Békés Megyei Népújság, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

1981. augusztus 29., szombat Levél a Haán Lajos térről Kedves Barátom! Alig egy évtizede büszkén beszélgettünk Békéscsaba s egyben a megye — akkor még leendő — legnagyobb lakótelepéről, a József Attila-lakótelepröl. Több kiállításon ismer, kedhettek meg az évek során a város lakói a tervezők elképzeléseivel. Időközben, nemcsak a lakótelepen élők száma, hanem gondja is gyarapodott. Hiába épülnek a lakások, a já­rulékos létesítmények csak esztendők múltán követik a jogos kívánalmakat. Így van ez a területrendezéssel és a parkosítással is. Szó­val vannak gondok. A szűkebb környezetemben élők — a Haán Lajos tér lakói közül jó néhányan — kérdez­getik: mi lesz a tereprendezéssel? Való igaz: az utolsó tömb is több mint egy évvel ez­előtt elkészült, s bizony a környezet alig vál­tozott. A tér feltöltéséhez tavasszal ugyan hozzáláttak, de ki tudja, milyen okból, meg­gondolásból, félbehagyták a munkát. A föld azóta is úgy áll kupacokban, ahogyan a te­herautókról lebillentették. Változás azért még. is van: csaknem derékig érő dudva burjánzik rajta és körülötte. A rendezési tervek szánkózódombokht is tartalmaznak. Az elmúlt ősszel e két domb­félét, s annak szomszédságában, valamivel tá­volabb, az építési törmeléket is összedúrták a dózerek. Ezeken most csaknem embermagas­ságú gaz virít. Hogy, hogy vannak a gyerekek? Nos, azok jól... Vagyis játszótér nélkül. A leendő ját­szótér elemeit is több mint egy éve kihordták, azokat most is a dudva között marja a rozs­da. De tudom, a mai gyerekek a modern kor emberpalántái. Lehet, hogy a mi gyerekeink már nem is szeretik a mászókát és a libikó­kát? Van helyette más: az egyik épület szom­szédságában egy Trabant-karosszéria díszeleg, egyéb, más típusú autó elemeivel. A srácok itt remekül érzik magukat. Ugrálnak a karos­széria tetején, dobálják őket. Hogy esetleg bajuk esik? A közelben van az orvosi rende­lő. Onnan telefonálhatunk a mentőkért. A lakótelepen hét év alatt már két telefont te­lepítettek. Néha működnek is... Környezetünkről igyekeztem egy-két felvé­telt készíteni. Képzeld el, hogy megijedtem! Éppen a házunkat akartam lefotografálni, amikor valami hengerfélére léptem. Felordí­tottam, mert azt hittem, kígyó. Csak, amikor jobban szemügyre vettem, akkor láttam: kar- vastagságnyi földkábeldarabot rejt a gaz. Le. hét, vagy hat-hét méter hosszú, tudod ott, az L—1-es trafóház szomszédságában. Nyomban átvillant rajtam: ha már ezt itt felejtették, jó lesz tv-antennának. Csak később gondol­kodtam: minek kínlódjak, a jólértesültek sze­rint egy központi antennarendszerről úgyis ellátnak majd minden lakást jó vételi lehe­tőséggel. Már két házban meg is valósították. Az egyik tetején láttam az antennát, meg a két épület között feszülő kábelt. Nemsokára tovább is vezetik. Igaz, sokan azt mondják, hogy egyelőre nem folytatják a munkát, mert elfogyott a kábel. Mások tudni vélik, hogy csak ebbe a két épületbe vezetik be az an­tennarendszer kábeleit, mert itt laknak a fo. cisták... Én viszont mindezt nem hiszem el, mert nem adok a szóbeszédre. ' Jaj, csak most jut eszembe, hogy te is bar­kácsoló ember vagy. Véletlenül nincs szüksé- j ged egy benzineshordóra? Mondjuk, ha ne­tán tutajt akarsz eszkábálni, ahhoz jól fel­használhatnád, úgy sem kell az senkinek. Hogy nem a miénk? Ki figyel oda, mert hó­napok óta úgysem hiányzik senkinek, mint az a kandeláber, ami négy-öt éve az egyik ház előtt áll, a Lencsést úton. Tudod, ami­kor a közvilágítást építették egy ilyen beton­oszloppal többet szállítottak annak idején, s még nem volt idejük elfuvarozni. Tudom, most azt mondod, hogy kevés a gép, s én nem értek a dolgokhoz. Igazad van! De, mégis