Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-06 / 183. szám

1981. augusztus 6., csütörtök ,

!£Z

. ..... 1 .......................

Utón, útszélen

Útépítők esőben, lakókocsiban

A Békéscsabai Közúti Igazgatóság gyomai üzem- mérnökségének a dolgozói Hunya környékén szélesítik az utat. A zuhogó eső elől lakókocsiba húzódnak. Felmegyek a lépcsőn, köszöntőm őket, és — mivel nem tudnak dolgozni — tréfásan megjegyzem:

— Most az Isten nem bottal ver, hanem esővel.

Alig fejezem be a mondatot, Gubucz Lajos brigád- vezető megszólal:

— Nem esővel, hanem inkább- Riga motorral.

— Hogy-hogy? Rigája van?

— Igen.

— Talán nem jó?

— Nem, mert ráment az úthenger. Először nevettem, mert azt hittem, hogy a hengeresé. Aztán megtudtam, hogy az enyém. Felemeltem és nekiadtam: „Legyen neked kettő" — ajánlottam.

Forgács József: „Ég és föld a különbség...”

vaslat, aminek alapján cóny- nyebbé és gyorsabbá válik a munkánk.

— Mint szakszervezeti bizalminak, milyen a kapcsolata a művezetővel?

— Ritkán vitatkozunk. Mind a ketten szeretjük a rendet, fegyelmet, a tisztességes munkát. Ebből az következik, hogy általában azonosan ítéljük meg, hogy ki érdemel béremelést, jutalmat, elismerést.

— Az idén például — szól közbe Gubucz Lajos — ő és a művezető lett kiváló dolgozó.

Nem tréfál, én azonban menten kihasználom a lehetőséget egy kis gúnyolódásra.

— Egymást javasolták talán? — kérdezem, mire nagy derültség támad. De megszólal Szendrei János:

— A termelési tanácskozáson egyhangúlag rájuk szavaztunk.

— Én meg „lestem, ki, hogy szavaz”. Senki sem volt ellenem — heccelődik Péva János.

— Látja, ilyenek vagyunk. Csak legalább 10 évig maGubucz Lajos: „...ráment az úthenger”

Elképzelheti, hogy milyen volt a roncs. Például a két kerékben csak három küllő maradt épségben.

— No, akkor a társa vihette az egészet a MÉH-hez.-r- Nem oda vitte, mert nemsokára visszahozta kijavítva. Persze látszott, hogy kalapácsot is használt.

— Hát, ha olyan a Riga, hogy még az úthenger sem lapítja össze, akkor az Isten áldása, és nem verése — folytatom, és felteszem a kérdést: — Hát az eső mi?

Gondolkoznak egy kicsit, majd Csikós Sándor találja fel magát először:

— Mint útépítőknek verés, mint termelőknek áldás — mondja.

— Hát, ha már idáig jutottunk, vallják be, hogy miből származik több pénz: az útépítésből vagy a háztájiból?

Csikós Sándor nem teketóriázik :

—• Inkább a háztájiból — jelenti ki, és mindjárt hozzáfűzi: — De csak akkor, ha

Csikós Sándor: „...inkábba háztájiból...”

valaki küszködik 20—25 disznóval, no meg a földdel.

— Hobbikerttel?

— Nekünk munka után a kapálás nyűg, nem hobbi.

— Fárasztó' az útépítés, karbantartás?

— Elég jól vagyunk gépesítve, de fizikai munkára is szükség van. Főleg a föld és a kavics egyengetése, a sarkok kialakítása a mi dolgunk.

— Valamikor Sokkal nehezebb volt az útépítők munkája. Arra azonban aligha emlékeznek.

— Én emlékszem — szólal meg Forgács József, az egyetlen ebben a brigádban, aki 1950-ben még mint útkaparó kezdte a pályafutását. A „gépesítés" eleinte csupán a talicska volt. — Ég és föld a különbség a régi és a mai viszonyok között — jelenti ki.

— Az . egykori kubikosok útépítő munkások lettek * * *— mondja Péva János, aki a brigád szakszervezeti bizalmija.

