Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-04 / 181. szám
1981, auBuaatuj 4., kedd JgHslUfcfiTd Gyulán a déli órákban ez a kép fogadott... Újabb hőhullám vonul végig földrészünkön. Vasárnap idei csúcsbeállítással folytatódott a nyár. A hőmérséklet higanyszála megközelítette a 33' Celsius-fokot. Baján 35 fokos rekordot mértek. Igazi kánikula. Ilyenkor legjobb a strandon, a vízparton. A pihenni vágyók egy része a hűs hullámokban keresett felüdülést, némelyek az árnyékban pihegték, míg mások süttet- ték magukat, bámulták. Barnaságukért olykor a szenvedést is vállalják, s ilyenkor előkerülnek a máskor oly nagy gonddal rejtett hájak, féltve őrzött bájak... A kánikula mindennél erősebb, mindent legyőz... A strandok bejáratánál már a kora délelőtti órákban tömött sarokban vártak bebocsátásra.' A kapun belül azután megkezdődött a tülekedés, sorbanállás az öltözőkben, a szabad helyért, a büféknél, s a szerencsésebbeknek még (Vízfelület is jutott. Gyulán például dél tájban úgymond egy gombostűt sem lehetett leejteni. Mindenütt keletje volt az üdítőknek, a hűsítő seritalnak., s ahol volt, a gyümölcsnek. Persze a pihenéshez nem csak étel és ital kell, az olvasnivaló is kelendő. De vajon van-e? Gyopárosfürdőn a strandon például közösen okosan oldotta meg az orosházi te Gyopárosfürdőn megoldották az olvasnivalók árusítását Megtelt a gyomai medence Hűsölés a szarvasi kempingben Hírlapok a pulton Békésszentandráson, a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ ABC áruházában a pulton levő állványon hírlapok, az egyik polcon totó, lottó szelvények láthatók. — Érdemes foglalkozni a hírlapárusítással? — kérdezem Révész Györgynétől, aki Emódi Lásziónéval, közösen vállalta ezt a feladatot. — Természetesen. Nekünk, kereskedőknek az a dolgunk, hogy minden árut eladjunk. Aki újságért jön, rendszerint mást is vesz. Fordítva szintén : aki valamilyen ' élelmiszerért jön és meglátja, hogy van újság is, ha éppen szüksége van valamelyikre, megvásárolja. — Kik jönnek újságért? — Az első hónapban azt tapasztaltuk, hogy főként a környékbeli víkendezők, de jönnek a községbeliek is. Ha jobban elterjed a híre annak, hogy nálunk mindig kaphatók hírlapok, képes folyóiratok, akkor bizonyára nagyobb lesz a forgalom. — Van hasznuk belőle? — Ez a többlet munka havonta néhány száz forint keresetkiegészítést jelent. — Bizonyára jól jön ez a kis pénz. — Igen. Ebből veszek a lányaimnak terven felül narancsot, banánt, vagy valamilyen más gyümölcsöt. Bencsik Imréné, a békés- szentandrási postahivatal vezetője és Rába Istvánná, hírlapfelelős a hírlapárusítás új formájáról így tájékoztat: — A két asszony az első hónapban csaknem* 6 ezer forint értékű hírlapot — Nép- szabadságot, Népújságot, hetilapot és sok színes lapot — adott el. Remittendájuk alig volt. — Ki juttatja el az áruházba az újságokat? — A megrendelés szerint a posta táviratkézbesítője naponta Viszi el, tehát a két asszonynak ez nem jelent külön gondot. Ök árusítanak és a várható forgalom szerint igénylik a lapokat. Ezt a feladatot vállalták, amit igyekeznek is sikeresen teljesíteni — állapítja meg Bencsik Imréné. P. B. ÁFÉSZ és a posta: kis pavilonjában a napilapok és egyéb folyóiratok mellett sokféle könyvet is kínálnák az idelátogatóknak. A nyugdíjas elárusító néni — Do- naver Jánosné — igazán bő választékot kínál. A nagy- szénási strandon csak testi táplálékot vásárolhatnak a fürdőzők. Gyomén, a strand pénztárában gondosan eldugva áll az újságosállvány. Igaz, aki igazán keresi az olvasnivalót, az itt is megtalálja. De Gyulán, a strandon hiába is keressük ... Újságárusnak délben már hí- re-hamva sincs, kis kocsiját a lakatok gondosan őrzik. Volt aki időben gondolt rá, s korábban