Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-08 / 185. szám
1981. augusztus 8., szombat Gyepgazdálkodás és hústermelés ízHaurara--------------------A labor a szántóföld Gyomok nyomozója VI. ötéves terv egyik fontos célkitűzése a húshasznosítású kérődző állatállomány növelése. Érthető ez a törekvés, hiszen, ha a különféle diszkriminációs intézkedések néha akadályozzák is a közös piaci húsexportot, a birka és a szarvasmarha az olajban — és így pénzben is — gazdag közel-keleti országokban mindig biztos vevőre talál. Az természetes, hogy a nagyobb állatállományhoz több takarmány is kell, csakhogy a terv az állatállomány növekedésével egy időben a takarmánytermelő terület mintegy 180—200 ezer hektáros csökkenésével számol. Erőteljesen növekednie kell tehát a területegységre eső takarmány mennyiségének és minőségének. A középtávú terv ezt célul tűzi ki, főleg a gyepágazat jelentős fejlesztésével, hozamnövelésével számol. Erre a potenciális lehetőség meg is van, viszont úgy tűnik, hiányoznak a közgazdasági és az üzemi feltételek. Ennek tudható be, hogy az 1,3 millió hektáros gyepterületnek csak kis részét művelik intenzíven, és az átlaghozamok is messze elmaradnak a még csak nem is felső határnak tekinthető 7—10 tonna hektáronkénti mennyiségtől. Ha gyepágazat elhanyagoltságának fő okait vizsgáljuk, akkor lő—20 évvel ezelőttre kell visszatekinteni. Ekkor kezdődött az a folyam mat, melynek során, a gyepágazat és az annak hozamát felhasználó ágazat elvált egymástól. Főként amiatt, hogy a szarvasmarha ágazat intenzív fejlesztésére nem a nagy gyepterülettel rendelkező gazdaságokban került sor. Ennek oka a támogatási rendszerben keresendő. A szarvasmarha-ágazat fejlesztése erősen költségigényes és csak a gazdag, tehát jó földdel rendelkező gazdaságoknak volt az esetek többségében elegendő pénzük ahhoz, hogy a támogatás elnyeréséhez szükséges saját erőt előteremtsék. A nagy gyeptérületű szövetkezetek, állami gazdaságok földjeinek minősége messze elmarad az átlagtól, árunövényeket csak nagyon alacsony hozamokkal tudnak termelni, így érthetően nem a viszonylag lassan megtérülő állattenyésztésbe ruháztak be, hanem inkább a gyors jövedelmet hozó ágazatokat fejlesztették. Az ilyen gazdaságok esetében többnyire igaz a mondás, hogy szegény embert az ág is húzza. A gyepterületek döntő többsége meliorációra szorul, és csak azután lehet gazdaságosan, intenzíven hasznosítani. Igaz. a melioráció államilag támogatott, de jelentős saját erő is szükséges a megvalósításhoz. Ott viszont, ahol nagy területek szorulnak meliorációra, a gazdaságok általában nem rendelkeznek a szükséges pénzzel. Arról már nem is beszélve, hogy a me- liorált területek intenzívebb hasznosítására is többlet álló és forgóeszközre lenne szükségük. No, de tételezzük fel, hogy a fenti gondok megszűnnek, sikerül megoldani a meliorációt és az intenzív hasznosítást, de akkor újabb nagy kérdés merül fel: mit kezdjenek a gazdaságok a rengeteg gyepszénával? Állatállományuk nincs, és nem is lehet annyi, hogy mind feletessék, eladni pedig nem tudják, mert a gyepszéna nem számít árunövénynek. Eddig még úgy, ahogy sikerült a termés egy részének külföldi értékesítése, de úgy tűnik, hogy a külkereskedelem nem használja ki kellően a lehetőségeket. Pedig a Füzesgyarmati Lucerna- és Szálastömegtakarmány- termelési és Juhtenyésztési Rendszer szakemberei kidolgozták az energiatakarékos liszt- és pellegyártás technológiáját, de a karotingaran- cia nélküli termékértékesítéshez szükség lenne az intenzívebb külkereskedelmi munkára is. Az FLR partnergazdaságai például jelentős forrólevegős szárító kapacitással rendelkeznek, bőven van szárítmány