Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

1981. augusztus 11., kedd 0 lavult a borjúnál, romlott a baromfinál Kedvező helyzetben a megye állategészségügye Hogy mindjárt egy jó hír­rel kezdjük: sosem volt még ennyire kedvező a megyében található állatállomány egészségi helyzete. Sem or­szágosan, sem megyénkben nem pusztítotak járványok, az első félévben zavartala­nul fejlődhettek, termelhet­tek a haszonállatok. Az 1979 végére befejező­dött szarvasmarha gümő- kór-mentesítési program vív­mányait az év első felében is sikerült megóvni. Jó ütemben halad a VI. ötéves terv egyik nagy célkitűzése, a fertőző vetélést okozó bru- cellamentesítés is. örvende­tes, hogy már csak a telepek tizennyolc százaléka fertő­zött ezzel a betegséggel. Most ezek fertőtlenítése, vagy felszámolásos mentesítése ad nagy munkát az üzemeknek, amelyek várhatóan 1983-ban végeznek a feladattal. A múlt év végi 18 száza­lékos borjúveszteség majd­nem öt százalékkal csökkent. Ez nemcsak a megyei állat­egészségügyi állomás és in­tézet tevékenységét, hanem a termelők fegyelmezett munkáját is bizonyítja. A 'járási főállatorvosok tavaly óta rendszeresen ellenőrzik a borjak születése utáni első tej, a föcstej megitatását. Ennek is jelentős szerepe van abban, hogy mind több üzemben itatják meg az új­szülött bocikkal a fontos vé­dőanyagokat tartalmazó te­jet, amely így külön gyógy­szeradagolás nélkül növeli az állatok ellenálló képessé­gét, az életben maradás esé­lyeit. / • A juhágazatban a nagy létszámnöveléssel együtt az üzemek nem tudták kellő­képpen javítani a tartási, ta­karmányozási körülménye­ket. A 11 százalékos bárány- veszteségi mutató hasonló a múlt évihez, javulást nem mutat. Gyakran az ólak épí­tési módja miatt pusztulnak el a bárányok. A gépi ki- trágyázási technológia ugyanis nagy légterű épü­leteket kíván, ezek azon­ban gyakran huzatosak, hi­degek. Mind több üzem pró­bálkozik álmenyezet építésé­vel csökenteni a légteret, és ezzel együtt növelni a hőmér­sékletet, javítani a felneve­lés körülményeit. Segítenek a szövetkezetek, gazdaságok a háztáji juhtartóknak az exportálásához nélkülözhetet­len tavaszi fürdetések megr szervezésében, lebonyolításá­ban. A Füzesgyarmati Lu­cerna Rendszer által kidol­gozott állategészségügyi program előírásait egyre többen veszik át és tartják be, így rövidesen kedvező változás várható a juhága­zatnál is. • ­Valamelyest — másfél százalékkal — csökkent a nagyüzemi sertésállomány felnevelési vesztesége. A szakemberek szerint a jelen­legi állapot tartása is na­gyon jó eredménynek szá­mítana a közeljövőben. A javulásban nagy szerepe van a mind szélesebb körben használt Gentroxer készít­ménynek, amely a hozam fokozása mellett baktérium­ölő hatásával is javítja a malacok életképességét. Kevesebb jót mondhatunk a baromfiágazatról. Az év első felében nem egészen fél százalékkal nőtt az elhullás, összefügg ezzel, hogy erősen megnőtt a baromfihús iránti kereslet. Ezt nem követte egyenes arányban a tojóál­lomány fejlődése, gyakran olyan csibéket is hizlalásba fognak, amelyek minősége nem megfelelő. A tojótyú­kok állományának fejlesz­téséről határozott program­juk van a keltetőállomások­nak és a törzsállományok tartóinak, így röviden időn belül jelentős javulás várha­tó ezen a területen is. • A kisebb létszámban tar­tott baromfifélék, a liba, a kacsa, a pulyka felnevelési vesztesége is csökkent az év első felében. A nyúlágazat- ról is csak jót lehet monda­ni, sosem