megvette az olvasnivalót. persze gyorsan gazdát is cserélt mindenféle sajtótermék. Szóval vasárnap ezrek pihentek, vagy szerettek volna pihenni. Hogy hogyan? Képeinken ezt szerettük volna bemutatni. A nagy utazás Olvasás, napfény, szépség ... Kép, szöveg: Szekeres András Mr. John Kurucsai — alias Kurucsai Jani — huszonöt év után újra áthajózott a nagy óceánon, ezúttal errefelé, hogy koszorút hozzon az édesanyja sírhantjára, kinek halálhíre New Jerseyben érte három esztendővel ezelőtt. Még akkor megfogadta, mikor a táviratot betűzgette: „oh, my dear mama, első dolgom lesz, hogy legalább holtodban meglátogassalak a ‘temetőben, ha már amúgy nem találkozhattunk.” Előkészületek És Mr. John Kurucsai villanyszerelő attól kezdve különös gonddal kezdett takarékoskodni a nagy útra, mert ez mégsem annyiból áll, mint hajdan itthon, hogy csak úgy elbiciklizett a majsai vásárra malacot venni. Ehhez pénz, nagyon sok pénz kell, hiszen ha már egyszer hazajön, nem is fordulhat gyorsan, akkor már legalább másfél-két hónapot elidőzik az óhazában, megkeresi a rokonokat, a barátokat, a gyerekkor kedves helyeit és a legényélet bitan- goló kocsmáit, megnézi „beu- tifulle” Budapestet, ahol még sosem járt, s ajándékokat hoz a testvéreknek, meg azok gyerekeinek. Meg különben is: ha két-három hónapot elutazgat, azt a pénzt is előre le kell rakni a bankban, amiből otthon a családja él, nevezetesen Mary Kormányos és Steve meg Catherine Kurucsai. Az anyagi erőgyűjtésbe az is belesegít majd, hogy most már nem kell küldeni, pontosabban nem küldheti özvegy Kurucsai Mártonnénak a ’ havi húsz dollárt, mert az már maga annyi, mint tizenkétszer húsz szorozva hárommal. Szóval pénz kell, nagyon sok pénz, mert különben megkérdezhetik tőle otthon, hogy „no de Jani, hát jó ideig oda voltál, biztosan meg is gazdultál... ”, s ha nem is válaszolhat majd erre olyaténképpen, hogy „azt éppen nem mondhatom”, legalább annyira fussa, és azt lehetőleg mondani se nagyon kelljen: „éppen van mit aprítani a tejbe, yes!” Összejött a pénz. Az utazási iroda intézett, szervezett mindent. Vonatjegy a kikötő- ’’ be, kabin a hajón, repülőút Bécsbe, Budapestre, kölcsönautó a magyar fővárosban, pontosan olyan, amilyet otthon hajt, nem kell vele örökösen kuplungolni. Több oldalas tájékoztatót is kapott az irodán, magyar nyelven: mit szabad behozni, hogyan lehet pénzt váltani, mit nem szeretnek a magyar hatóságok és vámosok. Ajándékok rendben, csak még pár apróság hiányzik, meg el kell még ugrani a kölcsönzőbe egy olyan fényképezőgépért, amelyik mindjárt kiveti a kész színes képet, meg egy lemezjátszó-magnó-rádió ap- parátért, hogy ne legyen olyan unalmas az út, és otthon is nézegethessék a gyerekek, „nicsak, a Janinak olyan van, mint a Zahorán doktornak se, pedig az mindig minden újat elsőnek vesz meg”. Mr. John Kurucsai így érUtazási irodák IV. Mit ígérnek az utószezonra? A MALÉV AIR TOURS őszi programja a világ több tájára kínálja 72 órát meg nem haladó túráit (két éjszaka, három nap), de hosz- szabb üdülésre is lehetőséget nyújt. Azok számára, akik nem kedvelik a forró nyarat, fürödni, pihenni azonban víz, illetve tenger mellett szeretnének, kellemes egy hetet ígér az „őszi üdülés a bolgár tenegrparton elnevezésű program. Ára is az utószezonnak megfelelő. A kultúra iránt érdeklődők igazi csemegét is találnak a MALÉV útjain: Leningrad—Moszkva útvonalon „Színházi Esték” címmel a híres szovjet balett műsorait élvezhetik, de színdarabok is szerepelnek a választékban. Természetesen nem csak ebből áll az út, az utasokat városnéző túrákra is elviszik az idegenvezetők. Ezenkívül tíznapos körutat is szerveznek a Szovjetunióba. Minden évben nagy sikere van a pár napos nyugat-, illetve