Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-08 / 185. szám

1981. augusztus 8., szombat o ízNiiUMto­__ Fesztivál a Várszínházban Öze Lajos Ádám Erzsébet Fotó: Martin Gábor Csütörtökön este, nem sok­kal kilenc óra előtt érkez­tem a Várszínházhoz. A nagy tölgyfa kapu előtt — a várba ezen át lehet bejutni — sűrű tömegben álltak a bebocsátásra várók. Szemre is meghaladta számuk a színházi ülőhelyekét. So­kon reménykedtek, hogy jegyhez juthatnak, pedig délelőtt még negyedháznyi sem volt az érdeklődés. Hiányzott az igazi propagan­dája ennek az előadásnak, mégis, pótszékekkel sem tud­ták estére kielégíteni az igényeket. A közönség ráér­zett a sikerre. „Határainkon túli magyar líra fesztiválja” hirdette a műsor az est programját, amelyet a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója is rögzített, hogy majd az őszön vagy később országo­san sugározzák. Legyen ez vigasztalás a számosán kí­vül rekedteknek. Az egyet­len estére tervezett műsor sikere vitathatatlan: nem­csak a nézőszám alapján, hanem elsősorban azért, amit a nézőknek nyújtott. Bemutatni e műsort: bá­tor, igényes és nagyon is szükséges tett volt. Akarat­lanul is jól összecsengett a pécsi anyanyelvi konferen­ciával — ízelítőt adott be­lőle a televízió —, de a deb­receni, a sárospataki, ha­sonló célú rendezvényekkel is. De nemcsak összecsen­gett, hanem többet is adott: hiányt pótolt, figyelmet irá­nyított. A műsor a határainkon túli magyar lírából nyújtott át tiszteletre méltó csokrot. A Vajdaságban, Szlovákiá­ban, Kárpátalján, Erdélyben élő harmincöt magyar köl­tő negyvenhat verse került bemutatásra színészeink leg­java tolmácsolásában. Mégis csak ízelítő volt, hiszen ez a líra művelőiben is, földraj­zilag is sokkal szélesebb és gazdagabb. Rádöbbenhet­tünk, hogy milyen keveset tudunk róluk, milyen ke­véssé ismerjük irodalmunk­nak ezt a részét. Görömbei András debre­ceni irodalomtörténész, aki a meditáló, a gondolatokkal gazdag bevezetőt mondta, jo­gosan állapította meg, hogy a nemzetiségieket — hova­tartozásuktól függetlenül — nem szabad csak hídnak te­kinteni, eszközzé fokozni, mert emellett önálló értéket is képviselnek, s mindkettőt együtt kell becsülnünk. Ez az est ezt szolgálta. Versfogyasztó nép va­gyunk, legyorsabban az ilyen könyvek fogynak a könyves­boltokból. Jó lenne megte­remteni a lehetőségét, hogy a csütörtökön este a Vár­színházban elhangzott verse­ket kötetben is olvashassuk. A műsor végén a távozni nem akaró közönség tapsa is ezt az igényt húzza alá. — e — Szemléltetőeszközük az ismeretterjesztésben Egyre inkább divatjamúlt- takká lesznek a „szimpla” előadások az ismeretterjesz­tésben is, hiszen a filmhez, televízióhoz szokott közön­ség igényli a látványt. Eh­hez az igényhez alkalmazko­dik a TIT Békés megyei Szervezete, amikor a szem­léltetőeszközök gazdag ská­láját ajánlja a rendezvé­nyekhez. Elsősorban a dia az, amely leginkább megfelel az igé­nyeknek. A sorozatok kivá­lóan alkalmasak arra, hogy illusztráljanak egy-egy té­makört. A művészeti élet egyes területeit átfogó képek teszik maradandóbbá a köz­vetített festészeti, szobrásza­ti, színháztörténeti, és egyéb ismereteket. A megyei szer­vezet szívesen rendelkezésre bocsátja az igénylőknek a Békés megyei képzőművé­szek alkotásait megörökítő képsort is. Bőven vannak