Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

1981. szeptember 13., vasárnap

minimagazin

Fiatalok falun

Erőpróba

Kevermesen

Ezért is veszi maga mellé a főagronómus a kezdeti időszakban a fiatalokat. Körbe- viszi a munkaterületeken, megismerteti őket az emberekkel. Vállrándítással, vagy kétségbeeséssel nem lehet elintézni a bosszantó alkatrész- hiányt, kitartásra biztatni a túlmunkában aratókat. Lélektan, emberismeret, szakmai tudás, példamutatás kell az irányításhoz itt is. A 10—20—30 éve dolgozó traktoros a fiatal agronó- musnál jobban tudja, melyik táblát könnyebb szántani, hol kereshet többet kevesebb munkával. Nehéz ezt kitanulni, de sok mindent kárpótol a mezőgazdasági munka szépsége.

— Jó érzés, amikor a gazdag termés láttán tisztelnek bennünket azok az öregek is, akik 10 éve még hadakoztak az új tudomány ellen — mondja Szánthó Péter. — A jól termő kukoricatáblához szeretek elmenni. Megnyugtat, hogy a sok répa és a kevés gép ellenére elszállítjuk a napi 40 vagon cukornak- valót Lökösházára.

Tatayné, Edit igencsak meglepődik az óvodában, amikor felkeressük. Mégis szívesen, nevetősen beszél életükről: — Szebben, jobban nem is kezdődhetett volna. Az a gyönyörű két év Szarvason, s az itthoni fogadtatás jó indítás számunkra. A lakásunk csodálatos, az óvodában a legkisebbekkel kezdem az oktatást, nevelést. A férjem született városi ember, de hát a búzát betonon termeszteni nem lehet. Szívesen jött velem Kever- mesre. Nagyon az elején vagyunk még a pályának, de a házasságnak is. Szokni kell a munkát, az együttlétet. Tudjuk, hogy kettesben minden könnyebb, mint egyedül. A

Svájci vendég (balról) Balázs Péterrel

Fiatal ház fiatal lakója: Tatay Kálmán

Edit óvó néni magyaráz

nagy tervek valóra váltása is. A cofis kislányokat imádom, ha egyenesbe jövünk, több gyereket szeretnénk.

A szép ház lakója Balázs Péter mezőgazdasági gépész, mérnök is, építész feleségével. A gépműhelyben találjuk a fiatal mérnököt, éppen egy svájci cég képviselőjét kíséri.

— Két éve végeztem Gödöllőn — kezdi a bemutatkozást. — Igaz, az egyetem után mást találtunk a gyakorlatban, mint amiről tanultunk. Figyelmeztetett bennünket az egyik tanárunk: „Ha eljöttök az iskolából, olyan, mintha a szalmazsákot vennék ki alólatok.” Kaptunk helyette mást, jobbat és rosszabbat is. Például azt nehéz volt belátni, hogy a tsz-ben a gépészet kiszolgálja az agronómiát. Kevés a szakember, nincs energetikusunk. Az öreg szakik értik a mesterségüket, a javításnál rájuk számíthatunk főként. Szakmaszeretet nélkül nem boldogul itt senki. A tsz-vezetők segítenek, de az emberi kapcsolatokat nekünk kell kialakítanunk. Faluról, Kunágotáról jöttem, szeretek falun élni. Az öcsém, Ferenc most harmadéves Gödöllőn, ö is a kever- mesi tsz-hez szerződött.

16 éve, amikor Szánthó Péter idejött, azzal fogadták : „Na öcsém, te is jól rácsaptál, hogy itt kötöttél ki.” Nem bánta meg, bár sok vívódást hagyott a háta mögött. A fiatalokat most más körülmények várják, de az erőpróbájuk nem lesz kisebb.

Bede Zsóka

Négylakásos szolgálati társasház várja Kevermesen, a Lenin Tsz fiatal agrárszakembereit. Ez a legújabb házak közül való a faluban, pár lépésre a tsz központi irodájától. Piros szegélyű hatalmas ablakokon árad a napfény a frissen festett szobákba. A lépcsőházban bútorok, Tatay Kálmánék ma költöznek új otthonukba. Parkettalakkszag terjeng, az ajtók hófehérre mázoltan támaszkodnak a falaknak. Szánthó Péter, a tsz főagro- nómusa kalauzol bennünket a fiatalok szépülő otthonába. Itt lakik a tavaly végzett állatorvos, a gépészmérnök, a növényvédő és az öntözéses üzemmérnök. Egyikük sem nőtt ki még a KISZ- es korból.

— Mi valóban új életet kezdtünk — mosolyog a csendes szavú, szőke, szemüveges Tatay Kálmán. — 1979-ben végeztem Szarvason, a DATE kihelyezett karán. A feleségemmel is ott ismerkedtünk meg, ő óvónő. A diploma megszerzése után másfél évig Pápán katonáskodtam. Edittel most július 25-én tartottuk az esküvőt, és szeptember 1-től dolgozom a kevermesi tsz-ben, ő pedig a községi óvodában. Messziről, Győrből származtam ide Békésbe.

