Békés Megyei Népújság, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-13 / 215. szám
1981. szeptember 13., vasárnap © wd-nji&M SZÜLŐFÖLDÜNK■ Sállá múltja ló másfél ezer év után... A kutatások a 70-es évek elején kezdődtek. A budapesti tudorpányegyetem, az ELTE régészeti tanszékének kutatói rég sejtették — egykori könyvek és ókori feliratok utalásaira alapozva —, hogy ahol a rómaiak híres borostyánútja a Zala folyót érintette, ott, az átkelőhelynél valaha városi rangú település állhatott. Az ásatásokat dr. Mócsy András akadémikus, tanszékvezető professzor kezdte 1973-ban, s két évvel később megszületett az első felfedezés: ráleltek egy rendkívül kiterjedt építmény maradványaira. Jellemző e rom méreteire, hogy még ma is a föld alatt pihen jó része. Ez az úgynevezett „villa publica” mintegy másfél ezer évig rejtőzött a föld fogságában, ugyanis a IV. században építették. (A mai Zalalövőn nincs is olyan nagyságú középület, amekkorának a villa publicát sejtik!) Hogy mit rejt e latin elnevezés? Egy palotánál kisebb, ám lakóháznál nagyobb épületet, amely alkalmasint a birodalom hivatalos ügyekben utazó polgárainak nyújtott szállást. pihenőhelyet. Egyébként 1976—77-ben felgyorsult az ásatások üteme, szabaddá kellett tenni a terepet a községbeli építkezésekhez, s ez csakis az előzetes régészeti leletmentés után vált lehetségessé. (Azóta a Művelődési Minisztérium finanszírozza az ásatásokat, de támogatja a munkát a Göcseji Múzeum is, mely — a megyei tanács anyagi hozzájárulása révén — 1930 őszétől helyi kiállításon mutatja be az eddigi leleteket, sőt egy romkert kialakítása is szerepel a tervek között.) Az idei ásatások máris több érdekes lelettel örvenAz ásatás befejező szakaszában a villa publica falmaradványainak megerősítésén, konzerválásán dolgoznak a munkások (Fotó: Polgár Tamás — KS) \ A Zalalövőhöz közeli Zalabaksán lelték a képünkön is látható, jókora sírkövet, melyet Publius Naevius Apollonius felszabadított rabszolgája állíttatott magának, továbbá feleségének, Vibia Firmának és fiának. Az emlékkő sok más római kori lelet társaságában — a zala- lövői főtér mellett kialakított múzeumban tekinthető meg zánháznak is nevezhetnénk.. Persze, a régi római központi fűtés technikája más volt. mint a mai koré. Nem vizet melegítettek, hanem a levegőt. amely bámulatos ésszerűséggel és tökéllyel kialakított csőrendszer segítségével fűtötte az épületet s tágas fürdőjét. Redő Ferenc a leleteket óvó egyik raktárban felirattöredéket mutatott: — Ez egy oltár maradványa. „A legjobb és leghatalmasabb Juppiter”-nek, a római főistenségnek szentelte valaki ezt a fogadalmi oltárt, miután teljesült valamilyen óhaja. Hogy mi. nem tudhatjuk, de ezt nem is volt szokás feltüntetni. Egy árokban leltünk e feliratra a villa publica mellett, odább pedig egy valóságos méretűnél nagyobb szobor ujjtöre- déke_került elő. S rengeteg kisebb-nagyobb cserépholmi, továbbá pénzlelet mellett napvilágra kerültek egy bronzlapra rótt obsitoslevél részei is. Ha bővül e leletek köre, feltárulhat Sállá legrégebbi története. Kulcs Sállá virágkorához A villa publica ugyanis késői lelet, Sállá városka a IV. században talán már nem is létezett. Lapozzunk még messzebb a múltba! A Sállá név alighanem a rómaiak előtt e tájon is honos keltáktól eredeztethető, bár a környéket már ősidők óta lakták különféle népek. A rómaiak — nagyjából Claudius császár és a Flavius-di- nasztia közötti időszakban — katonai tábort létesítettek a mai Zalalövő helyén. Érthető okból: az Észak-Európá- tól a birodalmukig vezető kereskedők, s katonák járta borostyánútnak itt volt az átkelőhelye a Zala folyón. Ez a szerencsés földrajzi fekvés utóbb felvirágoztatta a tábort és a környező települést. mely így az időszámítás utáni II. században — Traianus, Hadrianus és utódaik korában — kisvárossá nőtte ki magát. A század végén azonban az északról Pannóniába törő markoman- nok elpusztították Sallát is. s noha lakói közül utóbb sokan visszatérhettek, a városka többé már nem támadt fel. A rómaiak ugyanis jobbnak látták, ha Pannónia- provinciát természetes védvonalat nyújtó határvidékén, a Duna mentén erősítik' meg. S ahogy felvirágoztak az ottani telepek, úgy jelentékte- lenedett el