vitatkoznék veled: a tavasszal a feltöltéshez szükséges földet csak lebillentet­ték az autók. A szomszédos iskola építkezésén viszont az elmúlt hónapban dolgozott egy dó­zer, s bizony, az jó néhányszor órákat állt munka nélkül. Nem lehetett volna azt átirá­nyítani ide? Most, meg azt mondod, hogy miért nem szerveztük meg a terep rendezését társadal­mi munkában? Először is, több száz köbmé­ter földet kell idehordani, a sok építkezési hulladékot, törött panellt nem tudjuk mivel felemelni és elszállítani. Meg aztán — azt hiszem — ezek a munkálatok nem a lakókra tartoznak. Igaz is, amit lehetett, sokan igye­keztek a ház körül megoldani. Az ott lakók parkosítottak, virágot ültettek. Lassanként zárom levelem. Egy dolgot vi­szont kérnék tőled, mint, amolyan ezermes­tertől. A rengeteg dudva most hullatja mag, ját, s ha ennek az elszórt magnak csak a ne­gyedrésze ereszt gyökeret, akkor jövőre nem tudunk majd közlekedni, bozótvágó kés nél­kül. Ha egy ilyen bozótvágó kést készítenél nekem a téli hónapokban, s megajándékoznál vele, megköszönném. Szóval láthatod, környezetünk imigyen ala­kul. Csak azt nem tudom, hogy Haán Lajos, j Békéscsaba történetének írója, ha látná a ró­la elnevezett teret, mit mondana. Valószínű­nek tartom, hogy élénken tiltakozna azért, hogy róla tér helyett, szeméttelepet nevez­tek el. Maradok őszinte tisztelettel, barátod: j Szekeres András Ilyen a játszótér „A mai kor játéka?” Nyári kísérlet a szabóknál Az idén nyáron először pró­bálkoztak a Gyulai Szabók Ipari Szövetkezetében azzal, hogy a szabadságot azonos időben adják ki dolgozóik­nak. Az üzem két hétre le­állt, és a karbantartók vették birtokukba a terepet. A nyu­gati országokban már régóta alkalmazott és jól bevált sza­badságolási forma nálunk még csak tanulságokkal szol­gált, sikerrel nem. A kísérlet több problémá­ra is rávilágított, ezek közül talán az a leglényegesebb, hogy nem lehetett össze­egyeztetni az óvodák, bölcső­dék nyári slünetével. A szak- szervezeti beutalók szétosz­tásának rendszere sem tud­ta követni az új szabadságo­lási formát. Nehézséget jelen­tett az is, hogy a dolgozók nem azonos számú szabad­nappal rendelkeznek, és így sokan „megnyűjtották” a sza­badságot. két hét múltán sem tértek vissza munkahe­lyükre. Ügy tűnik tehát, hogy na­gyobb a kiesés, mint a ha­gyományos szabadságolási formánál. A cél az lett vol­na, hogy elkerüljék a „fél­szalagokat”, az ebből adódó termeléskiesést, hogy teljes üzem legyen. A leállás idő­szakában pedig karbantart­sanak, tatarozzanak, ami ép­pen szükséges. De sajnos, eh­hez az időtartamhoz a kivi­telezők sem tudtak alkalmaz­kodni. S így — a tapasztala­tok szerint — egyelőre kifi­zetődőbb a régi, hagyomá­nyos formánál maradni. (Sz. I.) — Ágynemű, farmernadrág Mezőberénybűl A Mezoberényi Textilipari Szö­vetkezetben igen sokféle termé­ket: ágyneműt, lepedőt, törülkö­zőt készítenek, a konfekciórész­legen megvarrják, bérmunkában kamasz farmer- és bársonynad­rágokat, otthonkákat állítanak össze saját és küldött anyagból. Az első félév egy új munka- módszerrel kezdődött. Januártól két szövőgép helyett, hármat ke­zel egy dolgozó. A kezdeti ne­hézségek lemaradást okoztak az első negyedévben, hiszen 99 szá­zalékra sikerült teljesíteni a sző- í vött termékek féléves termelési : tervét. A konfekciórészleg dolgozói ha- j zai vállalatok anyagaiból, bér- ! munkában varrtak kamasz far­mer- és bársonynadrágokat, amikből a terv kétszáz százaié- í kát készítették el. Ez összessé- a gében jelentős szerepet játszott a ) féléves tervben, de visszavetette ! azt a tőkés anyag kései érkézé- ; se. Így csak május végén kezd- | hették a sídzsekik varrását, ami- [ két október végén, november j elején el kell szállítaniuk a