is, csak éppen az értékesítés döcög. Márpedig a gazdaságok nagy részének ez a forrólevegőságazat az egyik legfontosabb árutermelő, árbevételbiztosító lehetősége. De térjünk vissza egy időre a sok szarvasmarhát tartó és jó földön gazdálkodó termelőszövetkezetekhez, állami gazdaságokhoz. Itt a jó földek egy részét arra kell lekötni, hogy megtermeljék az állatállomány ellátásához szükséges szálas takarmányt. Ez pedig — mivel a föld adottságai nem ehhez a legjobbak — törvényszerűen csak viszonylag rossz hatékonysággal történhet. Ezeken a területeken búzát, kukoricát és zöldséget lenne célszerű termelni, a szálas takarmányt pedig meghagyni a rossz földön gazdálkodó üzemeknek. Ez eddig egyszerű, mint a kétszer kettő, legalábbis az első pillanatban. A gyenge termőhelyi adottságú gazdaságok termelik a gyepszénát, a lucernát, és a többi szálas takarmányt, ezt tőlük megveszik az állatállományt tartó jó földű tsz-ek, és így mindenki jól jár. Hiányzik azonban egy nagyon fontos láncszem, mégpedig a mintegy 20 éve elsorvasztott szervezett szénakereskedelem. Az ugyanis nem igazi megoldás, hogy egyes gazdaságok kétoldalú megállapodást kötnek egymással, mert így az egyik helyen véletlenül rossz lesz a termés, akkor az súlyos gondot okoz a másiknak is. Az viszont nem valószínű, hogy egyszerre az összes takarmánytermelésre szakosodott gazdaságot elemi csapás éri. A szénakereskedelem újbóli megteremtése jelentős népgazdasági és üzemi igény, ezt felismerte az FLR is. Ügy tűnik, hogy ha szűk körben is, de valamit sikerült tenni a szénakereskedelem újbóli meghonosítására. Az országos méretű tevékenység azonban nem lehet az ő feladatuk, hiszen ahhoz nagyon jelentős forgóalap is szükséges. Ez csak központi elhatározással államilag oldható meg. O z FLR szakembereinek számítása szerint egy szénakeres- kedelmi hálózat költségei népgazdasági szinten rendkívül hamar megtérülnének. A gazdaságok ugyanis termőhelyi adottságainak megfelelő növényekre szakosod- hatnának, javulna a jó földek kihasználása, meggyorsulna a gabona- és zöldségprogram megvalósítása, jelentős árbevételhez jutnának a főleg gyep- és lucernatermelő gazdaságok, és — ami talán a legfontosabb — lenne elegendő takarmány az állatállomány növeléséhez. Hogy mindez nem utópia, azt egy ideje már szűk körben az FLR szervezésében néhány gazdaság bizonyította. Ideje lenne példájukat országosan is elterjeszteni. Lónyai László Várják a kistermelőket is a megyei kertészeti kiállításra Mint arról már korábban hírt adtunk, az idén ünnepeljük a tudós kertész, a békéscsabai születésű Afo- hácsy Mátyás századik születésnapját. A centenáriumi ünnepségsorozat keretében szeptember 18. és 20. között megyei kertészeti kiállítást és termékbemutatót szervez a megyei, a békéscsabai ta- nács és a Mohácsy Mátyásemlékbizottság. A bemutató színhelye a békéscsabai vásárcsarnok lesz. Mint a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói tájékoztattak, a kertészettel foglalkozó nagyüzemek már elküldték jelentkezésüket a seregszemlére, jelezték részvételüket az ÁFÉSZ-szak- csoportok tagjai is. Hiányoznak a nevezők közül az egyéni, kiskertekben termelők, ezért ezúton is felhívjuk figyelmüket, hogy augusztus 25-ig jelezzék részvételi szándékukat a megyei tanácson. Villamosított erdészházak Megkezdték az utolsó — a százhuszadik — erdészház villamosítását a Zalai Erdőás Fafeldolgozó Gazdaság területén, a Zalaszent Jakab határában levő sagodi erdőben. Bár az elmúlt években sok erdész és műszaki vezető az erdészházból a községekbe költözött, szép számmal élnek jelenleg is az erdők mélyén. Az erdészházak villamosítása nemcsak a petróleumlámpák „nyugdíjazását" jelenti, egyúttal a vezetékes vízellátást is megoldják: a ház körüli kutakból búvárszivattyú emeli ki a vizet. A villamosítás eredményeként a községekből, városoktól távol eső erdei lakokban élők sem reme'ék már: használhatják a háztartási gépeket. rádiózhatnak, televíziózhatnak. Megszólalt a tücsök: érik a szülő Tücsökciripeléstöl hangosak Zalában a meleg augusztusi esték. A tücsökzenét különösen a szőlőtermelők hallgatják szívesen. Az ugyanis — szerintük — a szőlőérés kezdetét jelenti. Az augusztus elején megszólaló tücsökzene jó jel. Azt bizonyítja, hogy a sok napfény hatására az átlagosnál korábban érik a szőlő. A keszthelyi hegység, Becehegy, Pogányvár vidéke és a zala- szentgróti hegyvonulat szőlőtermelői bő termésben, és abban bizakodnak, hogy jól érett, magas cukortartalmú szőlőt szüretelhetnek majd. Új miniszteri rendelet A Belkereskedelmi Miniszter legújabb rendelete értelmében a zöldséget és gyümölcsöt árusító boltok a jövőben a kereslet-kínálatnak megfelelően minden bizonylatolás és központi megbízott jelenléte nélkül bármikor megváltoztathatják az árakat. Mód van tehát arra, hogy ha a gyorsan romló áru minősége csökken, a boltvezető az árat is leszállítsa. Ez növeli a bolti dolgozók személyes érdekeltségét és felelősségét. s egyben a fogyasztók érdekeit is szolgálja, mert a nem egészen friss áruért nem kell majd teljes árat fizetniük. A Békés megyei Növény- védelmi és Agrokémiai Állomás gyomirtással foglalkozó szakelőadója Kovács Imre. A szakállas fiatalemberről első látásra nehéz elhinni, hogy tízéves szakmai gyakorlata van, de szavai, vallomása a foglalkozásról meggyőzik a kételkedőt. — Ketten vagyunk gyomo- sok, egy három éve nálunk dolgozó kolléganőmmel. Elvileg nekem kellene tehát legtöbbet tudnom a megyében fellelhető gyomokról. Azért elvileg, mert mindig új gondok jelentkeznek. Hol egy új hívatlan növény üti fel a fejét, a megyében, hol megszokja valamelyik a vegyszert, és ezért terjed. Sok mindennek nevezhető a munkám, csak unalmasnak nem. Naponta születnek megoldásra váró feladatok, sok idő nem jut a pihenésre. * * * Hogy mégis mivel foglalkozik egy „gyomos", hogyan tölti el a napját, azt nehéz pár sorban összefoglalni: — Elsőként említem azokat a kutatási feladatokat, amellyel a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ bíz meg. Különböző külföldi és hazai vegyszereket próbálunk ki, rendszeresen vizsgáljuk a megye növényzetét, figyeljük, hol jelenki meg eddig ismeretlen gyom. Szaktanácsot adunk, felhívásokat bocsátunk ki az üzemeknek, kistermelőknek, mikor, mi ellen és hogyan védekezzenek. Gyom- irtási technológiákat dolgozunk ki, segítünk a tsz-ek- nek. gazdaságoknak. Kölcsönösen keressük egymást az üzemekel. Havonta három. három és fél ezer kilométer utazom a megyében, és az ország más részeiben. * * * Mint általában a növény- védősök, így a gyomos munkája is nehezen mérhető. Vegyszeres kezelés nélkül csak kísérleti táblákat hagyA MÉM összesítése szerint az elmúlt tíz évben a gyümölcsöskertekben a növényvédő szerek legalább 3-4 generációját használták, a szántóföldi termesztésben pedig két-háromszor változott meg a hatóanyagok összetétele, illetve módosult alapvetően kémiai-biológiai hatásuk. A növényvédelem vegyszerváltásaiban úgy látszik, nincs megállás; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter újabb nagy hatású készítmények kísérleti forga- lombahozatalára és felhasználására adott engedélyt. Ezek egytől egyig a legújabb generációhoz tartoznak. és nak, a nagyüzemek szakemberei találgatásokra szorulnak: mi lett volna, ha... — Látjuk azért a munkánk eredményét — mondja Kovács Imre. — Egy új gyomirtási technológia