— Elismeri valami módon az üzemmérnökség az útépítésben töltött évtizedeket? — fordulok Petri Gyula művezetőhöz.

— Elsősorban a magasabb órabérrel, ha az illető ma is jól dolgozik. Ezenkívül van teljesítménypótlék és célprémium. Persze az erkölcsi elismerés sem mellékes.

— Tisztázzuk: mi az erkölcsi elismerés?

A kérdésre Péva János próbál választ adni:

— Ha van valakinek valamilyen gondja, baja, azon igyekeznek segíteni. Lehet például üdülni is ...

— Az mindenkire vonatkozik — szólok közbe. — De milyen erkölcsi megbecsülésben részesülnek a régi és a ma is kiválóan dolgozó útépítők?

— Azt hiszem, ay. a legnagyobb elismerés, hogy Petri Gyula elsősorban az ő javaslataikat veszi figyelembe. így például az elhúzó fa- gereblye, amivel az aszfaltot elterítik, az ugyancsak törzsgárdatag Gubucz Lajos terve alapján készült el. Különben igen sok a jó jaA Tégla- és Cserépipari Tröszt csehszlovák licencet vásárolt a téglarakodás gépesítésére. A szerződés alapján a zsolnai Vilmát Automatizálási Kutató Intézettől megkapták már a műszaki dokumentációkat, amelyek szerint a korszerű alagútkemen- cék téglaszállító kocsijainak meg- rakására és a gépesített körkemencék téglaegység rakatainak kialakítására készíthetnek nagy teljesítményű berendezéseket. A csehszlovák műszaki dokumentáción most a magyar szabványok szerinti módosításokat hajtják végre, majd ezt követően az alföldi téglaipari vállalat gépműhelye megkezdi az első kocsirakó gép mintapéldányának elkészítését.

Péva János: „Senki sem volt ellenem”

radjon együtt ez a brigád — mondja Gubucz Lajos.

— Miért éppen 10 évig?

— Mert 10 év múlva megyek nyugdíjba. Négyen megelőznek ugyan, de az újak megtanulják a tudnivalókat, i Mert azért érdemes itt dolgozni. Ha nem lenne, nem is volnánk itt.

Pásztor Béla

Szendrei János: „Rájuk sza vaztunk..

Fotó: Veress Erzs

A kocsirakó berendezés — csehszlovák tapasztalatok szerint — gépenként nyolc-tíz ember ne- i héz fizikai munkáját váltja fel. Műszakonként' általában 20—30 tonna tégla megmozgatásától mentesíti a dolgozókat, ugyanakkor a selejtet is csökkenti, mert lényegében megszünteti a törési veszélyt. A számítások szerint a mintapéldányt még az idén üzembe helyezik, s ennek esetleges hibáit megszüntetve az ötéves tervidőszakban nyolc-tíz gyár alagútkemencéjének dolgozóit látják el korszerű kocsirakó géppel. Rövidesen megkezdik a téglarakatképzö gép terveinek kidolgozását és a mintapéldány elkészítését is.

Téglarakó gép csehszlovák licenc alapján

Megy a zöldség vándorútra...

A zöldségfélék útjának egyik rangos végpontja a fővárosi Bosnyák téri piac. A szombat reggeli forgalom átlagosnak mondható. A piac hátsó részén . szorgos árusok rakodják, válogatják az árut, majd az első, látványosabb felébe szállítják a

csarnoknak. Minden megtalálható, ami mostanában a földeken terem. Kicsit drágábban, mint a csabai piacon, de már- már hivalkodó bőséggel csalogatják a vásárlót a zöldségesstandok.