észak-európai utaknak, így például: Frankfurtba, Münchenbe, Koppenhágába — az idei őszön is várja az utasokat a MALÉV utazási irodája. Az ügyesebbek, vagy talán inkább a MALÉV AIR TOURS-szal gyakrabban utazók mór be is fizették, de biztosan akad még hely a távolabbra vágyók számára: Kairóba, Ciprus szigetére, Törökországba, Londonba, Párizsba. Ezek az utak szintén pár naposak. A világ több tájára eljut a MALÉV (MTI-fotó — KS) Tábor cukorbeteg gyerekeknek Cukorbeteg gyerekek számára szervezett tábor nyílt tegnap Ti- szaküttön. A szép természeti környezetben levő tábor 50 lakója a Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. számú gyermekklinikáján kezelt 10—14 éves fiúk és leányok közül kerültek ki. Húsznapos táborozásuk költségeit az orvostudományi egyetem, a Művelődési Minisztérium és Szolnok megye Tanácsa közösen íedezi. A gyerekekre táborozásuk ideje alatt állandóan orvosok és szakápolók vigyáznak. kezett meg két hajóbőrönddel, kíváncsisággal vegyes szorongással és tömött tárcával. Látogatások Testvérhugánál, Mariskánál horgonyzott le M. John Kurucsai. Mariska két hónap fizetés nélküli szabadságot kért a kátéeszben, hogy süthessen, főzhessen, vasalhasson bátyjára, és nagylányát is elkuncogta az iskolából, hogy elkísérhesse a rokon-vendéget kirándulásaira. Mert Jani hamar betelt a fóliaágyakkal, a szüreteléssel, meg a rengeteg aprójószággal, és mehetnék- je volt. Listát készített: egy nap Józsi bátyjánál; Rozika nénihez éppen csak átugrik Cserebökénybe. hiszen azelőtt se igen tartották vele a rokonságot; Ferenc testvérére kell három nap is, mert jóval odébb lakik, s biztosan jól ellesznek, hiszen mulatós ember volt; Gazsi sógorral ugyan nem voltak jóban legénykorukban, s elhalt mellőle szegény Pannika is, de más az, ha Halasról nem megyünk Makóra, mintha New-Jerseyből. A rokonok után, meg a vállalkozó fiatalabb rokonokkal majd egy kis élet! Pest, Eger, Pécs ... Talán egy kis kaland is... Tetszett Janinak a világ. Meg volt elégedve mindennel. Arra ugyan nagyon vigyázott,- hogy még a rokonságban se politizáljon, különben sem érdekli a politika. de néha azért elszólta magát, ha ‘egy-egy fél mondatban is. — Hiszen ha én ezt tudtam volna... — meg ilyeneket mondott, de már kezdte is másról. Hogy ott, őná- luk,. miként adódik az élet; hogy a gyerekek tökéletesen beszélnek magyarul; hogy vannak magyar klubok, vendéglők, víkendek ... Nem is volt járatos a politikában, mert ha netán mégis megkérdezték Reaganról, vagy a salvadori tanácsadókról, netalántán az elnökellenes merényletekről — inkább csak' pislogott. — Ezek magas dolgok — mondta ilyenkor. ö dolgozik és él. Otthon nem megy vendéglőbe, moziba, a munka, a bevásárlás, a család — ez a mindennapi körforgás. Egyszer aztán — bizonyára unalmában vagy valamelyik rokon ötletére — a gyerekkori pajtások is sorra kerültek a látogatásban. Hozzám is eljött Kurucsai Jani, hiszen együtt tanultunk írni-olvasni, ketten csúzliztuk le az öreg Fodor galambjait a házgerincről, halásztunk tapogatóval a Piócásban, és már nagyobbacskán egy csapatban rúgtuk a labdát. Urasan vendégül láttam, fölleltároztuk csínytevéseinket, sajnálkoztunk a gangos-szép Fekete Mancin, milyen trampli lett kamaszálmaink madonnájából — és iszogattunk. Én már erőszakosabb voltam. — Te Jani, miért is mentél te el akkor? — Azt én még máig sem tudom... — Aztán megbántad-e? — Egy bajom van nékem csak: nem vagyok otthon. Lehet élni, keresni, de ki vagyok én ott? — Arra még nem gondoltál, hogy... — Aki tagadja, hazudik. Sokat is gondoltam. Csak hát öreg vagyok én már arra, hogy még egyszer élőiről kezdjem. Hanem az volna jó: ott megkeresni a pénzt, itthon meg élni belőle ... Esetleg *a nyugdíjfiptrandvasárnay,
