelezettségeket teljesíteni. — Az üzemben sok az el­ismert szakember. Ök bizo­nyára törekednek újítási ja­vaslatokkal is elősegíteni a jó gazdasági eredményt. — Vannak nálunk kiváló újítók, mint Komjáti Fe­renc, Csanda Sándor, és még mások is. Arra ösztönöz­zük őket, hogy törjék a fejü­ket egy-egy jó megoldáson, és figyelemmel kísérjük, ho­gyan kapják meg az újítói díjat. Sok olyan újítás, ész- szerűsítés van, amit a tár­saim be sem adnak, de hasz­náljuk azokat. — Panasz? — Főként az a baj, hogy többeknek nincs lakásuk. A gyár a lehetőségekhez mér­ten anyagi támogatást nyújt a vásárláshoz, építkezéshez, amit az üzemi négyszög bí­rál el. Igyekszünk tárgyila­gosak maradni. Figyelembe vesszük, hogy ki mióta és hogy dolgozik, valamint azt, hogy milyenek a szociális körülményei. Munka szerinti elbírálás alapján szinte ki­vétel nélkül minden kérel­mező megérdemelné a la­kást. Ennek bizonysága a négyszeres Kiváló Üzem cím, amit csak együtt, összefogva lehetett elérni. Podmaniczki László jól ér­zi magát ebben az üzemben, s a következőket mondja még: — Szeretem a munkakörö­met, elégedett vagyok a ke­resetemmel is. Nagy öröm számomra, hogy októberben beköltözhetek majd a csalá­dommal, a feleségemmel, az általános iskolás Krisztina lányommal és az óvodás Krisztián fiammal az új lár- sasház háromszobás lakásá­ba. Az Orosházi Üveggyár 44 ezer forint kamatmentes köl­csönt adott a lakás megvá­sárlásához. Ezt a nagy segít­séget igyekszem további jó munkával viszonozni. Pásztor Béla Az első hazai gyártmányú, szí­nes műanyagból készült gyer­mek esőcsizmákat — a martfűi Tisza Cipőgyár termékét — a napokban vehette át a kereske­delem. Ilyen praktikus pvc-láb- beliket eddig csak külföldről hoz­tak be: belőlük az év végéig százezer párat gyárt az ipar. A könnyű, elegáns és könnyen tisztítható csizmácskákat olcsón — 150 forint körüli áron — áru­sítják majd. A gyár új termé­kéhez viselési tanácsot is mel­lékel. Javaslata szerint a mű­anyag csizmát egyfolytában két óránál hosszabb ideig nem taná­csos hordani. Ez az ajánlat egyébként minden olyan lábbeli viselésére vonatkozik, amelyben nem szellőzik a láb. A pvc-csizma később készül majd meleg, s kihajtott béléssel is. s lesz nagyobb méretben: ha­marosan megkezdik Martfűn, a női esőcsizmák gyártását is. Focipálya az étteremben — részegnek puha ágyiké Egyes esetekből sohasem szabad általánosítani, de abból már levonható némi következtetés, ahogyan eze­ket látjuk, fogadjuk s el­bíráljuk. A történet: mégyénk egyik másodosztályú étter­mébe, tisztának éppen nem mondható munkaruhában állított be egy vendég. Rop­pant erősnek érezte magát. Ebédelni óhajtott. Rántott szeletet rendelt, nem is egy adagot. Kiszolgálták becsü­letesen, mint a többi, hely­hez illő ruhában öltözöttet. Egyszer csak azt látják, hogy a magát erősnek érző vendég az étterem padoza­tára vágja a finom falato­kat tányérostól, majd az asztalok között futball-lab­da gyanánt rugdossa a te­nyérnyi húsdarabokat. Min­denki meglepődött, megbot- ránkozott. Szólni senki sem mert, hiszen a vendég az úr, mindent megtehet, ő fizet, vagyis nem szabad korlá­tozni emberi jogaiban. Ugyanebben a városban az egyik városlakó _kisipa- ros, miután alaposan leré- szegedett, odament a szál­lodai portáshoz, és éjszaká­ra szobát kért. Kapott, mert neki ehhez joga, illetve pén­ze volt. A szobát a harma­dik emeleten kapta meg. Még fel is kísérték, karjá­nál fogva, hogy egyáltalán lépni tudjon. Néhány óra múlva a má­sodik emeleten lakó vendég csöngetett a szobaasszony­nak, mert víz csöpögött az ágyába. Felnéztek a meny- nyezetre, s látták, hogy az már nemcsak csöpög, ha­nem csorog is. Rohantak a harmadik emeletre. A kis­iparos magára zárta az aj­tót. Hiába dörömböltek, nem volt hajlandó kinyitni. Betörték hát, és elzárták a mosdókagyló meg a zuha­nyozó csapját, de ott ekkor­ra már bokáig jártak a víz­ben. A részeg kisiparos meg­sértődött, mert őt, aki tisz­tességesen fizet, éjszaka há­borgatni merték. A szoba- asszonyt és a szálloda egyik közben odaérkező vezetőjét önérzetében és becsületében többször is megsértette. Miután nem tudták az il- | letőt jobb belátásra bírni, j szóltak a rendőrségnek. Két rendőr kisvártatva megje­lent, és a „vendégurat” pró­bálták jobb belátásra bírni, közben kérték, ne kiabál­jon, mert felveri a többi vendég éjszakai nyugalmát. Mit sem használt, mert úgy­mond: ő erre az éjszakára kivette a szobát, és ott azt ; csinál, amit akar. Ehhez ; neki joga van. Valamit nem értek: miért I tétovázunk azokkal szem­ben, akik vétenek az embe­ri jogok ellen, hiszen a mi társadalmi életünkben nem a pénznek van joga, hanem azoknak, akik társadalmi normáink szerint élnek. Az étteremben randalírozó ven­dégnek ajtót kellett volna mutatni, a pénzes, lerésze- gedett emberért pedig a mentőket kellett volna hív­ni, egy kis detoxikáláshoz, nem pedig részére puha ágyikót vetni a harmadikon. Olyan helyzetet kell terem­teni, hogy az ilyen típusú emberek tanulják meg tisz­telni azt a társadalmat, amely számára emberi kö­rülményeket teremtett. Vég­tére is az ember legrango­sabb feladata, emberi joga, hogy társait ne hagyja em­beri mivoltából kivetkőzni, a megteremtett értékeket károsítani, tönkretenni. Dupsi Károly

Next

/
Thumbnails
Contents