volt ilyen egész­séges az állomány. Nem volt gond a halakkal, a méhek is mentesek maradtak a beteg­ségektől. • A megye első féléves ál­lategészségügyi helyzete min­den eddiginél kedvezőbb ké­pet mutat. A szakterület fe­lelősein kívül a termelőüze­meké az igazi érdem: fe­gyelmezett munkájuk bizo­nyítéka. Elsősorban az ő feladatuk a mostani állapot megóvása, illetve további ja­vítása. M. Sz. Zs. Gyártó — kontra felhasználó Az alkatrész nyomában Hengeres bálázóval gyűjtik a lucernát a kunágotai Bercsényi Tszbcn Fotó: Martin Gábor A betakarított búza után maradó tarlót egyre több helyen szántják föl. Képünk a medgyes- egyházi határban készült Fotó: Martin Gábor Hl ■ Növényvédelmi teendők Egyre erősödik megyénkben a káposzta-bagolylepkék kelése. Főként a déli részen található sok a veszedelmes kártevőből. A csomóban élő fiatal lárvák a levelek fonákján kis foltokat rágnak, később szétszóródva be­hatolnak a káposztafejekbe vagy a karfiolba, és járatokat készí­tenek. Ezekbe a járatokba víz és kórokozó szervek kerülnek, hatásukra az egész növény bű­zösen elrothadhat. Nagyon fon­tos, hogy lehetőleg már fiatal korban pusztítsuk el a hernyó­kat. Javasolt szerek: Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC, Unifosz 50 EC. Megjelent a burgonyaföldeken a burgonyabogár második nemze­déke. A tojásból kikelt lárvák először a csúcsleveleket rágják le. Ha elszaporodnak, lerágják a szárat és levélnyelet, néha az egész lombozatot. Jól irtható a burgonyabogár is a Ditrifonnal, valamint a Sevin és Fiiból E szerrel. A paprikaföldeket fenyegető betegség a baktériumos vara- sodás. Az egész megyében ter­jedő kórokozó jól irtható a réz- tartalmú készítményekkel, így a Euprosan, Cuprovit szerekkel. A meleg időjárás kedvezett szinte valamennyi kultúrán a le- véltetvek elterjedésének is. A hagyományos rovarölő szereken kívül jó hatású lehet ellenük a Pirimor és a Bi—58. A Castor rakodógéphez is hiányzik alkatrész A szerző felvételei Ha munka közben eltörik a kapa nyele, bosszúságot okoz. Amennyiben az üzletekben nem lehet kapni, akkor meg­próbálunk egy alkalmas hu­sángból fabrikálni, amely nem biztos, hogy olyan jó lesz, mint elődje volt. De ha egy több százezer forint ér­tékű gép hibásodik meg, ak­kor ennek javítása nagyobb gondot okoz. Különösen ak­kor, ha nem lehet Wbzzá al­katrészt kapni, vagy a meg­hibásodott darab gyártása bonyolult. így aztán néha hó­napokig szétszedve, kihasz­nálatlanul áll egy-egy mun­ka- vagy erőgép. — A mezőgazdasági gépek alkatrészellátása kritikán aluli — kezdi Sári Béla, a dobozi Petőfi Tsz elnöke. — Nyugodtan mondhatom: az elmúlt években milliókat köl­töttünk gépek vásárlására, s ezek egy részének semmi hasznát nem vesszük: alkat­rész hiánya miatt állnak. — Sorolja: a T 130-as traktor talplánca szétszakadt, mási­kat nem kapni: Az egymillió forint értékű T 100 M lánc­talpas traktor három hónap­ja áll szétszedve: egy 500 fo­rint értékű csapágy miatt. Nincs sehol az országban. — Ezeknek a gépeknek lenne munkája: az árvíz után a leiszapolódott talaj fellazítá­látást. Alkatrészgondok van­nak a munkagépeknél is: hó­napok óta hiányzik az NDK gyártmányú E 280-as és 281- es önjáró szecskázógép erő­átviteli szíjazata. Hiába üzemképes a gép, emiatt hó­napok óta csak áll. Pedig most már azokra is szükség lenne, kezdődik a silózás ideje. A közös gazdaság tavaly vásárolt két NDK bálázógé­pet. A nyári munkákhoz csak úgy tudtak hozzálátni, hogy egyikből javították a