A hátsó fertály raktársora előtt szállítók csoportja must_ rálja egymás felhozatalát. Az egyik tolókocsin necchálókba csomagolt paprika, mellette őszülő férfi áll. Háta mögé mutat. A raktár felirata: Csongrád megyei Egységes Zöldség és Burgonya Termelési Társulás áruraktára. A raktáros, Magyart Béla nem tartozik a magasabb vezetéshez, de mint a szakma „öreg rókája", jól ismeri a forgalmazást :

— Tizenhat téesz társulása vagyunk. Gesztor a forráskúti Felszabadulás Tsz. Nálunk is a tagoktól vásárolják fel a zöldséget. Mégpedig minden leszerződött mennyiséget, jó áron. Ez a tagság bizalmának az alapja. Most például a burgonya nem túl kelendő, mert sok van belőle. A gesztor téesz mégis megadja kilónként a hat ötvenes árat. így a többi, kelendő cikk is hozza kerül. Amit az egyik árufajtán veszít. azt behozza a másikon. Előfordul, hogy Forráskúton megjelennek „kupecek", de a biztonságos téeszátvétel miatt nem találnak nagy népszerűségre a tagság körében.

* * *

Tovább sétálva látni, még mindig sokan érkeznek, pakolnak. A tarka piaci kép bőséges felhozatalt mutat. Az apró vásári irodák egyike a budapesti Szabadság Tsz-é. Az egyszerű helyiségben telexgép jelzi, hogy itt is „élesben" megy a dolog, az üzlet megkívánja a gyors tájékozódást, kapcsolatteremtést. Dénes Zoltán egységvezetőnek sorolom a Méhkeréken hallott vádakat. Hogy „kalózkodnak”, elviszik a Balcescu Tsz elől a leszerződött uborkát, paprikát. Ráadásul a tagokkal is szerződtek, s ebben kikötik, hogy a faluban érvényes ÁFÉSZ- és tsz-árak- nál tíz százalékkal többet fizetnek.

— Szó sincs - jogtalan működésről. Mint a TSZKER- rel közös gazdasági társulás tagja, országos hatáskörrel rendelkezünk. Biztos hallott a felvásárlás bonyolultságáról. Az ÁFÉSZ megveszi a termelőtől, az ÁFÉSZ-től a ZÖLDÉRT, a ZÖLDÉRT-tőI egy másik megyei ZÖLDÉRT veszi át az árut. Mindegyik ráteszi a maga hasznát, így aztán jól megdrágul az út végére a termék. így lesz a 18 forintos uborkából 12 forintos. Mi a felvásárolt árut közvetlenül az értékesítőhelyre vagy saját árudánkba visszük. Olcsóbban kínáljuk, rhint a ZÖLDÉRT, mégis többet kap érte a termelő. Gyakran előfordul, hogy letörjük a magas árakat, mégis jól jár a mi tsz-ünk is — különben nem így csinálnánk. Két éve, 1979-ben a méhkeréki tsz-szel is szerződésben voltunk. A tsz

megkapta az ÁFÉSZ-ár feletti plusz tíz százalékot, a tagok ebből nem részesedtek. Hol voltak problémák? Igen, minden első év nehéz. Gondok voltak az ütemezéssel, az emberek hét végén értek rá leszedni a termést, ide pedig folyamatosan kell szállítani. Nem akarjuk mi •kiszorítani sem az AFÉSZT, sem a tsz-t. Megvan a szándékunk a békés megoldásra. Kell a méhkeréki uborka, paprika jövőre is. De mi elveszítettük bizalmunkat a tsz-vezetőségben. Előfordult olyan is, hogy az alsó ládák üresek voltak, vagy a tagság személyautóval felhozta Pestre a jó minőségű árut, és aztán a maradékot a tsz-nek, majd nekünk adták át. A kereskedelem bizalomra épül, ha egyszer valakiben csalódik az ember, azt igyekszik elkerülni.

* * *

Berényi György a méhkeréki tsz tagja volt, jelenleg a Szabadság Tsz felvásárlója. Sárga Ladából ugrik ki, látszik, hogy mozgékony, gyorsan intézkedő ember:

— Azért is fizetjük a tagoknak a plusz tíz százalékot, mert nem tudtuk őket fóliával, meg mással támogatni. Az idei évre száztizenhat partnerrel kötünk szerződést, sikeresen bonyolítottuk le az átvételt, a szállítást. Összesen 58 vagon uborkát és paprikát vittünk Pestre. Szerettünk volna mi az idén is szerződni a Balcescu Tsz-szel, de az elnök szóba sem akart velünk állni.