ezenkívül néprajzi, törté­nelmi, biológiai, földrajzi, hadtudományi diasorok. Ke­vesebb a nemzetközi kérdé­sekről szóló, az egészségügyi, kémiai, fizikai, mezőgazda- sági és környezetvédelmi anyag, pedig az ilyen témá­jú előadások illusztrálása is indokolt lenne. A térképeken, hangleme­zeken kívül speciális szem­léltetőeszközeik is vannak. Távcsöveket bocsátanak a csillagászat iránt érdeklődők rendelkezésére, Medgyesegy- házán, a művelődési ház és a TIT közös csillagdájában pedig rendszeres megfigyelé­sek folynak, amelyekre kö­zös látogatások szervezhetők. G. K. Békéscsabán augusztus 7-től az országos szemlére való fel­készítés céljából egy hétig elméleti és gyakorlati foglalkozá­sokat tartanak ifjűgárdistáknak, a KISZ-vezetőképző iskolá­ban és a fegyveres erők és testületek bázishelyein. Képün­kön: tegnap az Ifjú Gárda-szakasz a megyei rendőr-főkapi­tányságon elméleti képzésben vett részt Fotó: Martin Gábor Végső búcsú Rajz Jánostól Mély részvéttel vettek végső búcsút tegnap a Far­kasréti temetőben a 74 éves korában elhunyt Rajz János, Kossuth-díjas színművésztől, a Magyar Népköztársaság kiváló művészétől. Ravata­lánál a Művelődési Minisz­térium, a Magyar Színház- művészeti Szövetség és a Nemzeti Színház nevében Sziládi János, a színház igazgatója mondott búcsú­beszédet. Pályatársai, barátai ne­vében Szokolay Ottó szín­művész szólt Rajz János művészi alakjáról s emberi arculatáról, amelyet a sze­retet, az önzetlen barátság jellemzett. Mint emlékezte­tett rá, ennek az önzetlen­ségnek nagyszerű jelképe­ként tette meg nyugdíjba vonulásakor alapítványát, a Nemzeti Színházi fiatal, te­hetséges tagjainak támoga­tásra. Ezt követően felolvas­ta Rajz János kórházi ágyon fogalmazott levelét, amely­ben a művész elbúcsúzott pályatársaitól, a közönségtől. Koszorúzás Vágó Bála születésének 100. évfordulóján Vágó Béla újságíró, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt baloldali el­lenzékének volt vezetője, a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártjának egyik alapítója és első Központi Bizottságá­nak tagja, a Tanácsköztár­saság belügyi népbiztosa, majd az első hadtest pa­rancsnoka születésének 100. évfordulója alkalmából ko- szorúzási ünnepséget rendez­tek pénteken a munkásmoz­galmi panteonban levő em­léktáblájánál. Az MSZMP Központi Bizottsága nevében Nemes Dezső és Révész Fe­renc, a Belügyminisztérium képviseletében Kamara Já­nos és Kotvász István, a Honvédelmi Minisztérium részéről Pacsek Józsej és Györgyi Béla, a Magyar Partizán Szövetség képvi­seletében Dékán Sándor és Vándor László, a Magyar Üjságírók Országos Szövet­sége nevében Romját Irén és Király András koszorúzott, elhelyezte a megemlékezés virágait a család képviselő­je is. Ezen a napon megkoszo­rúzták a XIII. kerületi Vá­gó Béla utcában levő em­léktáblát is. Itt a kerületi pártbizottság, népfrontbi- zotság, az angyalföldi üze­mek dolgozói, a kerületi rendőrkapitányság képvise­lői helyezték el a megemlé­kezés koszorúit. II Minisztertanács megtárgyalta Jnbb együttműködés a szakképzés érdekében A szakközépiskolák, a szakmunkásképző intézetek', illetve a gyakorlati oktatásban részt vevő vállalatok kapcsolatait sza­bályozó rendelkezések némelyikét bizonyos pénzügyi-szerve­zeti aránytalanságok miatt vált szükségessé módosítani. Oktatási