Sállá, melynek így maradhatott végül talán egyedüli fontos épülete az ominózus villa publica. Az oltár és a többi lelet ezért oly becses, mert Sállá legrégebbi múltjához kírfál- hat kulcsot. /« A villa publica építői szétrombolták a korábbi építményeket, s így kerültek a földbe, vagyis így őrződhettek meg ezek az emlékek. Utóbb természetesen e pan- nóniai viszonylatban is ritkaságnak számító, impozáns középület sem kerülhette el a sorsát a népvándorlás viharában. Talán egyszer erről is többet tudnak majd a szakemberek, ugyanis az ásatások tovább folytatódnak a Sállá örökébe lépett Zalalövőn. Török András Hatalmas árkok, sürgölődő munkások, a föld fogságából kiszabadult falmaradványok — ez a kép fogadja újra, mint hosszú esztendők óta minden nyáron, az érdeklődőt Zalalövő főtere közelében. A Zala folyó felé lejtő telkek néhányát ismét régészek vették birtokukba. Redő Ferenc, az MTA ókortudományi kutatócsoportjának tudományos munkatársa vezeti — több év után az idén is — a hajdani Sállá városka emlékeinek feltárását. Bánya és erőmű — egy helyen A Mátraaljai Szénbányák Thorcz-külfejtésében ma már 7,3 millió tonna szenet termelnek ki évente Holdbéli tájra emlékeztető kép fogad, amint a gerendákból és pallókból ácsolt kilátóhoz érünk. Nem mesz- sze tőlünk, több kilométer hosszan szállítószalag ki" győzik. Lent ingajáratban közlekednek a billenőplatós teherautók, hangyaszorgalommal dolgoznak a bulldózerek, s teljesen eltörpülnek a különböző magasságú földhányások mellett. Hatalmas, dinoszauruszokra emlékeztetnek a 2500 tonnás, merí- tőlétrás kotrógépek, amelyeknek igénybevétele nélkül aligha lehetne közelebb férkőzni az egy—tíz méter vastagságú lignitrétegekhez. A monstrumok nyomában itt- ott előbukkannak az erőművet tápláló szénkupacok. * * * A Gyöngyöstől nem mesz- sze fekvő Visontán, a Tho- rez-bányaüzemnél vagyunk, ahol a termeléssel és a felhasználással kapcsolatos tudnivalókról Gonda Miklós, a Mátraaljai Szénbányák műszaki vezérigazgatója tájékoztat bennünket. Mint mondja, a harmadik ötéves terv kiemelt beruházásaként jött létre „a termelő és a fogyasztó egybekapcsolásán” alapuló, 12 milliárd forint értékű közös vállalkozás. Arról van szó, hogy a külszíni fejtéssel kitermelt szenet ott helyben, a Gagarin Hőerőműben égetik el. Nagy előrelépést jelentett 10 évvel ezelőtt, amikor üzembe helyezték a 400 megawatt kapacitású gépegységeket. Ez az ország legolcsóbban termelő ilyen jellegű üzeme. Az újszerű technológia alkalmazása révén válhatott valóra, hogy itt hétszeresét termeljék meg az országos átlagnak. Például 1973-ban már 6 millió tonna lignitet bányásztak. Am másképpen is ki lehet fejezni a teljesítményt: minden dolgozó egy- egy vagon szenet termel ki 8 óra alatt. A szakemberek szerint a visontai medence szénkészlete eléri a 600 millió tonnát. Ez olyan mennyiség, hogy még az ezredforduló után is elegendő készlet áll majd a felhasználók rendelkezésére. Egyébként az évi 7,3 millió tonna szén elégetése 800 megawatt villamos energia előállítását teszi lehetővé. A Thorez-bányaüzemben úgynevezett víznívó alatti szénkitermelés folyik. A szivattyúk percenként 50 köbméter vizet emelnek ki. Ezt részben az erőműnél hasznosítják. részben a patakokat táplálják vele. Egy tonna szén kitermeléséhez 7,5 köbméter meddőt kell eltávolítani, s ily módon a külfejtés 300 métert haladhat előre évente. A bányászat komplex programjába tartozik a rekultiváció is, ami azt jelenti, hogy azokat a területeket, amelyeken befejeződött a fejtés, visszaadják a szövetkezeteknek, s újra megkez- doődhet a mezőgazdasági r A bánya közvetlen közelében épült fel az évi 800 megawatt villamos energiát adó Gagarin Hőerőmű Kép, szöveg: Bukovinszky István művelés. A meredekebb lejtőket fákkal ültetik be, és ezzel bizonyos környezetvédelmi követelményeknek is eleget tesznek a termelőüzemek. A Gagarin Hőerőmű közelében a völgyet elzárták, és 3,5 kilométer hosszú, 16 méter mély mesterséges tavat hoztak létre. A bányavidék nemcsak a horgászoknak, hanem a kirándulóknak is kitűnő lehetőséget nyújt a pihenésre és a szabad idő minél hasznosabb eltöltésére. deztették meg a szakembereket. Sikerült megtalálni és feltárni a villa publicabeli praefurniumot, amit ma ka