* * *

— Mi értelme annak, hogy beengedjék a Szabadság Tsz-t a faluba? — kérdi a Balcescu Tsz jelenlegi felvásárlója — Kára László. — Az idén is nyolcvan százalékra teljesítettük a felvásárlást, mint tavaly. A pestieknek, köszönhető,, hogy nem sikerült. Mi a csabai TSZKER-rel vagyunk szerződve, az pedig a győri Űj Kalász Tsz-szel, ők sem örültek a kevesebb árunak. Szerintem a helyi tanács, vagy a tsz meg tudná oldani, hogy ne legyen ilyen ellentét a tsz-ek között.

* * *

Orosz Mihály, a Balcescu Tsz elnöke is elégedetlen:

— Amíg primőr volt az, áru 1979-ben, a szerződött évben, vitte a Szabadság Tsz, aztán itt maradt a nyakunkon. Az ÁFÉSZ-szel nem volt gondunk, két nappal az életbe lépés előtt egyeztettük az árakat. Támogatást kaptunk az államtól, a felvásárlásra. A tagoknak jóvá írjuk á háztájiban elvégzett munkát. Ha nem szállítja a leszerződött mennyiséget, 13 százalék kötbért fizettetünk vele. Ilyen is előfordult már. Javult a szerződéses fegyelem

az idén, mi is nyertünk a forgalmazáson, mert Volándíjszabással szállítottunk, ez pedig nagyobb, mint az önköltség.

* * * *

Csóka Tivadar tsz-tag éppen a veranda falát repa- rálja. A kevésbé tehetős emberek közé tartozik, mint mondja. Nincs autója, ezért inkább a biztonságos utat választja. Bízott és bízik a saját tsz-ében, most mégis üzletelésre kényszerül:

— Egy asszony járt itt, mondta, hogy megveszi a paprikát. A tsz-nek nem kell, mert nagyon lement a kilós ára, nem éri meg szállítani. így aztán itt is maradhatna a nyakamon. Azt nem értem, hogy mi itt viszonylag olcsón eladjuk a termést, aztán a piacon mégis nagyon drágán veszik meg a dolgozók. Persze, minket, termelőket szidnak. Pedig mi nem tehetünk róla, hogy ennyi utat megjár a zöldség.- * * *

Séfemé, Pataki Eva, a békéscsabai TSZKER szakembere, mint mondja, sok év tapasztalata segíti, hogy tisztábban lásson a dologban:

— Harc mindig lesz, amíg a kereslet-kínálat szabja meg az árakat — vallja. — Végül is a tag maga dönti el, kinek adja az árut, és ha van némi üzleti érzéke, annak, aki többet fizet érte, és mindig biztos vevő. Az idén bő termés van zöldségből, alacsonyabbak az árak. Ez a fogyasztóknak jó, de szerintem meg kellene keresni az arany középutat, hogy a fogyasztó is elégedett legyen, és a termelőnek is megérje. Valami olyan pártatlan szervre lenne szükség, amely irányítja az árut, a konzervgyár, a hűtőház, a piacok és a termelők között. Oda, ahol éppen szükség van rá. Hiszen romlandó termékekről -van szó, és a gyorsaság itt lét- fontosságú.

* * *

Kicsit talán bonyolult így megfogalmazva a zöldség útja. És ez még csak az egyik, hiszen az értékesítés több csatornán zajlik. Nem sok szó esett az árakat meghatározó ZÖLDÉRT-ek- ről, a forgalmazó kiskereskedelmi egységekről. Az érvek és ellenérvek azonban azt támasztják alá, amit a csabai TSZKER munkatársa mondott: ideje lenne végre rendet tenni a „zöldségfronton”. Akár így, akár úgy, a lényeg, hogy mindenki megtalálja a számítását. Minél előbb, mert a zűrzavaros állapotok egy idő után a termelés rovására mehetnek. Ennek pedig mindenki, de elsősorban a fogyasztó látná a kárát.

M. Szabó Zsuzsa