rendszerünk a népgazdaság egésze számára képez jól felkészült, szakmájukat értő fiatalokat, ugyanakkor a mesterségükkel ismerkedő diákok általában a nagyobb vál­lalatok jól felszerelt tanműhelyeiben tölthetik gyakorlati foglalkozásuk idejét. Ez természetes is. hiszen á korszerű ipari technológiák elsajátításához nagy értékű berendezé­sekre, műszerekre van szükség, így a képzés tárgyi feltételei nem teremthetők meg valamennyi munkahelyen. A leendő szakmunkásgárda nevelése azonban — éppen az oktatás mindinkább növekvő követelményei miatt — jelentős terhe­ket ró az ebben részt vevő vállalatokra is. Így számos nagy­üzem anyagilag került hátrányosabb helyzetbe, amikor olyan fiatalok gyakorlati képzésének költségeit is vállalta, akik az oklevél megszerzése után másutt kezdték meg munkásévei­ket. Ezért a kormány csütörtöki ülésén elfogadott módosítás nyomán arányosabb teherviselési rendszert alakítanak ki. Ennek lényege, hogy mindazok' a vállalatok, amelyek igényt tartanak a végzett szakmunkásokra, a lehetőség szerint egyenlő mértékben járuljanak hozzá a képzés költségeihez, illetve a tanulóknak járó juttatások összegének előteremté­séhez. Az új rendelkezések a szakközépiskoláknak és szakmun­kásképző intézeteknek a gyakorlati oktatás színtereinek meg­választásához is tágabb kereteket adnak majd. Ez azt is jelenti egyben, hogy megnövekszik az iskolák' felelőssége, hi­szen önmaguk választhatják ki azt a vállalatot, intézményt, amelyben a legkedvezőbbek a feltételek ahhoz, hogy a diá­kok megfelelő munkakörülmények között s eredményesen sajátítsák el szakmájuk gyakorlati tudásanyagát. A módosí­tás szerint — a korábbiaktól eltérően — nem kell minden­képpen vállalati partnert sem keresni a gyakorlati képzés megszervezéséhez. Így például egyes vegyipari szakmák ta­nulói az iskolai laboratóriumokban is kellő felkészültséget szerezhetnek, ők tehát a jövőben tanulóidejüket teljes egé­szében a tanintézet falain belül tölthetik el. Az iskolatípusok, illetve foglalkozási ágak sajátosságaihoz, valamint a helyi vállalati lehetőségekhez rugalmasabban al­kalmazkodó gyakorlati oktatás végső soron része a korszer rűbb, magasabb színvonalú szakemberképzési rendszer meg­teremtésének. Országos fotókiállítás nyílt Gyulán Tegnap, augusztus 7-én, délután 5 órakor nyitották meg Gyulán, a Dürer-te- remben a XVI. Székely Aladár országos fotókiállí­tást. A Gyula város Taná­csa, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya, va­lamint a gyulai Erkel Fe­renc Múzeum által megren­dezett kiállításra, csaknem 80 alkotó mintegy 350 képet küldött be. A zsűri ebből 155-öt talált méltónak a be­mutatásra. A vendégek s az alkotók köszöntését követően Csor~ dás Istvánná dr., a Békés megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetőhe­lyettese tartott megnyitó beszédet. Elmondta többek között, hogy „Székely Ala­dár művészete előtt tisztel­günk, amikor az országos fotókiállítást hagyományo­san szülővárosában, Gyulán rendezzük meg — kit a fo­tóművészet legnagyobbjai között tart számon a törté­nelem —, hiszen munkás­ságával elsőként adott for­mát, mutatott utat a fotózás­nak, ennek az új művészeti ágnak.” A megnyitó szavakat kö­vetően Dér Lajos Gyula vá­ros tanácsa elnökhelyette­se adta át a legjobbak ju­talmát. Az első díjat a