mási­kat. Aztán az aratás harma­dik órájában a John Deer amerikai kombájn ékszíja el­szakadt. Három anyagbeszer­ző vette nyakába a megyét, szerencsére kaptak, de csak kölcsön. Nemcsak a külföldi, hanem a hazai gyártmányú gépek alkatrészellátása is akadozik. — A Hemster rendfelsze­dő felszedő részét sem tud­juk javítani alkatrészhiány miatt — kapcsolódik a be­szélgetésbe Balogh János műhelyvezető, majd a Lajta vetőgépekhez hív: — Nézze meg ezeket a 32 soros vető­gépeket. Egy szezont vetet­tünk velük, a magvezető csö­vei kitöredeztek, nem lehet velük dolgozni. Ha boldogul­ni akarunk, akkor majd bar­kácsolunk hozzájuk. Ez vagy sikerül vagy nem ... — s in­dulunk tovább a gépműhely udvarán álló román gyárt­mányú Castor típusú rakodó­géphez. Két éve több mint egymillió forintért vásárol­ták, de alig dolgoztak vele. Kezelője, Szűcs Mihály nin­csen éppen rózsás kedvében. — A gép olajelosztójával a második éve kínlódunk. Ta­valy nyáron az árvízvéde­lemnél tönkrement a hidrau­lika szivattyúja, emiatt 8 hó­napig állt. — De kaptunk hozzá 40 ezer forintért — szól közbe az elnök. — Sajnos, az olajelosztó gyakran elreped, csak kóká- nyolni tudjuk, s az is ideig- óráig jó... — folytatja a gépkezelő. A gépműhely udvarán ta­lálkozunk Deák Lászlóval, a szövetkezet műszaki vezető­jével. — Az utóbbi évtizedben megedzette idegeimet az al­katrészhiány — próbál ke- délyeskedni, majd komolyra fordítja a szót: — AT 100 M-es traktor egy új típusú erőgép, még kevés van belő­le az országban. Ezeknek a típusoknak az alkatrészfor­galmazásával az Építőgép­javító Vállalat van megbíz­SáriBéla: több, mint há­rom hónapja áll szétszedve” sára vásároltunk hozzájuk több százezer forintért mun­kagépeket. Az altalaj lazítást most K 700-assal végezzük, de azok is három kés helyett kettővel dolgoznak. Ennek a munkának most lenne az op­timális ideje — kesereg az elnök. Persze, nem csak ezekhez az erőgépekhez hiányzik az al­katrész. Az IFA tehergépko­csikhoz tavasz óta úgymond semmit sem kapnak. Ahnoz, hogy boldoguljanak, egy te­hergépkocsit szétszedtek, igy oldották meg az alkatrészel­va. De ők nem tudnak adni hozzá semmiféle alkatrészt, örülnek, ha a garanciaháló­zatuk a szavatossági javítá­sokat meg tudja oldani — hallom, miközben a szövet­kezet elnöke jegyzeteit lapoz­gatja, majd kisvártatva meg­szólal : — A termelőszövetkezetek­ben igen sok az UAZ terep­járó tehergépkocsi. Nekünk is évek óta van, s évek óta dBalogh János: „...a magve­zető csövei kitöredeztek” nem kapunk hozzá semmit. Pedig már nagyon kellene differenciálmű, sebességváltó és kuplung — sorolja a leg­fontosabb hiánylistát. Majd azt magyarázza, miért is ag­gasztó helyzetük. — Szövetkezetünk az át­lagosnál nehezebb talajviszo­nyokon gazdálkodik, nálunk a gépek az átlagosnál jobban igénybe vannak véve. Lét­kérdésünk, hogy a talajmun­kákat, a betakarítást optimá­lis időben, jó minőségben el tudjuk végezni. Az alkatrészellátás kiraj­zolódó képén túlságosan sok a fekete szín. A Petőfi Tsz példája tipikus, mint csepp- ben a tenger tükröződése. Reménnyel kecsegtetően, nyűhetetlen optimizmussal látogatásom végén a dobozi tsz-elnök még megjegyzi: be­léptünk a KITE alkatrésztár­sulásába, közös alapot hoz­tunk létre, javulást várunk. Sajnos, nagyon^ sok a hi­ánycikk, s a reménnyel nem lehet koptatni. A fogyasztó így látja, így szenvedi. Miként látják ugyanezt az erre hivatott ke­reskedők? Holnap erről szó­lunk. Szekeres András

Next

/
Thumbnails
Contents