meg- • rendelőknek. A június Végéig tervezett tér- í mékmennyiség helyett több ké- < szült el, így összesen 16 millió 905 ezer forintra teljesítették ter­vüket. Fejlesztésre is sor kerül a szövetkezetben, mert a nagy­községi tanács kisajátította egyik üzemüket. A szövetkezet ehe­lyett épített a csárdaszállási tsz építőbrigádjával egy 300 négy­zetméteres üzemcsarnokot, amelynek a bekerülési értéke egymillió 800 ezer forint. (Sz. J.) Hódít a törpenapraforgó Az eleki Lenin Tsz az idén csaknem ötszáz hektáros terüle­ten vetett napraforgót. Ebből negyven hektár az úgynevezett IH—49-es. rövid tenyészidejű tör­penapraforgó, amelyet ez évben j alkalmaztak először. Ennek a faj- $ tának nagy előnye, hogy kivá­lóan alkalmas a lapos, belvizes területek hasznosítására, mert a későbbi vetés ellenére is be­érik. Szerdán megkezdték a nap­raforgó helikopteres desszikálá- sát — érésgyorsítását —, és ked­vező időjárás esetén hétfőn hoz- S záláthatnak a betakarításhoz. Tervek szerint jövőre megyénk f északi részén az Eleken előállí- » tott IH—49-es napraforgó-vető­mag felhasználásával már na­gyobb területeken honosítják meg a törpenapraforgót. L. S. KGST-kapcsolatok, 1981 Közös gondok Nem szabad figyelmen kí­vül hagyni, hogy az expor­tálandó késztermékek árai — mivel hasonló módon ál­lapítják meg — szintén ked­vezőek a vásárló szocialista országok számára. Az előző öt évi — spekulációtól és rövidtávú hullámzásaitól mentes — tőkés világpiaci átlagáraik ugyanis csaknem minden terméknél — ha nem is olyan mértékben, mintáz olajnál — alacsonyabbak a jelenlegi tényleges tőkés külkereskedelmi áraknál. S azt sem feledhetjük, hogy a szocialista eladó ország érzékelve az energiahordo­zók és nyersanyagok világ­piaci felértékelődését, kül­kereskedelmi „megkeménye- dését”. egyre inkább él ked­vező pozíciójával és érvé­nyesíti a „kemény cikkért kemény cikket” követel­ményt. Vagyis: az olajért, illetve fontos nyersanya­gokért cserébe korszerű, versenyképes, esetenként je­lentős tőkés importot tartal­mazó terméket kérnek. Elő­fordul, hogy olyan áruk és berendezések szállításához is ragaszkodnak, amelyek gyártása számukra — az adott árszinten — nem gaz­daságos. Nem kell azonban félteni a magyar külkeres­kedőkét, ahogyan mondják, ők sem könnyű partnerek, s ahol lehet, igyekeznek mind magasabb árat kapni a ke­resett termékekért. A baráti országok általában megbíz­ható, jó szállítónak, de nem éppen olcsó partnernek te­kintik hazánkat. A hazai üzemek és válla­latok termékei iránt általá­ban nagy az érdeklődés a KGST-országokban.. Úgy tű­nik, hogy ebben a viszony­latban a magyar áruk ex­portját szinte nagyobb erő­feszítés nélkül jelentősen nö­velni lehetne. Ez azt a lát­szatot keltheti, mintha csu­pán kormáhyzati elhatáro­zástól, a vállalati export- lehetőségek központi enge­délyezésétől függne a szocia­lista külgazdasági kapcsola­tok jelentős bővítése. A tájékozatlan vagy rossz­indulatú szemlélődő a for­mális logika alapján téves következtetésre is juthat. Mert kétségtelenül — egyes kivételektől eltekintve — nem szorgalmazzuk a terven felüli szocialista exportot, annál inkább ösztönözzük a gazdaságos tőkés kivitelt. Mindebből azonban egyálta­lán nem következik, hogy megváltozott volna Magyar- ország külgazdasági straté­giája. Szó sincs ilyesmiről. Nem a politikában, hanem a KGST-államok gazdasági helyzetében, fejlődésében, következésképpen kapcsolat- rendszerében figyelhetők meg változások. A 60-as évek végén, a 70- es évek elején hazánkhoz hasonlóan a legtöbb KGST- országban a szabad munka­erőtartalékok forrásai el­apadtak. A gazdasági fejlő­dés új, intenzív módszerei általában a termelésnöveke­dés. a nemzetközi jövede­lemnövelés mérsékeltebb ütemét eredményezik. A ki­sebb