bu­dapesti Horváth Péter kol­lekciója érdemelte ki. Má­sodik helyen Gebhardt György képei végeztek. „Ipartelep” című alkotásá­val egyúttal kiérdemelte Gyula város Tanácsa kü- löndíját is. Harmadik díjas a budapesti Csigó László és a székesfehérvári Nagy Ottó lett kollekciójával. A XVI. Székely Aladár- fotókiállítást szeptember 4- ig láthatja a fotóművészetet kedvelő közönség. N. Á. Fotó: Gál Edit ■■ r KOML-felhívás A Szabolcs-Szatmár me­gyei Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás kéri azt a személyt, aki július 29-én délután 4—5 óra tájban a 41-es számú főúton Vásáros- namény és Baktalórántháza között, egy tehergépkocsiból kiszállva felvett egy sze­mélyautó által elütött rókát, majd azt a visszaérkező gép­kocsi utasainak átadta, hogy saját érdekében jelentkezzék a lakóhelye szerinti illetékes közegészségügyi állomáson. A laboratóriumi vizsgálatok ugyanis bebizonyították, hogy az elpusztult róka veszett­ségben szenvedett, így an­nak érintése veszélyes lehe­tett a tehergépjárműből ki­szállt személy számára is. Nőtt a közvetlen értékesítés Az eddigi tapasztalatok szerint az elmúlt évhez ké­pest az idén Várhatóan meg­háromszorozódnak a kister­melők, a háztáji és kiskert­tulajdonosok olyan értékesí­tései, ' amelyekkel kiiktatják az áru útjából a kerülőket, az átrakásokat. A kisterme­lőknek mind nagyobb há­nyada •— élve a lehetőséggé*! — a lehető legközvetlenebb kapcsolatot keresi a vásár­lókkal. Számukra az utak mentén, a tereken és a pia­cokon kijelölt helyeken kí­nálják . portékáikat. Más esetben egyetlen „közvetítő- állomást” használnak, azaz annak az állami vagy szö­vetkezeti boltnak adják el terményüket, amelyik áruju­kat nyomban ki is méri. A kistermelők áruvá vált gyü­mölcse és zöldsége mind több helyen talál kedvező fogadtatásra. Én elmentem a vásárba... 1981. augusztus 10., hétfő: Országos állat- és kirakó­vásár: Dömsöd (Pest), Egyek (Hajdú), Mezőkövesd (Bor­sod), Putnok (Borsod), Sik­lós (Baranya), Szekszárd (Tolna). 1981. augusztus 11., kedd: Országos állat- és kirakó­vásár: Iván (Győr), Magyar- keszi (Tolna), Regöly (Tolna), Szombathely (Vas), Zala­egerszeg (Zala). 1981. augusztus 12., szerda: Országos állat- és kirakó­vásár: Csorna (Győr), Mező- csát (Borsod), Sárrétudvari (Hajdú), Törökszentmiklós (Szolnok). 1981. augusztus 13., csütör­tök: Országos állat- és kirakó­vásár: Cece (Fejér), Gyönk (Tolna), Mélykút (Bács). 1981. augusztus 14., péntek: Országos állat- és kirakó­vásár: Nyírábrány (Hajdú), Pusztamérges (Csongrád) Szigetvár (Baranya). 1981. augusztus 15., szóm-* bat: — 1981. augusztus 16., vasár­nap: Országos állat- és kirakó­vásár: Dunaföldvár (Tolna), Mázaszászvár (Baranya), Monor (Pest), Nagykáta (Pest), Tiszakécske (Bács). 1981. augusztus 11., kedd: Országos állatvásár: Ta­polca (Veszprém). 1981. augusztus 12., szerda: Országos állatvásár: He­ves), Makó (Csongrád). 1981. augusztus 14., pén­tek: Országos állatvásár: Sze- ged-Kiskundorozsma. 1981. augusztus 16., vasár­nap: Autóvásár:,! Ajka (Veszp­rém), Debrecen, Dunaújvá­ros, (Fejér), Kaposvár (So­mogy), Mázaszászvár (Bara­nya), Miskolc, Mohács (Ba­ranya), Monor (Pest), Nagy­kanizsa (Zala), Nyíregyháza (Szabolcs), Orosháza (Békés), Sopron (Győr), Szeged, Szol­nok (Szolnok), Tatabánya (Komárom),

Next

/
Thumbnails
Contents