kidolgozása ad annyi pluszt az embernek, hogy ne álljon le. Gyakran találunk növényeket, amelynek a nevét, faját sem tudjuk. Akkor elkezdünk nyomozni. A fajtabélyegek alapján próbáljuk besorolni. Ha nem megy, elő a növényhatározót, ha így sem, akkor a külföldi irodalmat. Mostanában például a parlagi ecsetpázsit és a vadrozsnok okoz sok fejtörést. Ez utóbbiból például a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben találtak 4-5 fajt. Most próbálgatjuk, mivel lehetne irtani, mégpedig úgy, hogy a hasznos növény ne károsodjon. * * * — Otthon is vannak szakkönyveim, gyakran hazaviszem a munkát, ha másképp nem, hát a fejemben. Júniusban voltam Bulgáriában, ott is a gyomokat figyeltem. Igazolva láttam azt, amire gyomföldrajzból dr. Újvárosi Miklós tanított. Szerencsém, hogy a szakmám egyben a hobbim is. Hogy kell-e hozzá valamilyen különleges érzék? Nagyon kell szeretni a növényeket. Ügy négyszáz fajt könyv nélkül felismerek, a többihez kell a határozó. Négyszáz-négyszázötven vegyszert ismerek, ezek közül soknak azonos a hatóanyaga. Nagyon gyorsan cserélődnek, ezért állandóan figyelni kell a gyárak új termékeit. * * * Feladatai közé tartozik a szaktanácsadáson kívül különböző növényvédelmi tanácskozásokon való részvétel is. Ezeken a rendezvényeken az ország minden részéből összejönnek a szakemberek, és valóban sok újat mondaközös tulajdonságuk. hogy gyorsan és megbízhatóan fejtik ki hatásukat, illetve végeznek azokkal a kártevőkkel és kórokozókkal is. amelyekkel szemben a korábbi készítmények már hatástalanok voltak. A Peremartoni Vegyi Művekben készítik — Egyesült Államokból importált hatóanyagból a Curzate nevű gombaölő szert, amely a szőlőskertekben a peronoszpóra ellen tesz jó szolgálatot. A készítményt a növényvédelmi előrejelzésre használhatják fel a termelők, és hatásosságáról rövid időn belül meg is győződhetnek. Svájco A vadcirok a kultúrnövények egyik veszedelmes ellensége nak. Nélkülözhetetlen, hogy ismerjék egymást. kutatási eredményeiket. Hasonlóan fontos az állomáson dolgozó kollégákkal kialakított jó kapcsolat. Hiszen csak any- nyira jártasak a többiek szakterületén, hogy megvitathassák, kinek mi a gondja, és mit ért el az adott területen: — Itt, a biológiai laborban jó összhangban dolgozunk. Nincs ranglétra, amelyre kapaszkodnunk kéne. Divatosan mondva, jó a munkahelyi légkör, segítőre találunk egymásban. Nem is tudom másképp elképzelni a munkát. Hogy sokat szidnak minket a vegyszerek miatt? Nincs igazuk, hiszen nélkülük ma már nem sokra menne a mezőgazdaság. A kemikáliák károsak lehetnek, ha lelkiismeretlen ember kezeli őket. Véleményem szerint nem elsősorban a szerekben. hanem az azokat adagoló ember szakértelmében és felelősségtudatában kell keresni a hibát. Hogy mind kevesebb környezetszennyeződés forduljon elő — többek között ez is munkánk egyik fontos része. M. Szabó Zsuzsa ból hozták be az Evisect—90 mintájú rovarölő szert, amely régi hiányt pótol, a lucernában és a repcében — a nagyüzemi takarmánytermesztés két fontos növényében — pusztítja el a rovarokat. A Német Demokratikus Köztársaságból importálják a Filotox rovarölő szert, a készítményt a cukorrépában, a burgonyában, és a léli almában használhatják fel meghatározott kártevők ellen. A Szovjetunióból vásárolják a nedvesíthetőként. por alakban forgalomba hozott készítményt, amellyel hagyományosan a lisztharmat ellen lehet védekezni, nemcsak a zöldséges-gyümölcsös kertekben, hanem a szántóterületen is. Emellett még több vegv szerféle kerül a felhasználókhoz a következő időszakban. A mustár jelzi, van-e a talajban káros szermaradvány Fotó: Veress Erzsi Újabb növényvédő szereket hoznak forgalomba