országok fejlődési le­hetőségét tovább szűkítette a külgazdasági feltételek kedvezőtlen változása: a cse­rearány-romlás, az eladóso­dás, az energiahordozó- és nyersanyagimport növelésé­nek korlátozottsága. A mérsékeltebb gazdaság­növekedési ütemből még nem következik szükségsze­rűen az árucsere-forgalom stagnálása. Sőt, mind az in­tenzív fejlődés követelmé­nyei, mint a növekvő kül­gazdasági feszültségek erő­sítik az egymásrautaltságot, és szükségessé teszik a KGST-n belüli kapcsolatok elmélyítését, gyorsabb ütemű bővítését. A gyakorlat azon­ban mást mutat: a KGST- országok az egymás közti áruforgalmat az utóbbi esz­tendőkben és a tervek sze­rint mind szerényebb ütem­ben növelik. Kovács József Verseny és minőség a tejtermelésben Az ország első tejporgyá- ra. a gyulai. X936*ban ala­kult. A felszabadulás óta, az államosítását követő időktől kezdve ellátási kötelezettsé­gének eleget tesz Békés me­gye meghatározott részén. Naponta 290 ezer liter tejet dolgoznak fel a gyárban, s ezzel, valamint más tejipari vállalatokkal kötött kooperá­ciós megegyezések révén biz­tosítják, hogy megfelelő mi­nőségben és választékban áll­janak tejtermékek a fogyasz­tók rendelkezésére. Néhány esztendeje azon­ban egyre több üzletben ta­lálkozhatunk a tsz-tejjel, a sárréti tejföllel, túróval. Meg­jelent a konkurrencia, ami a vásárló szempontjából akkor előnyös, ha választhat, ha nem csak ez, vagy csak az van a pultokon. És mit je­lent a konkurrencia a tej­iparnak? Höfler Pál. a Gyu­lai Tejporgyár igazgatója er­ről így vélekedik: „Ránk, mint az állami vállalatokra, más szabályozók vonatkoz­nak. Nem tudunk olyan nye­reséget produkálni, mint a szövetkezet. Nekik az érté­kesítés terén olyan anyagi és jogi lehetőségeik vannak, amellyel növelhetik az érde­keltséget. A tagszövetkeze­tekre gondolok. Ha valame­lyik ÁFÉSZ belép szövetke­zeti tagnak, és ezáltal vál­lalja, hogy boltjaiban na­gyobb arányban árusítja a „Sárréti Tej” termékeit, ak­kor ebből anyagi haszna származik, részesedik majd az év végi nyereségből. Ugyanez érvényes a társuló tejtermelőkre is. A tejipar „csak” a minőséggel tud versenyezni, de azzal si­kerrel. Üj termékkel bővíti kínálatát (például túrókrém), növeli — ahol tudja — a szavatossági időket, korsze­rűsíti a csomagolást. Éppen a napokban, szeptember elején jelenik meg a 10 dekagram­mos vaj, új, alufóliás csoma­golásban. Ez, nemcsak tet­szetősebb lesz, és a fogyaszt­hatósági időt növeli meg, ha­nem a minőséget is javítja, mivel megakadályozza, hogy a vaj felszíne megsárguljon. És. noha az új csomagoló­anyag ára háromszorosa a réginek, a fogyasztói ár vál­tozatlan marad. A verseny­ben maradás másik módja a térítési rendszer korszerűsí­tése: vállalva, hogy napon­ta kétszer is friss árut szál­lítanak a boltokba. Nincs tehát könnyű hely­zetben a gyulai gyár, és kü­lönösen igyekezni kell, ha majd üzembe helyezik az épülő békéscsabai tejüzemet. De a versenyre szükség van, mert ez többletteljesítmény­re sarkall, és remélhetőleg a most kibontakozó versengés­nek a vásárlók látják hasz­nát. Szatmári Hazai távirányítású színes televízió 22 collos japán, Hitachi kép­csövekkel és infrasugárral vezé­relt távkapcsolóval szerelik fel már az idén a székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat­nál készülő modulrendszerű szí­nes televíziókat. Az újfajta „Inf­ra Supermodul” színes televíziót a távkapcsoló segítségével a ka­rosszékből állíthatja a néző, a kézi kezelőegység jelzéseire be­épített miniszámítógép és me­móriaegység végzi el a kívánt kapcsolásokat. Az infrasugárral távvezérelt kapcsolón egyidejűleg 16 tv-ál- lomás programozható előre, és szabályozható a fény, a hang­erő, a kontraszt és a színhű­ség is.

Next

/
Thumbnails
Contents