Mosolygunk, hiszen a tsz legidősebb vezető mezőgazdásza, a 40 éves Szánthó Péter felésége is kevermesi lány. Ügv látszik, a község fejlődéséről ezen a vidéken az asszonyok, lányok is okosan gondoskodnak, nem engedik elmenni a jó szakembereket.

— No, ez nem egészen igaz — legyint keserűen a főagronómus. — Nehezen jönnek falura a fiatalok. Városon nem ritka az egyetemi végzettségű tsz-brigádvezető

sem. Mi pedig jó fizetéssel, 6zép lakással, letelepedési kedvezménnyel is alig-alig találunk agrárszakembert. Csak elmondom a saját példám; mikor idekerültem 1965-ben, egy szobát kaptam, fürdőkádat csak hónapok múlva láttam. A mostaniakat háromszobás, összkomfortos lakás fogadja, garázzsal, kerttel. A tapasztalat sajnos az, hogy addig maradnak, míg anyagilag ösz- szeszedik magukat. Azután fogják a kalapjukat, és mennek. Kényelmesebb városi állásba, ahol meghatározott a munkaidő, nem kell a kampányban hajtani kora hajnaltól késő estig. Az iskolában megtanulják a korszerű mezőgazdasági ismereteket, de az emberekkel bánni tudást azt nem. Kész lelki csalódás, ha ráébrednek, hogy itt nehéz emberekkel kerülnek szembe, akik nem mindig azt akarják, amit ők.

KISZ-es

lakások

Békéscsabán

A megyeszékhelyen több mint 4 ezer lakásigénylőt tartanak nyilván. Ezeknek legalább a fele KISZ-es korú fiatal. Néhányan a legjobban dolgozók közül elérhetik, hogy kortársaiknál hamarább jutnak saját otthonhoz. Erről a KlSZ-lakás- akcióról kérdeztük Gila Károlyt, a KISZ békéscsabai városi bizottsága érdekvédelmi munkabizottságának vezetőjét:

— A munkabizottságunkban részt vevő fiatalok képviselik a különböző területeken dolgozók érdekeit. Most aktuális feladatunk a felkészítés az ifjúsági parlamentekre, s ezeken részt is veszünk. Állandó megbízatásunk a KISZ-lakások igazságos elosztása. Az ifjúsági mozgalomban legjobban dolgozók 1974-től 210 lakást kaphattak meg így. A városi KISZ-bizottság és a városi tanács megállapodása szerint az OTP-s lakások 10 százalékára évről évre mi jelölhetjük ki a vevőket. Ez a kedvezmény pusztán soron kívüliséget jelent, árköny- nyebbítést nem. Így is nagy ; dolog, s ezért sokféle szempontot kell figyelembe vennünk. A legfontosabb: a jelentkező jól dolgozó, aktív KISZ-mozgalmi munkás legyen. Rendelkezzen legalább egyéves lakásigényléssel. Aki > ilyen lakásra jogosultnak tartja magát, KlSZ-alapszer- vezeténél jelentkezzen. A taggyűlés dönt arról, kérését továbbítják-e nekünk. Ha több jelentkező van, a jogo- : sultakat rangsorolják, majd így küldik a kérelmeket az I érdekvédelmi bizottságnak. Személyre szólóan vitatjuk meg az igényléseket. A különösen indokolt esetekben felkeressük a fiatalokat a lakásukon, vagy a munkahelyükön. Sok minden kiderül ilyenkor az emberekről. A legmegfelelőbbeket a városi KISZ-bizottságnak javasoljuk a lakásra várók sorából, s ez a testület dönt. 1981- ben 20 fiatal kap lakást a Lencsési úton. A vevőkijelö- « lés megtörtént, várjuk az átadást.

Legutóbb az augusztusi tit- ! kári értekezleten ismertettük az újabb akciót. Szeptember végéig lehet jelentkezni az alapszervezeteknél, majd a taggyűlések után kerülnek hozzánk az igény- ; lések. Az ajánlásunk november végéig a KISZ-bi- zottság elé jut, ahol eldől, kik lesznek 1982-ben újabb 20 KISZ-lakás tulajdonosai.

A jelentkezésig van még néhány nap. Várjuk a KISZ- alapszervezetek javaslatait.

B. Zs.

Gondolatok

Az egoista olyan ember, aki nem tiszteli a mások egoizmusát.

(Ambrose Bierce) Azt nem állítom, hogy a nők jellemtelenek, de az kétségtelen, hogy a jellemük mindennap más.

(Heinrich Heine) A dicsőség olyan, mint a méreg, csak nagyon kicsi adagokban lehet használni.

(Balzac)

Ahol ketten verekszenek, ott egy harmadiknak esélye van arra, hogy hamis tanúzásért elítéljék.

(Alfred Hitchcock) (Ford.: Lipcsey Júlia)

Fotó: Fazekas László

Ingrid a kedvenc ... és Dáma

Fotó: Veress Erzsi

Zsolt és Ingrid, a kedvenc

„Bújj át, most te leszel az ostoros” — szólítja Zsoltot a vezető edző, Erős Sándor, és Rácz Zsolt, lenszőke hajú. vékonydongájú, kisfiús mosolyú fiatalember már is pattan. Átbújik a karámfolyosón, ahová közben már bevezették Dáliát. Kezdődik a szabadonugratás, pattog az ostor, és Dália engedelmesen vágtat, ugrik át az akadályokon a karámfolyosóban.

Zsolt nagy szakértelemmel és nagy-nagy szeretettel beszél a lovakról. S nem túlzás szakértelemről beszélni, hiszen Zsolt lótenyésztő szakmunkástanuló, harmadéves a tatai mezőgazdasági és élelmiszeripari szakmunkásképző intézetben, s most féléves gyakorlatát tölti itt, a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátban, annak híres lóistállójában. Zsolt

hódmezővásárhelyi, onnan került Tatára, vállalva a kollégiumi életet, csakhogy álma valóra váljon. Mindig is szerette a lovakat, de igazán akkor határozta el magát, amikor egy május

■ 1-i felvonuláson a lovasszakosztály is bemutatkozott, s az egyik zsoké a nyeregbe ültette őt. Ettől az időtől

kezdve csak arra készült, hogy egyszer ő is megtanuljon bánni ezekkel az okos állatokkal, és persze arra, hogy egyszer majd rajthoz állhasson.

Az istállóban beszélgetünk, Dáma kíváncsian a box bejáratához fordul, Zsolt megsimogatja a ló fejét, s közben arról beszél, hogyan került ide.

— Tavaly üzemi gyakorlaton itt töltöttünk hat hetet, akkor nagyon megtetszett ez a gazdaság, ilyen szép istálló nem sok van az országban. A szakmunkásvizsga után szeretnék is itt dolgozni, talán sikerül.

— Mi itt a dolgod?

— Reggel 6-kor kezdünk, segítünk az ápolóknak, itt az istállóban. Reggeli után lovaglás következik, persze ezt szeretem a legjobban, majd dél felé a szabadonugratás, amikor a csikókat szoktatjuk.

— Versenyeztél már?

— Egyszer, Vásárhelyen, de nagyon nem jól sikerült a staféta. Anyuék is kijöttek megnézni, és a verseny végén azt mondták, nem érdekes. hogy nem sikerült, az a fő, hogy lejöttem élve a pályáról.

— Estél már?

— Elsőben, egy óriásit, úgy, hogy el is ájultam. Utána kicsit fél az ember, de hamar elmúlik.

Persze, kedvence is van Zsoltnak: Ingrid, „aki aranyos. nem ugrál, engedelmes és jó képességű. Egyszóval nem lehet nem szeretni.”

T. I.

Popzsebkönyv, NO. II.

Nem új, csak vastagabb

ügy egy eve jelent meg az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat gondozásában, a Világ Ifjúsága című folyóirat munkatársainak szerzésében, a rövid idő alatt elkapkodott Popzsebkönyv. Bizonyára a „XX. századi új-zene” avatott és most odaforduló érdeklődőinek sem kell bebizonyítani, hogy milyen nagy ötlet volt a karcsú, gyűjteményesnek is mondható könyvecske megjelentetése, a folyóirat pop-, rock-, beat-, dzsesszrovatában megjelent írások összegzése.

Nos, ezekben a napokban megjelent a „második”. Vaskosabb kötet. A belső címoldal tanúsága szerint ez nem új, hanem második, javított és bővített kiadás. S- hogy bővített, az igencsak látszik a megnövekedett számú oldalakon. Vaskosabb lett, de nem sokban, új „kisöccséhez” viszonyítva. Sajnos, a szerkesztők — bizonyára a legnagyobb jóindulat, fáradozás ellenére — mégis csak lemaradtak néhány, itt jelentős hónappal. Hiszen a beat, pop, rock, dzsessz világában sokszor két nap is nagy idő: ennyi idő alatt a névtelenség hullámsírja nyeli el a tegnap még oly népszerű „bandát”; ennyi idő. alatt az ismertlenségböl a világhír ormára is lehet jutni. De ha a naprakészséget nem is vállalhatta az előzőhöz hasonló beosztású, szerkezetű könyv, mint ismeretforrásnak, poptörténelemkönyvnek igencsak kiváló. Még akkor is, ha a kiismerhetetlenül bonyolult zenevilág nagyságai között is csak mazsoláz- gat lexikonrészében; ha az egyes stílus- és formairányzatok ismérveit taglaló fejezetekben sem törekedik (törekedhet!) a teljességre, a dolgok átfogó elemzésére.

A könyv végén a magnósok örömére most tizenhat színes, és kiváló nyomású kazettaborító van befűzve, egy-egy világnagyságegyüttes, szólista fotójával díszítettem (pj, l.j